Megszűnt a tér, nincs messze, nincsen távol amióta tudom, hogy létezel...
Hol éppen vagy, a Föld bármely pontjáról, mindegyik percben Hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat, amint bárhol, gondolatban Nálam feledkezel...
Én érzem itt, hogy szívem száz gondjából az a simítás egyet elemel...
Magányából az Én és Te kilábol, mely külön, értelmetlen félbe szel...
Csak a tündöklő Te meg Én világol, értelmes egy, Velem együtt leszel.
Én vétkezem amikor Te hibázol, Egymást őrizzük, ha Magunkra vigyázunk.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése