Megkésett bemutatkozás...

Van valami, saját magammal kapcsolatban, amit nem tudsz.

Valami, amit letagadok, még akkor is, ha létezik.

Amíg túl késő nem lesz, hogy tehessetek ellene valamit.
Emiatt kelek fel, minden reggel.
Emiatt viselem el az összes szarságot, a vért, az izzadságot és a könnyeket.
Ez azért van, mert azt akarom, hogy tudják...

Mennyire jó, ellenálhatatlan, nagylelkű, vicces,
vad és okos vagyok...

Igazából.

Félj tőlem vagy árulj el, de gondold azt, hogy különleges vagyok!
Ugyanabban a függőségben szenvedek.
Bizonyított narkós vagyok.

De, Én már tudom, "Ki" a narkotikumom. 

Nyakig benne vagyok, a hátbaverésért, a hip-hip rohadt hurráért.
Nézd az okos tojást , miközben a "trófeáját" pucolja.
Ragyogj, te őrült gyémánt!

Mert csak majmok vagyunk, öltönybe öltöztetve.

Mások jóváhagyásáért esedezve.
Ha ezt tudtam volna, akkor másképp csináltam volna.

Valaki, valamit, elrejt előlem, ha majd lesz egy következő esélyem...

Akkor majd megkérdezem:

Miért?


                                                                    
                                                                     €$@ß@

A zene híd a föld és a mennyek között...

Amíg egy zenekar hangol, a káoszt hallod.

Nyikorogva, búgva, kornyikálva húzza, fújja mindenki a magáét.
A hangolás:

Dadogó magánszólamok zűrzavara.

De amikor a karmester beint:

A magányos hangszerek, hirtelen egymásra találnak.

Egymásba szeretnek.

Megszólal a Zene.

Élet születik.

Ilyenkor érzed, milyen óriási tettet hajtott végre a zeneszerző és az összes muzsikus:

Egy élő világot hoztak ki, a hangok zűrzavarából.

 
                                           

Buddhista szemlélet...

Nem számít, mi bukkan fel saját testünkben,

tudatunkban vagy a külvilágban,

képesek vagyunk szembenézni vele

nem feszültséggel,

elfojtott sóvárgással vagy elutasítással,

hanem teljes könnyedséggel,

a tudat mélyéről fakadó mosollyal.

Semmilyen helyzetben,

legyen az kellemes vagy kellemetlen,

kívánt vagy nem kívánt

nem leszünk ingerültek,

s a mulandóság megértésével

tökéletes biztonságban érezzük magunkat.

Ez a legnagyobb áldás.

Annak tudata,

hogy a saját mesterem vagyok

és hogy semmi sem kerekedhet felül rajtam,

hogy mosolyogva el tudok fogadni mindent,

amit az élet hoz

a tudat tökéletes egyensúlyát,

 a valódi megszabadultságot jelenti.

Ezt a meditáció gyakorlásával

itt és most el lehet elérni.

Ez valódi semlegesség,

nem negatív hozzáállás

vagy passzív zárkózottság.

Életem, hátralévő szakaszában,

mindent elkövetek,

hogy elsajátitsam,

ezt a szemléletet.

                                                           €$@ß@

Relativitáselmélet...

Einstein kimutatta:

A viszonylagos mozgás teljes leírásához, olyan egyenletekre van szükség:
Amelyek a három térbeli dimenzió mellett, velük egyenrangú alakban tartalmazzák az időt is.

Ez az egyenrangúság, negyedik koordinátává,

 vagy dimenzióvá változtatja az időt.

A téridő egységes egész, amely négydimenziós struktúrában ötvözi a teret és az időt.

Az általános relativitáselméletben Einstein kifejti:
Ez a struktúra...

A Világegyetem szövete

Anyag jelenlétében meggörbül.

A Tolvajkulcs...

A teljes elfogadás a kulcs.

A tolvajkulcs.

Minden ajtót kinyit.

Nincs olyan ajtó, amit az elfogadás ne nyitna ki.

Ez egyszerűen olyan kulcs, ami minden zárba beleillik.
Mert abban a pillanatban, hogy elfogadsz valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen nincs többé konfliktus.
Nem vagy kettő.
Az elfogadásban eggyé válsz, egységgé válsz.
Emlékezz az egységedre, a bonyolultságodra.
Olyan csodálatos.

A vágyak csodálatosak.

A szenvedély jó!
Ha elfogadod, részvétté válik.
Ha elfogadod a vágyakat, lassan-lassan látni fogod, hogy ugyanaz az energia vágytalansággá válik.
Ugyanaz az energia, amely a vágyakkal volt elfoglalva.

Amikor elfogadod a vágyakat, lassan-lassan ellazulsz, és az energia sokkal természetesebben kezd áramlani.

Elkezded olyannak látni a dolgokat, amilyenek valójában.
Nem foglal le túlságosan ez vagy az a vágy.
Elfogadtad, ezért nincs probléma.
Bármit nevezel vágynak, vágytalansággá válik.
Jelen pillanatban olyan, mint a szén.
Átváltozhat gyémánttá.
Értékessé válhat.
Csak gondolj arra a férfira, aki vágytalan.
Impotens lesz.
Tulajdonképpen nem lesz eleven, mert hogyan élhet vágyak nélkül?
Tehát a vágytalanság nem negatív.
Az minden vágy legvégső pozitivitása.

Amikor megismered a vágyakat, megérted, megéled és megtapasztalod, akkor túllépsz rajtuk.

Nagykorúvá válsz!


                                                                                 /Osho/
                                                                                                                     

Szabad csak az...

Tudd meg : szabad csak az, akit

Szó nem butít, fény nem vakít,

Se rang, se kincs nem veszteget meg,

Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,

A látszatot lenézi, meg nem óvja,

Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek

Ajkát hazugság nem fertőzi meg,

Aki üres jelszókat nem visít,

Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.

Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,

Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,

Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,

Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre

S embernek nézi azt is aki pőre.

Tudd meg : szabad csak az, aki

Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,

Tüzet fölöslegesen nem harangoz,

Van mindene, ha nincs is semmije,

Mert nem szorul rá soha senkire.

Nem áll szemébe húzott vaskalappal,

Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,

És győzi szívvel, győzi vállal.

Helyét megállja mindég, mindenütt,

Többször cirógat, mint ahányszor üt,

De megmutatja olykor, hogy van ökle....

Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet

Könnyelműen,ingyen ajkadra ne vedd !

Tudd meg : szabad csak az,

Aki oly áhítattal mondja ki,

Mint istenének szent nevét a jó pap.

Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít

És lelki béklyó többé nem szorít.

Hiába őrzi porkoláb s lakat,

Az sose rab, ki lélekben szabad.

Az akkor is, ha koldus, nincstelen,

Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,

Hol áldozat nincs, nincs szabadság.

Ott van csupán, ahol szavát megértve

Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,

Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,

Magad javára letarold,

Mert szabadabb akarsz lenni másnál.

A szabadság nem perzsavásár.

Nem a te árud. Milliók kincse az,

Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva

Ráönti illatát a szomjazó világra,

Hogy abból jótestvéri jusson

Minden szegénynek ugyanannyi jusson.

Míg több jut egynek, másnak kevesebb,

Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,

Te sem vagy még szabad, te is csak...

Gyáva rab vagy

Szabadnak született...

Mikor megszületett még a szabadságnak szárnya volt és repült a hátán.

A világ nyitottan várta közeledését , piciny törekvő életét.

Teltek múltak az évek.

Egyre nagyobbra cseperedett és a szabadság lehetőséget adott vágyai beteljesüléséhez.

Megtanulta, hogy a száguldásban micsoda erő rejlik és már nem fenntről szemlélte a világot, hanem a földön a sebesség mámorával fűszerezve hódított.

Vadászott, eredményessége a sebeségében mutatkozott meg.

Tévedhetetlen ösztönökkel szemelte ki céljait és rajta állt, hogy eléri- e azokat.

Legalábbis így gondolta.

Majd lassan kiderült, hogy a sebesség nem minden a siker elérésének útja nehezített.

Csökkentek a vadászterületek az ösztönzések az illuziók.

Majd legyűrték a kudarcok és csapdába került.

Első intő jel az volt, hogy elmagányosodott legyengült, céltalanná vált.

Majd begyűjtötték többi társával együtt és bezárták.

Fel sem tűnk nekik, hogy elvesztettek mindent .

Mint ahogy az sem hogy szabadságuk elől egy szem őr zárja el őket.
Annyira gyengék voltak, hogy csak kapaszkodtak , de nem egymásba, hanem a rácsaikba.
Megtörtek elvesztették az önállóságukat, hitüket, álmaikat.
Végül örökre bezárták őket.
De már nem is emlékeztek arra milyen is szabadnak lenni.
Kaptak enni, igaz nem friss zsákmányt amitől erőre kaphattak volna.
Csak döghúst.
Inni is adtak nekik, sőt társat is, hogy tovább éljenek.
Hirnőkül adva, lám mily nagy Isten állatkertje.
Mutogatni , dicsekedni való a megtört tekintet, az önmaguk árnyékaiként csak lézengő királyok.
Kik egykor szabadnak, királynak uralkodónak születtek.
Egy láncolat fejei , urai voltak.
Ma mindez már csak álom.
Megkopott elszürkült meghunyázkodó alamizsnán élő koldusok, akiket mutogatni lehet.
Bizonyíték arra, hogy a szabadság elvesztésének is vannak királyai.

Annyi rácsot állítunk szabadságunk"védelmére", hogy idővel riadtan észleljük, magunk köré pakoltuk őket, s az élhető világtól választanak el bennünket...

A pillanat művészete...

A lelki életben , csakúgy mint a testi életben, van kilégzés.
A léleknek magába kell szívnia, át kell honosítania egy másik lélek
érzelmeit, hogy aztán még dúsabban viszonozhassa azokat.
E szép emberi tünemény nélkül, nincs élet a szívben.
S a szív, levegő híjján kínlódva pusztul el.

Szerelem nélkül nincs élet.

Élet nélkül nincs halál.

Halál nélkül nincs születés.

Születés nélkül nincs körforgás.

Körforgás nélkül nincs mozgás.

Mozgás nélkül, marad a mozdulatlanság.

Ami maga, a Semmi.

A semmi pedig olyan határtalan , felfoghatatlan erő , mellyel mi emberek nem tudunk mit kezdeni.

Ezért szeresd a szerelmet, hogy élni tudj.

Hogy legyen érdemes a kűzdelem, a születés, a gyermek, a mosoly, az ölelés, ami maga a mozgás , a repülés , a szél, a szabadság, az örök élet.

Ami ha jól meggondolom, egy pillanat csupán.

Csak a tiéd!

De csak ha megragadod , s el nem szalasztod.
Mert nem lesz több lehetőséged a tökéletességre.

Önmagadra.



                                                                                                                 €$@ß@

2012...

Apokalipszis, vagy megtisztulás 2012?

Hát én bízom abban, hogy bár a maják nagy tudásuak voltak ugyan, de ők is tévedhetnek.

Vannak tudósok, akik azt állítják, hogy csak egy megtisztulási folyamat lesz egy asztrális dimenzió váltás.

Egy biztos.

Van két évünk arra, hogy ha számítások még is valamennyire pontosak , akkor a világ akár pozitív irányba fordulhat.

Amit mi tehetünk, az annyi, hogy szelektív gyűjtjük a hulladékot, lekapcsoljuk a lámpát, takarékoskodunk a szellemi, és materiális energiáinkkal.

Figyelünk magunkra és egymásra.

Apró lépésenként hódítjuk vissza a Földünket.

Ha minden ember csak egyet lépne e célból a földön, gondoljunk bele mi energia jönne így létre!

Mozgás, és lélek energia egyaránt.

Ha ezt felszorozzuk :

2x365 nappal, akkor a csoda valóban megszületne.

Az apokalipszis pozitív lenne.

Na micsoda vizió?

A végén még kiderül, hogy a saját életünkért, tehetünk is valamit.

Ennek ára van.

Valóban akarnunk kell a változást és tenni, ennek megfelelően a dolgunkat.

Hát ebből is látszik igazi álmodozó lakik bennem.

"Az angol nyelvű 2012-es szakirodalom igen terebélyesre hízott az utóbbi években.

Egyrészt számtalan az évszámhoz kapcsolódó katasztrófaelmélet látott napvilágot, másrészt rengeteg szerző az emberiség új aranykorszakát jövendöli, spirituális felemelkedésünkkel összhangban.

Azt kevesen tudják, hogy 2012. december 21. nem csak a maják időszámítása szerint jelenti a jelenlegi kalendáriumi időszámítás végét.

De számos más nép őskori hagyománya is tartalmaz, világkorszakunk gyorsan közeledő végére tett jövendöléseket. 

Méghozzá pontos dátummal megjelölve:

Az inkáktól kezdve az aztékokon át Új-Zéland maori törzséig.

Vagy említhetnénk a hopi indiánokat és egyes afrikai bennszülött törzseket is.

A hindu és a zsidó vallás régi szent irataiban ugyanilyen nyomokat találunk.

Míg a keresztény kultúrkörben a Biblia profetikus látomásai, a Jelenések Könyve nyújt erre vonatkozóan információkat.

A vallás és a mítoszok világának jövendölései mellé a legújabb kori tudományos felfedezések katasztrófaelméletei is bekapcsolódtak a 20. században:

A napkitörések 2012-ben kulmináló intenzitása, a mágneses pólusváltás, a csillagászati megfigyelések mind-mind a 2012. esztendő baljós árnyékát vetítik elő az emberiség számára.

Az ufó jelenség éppúgy összeköthető 2012-vel, mint a csodálatos gabonakörök üzenetei.

A gabonakörök egy része ugyanis a maja naptár elemeit hordozza magában, a naptári egységek számaival áll összefüggésben.

A sámánizmus világában átélt transzcendens élmények képei vagy éppen a hallucinogén gombákat vagy szent növényeket fogyasztó szemtanúk tudatában vibráló víziók is igen gyakran 2012-t jelenítik meg.

Hasonlóan, egyes klinikai halál állapotába került vagy testelhagyásos élményt átélt megfigyelők is kapcsolatba hozhatók a 2012-es évszámmal, ezek az emberek gyakran a jövőre vonatkozó információhoz jutnak. "

Az a jó az egészséges emberi agyban, hogy mindig képes impulzusok fogadására és átadására.

A folyamat neve:

Gondolkodás.

Néha ajándék, van hogy átok, de mozgásban tart.

                                                                    €$@ß@

Csak egy szó kell, mi szíven talál...

Nincsen Isten, nincs e földön igazság, Én érzem,
mért adott az ég nekem olyat, mitől most, csak vérzem.

Nem kell nekem érző szív, nem kell, szerelem sem,
azt kívánom kitől kaptam, most legyen  helyemben.

Érezze azt, mit érzek Én, mit éreztem egy párszor,
mit, csak szerelmemtől kaphatok, a földön, soha semmi mástól.
Hogy meghasad bennem a szív, és üvölt fel az égre,
párját vesztve, átkot szór a hazug istenségre.
Pokolra szállnék, de nem lehet, nem lenne kín az se,
nyári tábor ahhoz képest, mint mi van szívemben.

Átéltem már néhányszor, de nem tudom meg szokni,
mindig van ki tudja a tört még mélyebbre tolni.

Mert elhiszem, Én barom állat, hogy talán, ez majd más lesz,
de mindig ugyan az a vége, sajnos az igazság, ez.
Nem érzi senki, mit érzek én, csak jár a hazug szájuk,
sebet ejtenek szívemen, haragszom is rájuk.
Hát ezért mondom, most Én, hogy nem lesz az a mosoly,
mi meglágyítana engem, s a szívemig el hatol.
Nincsenek már oly szép szavak, s nincsen oly ígéret,
mi tüzet gyújtana szívemben, hol megfagyott az élet.
Nem érdekelnek, angyalok, se hold, se nap az égen,
nem érdekel már senki más, sőt még talán Én sem.
Nem küszködök, s nem alkotok semmit a világnak,
nem hagyok egy újabb esélyt, e végzetes hibámnak.

El ér így is a végzetem, de ott majd csak én állok,
nem lesz mellettem senki más, kiről kiderül hogy álnok.

Mert nem titok  mit ketten tudnak  s pletyka csak egy szó is,
csak egy szó kell,  mi szíven talál  és rossz lesz majd a jó is.


                                                                                €$@ß@

Őrült vágy...

Elmúlt már a szívemben, a szörnyű hideg vad tél.

De szívemben, te zord idő, sok sebet ejtettél.

Mi, nem tűnik el nyomtalan, hege mindig látszik.

S szívemben a kétkedés, örökké bent játszik.

Sosem lesz már bizalmam, olyan sok, mint régen.

A sok sebem, mit hord e szív, mind a gyengeségem.

Mit eljátszottál én bennem, mi még bízni tudott.

S most örökké bent él az ördög, hinni nehezen tudok.

S már nem tudom, hogy bízzak e, vagy folyton rosszat várjak,

De tudom, hogy most örülnék, egy Őrült vágyú lánynak.

Kiből érződjék, igazat mond, nem csak jár a szája.

Nem csak hiszem, hogy angyal, tényleg legyen szárnya.

Mert szemében a becsület, igaz fénye látszik.

Nem csak álnok hazugság, sötét árnya játszik.

Tényleg látja szívemet, s nem csak karma marja.

Nem sebezni, megszerezni, tőlem azt akarja.

Hát legyen e lány, az angyalom, kivel eltelik egy élet.

S megadom a bizalmam, szívem szerelmének.

Ő lesz a napom, holdam már, s a csillagom az égen.

Úgy szeretném, elfeledném mind a gyengeségem.

                                                             €$@ß@

Szeress ha még tudsz..

Ha átélted már a szerelmet...Tudod.

Ha még nem voltál szerelmes...

Szerelemre született természeted előre sejteti,

milyen csodálatos erőforrás a szerelem.

A szerelem nincs életkorhoz kötve.

Fellángolhat gyermekszívben, mint rajongás.

Álomként az ifjúban.

Életként, az érett emberben.

Mondhatja valaki, hogy a szerelmet az öröm mellett, fájdalom is kíséri.
Igen.

A szerelem olyan, mint az élet.
Gyötrelmes boldogság, boldog gyötrelem.

A szerelmes nem vak, hanem látó ember.
A másikban látja azt, amit más nem lát.
A szerelmes érző ember, mert a mindenség szeretet-lényege izzítja át testét, lelkét egyaránt.
Leszűkül ugyan egyetlenegyre, de közben kitágul a végtelenre.
Örvendező ember a szerelmes, hiszen elég egy szó, elég egy tekintet, elég, ha csak várja, ha csak látja, ha csak sír utána, ha reméli, hogy gondol rá, akit szeret.
A szerelmes napjait átszövi az öröm, mert a legkisebb már majdnem minden neki.

A szerelmes érzi...Valakié.
A szerelmes tudja...Valaki az Övé.

Szerethet és szeretik.
A szerelem az ember élménye.

A szerelemben kevés a test gyönyöre,
kevés a lélek öröme, mindkettő kell.

Egész ember, egészen.
A szerelem az az öröm, amelyet más meg nem adhat.
Szeress!
Éld meg a szerelmet.
Az életet éled.
Az életnek halál az ára.
A szerelem árát se féld megfizetni.
Ha a szerelem már nem látogatja meg a szíved, mert megélted életed nagyobbik felét, akkor emlékezz.
Emlékezz, éld újra felejthetetlen szerelmeid.
Húzódj önmagad mélyére, és jelenjék meg Ő, akit szerelmesen szerettél.
Éld újra át emlékeidben, ami akkoriban az élet volt neked.
Meglásd, az lesz most is.

Meríts a szerelem hatalmas erejéből, amelyet semmi,
a sok év sem tudott kimosni belőled.

Szerelem.
Megtalálod benne magad és a másikat.

Valaki utánad kiált, mert szüksége van rád.
Valaki után kiáltasz, mert csak vele élhetsz.

A szerelemben sejtheted meg, hogy a világmindenség alapszövete a szeretet.

A világ jó, és jók az emberek.
Élni szép, és élni érdemes.

A szerelem örömmel hatja át napjaidat akár mint vágy, akár mint megélt élmény, akár mint emlék.

A szerelem nem életkorhoz van kötve, hanem a szívedhez.

Dobog még a szíved? 

Akkor csak szeress, és ízlelgesd a szerelem örömet.

€$@ß@

Angyalként szólj, s csak szelíden...

Csak szelíden szólj, ha velem beszélsz.

Hangod halk legyen, mint amikor a sírás fojtogat.

Vagy amikor egy gyermek kéreget.

Vagy amikor a miatyánk alatt, 

 a hangod megremeg.

Vagy ahogy egy könny csillan elő szemeden.

Szelíden szólj, csak szelíden.

Ha hozzám beszélsz.

Ha van hozzám szavad.

Szelíd legyél, mint a pirkadat, mi télutón dereng a hegy felett, elhessentve kissé a felleget.

S remegve, mint első szeretőt, szelíden öleli a hegytetőt.

S aztán némán átfesti a tájat.

Kell, hogy legyen egy kis alázat, benned, ha tudod, hogy varázslat.

Elfogadás és kis büszkeség...Igen.

Szeretettel szólj, és szelíden.

A gyarlóság konok berkeiben, hinni mindig az emberben.

Angyalként szólj, s csak szelíden...



                                                                                                                    €$@ß@

Mikor a szív megszakad...

Érezted már?
Valaha, bármikor?
Azt mondják, nem is tud fájni...

Ennél nagyobb hazugság nincs is a világon.

Kettétépi a tested, kiszakítja a lelked.
Felborít mindent, amiben hittél, kirántja a lábad alól a talajt, és a szemedbe kacag...
Mint késszúrás, ezerszer egymás után merül a testedbe minden szó, és a szív sajog tőle, befelé vérzel.
De a test kínjával szemben itt nem tudsz elvérezni, nincs enyhülés, nem jön a fogvacaogtató hideg, a megváltó elmúlás...
Csak az üres kín marad, a bíborvörösen lüktető fájdalom, a vakító fehér bizonytalanság.
Ezerszer játszod vissza magadban az arcát, a szavait, elmerülsz a tekintete emlékében, már önnön kezeddel forgatod a kést magadban, hagyod, hogy fájjon.
Mert addig is itt van, addig is még érzed.
Nem akkor szakad meg a szív, amikor sebet kap, nem is akkor, amikor minden dobbanására a vér könnyekké változik a testedben.
Nem akkor, amikor álmodból zokogva ébredsz és nem is akkor, amikor az ébrenlét minden pillanata fáj.
Nem akkor szakad meg a szív, amikor meglátod és nem akkor, mikor elcsukló hangon esdekli bocsánatod.
Nem akkor, mikor füledbe súgja:

 Szeretlek

Nem akkor, mikor elárulja e vallomást másnap.
Még azt is túléli a szív, mikor szemébe pillantva nyomát sem látod már a tűznek és a lángolásnak, mikor a szenvedély nem fűti már, és nem látod a szerelmet benne.
Túléli, mikor látod, hogy más érinti, és azt is, hogy másra nevet, más ujjai siklanak hajában, simogatják arcát.
Saját kezed képzeled az idegen helyére, saját szádat az övére, azt hazudod magadnak, hogy nem fáj.

De a szíved még ezt is túléli.

Nem szakad meg akkor sem, amikor ő más mellé fekszik éjelente, amíg te a sötétben sétálsz az utcán, zsebredugott kézzel az esőben és az ablakát fürkészed.
Túléled azt is, ahogy látod az ablakhoz lépni, hálóingéből meztelen vállát kivillanni, és túléled az emlékek fojtogató hömpölyét, ahogy feltódul az ezernyi pillanat.
Érzed a bőre illatát, nyelved hegyén a teste ízét, hallani véled sóhaját, mosolyát, nevetését, ahogy a neved súgja és a szíved még ezt is kiállja.
Az eső enyhülést ad a perzselő gyötrelemre, ahogy más karolja át hátulról és csókol nyakába.
Elfordítod az arcod, hazasétálsz és ruhástól, álmatlanul fekszel az ágyadban, a plafont bámulod, és nem gondolsz semmire, mégis egyfolytában minden sejted rá emlékszik.
De a szíved még mindig dobog, még mindig hiszel benne.

Azt mondják, az igaz szerelem mindent túlél.

Alázatos, térden csúszik, ha kell, és mindent felkínál, mindent odaad, ezért nincs mit veszítenie.
Olyan teher ez, amit kevesen tudnak cipelni.

Azt hiszem, a szív akkor szakad meg, amikor az, kiben hittél,

kiben bíztál és kinek minden szava szent törvény volt számodra, visszaadja ezt a terhet.

Mikor rádöbbensz, hogy szerelmed viselni éppoly nehéz, mint felemelő.

Mikor látod, hogy elbukott a súlya alatt,

és kezedért nyúl, hogy segítsd fel.

Talán felsegíted.
Talán a földön hagyod és elsétálsz.

Akárhogy is, a szíved darabokra hullik,

fémes zuhanással omlik össze a világ,

mit Neki, Vele építettél.

A zene elhalkul, feneketlen csend zuhan rád a legnagyobb hangzavarban is, és kétségbeesetten keresed a fájdalmat, amitől addig szabadulni vágytál, és késve jössz rá, hogy a léte azt üzente, még van remény.

Azt hiszem, akkor szakad meg a szíved,

amikor már nem tud fájni.

Amikor már nem tud megdobbanni, amikor már nem tud vérezni sem.

Amikor azt kívánod, bár lenne szenvedés minden nap, bár lenne kín minden emlék, bár tudna még fájni.

Bár visszanézne még, miután elküldöd...


                                                                            €$@ß@

Hogy embernek érezzük magunkat...

Szeressünk, mégis szeressünk.

Akkor is ha számtalanszor kiütötték a tenyerünkből mások felé nyújtott szívünket.
Szeressünk, s nem azért, mert:

 "Érdemes"

Hanem azért, hogy embernek érezzük magunkat.


                                                                   €$@ß@

Búban virító titok...

Csak az én két vállam hordja súlyát

csak az én mellem viselje búját

viruló szép titkomnak, hogy szeretlek.

Csak nekem dús, nagy ez a kis utca

és áldott százszor az aszfalt.

Ki tudja, nem Te jártál-e itt esetleg?

Egy órája tán itt voltál magad

ruhád súrolt sok barna házfalat

s e nő, ki szembe jő velem

úgy mosolyog, mint aki Téged látott...

 nedves és nagyra nyílt szemekkel.

Látod, pedig őt nem fűti szerelem.

Csak én hordozom arcod itt benn

csak nekem vagy Te minden, minden!

S Tied vagyok mindennél jobban.

Az izzó, drága bélyeget

mit szemed rám égetett

hordom fájósan, boldogan, titokban...

                                              €$@ß@

A jót, a rosszat egyaránt...

Te magad vagy az erő, amely életre hívja a történéseket.

A jót, a rosszat egyaránt.

Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek.
Helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg.
Vagy gondolkodás nélkül cselekszel,
és bajokat zúdítasz magad és mások életére.

Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat.

Vagy feketére fested, magad körül a világot...


                                                                      €$@ß@

Szereposztás...

Az utóbbi időben jól látszik, hogy a társadalom nemiséggel kapcsolatos általános felfogása fokozatosan átalakul.
Nem hallunk másról, mint a férfi és női szerepek egyensúlyának megbomlásáról.
Márpedig a nemi szerepek arányának felborulása, nem jó senkinek.
Nem jó az egyénnek, a családnak és a társadalomnak sem.


Hajts, melózz, vedd meg és edd meg!


Röviden és tömören mindennapjaink meghatározó jelszavai ezek.
Dolgozz, hogy meg tudd vásárolni, fogyaszd el és vegyél másikat!
A legelkeserítőbb, hogy ez a hozzáállás átszivárgott az emberi kapcsolatokba is:


Tárgyként tekintünk egymásra.


Már közhelyként kezeljük a tényt, hogy minden második házasság válással végződik.

Biztos vagyok benne, hogy mindenki környezetében,
hemzsegnek a boldogtalan párkapcsolatban vergődő emberek.

Nem arra a helyzetre gondolok, mikor két ember felismeri, hogy útjuk más irányba fordult, és felelősségteljesen képesek búcsút mondani egymásnak.

Hanem a gyakoribb esetről:

Mikor a párok tagjai nem küzdenek a kapcsolatért, ha az problémássá válik, rögtön elhagyják egymást és másik embert keresnek.

Nagyon fontos lenne, hogy kifejezzék szeretetüket, elkötelezzék magukat, és felelősséget vállaljanak egymásért.


De napjainkban mindenki azt teszi, amihez kedve szottyan.


Alkalmazkodni, kompromisszumot kötni nem divat ma.
Saját bőrömön tapasztalom, nap mint nap.

De elköteleződni és felelősséget vállalni sem.

Pedig ha a szeretetről beszélünk, akkor lehetetlen nem szembesülni ezzel a két dologgal, hogy a bizalomról már ne is beszéljünk!
De miért megy ez olyan nehezen férfinak és nőnek egyaránt?
Miért érezzük gyakran, hogy felcserélődtek a női és férfi szerepek?

Mintha minden kicsit összekuszálódott volna.




Folyt.köv.