Vigyázz törékeny...

Néha azt szeretném, ha...

"Vigyázat, törékeny"

Felirat lenne, a homlokomra ragasztva.
Néha, azt szeretném...
Ha valahogy, tudtára adhatnám az embereknek...
Azért, mert olyan világban élünk...
Ahol nincsenek szabályok...
És olyan életet élünk...
Ahol nincsenek törvények.

Másnap reggelre kelve, még éppen úgy fáj...

Ami fáj!

                          €$@ß@

A szerelem egy betegség...

A szerelem az emberi lélek egyik klinikai állapota.

A pszichológusaim szerint...
A szerelmet, úgy kell kezelni...
Mint minden más, mentális betegséget.

Véleményük szerint, a szerelmi állapotot komolyan kell venni...

A jelenség problematikus volta miatt...
Arra, szakértő szemmel is figyelni kell.
Szerintük a szerelem...

Bizonyos esetekben, betegségnek bizonyulhat...

Amely akár öngyilkossághoz is vezethet.
Úgy vélik...

Némelyek nem tudják, a szerelem intenzivitását kezelni...

Főleg, ha érzelmeik viszonzatlanul maradnak.
Két szélsőséges állapotban ingázik ilyenkor a "beteg"...
Eufóriából depresszióba, és vissza.
Az ilyen személy, állandóan e-mail közelben ül...
Szó szerint, telefonjával alszik.
Arról álmodva...

Hogy a szeretett személy, üzenetet küld, vagy telefonál.

Nem ritka, hogy a pszichológus, a háziorvosokhoz fordul...
Legyenek különösen figyelmesek,
Mert ők lehetnek az elsők...
Akik felismerik, a szerelem nevű betegséget.
A pszichológusok szerint a gyors diagnózis...

Sikeres kezelést és teljes gyógyulást biztosít(hat).

                                             €$@ß@

Te mikor is születtél?

Állítólag, az asztrológia erre is kitalált valamit...

Mármint, hogy mely jegy szülötte mit mond szex után.

Szerintem jó poén, szerinted?


Kos... Ok, gyere csináljuk még egyszer!

Bika... Éhes lettem, add ide a pizzát!

Ikrek... Láttad valahol a távirányítót?!?

Rák... Mit mondtál, mikor házasodunk?

Oroszlán... Mondd, hogy nem voltam fantasztikus!!!

Szűz... Na most ki kell mosnom a lepedőt!

Mérleg... Jó volt, mert neked is jó volt.

Skorpió... Lehet, hogy most ki kellene oldozzalak...

Nyilas... Ne hívj, majd én felhívlak!

Bak... Nincs egy névjegykártyád?!?

Vízöntő... Most, gyere csináljuk ruha nélkül is...

Halak... Mit mondtál, hogy hívnak?!?

                              €$@ß@

Emlékek...

Mindenkinek az emlékei között, akadnak olyanok...
Amelyeket az ember, nem mindenki előtt tár fel...

Legfeljebb, a barátai előtt.

Akadnak olyanok is, amelyeket még, barátainak se tár fel...

Legfeljebb, saját magának.

De magának is, csak hétpecsétes titok gyanánt.
És vannak végül olyanok is...

Amelyeket, még saját maga előtt se mer feltárni...

Ilyen dolgokból, minden rendes ember emlékezetében...
Épp elég halmozódik fel.
Sőt, úgy áll a dolog...

Minél rendesebb ember valaki...

Annál több ilyen emléke van...

                             €$@ß@

Úgy szeretlek téged...

Úgy szeretlek Téged, mint a fényes Napot...

Ki egy megdermedt világban, elűzi a fagyot.

Úgy szeretlek Téged, mint sugárzó csillagot...

Aki az álmomban, örökké rám ragyog.

Szeretlek én Téged, mint a Hold a Napot...

Ki annak sugarától, fényességet kapott.

Szeretlek én téged, mint tenger a holdat...

Hiszen apály s dagály, a szerelméről szólnak.

Szeretlek én téged, mint fürdőző a tengert...

Hiszen hullámai, hűsítik az embert.

Te vagy az igazgyöngy, a széles óceánban...

Hűség és becsület, egy gyönyörű lányban.

Én pedig kedvesem, a gyöngyhalász vagyok...

Ki-e pici gyöngytől, hű szerelmet kapok.

Nem adom e-kincset, soha ki kezemből...

Hisz szerelem sugárzik, gyönyörű szemedből.

                           €$@ß@

Nézem az arcodat...

Néztem az arcodat, azt mondtad, nem szeretsz...

Nincs reám szükséged, s azt is, hogy elmehetsz.

Egy könnycsepp a szememben, arcodat tükrözte...
Szívem a szerelmed hajtotta, üldözte.
Azt mondtad nem szeretsz, s én nagyon fájlalom...

Elhagyott szívemben, szaggató fájdalom.

Elfog a rettegés, átjár a rémület...
Szememben könnycseppek s merengő révület.
Félek, hogy elvesztem, picike szívedet...

Félek, hogy nem látom többé a szemedet.

Unom az életem, nincsenek vágyaim...
Halálról szólnak már, összetört álmaim.
Aztán Te megjelensz, simogatod arcom...
Nem tudom éberen vagyok-e, vagy épp álmodom.
Látom a szemedben megbújó érzésed...
Arcodat böngészem, akár egy térképet.

Látom a könnyeid, elfojtott vágyaid...

Valóra válthatjuk, eltitkolt álmaink.
Tudom, hogy visszatérsz, hogy mindig szerettél...
Sok ezer emléket sohasem felednél.
Te vagy a csillagom, mely talán álomkép...

Folytassuk szerelmünk, hisz olyan álomszép!

                                     €$@ß@ 

Egymásra hangolva...

Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk...
Hogy szerelmesek legyünk...

Hanem az, hogy társunk őszintén szeressen.

Olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad...
Hanem értelmi és akarati világában gyökerezik.
Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen...

Aki szabadon döntött mellettünk...

S aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván.
Azzal a döntéssel jár...

Energiáinkat befektetve, a másik javát igyekezzük szolgálni...

S ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete...
Az minket is megelégedéssel tölt el...
Hiszen őszintén szeretünk valakit.

Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra.

Valójában az igazi szeretet...

A szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

                                              €$@ß@

Akit megkaptál...

Amikor az ember, elveszíti a szívét...
Akkor jár a legjobb úton és megállapíthatja...

Hogy van Szíve.

Nem kell, hogy bárkivel beérjed, soha.
Próbáld megkapni azt, akit szeretsz...
Egyébként azt kell szeretned..

Akit megkaptál.

Az élet egy nagy kaland...
A problémák, csupán lehetőséget kínálnak számunkra...
Hogy megmutassuk...

Mire vagyunk képesek.

                                                   €$@ß@

Felejtened kell ahhoz, hogy ismét szeretni tudj!

Lehetsz a legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember...

Akkor is csak játékszer vagy, a sors kezében.

Semmi sem biztos, csak a jelen...
Minden más, az ismeretlen fennhatósága alá tartozik...
Amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek...
Vagy egyszerűen, Isten kifürkészhetetlen akaratának.
Csak egy a fontos...

Soha ne törődjünk bele a vereségbe...

Minden kudarc után...

Képesek legyünk, újrakezdeni.

                               €$@ß@

Melletted...Örömben és bajban.

Sokszor csak annyi kell, hogy megérintsen az...

Akit szeretsz.

Hogy halld a hangját, és tudd, hogy hazaérkeztél.
Néha ennyi is elég ahhoz, hogy visszatérj a másik oldalról.
Hiszen megmutattad a legbelső énedet...

És ő nem menekült el, nem fordított hátat...

Elfogadott és szeretett.
Melletted volt örömben és bajban...

Vagy mindkettőben egyszerre...

                €$@ß@

Harisnyás lábak...

Férfiként naná, hogy számomra, a női divat trend a fontos.

Még nem vagyok öreg ahhoz, hogy panaszkodjam...
De már, elégségesen tapasztalt ahhoz...
Hogy fenntartsam magamnak...
A veszélytelen, megmondós, beszólogatós bámészkodás jogát.
Persze, hogy megnézem, a rugókon mozgó, csinos feneket...

Sőt illő módon tiszteletemet teszem, nem csak vizuálisan...

Az ellenritmusban mozgó, keblek felé is.
De gyengém a láb, a formás hosszú női láb.
Ha jön a harisnyás időszak, hát igen...

Az már maga a vizuális perverzió!

Rafinált egy technika ez...
Amihez, a háború óta, hozzászoktattak minket a nők...
Meg a divatszakma.
Selyem vagy necc, fémszálas, vagy combfix...
Némi kiegészítő ruhaneművel.
S már ott tipeg előttünk, miss. tökély.
Oda-vissza vízuáljuk bokától combtőig...
És képzelgünk a folytatáson...
Anélkül, hogy közben virtuális IQ tesztet, végeznénk a gazdán.
Simán és egyszerűen, levonjuk a konzekvenciát hátulnézetből...

Bombázó...

Az szoknya, mint szükséges fedőszövet...
Hossztól függően, persze sokszor rombolja a látványt...
Vagy doppingolja, a fantáziát.
De idén, talán trendi marad a mini...
Ehhez zárkózik hozzá a harisnya.
Nem is akárhogyan.
Ahogy nézem a divatkínálatot...
A tervező dizájner istenek...

A női ruházat, ezen felében engedték szabadjára, ötleteiket.

Nem is hiábavalóan.
Visszatérni látszik, a macskanadrág korszak...
Egy teljesen extrém, havai style színvilággal és feelinggel...
Sőt, érkezőben van, a komplett macskaruha is...
Esetleg, egy komplett macskanővel?
Valamikor, az akkori szuperműszál...
A lycra hívta életre, vagy húsz éve, a testhez feszülő...

Domborzatrajzoló ruhaneműt.

Bár, szolidan kivonult, a praktikus divatból...
Emlékét, sokan a mai napig, nem feledik.
Azonban, nadrág ide, topográfia meg oda...

Egy formás láb, meg egy tuti harisnya, überelhetetlen.

Minap bámultam meg Michael Flatley, steppzsenialitását...
Egy tízéves DVD-N...
Rájöttem, engem a csajok középhosszú haja...
Meg a mintás harisnyái fognak meg a legjobban.
Ilyenek jönnek újra...

A középhosszú haj csupán a szerencsés véletlen műve.

De akad, a harisnya trendek között, csizma mintás...
Vagy akár, harisnyatartót is önmagában mintázó kivitel.
Nyilvánvalóan, a kifejezetten vizuális típusú hímek számára.
Ünnepélyesen bevallom...

A fellelt kollekciós anyagból, nekem is ez jön be a leginkább.

Az hogy utcára, munkahelyre, iskolákba...
Ez mennyire képviseli, a praktikumot?
Kit érdekel.
Elvégre a praktikum, sosem szempont.

Ha a cél a hódítás...

A cél, szentesíti az eszközt...
Az eszköz, hordozza jelenesetben...

Megjelenésében, magát a célt.

Kár, hogy sok esetben, ez is csupán illúzió...
De azért, legalább becsüljük az élményt!

Uraim!

Szemeket fel, jönnek a miniszoknyás, harisnyás lábak!

                                               €$@ß@

Éld át...

Hidd el, bármi belefér
Váratlan, de épp így szeretem
Hagyd most nem kell menedék
Szabadon a széllel szemben

Jó

Valahol egy másik bolygón
Keresem a fényt

Lépjünk végre tarts velem ne is szólj

Éld át

Ha túl merész is
Lehet őrültség
Csak ez számít

Lépj hát

És tedd meg végre mi a lelked mélyén ég

Éld át

Ha túl merész is
Lehet őrültség
Egy olyan célhoz érsz
Hol nem járt senki még

Szemtől szembe te meg én

Véletlennek tűnik minden
Éreztük az elején
Nem lesz vissza út már innen

Jó így

Hisz tudom belül már más szólít
Hogy hova visz a szél
Nem számít ha új utakra hív

Éld át

Ha túl merész is
Lehet őrültség
Csak ez számít

Lépj hát

És tedd meg végre mi a lelked mélyén ég

Éld át

Ha túl merész is
Lehet őrültség
Egy olyan célhoz érsz
Hol nem járt senki még

Kelts fel hogy ha álmodnék

Csak csend van a vihar után
Figyelj rám amíg nem késő

És tudd hogy lehet másként szállni tovább

Éld át

Ha túl merész is
Lehet őrültség
Csak ez számít

Lépj hát

A sorsod újra írom nem kétség
És tehetsz bármit

Éld át

Ha túl merész is
Lehet őrültség
Csak ez számít

Lépj hát

És tedd meg végre mi a lelked mélyén ég

Éld át

Ha túl merész is
Lehet őrültség
Egy olyan célhoz érsz
Hol nem járt senki még

Éld át

Ha túl merész is
Lehet őrültség
Csak ez számít

Lépj hát

És tedd meg végre mi a lelked mélyén ég

Éld át

Ha túl merész is
Lehet őrültség
Egy olyan célhoz érsz
Hol nem járt senki még

Házinyúlra nem lövünk! Vagy mégis?

Személyes tapasztalatok alapján...

Ki ne hallotta volna már, ezt a mondatot...

„Házi nyúlra nem lövünk!” 

Ami logikusnak is tűnik addig a pillanatig...
Míg el nem kezdünk vonzódni valakihez a munkahelyünkön.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni erről a mondásról...
Amely, nem hiába vált szállóigévé.

Ha a szerelem, bekopogtat hozzánk...

Hajlamosak vagyunk, minden észérvet behajítani a sarokba...
És tudomást sem venni róluk.

Ilyenkor, a szívünk irányít...

Az ösztöneinkre hallgatunk.
Mindent, rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélünk.
Pedig, nem ártana átgondolni a helyzetet.
Feltenni a kérdést...
Tényleg érdemes belekezdenünk egy ilyen kapcsolatba?
Meg tudjuk majd oldani, a felmerülő problémákat?

Végül ott van a „Mi lesz ha…” kezdetű mondat.

Egy munkahelyi kapcsolatnak...
Ugyanúgy megvannak az előnyei, mint a hátrányai.
Csábítóan hangzik az a tény...
Így sok időt tölthetünk a párunkkal.

Romantikus lehet egy-egy lopott csók a folyosón.

Együtt ebédelhetünk, reggelizhetünk...
Elbújhatunk a teakonyhában.
Más esetben...
Csak reggel egy fél, vagy egy órára, láthatjuk kedvesünket...
És este találkozunk vele, kimerült állapotban.
Az ébren töltött időnknek...
Csupán csak töredéke jut arra, hogy vele legyünk...
Akkor is inkább, pihennénk a fárasztó nap végén.

A munkahelyi kapcsolat mellett szól az is...

Biztos lesz miről beszélnünk...
Mert valószínűleg, egyezik az iskolai végzettségünk...
Az érdeklődési körünk.
A kollégák személyében, közös ismerőseink vannak...
Valamint, könnyebben megérthetjük...
Egymás munkahelyi problémáját.
Emellett az is előny...
Alaposan megismerhetjük a másikat, milyen ember is ő.
Hogyan viselkedik, a munkatársakkal?
Az ügyfelekkel és a főnökkel?

Ki áll-e a döntése mellett...!

Vagy megalázkodik,
Esetleg egy sunyi alak...
Aki mindenre képes...
Hogy feljebb juthasson a ranglétrán?
Magyarán, nem veszünk „zsákbamacskát”.

Ám vannak hátulütői is.

Nem árt belegondolni...
Ha a nap, 24 óráját együtt töltjük...
Akkor egy idő után, nem lesz olyan csodás...
Mint amilyennek először tűnik.
Pár hónap után, unalmassá válhat.
Nem tudjuk otthon elmesélni...
Mi történt velünk aznap, mert párunk már tudja.
Nincs szabadságunk, minden lépésünkről tud a másik.
Előbb-utóbb, terhessé válik, a párunk jelenléte.
Azonban, ügyes praktikákkal...

Nem kis erőfeszítéssel és találékonysággal, meglehet oldani...

Hogy kapcsolatunk, ne váljon egyhangúvá.
Még alaposabb megfontolást kíván a dolog, abban az esetben...
Ha a főnökünkkel, vagy esetleg egyik beosztottunkkal,
szeretnénk kapcsolatot kialakítani.
Ez mindig nagyobb problémával jár, mint egy kollégával.

Elkezdődnek a sugdolózások, a folyosói pletykák.

Hiszen, mi se először hallanánk...
Valaki a feljebb jutás érdekében, a főnöke ágyába bújik.
Kedvező hatása is lehet karrierünkre...
De ne feledjük, hogy megvan az ártalmas oldala is.
Óvakodjunk a főnök-beosztott viszonytól!

Visszatérve a „Mi lesz ha…” kezdetű mondatra.

Egyszer véget érhet a szerelem.
Akkor, hogyan oldjuk meg a közös munkát?
Főleg, ha haragban váltunk el...

Vagy ha még táplálunk valamilyen érzelmet a másik iránt?

Nem ritka eset, hogy ezért az egyik fél...
Inkább más munkahelyet keres.
Mert nem tudnak együtt dolgozni.
Végső következtetés...

Szép a szerelem, ha a szív diktál...

De  néha, hallgassuk meg az észérveket is.

                          €$@ß@

Szeretnék veled...

Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni...

S szeretnék veled egy ágyban álmodni.

Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp...
Mely az öröm által tisztítja arcodat...
S elmossa az összes bánatodat.

Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot...

S észrevennéd az igazán fontos dolgokat.
Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág...
S hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.
Szeretném ha velem együtt kiáltanád...

Suttogva is értem szavad...

Mert így nincs az a szív mely megszakad.
Szeretném ha látnád a vak ember is láthat csodás dolgokat...
S kinek néma az élet, az is várja a hangokat.
Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat...
Melyeket sok ember...

Jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.

És végül Szeretném...
Ha már ráncok borítják az arcunkat...
Azt lássam hogy életünk...

Nem is lehetett volna ennél BOLDOGABB...

                                               €$@ß@

Jel...

Ültél ablakod előtt, sokadik éje-napja...

Étlen-szomjan, szédülten, mozdulatlan.

Nekem üzentél, írtál gondolatban...

Hozzám beszéltél, szavak nélkül.

Bűvöltél, boszorkányos igékkel...

Isteni fohásszal, imával, esdekléssel.

S a sokadik éj után, vörös repülők...

Húztak el veszetten a fekete égen.

Kiírták ezüsttel-arannyal a nevem...

Sziporkát hullott, csillagod az égbolt.

Ránéztél utolsó hívásom idejére...

A kijelző sűrű nedvet könnyezett.

Csupa ragacs lett a kezed, a melled...

A hasad, a combod, az ágyékod...

Százmilliárd igyekvő kezdeményem...

Csapkodott méhed érhálózatán át.

Igazi mivoltodat keresve-kutatva...

Nem mertél mozdulni, mosdani.

Pedig tudtad, engem meg, sose találsz.

Reggel is ott halványlott a nevem...

Fakó fehérre mosva, a mostoha égen.

€$@ß@ 

Szavak...Köztünk

Köztünk fel, s alá futó, sziporka-szavak...

Útjaik, zörgő vizek...Erogén tavak.

Gyönyörben úszó, megannyi virgonc sajka...

Felajzott utasoknak izgalmas portya.

Szavakba mártózva, villanyoz a világ...

Örömre simogat, szádról egy vallomás.

Ha szólítasz...Közel kerül a magas ég...

Szívverésed...Viszi testemben vadóc vér.

Közlésed vágyat, virágzó nyíló titok...

Tudással bevetett, bontakozó birtok.

Szavaid jeleket rajzolnak bőrömre...

Őrizem rózsás nyomaikat szeretve.

 

 

                                               €$@ß@

 

 

A beteljesülés...

Ha pontosan tudjuk, hogy hova akarunk eljutni...

Akkor az odavezető utat is megtaláljuk.

Talán ismeritek, annak az embernek a történetét...
Aki beszáll a taxiba és azt mondja...

"Vigyen bárhova, mindenütt szükség van rám."

Olykor nem látjuk a végcélt, de ez nem baj.
Válasszunk egy olyan köztes célt...
Amelyik száz százalékig elfogadható számunkra.
Ilyen lehet például...

"Egy tiszta helyzet"

Egy...

"Minden érintett számára, megfelelő megoldás"

Vagy egészen egyszerűen

"A beteljesülés"

€$@ß@

Hiányzol...

Nem ébredek fel szívesen

Már a részegség sem old fel, azt hiszem

Oldjon fel az ég önző vágyaim alól

Míg hiányzol...

A baj, hogy minden arról szól

Az idő mindent elrabol

Mert Ő hozott el hirtelen, és Ő sodort tovább

S még hiányzol…

Én szállok az idővel és a széllel szembe talán

Telve a reménnyel: aki elment vár még rám

Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám

Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám

Nem büntethet az ég, ha így állok eléd

Lelkemben bűntelenül

Mert hiányzol…

Az utcán épp, hogy létezem

Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem

De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll

Még hiányzol…

Én szállok az idővel és a széllel szembe talán

Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám

Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám…

Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám

Nem büntethet az ég, ha így állok eléd

Lelkemben bűntelenül

Mert hiányzol…

                                                              €$@ß@

Miért...?

Egyszer arra ébredünk,

hogy van még igazi ünnepünk

Egy hang sincs, csak cseng a csend

S a csendben mindenki elmereng,

hogy Miért...?

Miért van? S miért legyen?

...álarc meztelen embereken?

Miért van?...és mondd kit véd,

a póráz,a kutyán, ki védtelen?

Nem értem miért érdekel,

miért is kell, hogy elmondjam?

...és miért van az, hogy szólni kell,

s miért vállalom el?

Elég nagy súly van a lelkemen

Mégis azt hiszem,

ha tudnám, hogy miért?

Talán könnyebben elviselném...

Túl a reménytelen éveken

aki visszanéz, nem találja meg

amiért volt, amiért lett

De egyszer, ha ébredünk

lesz még igazi ünnepünk

Én többé, nem álmodom

ha a valóság besüt az ablakon

..és mondd miért ne így legyen?

Miért ne legyen hát?

...és mondd miért ne így legyen?

Miért ne legyen hát?

Elég nagy súly van a lelkemen

Mégis azt hiszed,

ha tudnád, hogy miért?

Talán könnyebben elviselnéd...

Túl vagyunk rég a varázshegyen

de ha visszamész, nem találod meg

amiért volt, amiért lett...

Ne is keresd többé, hogy miért?!

Ne is keresd többé, hogy miért?!

Ne is keresd többé, hogy miért...

Ilyet ne is kérj...Soha...

                                                  €$@ß@

Édeni történet...

A történet Édeni, bár ki lehetett volna védeni.
Mert Én Ádám, nem tudtam Évával, hogy s mint…
Pedig, míg megjő az Úr, csinálni kéne valamit.
Ah de már késő, fülem az Úr hangja csapja meg.
Az isten (bassza) meg, mondám…Szólt az Úr…
S elvitte, Éva asszonyt, egy fordulóra válaszul.

Nem baj majd másnap…

Más nap az Édenben, megint nincs más, csak mi ketten…
S mes-meg töröm, fésületlen fejem a nászi tiketten.
Megkérdeztem a kakast, hogyan házasul…
De szegény Éva, alig élte túl.
S kifaggattam, a halat…
De szegény Éva, majd megfúlt a víz alatt.
Rohant az Úrhoz, hogy Ádám egy balek…
S a helyes utat, megint az Úr mutatta meg.

Nem baj, majd harmadnap…

Harmadnap az Édenben...
nincs más, csak mi ketten.
Most pihenek egy fa alatt…
Már kerülnek a madarak.
S akkor látom, Éva ott fekszik hason…
S én rá… Ugrottam volna…
De az Úr hangja szólt alóla…
De hülye vagy Ádám fiam…
Tűnj innen a pokolba.

Egy év múlva, az Édenben…

Nincsen más… Csak mi hárman…
Mert közben, egy gyermeket csináltam.
De azért, emlékszem a múltra.
Mert a gyermek…

Hasonlít az Úrra…

                €$@ß@

Felvállalás...

A családon túli nézelődés, még csak az út kezdete.

Az élet mértéktelen habzsolása…
A szenvedélyek fáradhatatlan élvezete…
A mohó keresgélés, már Vágy ugyan…

De még mindig nem az IGEN visszhangja.

A gyógyítókhoz, pszichológusokhoz való elvakult rohangálás…
Már kifejeződése annak...
Immár véget akarsz vetni szenvedéseidnek…
De ez még mindig nem a tudatosság.
A felvállalás igazán csak akkor sejlik fel…
Amikor végül, általában sok csalódás után…
Ráébredsz és elfogadod…

Csak befelé indulva…

Komoly elhatározás árán kezdheted meg a valódi utadat.
És akkor még mindig jön…
Egy általában hosszú, merengésekkel teljes…
Önszembesülésektől zsúfolt folyamat.
Míg megérted, nem elég akarni, határozni…

TENNI is kell saját változásaidért.

Sokan, mint Te is ezen a ponton adtad fel a harcot…
Földi elfoglaltságodra hivatkozva…

Sietve búcsút intettél a szerelemnek…

Szép emlékként…
Vagy összetört illúzióként tekintesz vissza…

Az "eltékozolt" időre.

                                                €$@ß@

Zsuzsanna

Zsuzsannák…

Boldog névnapot ezen, gyönyörű név viselőinek…
Sokan vagytok…
De nem elegen…
Egyre kevesebben adják leánygyermeküknek...
Ezt a szépen csengő…
Ókori egyiptomi eredetű nevet…
Mely héber közvetítéssel került át más nyelvekbe.

Már nevetek jelentése is örömmel tölti el a szívemet…Liliom

Kétszer is ünnepelhetitek…
Egyszer, Február 19.-én...
De ha ez nem volt elég, Augusztus 11.-én.
Ismét megemlékezhetünk rólatok…
Tudtátok, hogy Szeptember 20.-án is van...
Egy naptárban nem szereplő névnapotok?

Mit is kell tudni, nevetekkel kapcsolatban?

A Zsuzsanna név olyan karakter kialakulását támogatja…
Aki folyamatosan igényli a változást…
Szeret utazni, keresi az új lehetőségeket.
Ez a folyamatosan aktív egyéniség nem viseli könnyen…
Ha egy kialakult rendszerbe kell belehelyezkednie…
Vagy számára unalmas, egyhangú dolgot kell csinálnia.
Ezért a feladatok megoldására újfajta…
A korábbinál hatékonyabb megoldásokat keres és talál.
Ügyesen irányít másokat…
Viszont, türelmetlen…
Ha valami nem megy valakinek…
Akkor legszívesebben maga végezné el az adott munkát.
Tehetséges lehet, mint ügynök vagy eladó…
Valamint szerencsés lehet a szerencsejátékokban,.
De jobb, ha óvatos…
És nem hisz túlzott önbizalmának.

Mindentől függetlenül, viseljétek büszkén neveteket.

Mint ahogy veletek együtt, Én is büszke vagyok arra...

Hogy ezen a szép napon, láttam meg a napvilágot.

                                                       €$@ß@