Égi gyémánt...

Ha a májusi estéken pontban kilenc órakor, felnézel az égre…
A nyugati féltekén, láthatsz egy magányos csillagot.

Vakító fénye, negyed órán át, beragyogja az égboltot…
De csak ennyi időt enged, míg fényét tündökölni látod.

Hát figyeld álmodozva, esténként ezt az égi gyémántot…
Mert rajta találkozó tekintetünktől, fénye sokkal nagyobb.

Míg néztem e csillagot, Én is egy csillagra, gondoltam…
Egy ragyogó szempárra, ami a Tiéd, s csak Értünk ragyog.

S míg Rólad ábrándoztam, észrevettem egy hulló csillagot…
Amiről köztudott, aki látja, annak valóra vált egy kívánságot.

Én kívántam egy álomszépet, miről hónapok óta álmodok…
S ha kívánságom teljesül, az összes csillag Értünk ragyog.

                                                          €$@ß@

Olyan Csabás...

Azért írok, mert Engem szeretsz, s annak ellenére szeretsz...

Holott tudod…
Rólad s Rólam írok, pajzán történeteket...
Erotikával fűszerezett, szerelmes verseket.

Amiről csak mi tudhatjuk...

Hogy igaz, vagy csak a fantáziám szüleménye…
Mi viszont pontosan tudjuk milyen...
Szerelmünk minden, együtt megélt másodperce.
Minden napomra jut, egy-egy okos, s néha ostoba gondolat…
Miket néha a félelem hoz ki belőlem...
Mi közben átjárja testem, egy fájdalmas gondolat.

De ismersz jól, tudod, milyen vagyok, mindig más...

Napról napra megújuló…

„Olyan Csabás”

Emlékszem rá, mikor írtad, majd mondtad...
S büszkeség fogott el, mikor e jelzővel illettél...

Mert Én, tényleg Én vagyok…

Olyan Csabás, van kinek elérhetetlennek tűnő álom...
Neked egy reménysugár...

Őrült vágyainkat beteljesítő látomás...

Egy szívdobbanás.
Míg egy Feleségnek és egy Férjnek, sorscsapás.
Olyan Csabás, mindig ugyanaz és mindig más...

Egy mindent felülmúló, szerelmi vallomás.

Most, hogy írom, s néha visszaolvasom...
Tényleg van benne valami, valami más, valami Csabás...

Mert az írás közben hullajtott könnycsepp is Én vagyok…

De most, inkább lennék a szemeidben fénylő ragyogás…
Egy mosoly az arcodon, egy lágy ölelés...
Egy érzéki csók az ajkaidon, amit nem tud nyújtani más…

Mivel a csókjaim is Én vagyok, az is olyan Csabás…

Egy illat, mi körül ölel, egy simogatás...
Egy testeden végig futó bizsergés, mind Én vagyok…
Mind-mind, olyan Csabás…
S nem egy hulló csillag...

Hanem vágyaid beteljesítő örök ragyogás…

Mikor lélekben Velem vagy, s Én veled vagyok...
Akkor itthon vagyok…

Az a Csaba az, aki valójában Én vagyok…

Veled szárnyalok, s minden világ elé tárt napunk...
Szerelmünk fényétől ragyog…
De ha szerelmünk miatt bántanak s bezárkózol...
Akkor az Én szívembe is kést mártanak…
S mindjárt Kétszer szúrják azt a tőrt...
Mert mindennél jobban fáj, ha szavaikkal Neked ártanak…
S e miatt…

Közvetve Miattam, félelem járja át álmodat…

S fáj, nagyon fáj, mivel a fájdalom is ihletet ad...
Amit úgy szint elétek vetek…
Mint koldus elé az alamizsnát...
Mivel ennél többet, úgy sem érdemeltek…
Ti, kiknek lételeme a pletyka a másokon való csámcsogás…

Telefonnal fületeken, ablakokra tapadva...

Lesve Más minden mozdulatát…
Nincs más, mi örömet okoz?
Tényleg nincs más?
Ne akarjátok, hogy nektek legyek sorscsapás!

Mert az nem Én vagyok MÁR, ki fájdalmat okoz…

Az a Csaba eltűnt…
Végleg!

S született egy más…

Egy szelíd, reményekkel teli örök álmodozó...

S nem egy férj, hanem egy igazi Társ…

Akire emelt fővel mondhatja, Veled együtt, bárki más…

Olyan Csabás…

                                         €$@ß@

Várjunk az Igazira…

Minden film, minden regény azt sugallja...

Várjunk az Igazira…

Van, hogy csak a cél lebeg a szemünk előtt...

S nem vesszük észre a jeleket.

Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel.
A komolyat a komolytalannal.
Persze az is előfordulhat, hogy nem jól végződik a dolog.
Lehet, hogy egyedül maradsz…

Nehéz lesz, de lassan rájössz, hol szúrtad el, de újrakezded.

Megkönnyebbülsz...
Mert tudod, hogy valami sokkal jobb vár rád.
S ez a történet is jól végződik, hiszen továbbléptél.

De van még egy eset...

Ha a sorozatos visszautasítások...
A hiába várt telefonok...
A rosszul értelmezett jelek...
A kínos helyzetek...
A hatalmas káosz ellenére…

Soha, egyetlen percre sem adod fel a reményt.

                               €$@ß@

Szabad-e álmodni, ha fáj...

Mondd, szabad-e álmodni, ha fáj...
Hogy színes álom még, amit szeretnék.

Ha bármennyire fáj, megértened muszáj...
Többre vágyom, mint amit tehetsz még...

Mondd, szabad-e engedni a vágyat...
Beférkőzni mélyen a szívembe.

Ha eszem tudja, most még nem is várhat...
Változást, akármit szeretne.

Mondd, szabadna-e ennyire szeretnem Téged...
Érezve és tudva, "lehet" más is szeret.

Álmodni Rólad gyönyörű meséket...
Amiket Te még, meg úgysem tehetsz.

Mondd, szabad-e így verseket írva...
Kergetni ily csalfa ábrándokat...

S éjjel arcom a párnámba fúrva...
Zokogva irigyelni párodat.

€$@ß@

Várni...

Várni...
Várni...
Hogy eljön...
A nap, mely eget...
S földet aranyoz...
Telnek a percek...
Órák, hetek...

De reményem, sosem vesztem el...

Mikor az ajtódban állsz...
Várok a hívó szóra...

Nyílik, mint a lelked kapuja...

Nincs más...
Csak egy pillantás...

S érzem, tényleg szeretem...

Egy Őrült vágy az egész, de kitölti az életem!

                       €$@ß@ 

Hallgatag Vagyok...

Most hallgatag vagyok...
Nincs miről, s kinek meséljek.

Titkom Magamban őrzöm...
S érzem, a lelkembe mélyed.

Hiányod járja át egész lényem...
Keresem, keresnélek, ha Te engednéd.

Tudom, nyugtom már sosem lelem...
Majd ha Szívemben a Kincsem meglelem.

Melengetsz, őrzöl, s nem engedsz el soha...
Hogy is engedhetnél, hogy is felejthetnél.

Hiszen a legdrágább Kincs vagy, mely rám talált...
S Én beengedtelek, egy augusztusi délután.

Azóta az Enyém vagy, a szívemhez szólsz...
Mélyen a szívemben élsz.

Beszélnék hozzád, de néma vagyok.
A némaságom az, mi most átkarol.

€$@ß@

Kell, hogy...

Kell, hogy legyen egy szem...

Akiben megláthatom Magam.

Kell, hogy legyen egy kéz...

Akivel ketten vagyok Magam.

Kell, hogy legyen egy száj...

Akinek elmondhatom... Vagyok.

Kell, hogy legyen egy szó...

Akiért Élek, s már nem Én vagyok.

€$@ß@

Engedd, hogy néha hibázhassunk...

Engedd meg Magadnak, hogy hibázhass...

S engedd meg Nekem is, hogy néha hibázhassak...

Ítéletet hozni pedig nincs jogunk...
Mert sem a Magad, sem az Én világom...
Nem ismered teljesen.
Megismerés híján pedig címkéket gyártani...

Óriási felelőtlenség.

Hamis mindenható szerep.

                            €$@ß@

Az emberiség javát szolgálni...

Adj többet, mint amennyit elvárnak tőled...
De azt örömmel tedd.

Akármihez fogsz, szenvedéllyel csináld végig.

Harapd el szavaid, ha kritizálni akarsz...
De a dicséreteket a tetőről is kiáltsd.

Mikor azt mondod, szeretlek, érezd is komolyan.

Mikor bocsánatot kérsz, nézz az illető szemébe.

Bízzál az emberekben...
De láss keresztül a hímezett hazugságokon.

Te egyedüli lélek vagy, aki valamiben a legjobb a világon…
Ezért bízzál magadban és találd meg azt a valamit…
Ami az emberiség javát szolgálja.

Sose nevesd ki, mások álmait...
Akinek nincs álma, annak semmije sincs.

Szeress mélyen és szenvedélyesen...
Ez az egyetlen módja annak, hogy teljessé tedd az életed.

Nézeteltérésben küzdj becsületesen, gúnyolódás nélkül.

Ne ítélj el senkit a rokonain keresztül...
Vagy első benyomásból.

Tanulj mások hibáiból.

Ha valaki olyas valamit kérdez tőled...
Amire nem akarsz válaszolni…
Mosolyogva kérdezz vissza…
Miért akarod ezt tudni?

Jusson eszedbe, a nagy szerelem és a nagy siker...
Nagy rizikóval jár.

Az igazságosságod és a kegyelmed, soha ne veszítsd el…
Akaszd e kettőt a nyakadba…
Hogy mindig és mindenhol a szíved közelében legyen.

Ha vesztettél, ne veszítsd el a tanulságot.

Mindig jusson eszedbe…
Tisztelet magad iránt…
Tisztelet mások iránt…
Felelősség a Saját tetteidért.

Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés...
Tönkretegyen egy nagy barátságot.

Amint rájöttél, hogy hibáztál, igyekezz azt kijavítani.

Mosolyogj, miközben felveszed a telefont...
Érezni fogom a hangodból...
Hogy jó szándékkal gondolsz Rám.

                       €$@ß@

A végtelenség küszöbén...

A szereteten alapuló kapcsolat, maga a teljesség.

A szeretetben a különbségek eltűnnek...

S a lélek eléri célját a tökéletességben.

Átlépve saját határainkon, átlépjük a végtelenség küszöbét.

                                                     €$@ß@

Ezekért a dolgokért érdemes élni...

Szerintem a legszebb dolog...

Hogyha látod valaki szemében magad.

Látod ahogy megcsillan benne a fény...
Ahogy felnéz rád és becsül...
Ahogy kimutatja, hogy szeret...

Ahogy odabújik hozzád, hogy érezze az illatod...

Ahogy megsimogatja az arcod, ahogy megölel...

Ahogy szeret.

Ez a csoda.

S ezeket a dolgokat meg kell látni...

Ezekért a dolgokért érdemes élni...

Ezek a dolgok tartják össze az embereket, a világot.

                             €$@ß@

Valósággá szépülnek a pillanatok...

Valósággá szépülnek a pillanatok...

Nem hiába fogytak el a percek...
S lettek hónapok és évek.

Mi vagyunk egymásnak lélegzet...

Szomjat oltó nedű, vad éhet csillapító étek.

Balzsam vagy a szívemen, a fényem...
Visszaragyogtál rám csillagom.
Folyhatott titkon érted könny az arcomon...
Mert úgy szeretlek...

Gyengéden féltve óvtalak magamban...

S nem vártam semmit cserébe.
Ha téged álmatlanná sújtott a bánat...
Magányod metsző hidegét sütötte felém...
Börtönbe zárt vágyad...

S te, szikrázni hívtál, lángoló örvényben...

Mámortól édes édenben élni...
Ahol megtanítottál engem...
Vagy Én tanítottalak téged, kedves?

Csókdallamokkal, szerelemzenélni.

€$@ß@

Égi adomány, ajándék vagy...

Fuvallatként jött érintésed, menekülnék, de már késő.

Felkavaró érzés, mi vonz feléd...
Nem tudok, s nem is akarok megnyugodni még.

Leheletfinom sóhajod játszik velem...
Szemed elvarázsol, szikrája ragyogva táncol.

Éji hullámok habja felkap, altass el, kérlek...
Égi adomány, ajándék vagy.

Lelkem fonalát lágyan köréd fonom...
Ölelésed édes mámorát, mindig érezni akarom.

Ne ígérj semmit, húzódj közelebb, virradjon ránk a hajnal.
Kísérlek a végtelenben, mint őrző angyalod.

S körülölel minden éjjel szerelemi vágyam s ölelő karom.

                                                                                               €$@ß@

A Te életed...

Kedvesem...

Ne menj a romok közé!

Ne töprengj azon...
Alakíthattad volna-e másképp a múltadat?

Legfőbb lelki erőd, csak a megtörténtek vállalása lehet.

Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél...

Az a Te életed.

Ezért űzz messze magadtól minden megbánást...
Bűntudatot, lelkiismeretfurdalást, szégyent...
Minden olyan belső történést...

Ami megaláz.

                                 €$@ß@

Bukás nincs, csak bukdácsolás...

Szerelmem...

Fogadd el, hogy minden úgy volt jó, ahogyan történt.

Mert az életben való helytállás...

Nem a konfliktuskerülést jelenti.

Hanem a szüntelen tanulás lehetőségét.
Azt, hogy ami ma nem sikerül, az csak jel arra...

Hogy legközelebb ismét kísérletet tehetünk megtételére.

A sors ugyanis addig küldi a leckéket számunkra...
Míg az Élet Iskolájában kitűnő bizonyítvánnyal nem végzünk.

Bukás nincs, csak bukdácsolás...

S minden alkalommal, újabb pótvizsga...

Egy újabb esély a tökéletesedésre.

                                            €$@ß@

Életünk minden pillanatában...

Tudod Kedvesem... Életünk minden pillanatában...

Egyik lábunk a tündérmesék földjén...

Másik lábunk pedig...

Egy mélységes szakadék szélén áll.

 

                                                                                                  €$@ß@
 

Szeress minden éjjel...

Ha szólít a végtelen és már nem bírod tovább...

Csak fogd meg a két kezem...

Együtt majd szebb lesz a nagy világ.

Engedd, hogy szíved járja át az a tiszta őrült vágy.

Érezd a lüktetés, hagyd, hogy a tested járja át...

Mint az érverés, játssza az élet ritmusát.

Élvezd, ahogy a szíved járja át az a tiszta őrült vágy.

Egyszer mienk lesz, minden éjszakán...


                                                                 €$@ß@

Szívem legszebb vágya...

Ha egyszer elérem a Szívem legszebb vágyát, a Szívedet...

Annak az lesz a legszebb, legnemesebb magyarázata...

Én Akkor sem adtam fel, a küzdelmet Érted...

Amikor, már mások a helyemben, régen feladnák...

                                                 €$@ß@

Ilyen szerelem, nem lesz több már...

Ez a szerelem, több mint bármi más...
Ez lett a sorsunk, most és ezután.

Minden percével többet érsz...
Szívedben őrzöd, amíg élsz.

Mire vársz, a sorsod e szerelem...
Minden napja, minden perce, amiért élsz.

Évekig vártam rád, és súgtam annyi hónapon át...
Hol vagy már?

Látod, itt vagyok, Érted bármit eldobok...
S nevetve mondom, nem is fáj.

Most a józanészen túl, bennünk furcsa érzés gyúl...
Halkan csendesen.

Titkolt vágyainkon át, lázas testünk önmagát árulja el...
De nem számít már.

Mire vársz?

Összeláncolt, pár lopott pillanat...
Szívünkben tomboló szerelmes gondolat.

Attól a forró, gyönyörű nyártól...
Az életünk lett más, mindennél boldogabb.

Mire várok, a sorsom e szerelem...
Te érted élek, most és ezután.

Minden perctől, többet érek...
Szívemben őrzöm, amíg élek.

Azt mondják, nem nagy álom egy hét...
Nekünk pár nap egy életből, mégis mindenre elég.

Benned elveszve úgy...
Hogy érzem másfelé, nincs már út.

Mindenünk lett az a nyár...
Ilyen szerelem, nem lesz több már.

Miért vársz?

                          €$@ß@

Vezeklés...

Sok szeretetellenes dolgot tettem eddigi életem során.

Néhány emlékkép, ma is sajog bennem...
Holott nem is ártani akarásból...
Csak félelemből követtem el azokat.

Azért, mert meg akartam felelni...

Vagy épp beavatkozóan, segíteni szerettem volna annak...
Aki nem igényelte akkor és ott a segítségemet.
De az is lehet, hogy csak azért született fájdalom...

Mert el akartam kerülni a bántást...

Így inkább hazugságba vetettem magamat.

Mennyi ártatlan vétek lehetséges a másik ellen...

Amely jószándékból indul...
Ám ügyetlenségből...
Felkészületlenségből...
Önbizalomhiány miatt, mégis balul sül el!

S hány olyan, ami hosszú idő után is gyötri a lelkemet...

                                €$@ß@

                  

Ideje felébredned...

Dönts a szíved tanácsait követve...

S akkor nagyot nem hibázhatsz. 

Egyet azonban el kell fogadj...

Ha a boldogságot keresed...

Vezeklésre, nincs szükséged...

Bármi is történjen, tudd, hogy mindig minden rendben van. 

Ha pedig gyötör az élet, az csak jel...

Ideje felébredned, és elindulnod más irányban.

A szabadság felé.

                                              €$@ß@

Szükséged van Rám....

 

Mikor bekopogtam mint egy ismeretlen a szíveden...

Kíváncsian kémleltél, ki is ez az Illető...?

Aztán rájöttél, nem is vagyok olyan rossz ember...

Így beengedtél a szívedbe.

Sokat beszélgettünk, néha vitáztunk...

S rádöbbentünk egymásban, Ő az, akire mindig is vártam. 

Most itt vagyok, beszélgetsz velem...
Szemben állunk egymással...
Olyan jó érzéssel tölt el Minket az egész.
Először, mintha valamiféle érzelem is úrrá lett rajtunk...

De ez akkor még nem szerelem volt, csupán vonzalom.

Hosszú beszélgetéseink után...

Egyre jobban erősödött bennünk az érzés...

Igen!
Ő az, aki ki tudna vezetni az ingoványból, a kezem fogva...

Érte érdemes lenne váltani.

Aztán megijedtél!
Csak észre ne vegyem, mit gondolnék...
Nehogy elmúljon a varázs.
De olvastam a sorok között...

S ettől bepánikoltam, hibákat követtem el...

Valami történt...
Zavarodottság vett erőt rajtam...
S annyi bolondságot írtam és mondtam...

Azt hittem, helyrehozhatatlanul elrontottam a dolgokat...

Miért vagyok ennyire hülye?
Miért kell egyszerre az egész?
Miért nem várom meg, hogy kiforrjanak a dolgok?
De valami elől, Te is menekülsz.

Saját magad elől!

Kétségbe esve keressük Önmagunk a másik szemében...
Csak a szemünk felejtettük el közben kinyitni...

Mivel az első pillanattól fogva, ragyogtunk egymás szemében...

De Te soha nem ígértél Nekem semmit!
Kétségbe esve szabadulnánk, a minket kötő béklyóktól...
De azt hiszed, nincs hova lépned...

Pedig van!

S azt hiszed az egyetlen esélyedet is eljátszod!

S akkor jön az, hogy megtorpansz...

Elgondolkozol és begubózol újra...
Bebábozódsz, mint a pillangó a hernyó után...

Próbálsz újra érzelemmentes lenni...

Én meg azt hiszem, elrontom a pánikkal, a kétségbeeséssel...
Hogy esetleg többé nem keresel meg...

Pedig tudjuk, hogy szükségünk van egymásra...

Újra és újra ugyanaz játszódik le előttünk...
Magányosak vagyunk, pedig körül vesznek az emberek!

Szeretnénk végre szeretni, de Te menekülsz...

Csak a gyötrődés marad számunkra és a bizonytalanság...

A zavarodottság vesz rajtad erőt és újból menekülsz....

MAGAD ELŐL...

                          €$@ß@

Milyen sokat jelentünk egymásnak...

Vannak pillanatok, amikor az élet...

Hosszabb rövidebb időre, elválaszt minket egymástól...

De csak azért, hogy mindketten megértsük...

Milyen sokat jelentünk egymásnak.

                                       €$@ß@

Egymás felé nyújtott kezünk, áldás e bolygón...

Akkor őszinte és tiszta a szerelmed... 

Ha előítélet és elvárás nélkül vagy képes szeretni...

Az egymás felé nyújtott kezünk, áldás e bolygón...

Akkor is, ha úgy gondolod, kétszemélyes történet a miénk.

 

Tudod, az összetartozó szívek ragyogása...

 

Tisztító és gyógyító erővel bír, még mások életében is.

 

                                                          €$@ß@

 

Az akarat erőd...Szabad !

Ha belátnád végre, hogy az akarat erőd...Szabad !

S általa, Bármivé formálhatod önmagad...

Bármilyenné alakíthatod életed...

S még ha Tennél is valamit e felismerés szellemében...

 A megváltás lehetősége, lépésről lépésre...

 Közelebb kerülne hozzád.

Tudod, munka nélkül nincs győzelem.

Őszinteség nélkül nincs tisztaság.

Senki más nem élhet helyetted...

S ami a Most-ban, nem történik meg...

Az a Majd-ban, esélytelennek bizonyul az indulásra.

                                    €$@ß@

Struccpolitika...

Ha a fejed a homokba dugod...

Az élet sötétebbnek mutatja magát, mint amilyen valójában.

A védekező mechanizmusok által teremted, saját börtönöd.

Mert egyszerűbb védtelennek...

A sors kiszolgáltatott áldozatának definiálni magad...

Mint a kezedbe venni az irányítást, és változtatni azon...

Ami sután, vagy egyáltalán nem működik mindennapjaidban.

                                                        €$@ß@

Ne hidd el, még Magadnak sem...

Ne hidd, hogy szégyen nem tudni, vagy néha elbukni.

Nem szabad, bármi áron többnek kell tűnni másoknál.

Ne hidd el, még Magadnak sem...

Hogyogy túl szerencsétlen vagy ahhoz...

Hogy önállóan döntéseket hozz és lépéseket tegyél.

Ne várd, hogy a világod más irányítsa helyetted...

Olyan aki erősebb, vagy legalábbis bátrabb nálad!

                                            €$@ß@

Fejlődni érkeztünk...

Különös lény az ember.

Fejlődni érkezett ebbe a világba...

Mégis ellenáll természetes, törvényszerű útjának...

S a változás helyett a bujkálást választja...

A tisztánlátás felvállalása helyett, pedig a tagadás rutinját.

                                                €$@ß@

Kinek mondanád...?

Ha nem tudsz választani, két ember között...

Kérdezd meg Magadtól...

Kinek mondanád azt, hogy...

Hiányozni fogsz...

S kinek azt, hogy...

Könyörgöm, ne menj el!

                                       €$@ß@