Kezem kezedhez ér...

Érzed, hogy szeretlek...

Lehunyt szemmel sírok azon, hogy máshol élsz.

De láthatod, az istenek, a por, meg az idő...
Mégis oly sok buktatót emel, Közéd s Közém...
Olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek, hangtalanul és jelzés nélkül...
Mint a természet éjfél idején.

De reggelente újra érzem, hogy összetartozunk...

Mikor ajkam ajkadhoz, s kezem kezedhez ér...

                                                     €$@ß@