Nincs szebb annál, mikor táncra kérlek a szabad ég alatt...
Hol meseszerű álomban ring, minden gondolat.
S hol két mosoly között, felcsillannak a szívből jött szavak...
Melyekből csillagokat formál a bíbor alkonyat.
Nincs jobb annál, mikor megsimítod ábrándozó arcom...
S közben szerenádként hallgatod, dúdolgató hangom.
Mely a felcsendülő zeneszámra, lágy akkordot rezdül...
Mitől ez a bolondos szív, még kamaszosan pezsdül.
Mert ha szorosan átölelve, magamhoz szorítom tested...
Gyémántburkot von körénk, kristályba font estem.
S melletted úgy érzem, enyém az élet minden csodás perce...
Melyben a zokogó napoknak is felszárad a könnye.
Mindennél egyszerűbb hinni, ebben az igaz szerelemben...
Mikor az emlékek, törékeny bájukkal megérintik lelkem.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése