Amit, nem tudsz kimutatni...

Nem abban áll egy ember valódisága...
Amit neked kimutat...

Hanem abban, amit nem tud kimutatni.

Ha tehát Őt meg akarod érteni...
Ne hallgass arra, amit mond.
Hanem sokkal inkább arra figyelj...

Amit elhallgat.

                €$@ß@

Az élet művészete...

Van, hogy tehetetlennek bizonyulok...

Kívánságaimmal, vágyaimmal vagy ösztöneimmel szemben...

Ez, gyakran elviselhetetlen fájdalmat okoz.
Ez az érzés, végig fog kísérni egész életemen...
Bár tudom, olykor megfeledkezem majd róla...
Viszont lesz, hogy rögeszmeként telepszik majd rám.

Az élet művészetéhez az is hozzátartozik...

Képes legyek legyűrni tehetetlenségemet...
Egy szerelmi kapcsolatban.
Képes legyek kiegyenlíteni...
Egy bizonytalanságon alapuló viszonyt...
Vagy lerázni magunkról a csalódottság érzését.
Ez nem könnyű feladat...

Mert a tehetetlenség, gyakran félelmet szül...

A félelem pedig kaput nyit a gyengeségnek...

Aláássa egész viselkedésemet...

Az értelmemet...
A józan eszemet.

                                       €$@ß@

A reményre vágytam...

Most azonban, hónapok óta először...

Mintha, egy aprócska szikra csillant volna föl.

Olyan érzés árad szét bennem...
Mintha, valamilyen jelentős esemény várna rám...

Igen, valami folyamatosan hozzád vezérel.

Többre vágyom, csak éppen nem tudom, miből.
Valami olyasmit szeretnék veled átélni...
Mint hónapokkal korábban.
Azt a megfoghatatlan érzést...
Aminek, már kezdetén érezni a csíráját...
Ahogy sugárzó melegséggel töltött el.

Aztán felismertem mi ez... A remény.

A reményre vágytam.

                         €$@ß@

Érezd Őrült vágyaim...

Röpítsen el bárhova, érzékeim mámora...
Játszva fénnyel, vagy árnnyal...Fantáziám ha szárnyal.


A magasba, vagy mélyen, bennem szálldos, reményem...
Veled ég, lobog egyre...Szomjazom szerelmedre.


Kedvesem, ha hallanád, hozzád reszketve megtért...
Lelkem verses dallamát...Érezem Őrült vágyaid. 


Megéreznéd, hogy dalom, minden titkos gondolatom...
Mélyén remeg csókodért, szívem, szám...Egész valóm.

                                        €$@ß@

Te is Énfelém...

Most már biztos vagyok benne...

Régóta tartottam feléd, és Te is Énfelém.

Még ha nem is sejtettünk egymás létezéséről...
Mielőtt találkoztunk volna...
Tudatunkat végigkísérte valamiféle ösztönös bizonyosság...
Amely gondoskodott arról...

Hogy végül találkozzunk.

Azóta, mintha még egy Én lakozna bennem.
Bár azt hiszem, szebben is megfogalmazhatnám...

Van egy harmadik személy...
Akit mi kettőnkből teremtettünk.

                                                      €$@ß@

Egyetlen mindenem!

Virágnak mondanálak…

Rózsa, jácint, liliom.

Mint...Egy tőnek virágai…

Viruljanak arcodon.

De a virág nem érez…

Ne légy virág nekem.

Maradj királynőmnek…

S légy hű szerelmesem!

Csillagnak mondanálak…

Mely az éj királya lett.

Virrasztva édes álmunk…

S őrült vágyunk felett.

A csillagfény hideg fény…

Ne légy csillag nekem.

Maradj királynőmnek…

S légy hű szerelmesem!

Hajnalnak mondanálak…

Mely, hogyha felköszönt.

Ég és föld, mosolyogva…

Örömkönnyet önt.

A hajnalláng, múló láng…

Ne légy hajnal nekem.

Maradj királynőmnek…

S légy hű szerelmesem!

Vagy légy virág, s virulj…

Itt szerelmed kebelén.

Légy csillag, fényt sugárzó…

Végzetümk éjjelén…

S hajnal, mely harmatot hoz…

Örömkönnyet nekem.

Légy, e nagyvilágon…

Egyetlen mindenem!

                                            €$@ß@

Erotika, szex, mese vagy valóság?

Egy történet, ami lehet igaz, vagy hamis.

A fantáziátokra bízom…
Valójában, ez mind lényegtelen...

Egy mesés együttlét, mindent elfeledtet az emberrel.

Sohasem gondoltam volna, hogy a hátam, ennyire beszédes lehet.
A lapockáim egymáshoz közelítettek...
A vállam felhúztam egy picit, mellkasom, kidüllesztettem...
Hogy teljes felületét odakínáljam.

Amint, azok a csókok végigsiklottak a mellkasomon...

Úgy a hátamon, egyre domborúbbra rajzolódtak az izmok.
Ez a feszült várakozás, ottmaradt csaknem végig.
Két keze lejjebb siklott a hátamon...
Majd a csípőmnél is lejjebb, megállapodva a fenekemen.
Hátam teljesen megfeszült...
Vállaim egészen fölhúzódtak, lapockám összeért.

A gerincemnél kezdődött a remegés.

Határozottan látta...
Teljes hátam feszesen követi az izmaim domborodását...
A gerincemen teljes hosszában vibrálni kezdett a bőr..
S onnét a lapockák irányába terjedve remegtettem az izmaim.

Hullámzott az egész.

Keményre feszültnek látott, mégis volt bennem annyi...
Hogy ezt a feszülést, végigrezegtettem az egész felületen.
Ahogy hátulról hozzám simult...
A hasával érezte, hogy a csípőm is, a fenekem is remeg.
Nyelvével finoman megérintette a gerincem.

Hallotta, amint elakadt a lélegzetem.

Kicsit följebb haladva, a nyakam csókolta meg...
Aztán a vállam, egyiket a másik után.
Majd elkezdte simogatni az ágyékom.
Megfordultam, és finoman csókolgattam a mellbimbóit...
Majd a nyakát, közben a fülébe súgtam, mennyire kívánom.

Majd egyre lejjebb és lejjebb haladtam a testén.

Forró csókjaim teljesen megborzongatták.
Érezte, hogy ez az együttlét lesz élete legjobbika.
Feszes péniszem szorongatta kezében...
Mikor finoman kezéhez értem...
Megfogtam, és a mellkasára helyeztem.
Lassan felhúztam az óvszert, ágaskodó férfiasságomra...
Majd elkezdtük az aktust...
Ezt az erotikus délutánt, soha nem felejti el.
Mindkettőnknek feledhetetlen volt.

Egy érzéki szeretkezés, sok mindenre megtaníthatja az embert.

                                          €$@ß@

A szeretet üzenetei voltak...

Kezd elterjedni az az általános vélekedés...
A gyűlölet és a kapzsiság világában élünk.

De Én nem így látom!

Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van.
Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes...
Vagy említésre méltó, de mindig ott van...

Apák és fiúk...

Anyák és lányok...

Férjek és feleségek...

Barátok és barátnők...

Régi cimborák.

Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba...
Tudtommal, a halál előtt álló emberek telefonhívásai...
Egyike sem a gyűlöletről, vagy a bosszúról szólt.

Mind a szeretet üzenetei voltak.

Az az érzésem...
Ha jól körülnézünk...

Akkor igazából, szerelem vesz körül minket.

                                      €$@ß@

Azonosulok vele...

Akár ez Én érzéseimről van szó, akár Máséról...

Csak úgy ismerhetem meg az emberi lelket...

Ha megélem, vagyis felvállalom a felelősséget azért a drámáért...

Amely Rajtam keresztül fejeződik ki, és azonosulok vele.

                                                         €$@ß@

Miért is nézzük?

Három oka van annak...

Miért fordulnak az emberek a pornográfia felé...

Mindaz, amiről fantáziálnak, megvalósuljon.
Elkerüljék az intimitást a partnerkapcsolatukban
Egész egyszerűen azért, hogy segítsék az önkielégítést.

Néha csak azért, mert azt kívánják...

Bárcsak a való életben is megtörténhetne velük...
Amit a képeken, filmeken látnak.
Így megkapják azt, ami a valódi kapcsolatukból hiányzik.
Van egy partnerük, akivel szeretik egymást...
Szeretnék a kapcsolatukat fenntartani.
Ha azonban a partner, nem szereti az orális szexet...
A másik fél úgy érzi...
"Jogos" igénye kielégítésére, kénytelen a pornóhoz nyúlni...
Képeken nézni az orális szexet.
Ebben a tekintetben a pornó...
Legalábbis látszólag...

Egy egészséges kapcsolat része lehet...

De bizonyos körülmények között megakadályozza az intimitást.
Aztán ott vannak azok az emberek...
Akik szégyellik kimondani, mit is szeretnének valójában...
Ezért titokban a pornóra fanyalodnak.
Ha el mernék mondani, mikről álmodoznak...
Meglepve tapasztalhatnák...

A partnerük is hajlandó rá.

Sokkal kielégítőbb szexuális kapcsolatban élhetnének.
Ez azonban túlságosan zavarba ejtő lenne számukra.
Sokak számára féltve őrzött titkaik megosztása...
Olyan nagy fokú intimitást igényel...
Amit már nem tudnának elviselni.
Függetlenül a partnerkapcsolatban betöltött szereptől...
Az emberek azért is néznek pornót...
Hogy felizgassák magukat, önkielégítés előtt vagy alatt.
A férfiak erotikus képanyaggal könnyebben felizgathatóak...

De meglepően sok Nő is végez önkielégítést...

Szintén pornó segítségével.
Úgy tűnik tehát, hogy mint sok más esetben...
Itt is fontos a mennyiség.
Ugyanolyan fontos azonban tudatosítani...

A függővé válás, apránként, kicsivel kezdődik.

Jobb hát a megelőzés...
Mert ha egyszer valaki függővé válik...
Nehezen fog tudni megszabadulni a "szertől"...

Lerázni magáról rabságunk láncait, a pornográfiát.

Arról nem is beszélve...

Egy kapcsolat annyit ér... Amennyire őszinte.

                                        €$@ß@

Kielégülés...

Hogy mi az orgazmusban a szép?
Persze, szép az ott lenn is.
De a legszebb, amikor neked ott lenn gyönyörű...

S én itt fenn, a szemeidben látom azt.

Mert látom a kis halált, az éghez emelkedést...
S hallom kiáltásod, sikoltásod.
Utána sírva fakadsz.
Az egész, akár egy folytonos, zörejtelen opus...
Mely többet ér annál, amit az ágyékomban érzek.
Olyannyira, hogy csak azért jutok veled együtt a csúcsra...

Mert Nő vagy és ezt kéred tőlem...

De ha tehetném, nem elbódulva és magamra figyelve...
Hanem józanul csodálnálak, nehogy lemaradjak valamiről.
Ujjaidat az arcomon, combjaidat csípőm körül...
Szemérmed, szemérmem körül.
A szorításod, a lüktetésed.

Azt, ahogy együttdobbanunk…

                                       €$@ß@

Ahogyan én látom a szerelmet..

A szerelemben, menny és pokol, eggyé lesz.
Ördög és Angyal, kézen fogva, lépked.

Férfi és Nő egybe olvad...
Egymással örök csókcsatát folytat.

Behatolás és megadás...
Távolodás, közeledés, vágyakozás.

Örök hiány, kín, szenvedés...
Mámort adó kibékülés.

Viharfelhő, villám, vad csattanás...
Kéklő égen szivárvány fakadás.

Gyűlölet, dac, büszkeség...
Ölelő tekintet, mosolyos selymesség.

Kopár kőszirt, homoksivatag...
Ahol zöld oázis felé a karaván halad.

Tél, fagy, örök jégmező...
Perzselő naptól védő rózsaszín felhő.

Áradás, vízözön, kopár szik mező...
Hajnali kéjharmattal átitatott parfümös levegő.

Szívet szenvedtető és éltető...
Mindenki másé ingatag.

De a mienk, örök marad!

              €$@ß@

Az idő is véges...

Van, édes álom, mit a szív rejteget magában.
Van, őrült vágy az ember gondolatában.

Van érzés, szerelem, határtalan szeretet...
Mit átélni és átérezni, veled sokszor lehetett.

Volt fájó csalódás, hűtlen vallomás...
Eltitkolt érzelem, könny, mi felszáradásra vár.

De a nyoma ott maradt, agyam legmélyebb csücskében...
Mélyen a tudatom alatt, a szívem mélyében. 

Mégis újra vágyom rá, megszállottan harcolok érte...
Mert tudom, e nélkűl nem élhetek... S az idő is véges...

                                                €$@ß@

A lelketeket vakítja a fény!

Próbáltál már félhomályban beszélgetni valakivel?
Nem csak a szerelmeddel, de akár a barátoddal is.
Mondjuk észrevétlenül leszállt az este, és besötétedett.

Érezted, hogy őszintébb lettél?

Érezted, ha valaki villanyt gyújt...
Hirtelen megváltozik közöttetek minden?
Nem a szemeteket...

A lelketeket vakítja a fény!

Érezted, hogy a lámpa fénye...
Valami meghittséget ver széjjel?
"Jaj, oltsd el, olyan jó volt idáig sötétben beszélgetni!"

Sötétben, a lélek könnyebben válik... Meztelenné.

                                                                                   
 

Elakadt a lélegzete...

Két kezem közé fogtam az arcát.

Elakadt a lélegzete.
Haboztam egy kicsit...
De nem a szokásos értelemben...
Emberi módon.
Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál...

Mielőtt megcsókol egy Nőt.

De szerettem volna előbb kipuhatolni...
Miként fog reagálni.
Nem úgy, amikor azért habozik egy férfi...
Hogy meghosszabbítsa a pillanatot...
A várakozás eszményi pillanatát...

Amely néha jobb, mint maga a csók.

Azért habozotam, hogy kipróbáljam magam...
Lássam, biztonságos e a dolog.
Megbizonyosodjak róla...

Még mindig, uralkodik e önmagán.

€$@ß@

Elfelejtenem sem szabad Őt...

Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá...

Nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem.

Éppen, hogy attól féltem éjszakánként...
Amikor, a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség...
Lerombolj az önvédelemre emelt falakat...
Hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezeim közül.
Hogy az agyam szita...
Féltem, hogy egy napon, nem fogom tudni visszaidézni...
A szeme, barna színét...

A bőrének selymes érintését...

Vagy a hajának, pontos árnyalatát.
Azt nem engedhettem meg magamnak...
Hogy minden pillanatban rágondoljak.

De elfelejtenem sem szabad Őt.

Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz...
Hogy tovább tudjak élni.
Tudnom kellett, hogy létezik valahol.
Ez minden.
Minden mást el tudok viselni.

Feltéve, hogy Ő létezik.

                            €$@ß@

Mindenki láthassa...

Néha annyira jó lenne átlátszónak lenni!

Hogy mindenki láthassa mit gondolok, mit érzek...

De valóban hasznos ez?
Addig amíg nem tudjuk kontrollálni...
Érzéseinket, gondolatainkat, vágyainkat...

Semmi esetre sem!

Ha pedig már eljutottunk odáig...
Talán már a vágy sincs meg bennünk...
Az igény, hogy átlátszóak legyünk.
Akkor már nem számít, ki mit gondol.

Talán az sem, hogy mi mit gondolunk, magunkról?

                                  €$@ß@

Másképp élnénk át?

Mindannyian emlékszünk az elsőre...

Az első szerelemre, az első csókra, az első ölelésre.

Vajon tudjuk-e melyik lesz az utolsó?
Emlékszünk-e majd rá?

Ha tudnánk, hogy az lesz az utolsó, másképp élnénk át?

                                      €$@ß@

Nincsenek miértek...

Néha elég, pár óra, vagy pár nap...

Hogy az ember életét, megváltoztassa valaki.

Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek...
Nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.
Csak van valami.
Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod.

Pár perc és a szívedbe lát.

A gátlások leomlanak...
A képmutatás álarca, megreked az arcodon.
Nincs többé hazugság, csak az őszinteség...
Csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül.
És félsz, halára rémülsz...

Mit keres valaki, pár óra után a szíved közepében.

Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal.
Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is az övében.
A józan ész, meg eltűnik.
Bármit mond, megteszed.
Bármit kérdez, válaszolsz.
Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz.
Olyasmit teszel, amit el sem hiszel...
Olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz.
Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad.
Az igazi énedet.
A valóságot.

Amit senki más szemében, nem láttál még.

Talán azt is tudja, hogy milyen leszel.
Még a jövődet is látja benned...
Te meg meglátod a szemében a saját...
Minden mocsoktól és szennytől mentes arcképedet.

Boldog vagy és félsz.

Az életed összeomlik, mint egy kártyavár.
De nem bánod, hanem végre tudod...
Legközelebb, nem kártyavárat kell építeni, hanem biztosat.
Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt.

Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre.

Kapsz egy lehetőséget...
Megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét...
Hogy élni kezdj.
Abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát.
Minden más lett.
Fonalak összegubancolódtak...
Fonalak szakadtak el...
Fonalak jöttek létre.
Por szállt a régi érzésekre.
De a tietek, mit sem változott.

Ott van közöttetek a láthatatlan szál...

Ami egy életre összeköt benneteket.
És ott is marad.
Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember.
Ott van, és kész.

Egy életre össze vagytok kötve.

Tudjátok mindketten...

                                 €$@ß@

Álmaimnak élek...

Voltam ördög és földre szállt angyal...

 

Ahogy jól esett, az adott pillanatban.

Földön térdre rogytam, rettegtem és féltem...

 

Majd szárnyaltam...Szerelem tüzében égtem.

 

Voltam hűséges és hűtlen...Hol gazdag, hol szegény.

Bátran küzdöttem...Érted...Igaz, néha féltem.

 

De senki ne mondja...Nem az Álmaimnak Éltem!

€$@ß@

Álmod mutassa a jövőt...

Most ne beszélj, csak csendben, nézz rám...
Fürödni akarok, szemeidben, némán.

Látod, Én sem szólok, s míg csókért ég a szám...
Szemeidből olvasok, tiszta tükröm láttán.

Most ne mozdulj, állítsuk meg az időt...
Engedd, hogy az álmod mutassa a jövőt.

Rád vártam, érzem, amióta élek...
Kerestelek, megannyi tündérmesében.

Minden vágyam érzed, minden gondolatban...
S Én meglelem magam, minden mozdulatban.

Részed vagyok, és Te a részemmé lettél...
A percben, mikor kimondtad...Megszerettél.

                     €$@ß@

Sors...

Eleve elrendelés vagy szabad akarat?

Néha úgy tűnik, e két fogalom ellent mond egymásnak.

Sokszor gondolkodom egy-egy döntés előtt...
Most ez változtat az életemen...
Vagy úgyis úgy fogok dönteni, ahogy meg van írva.

Mi van, ha ellenkezőképpen döntöttem volna?

Azt olvastam valahol, hogy ez a kettő szépen összehozható. Mindenki számára kijelöltetett egy ösvény...
Amit meg kellene találnunk.
Ha ezt megtaláljuk...

Akkor betöltjük szerepünket az élet körforgásában.

Úgy érezzük, minden a helyén van.
De szabad akaratunkból dönthetünk úgy is... 
Letérünk erről az ösvényről...
Vagy egyszerűen, nem is akarjuk megtalálni.
Ekkor érezhetjük úgy, hogy a sors sodor bennünket...
Nem tudjuk mihez is kezdjünk életünkkel.

Csak keressük a boldogságot.

Egyes nézetek szerint, minden EGY IDŐBEN zajlik...
Így lehetséges az, hogy minden előre meg van írva...
S mégis, saját döntéseink befolyásolhatják életünk menetét.

Úgy tűnik néha, hogy tér és idő keresztjére vagyunk kifeszítve...

A kérdés azért még kérdés marad...

Eleve elrendelés, vagy szabad akarat?

                                                                         €$@ß@

Amilyenek vagyunk...

Ha valaki egyáltalán nem találja megfelelőnek az életét...

Nem csoda, ha elégedetlen azzal.

Ezért olyan fontos, hogy megvizsgáljuk...
Helyesen élünk e, hogy megismerjük önmagunkat.
A legszörnyűbb teher, ami az életünkre nehezedhet...
Ha nem magunk éljük azt, hanem hagyjuk...

Hogy a körülmények és embertársaink éljék helyettünk.

Csak akkor tapasztalhatjuk meg önmagunkat és az életet...

Ha úgy élünk, AMILYENEK VAGYUNK.

Tény, hogy bátorság kell ahhoz...
Hogy megérezzük és kifejezzük...
Mit tartunk helyesnek vagy helytelennek ...
Elviseljük a súrlódást, amit a másféleségünk okoz...
Annak fény és árnyoldalaival együtt.
Ezt csak akkor tudjuk megvalósítani...

Ha elfogadjuk önmagunkat és az igényeinket.

                                       €$@ß@

Vágy vagy szerelem?

 

Vagy a kettő ugyan az?

Persze, nem létezhet a szerelem vágy nélkül, de a vágy...

Az talán, létezhet szerelem nélkül?
Találkozol valakivel...
Aki első látásra, megmozdít benned valamit...
Ha odáig eljutsz, hogy pár szót tudsz vele váltani, már tudod...
Valami...

Valami visszavonhatatlan történt.

A hangja, a mosolya, az érintése...
Olyan...
Milyen is?
Édes?
Persze.
De azon kívül?
Ismerős!
Bizsergető...

Úgy érzed, azonnal felperzsel...

Mi ez?
Azt mondják csupán kémia...
Meglehet, de az is lehet...
A két lélek felismeri egymást, talán a távoli múltból.

Szavak nélkül is megtörténik az...
Amit mással, egy életen keresztül sem tudsz elérni.

Értitek egymást.
Csak egy pillantásból.
Hogy ez az érzés maradandó?
Igen.
Hiszen sokszor ezek a találkozások többek...
Mint röpke érintések.
Megérintjük egymás lelkét, mindörökre. 

Az érzés belénk ég, és már nem akarunk szabadulni tőle.

Vágyunk a pillantására, érintésére, még, még, még...

Szerelem vagy vágy?

Tulajdonképpen lehet, hogy ez nem is érdekes.

A lényeg, hogy nagyon jó megélni...

Feledhetetlen...

                                    €$@ß@

  

Férfias szenvedély...

Férfiak...

Egyformák vagyunk mi mindnyájan...
Nagy szőrős lepkék, akik repdesnek a láng után...
Ami, az üveg mögött ég.
És az üveg olyan vékony, olyan átlátszó...
Hogy holtra törjük magunkatkat rajta.
S ha sikerül bevergődnünk az üveg mögé...

Egyenesen a lángba repülnénk...

S halálra égve zuhannánk alá.
Pedig kint a hűvös éjszakában vár az eleség...
A szeretet s a megszületni vágyó kicsi lepkék.
De hát látjuk mi ezt?
Kell ez nekünk?
Dehogyis!

Vissza a lángba...

Holtra törni magunkat...

Majd halálra égni.

                  €$@ß@

Csak egyszer lángolhat...?

Lehet, hogy valóban úgy igaz, ahogy a régiek tartják.
Lehet, hogy a szív valóban egy száraz nyírfa...

Amely életében, csak egyszer lángolhat tiszta, vakító fénnyel...

Minden más szenvedély...
Ami ezt követően vagy megelőzően támad vagy támadt benne... Inkább, csak pislákoló parázsra hasonlít.

                                    €$@ß@

Testi-lelki rajongás...

Aki vak és szerelmes az duplán vak.

Az ilyen ember, álmodik...
Mivel az ábránd az álom kenyere...
Aki megfosztja a szerelmet ábrándjaitól...
Az táplálékától fosztja meg önmagát.

A szerelmes, minden rajongást felhasznál képzelődéséhez...

Mind a testi, mind a lelki rajongást.

                  €$@ß@

Tiszta lélekkel, tiszta társra lelni...

El lehet terelni a folyót...
Dacolni lehet a tenger viharaival...
Meg lehet hódítani földeket, országokat...
Le lehet győzni, a legvadabb bikát.

De tiszta lélekkel, tiszta társra lelni...

A legnehezebb, ezen a világon.

€$@ß@

Szeretkezni egy nővel...

Szeretkezni egy nővel, és együtt aludni vele...

Más és más szenvedély...

Nem pusztán különbözőek, de ellentétesek is.
A szerelem, nem a párzás vágyában... 
Hanem az együttalvás...

Egyetlen személyre korlátozott vágyában nyilvánul meg.

                                                  €$@ß@