Csak az ölelés teremt életet...

Csak az eső...
Csak az érintés...
Csak az álom...
Csak az ölelés...

Oldani kell végre, a régi béklyókat...
Feledni mindörökre, hogy egyszer itt voltak.

Emelni, égre fel, bánattól lehajtott fejünk...
Nyitni, tágra nyitni, könnytől áztatott szemünk.

Csak az Egyetlent, az Igazit keresni...
Csak az Egésszel, s nem morzsákkal beérni.

Csak az kell, amiért küzdünk, ami jár nekünk...
Csak az kell, akit Szívünkből Szeretünk.

Csavargó létezésbe, ne vegyüljön a halál...
Csak az nem veszíthet, aki nem is talál.

Soha nem csalódik, aki nem remél...
Csak az nem halhat, ki még nem is él.

Csak az eső moshat, tisztára lelkeket...
Csak az érintés adhat, Nekünk új hitet...

Csak a reménytelen álom, vezet poklok-poklába...
Csak az ölelés teremt életet, a magányba.

                                €$@ß@

Lehetőség... Félelem...

Él egy régi történet, egy fiatalemberről...

Akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal...
S csodálatos dolgokról mesélt neki...

Amelyek az életben várnak rá.

Minden lehetőség adott lesz számára...

Hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert...

A társadalom megbecsült tagja lehessen...

S egy gyönyörű Nőt vegyen feleségül.

Emberünk egész életében várta...
Hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak.

De nem történt semmi!

S végül egyedül, és szegényen halt meg.
Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt...
Aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában...
S felelősségre vonta...

“Te hatalmas vagyont ígértél nekem...
Társadalmi rangot és gyönyörű feleséget.
Egész életemben vártam… De nem történt semmi.”

“Én neked nem ígértem ezt...Válaszolt az angyal.

Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked...

De Te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.”

Az ember megdöbbenve mondta...

“El sem tudom képzelni, miről beszélsz!”

“Emlékszel, egyszer volt egy ötleted..."

De Te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit?

Az ember bólintott.

“Mivel Te visszautasítottad a megvalósítást...
Az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták...

Aki nem ijedt meg a nehézségektől...

S ha visszaemlékszel, akkor ez az ember...
az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.”

“És arra emlékszel-e... Folytatta az angyal...
Amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt...
Sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól.

Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon...

S a túlélőket kimenteni.
De Te féltél, hogy ha elmész otthonról...
Akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat...
Ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra...
Hanem otthon maradtál."

Az ember szégyenkezve bólintott.

“Ez egy hatalmas lehetőség volt...
Hogy száz és száz ember életét megmentsd...
A város összes életben maradt lakója tisztelt volna Téged.”

“S emlékszel arra az asszonyra, arra a barna hajú Nőre...

Aki neked annyira tetszett?
Nem hasonlított egyik Nőre sem...
Akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál...
De azt gondoltad...
Hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint Te...
Féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette."

Az ember újra bólintott, de már sírt.

“Igen barátom, ő a feleséged lett volna...
Vele sok gyermeket neveltetek volna...

Vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben."

Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében...

De gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan...

Mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk...

S megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

Mi nem megyünk oda másokhoz...
Mert félünk az elutasítástól.

Mi nem beszélünk az érzéseinkről...
Mert félünk, hogy kinevetnek bennünket.

S nem bízzuk rá magunkat más emberre...
Mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük.

De még nincs veszve semmi.
Mi még életben vagyunk.

Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket...

Saját Magunk számára.

                       €$@ß@

A szerelmed vágyom...

A szerelmed vágyom...

Lágy ölelésed, néhány könnycsepped...

Többet, mint a boldogság ajtaján hagyott rés...

Egyenlőre, Kettőnknek engedett.

                                             €$@ß@

Haldokolni karjaidban...

Szeretsz, haldokolni karjaimban...

Szereted, két merénylő kezem...

Mikor följebb-följebb merészkedik...

Szakítva szoknyád s szorítva combod...

Csak arra vársz... Jupiterre mondom.

Hogy mennykő módjára, vágódjak beléd...

Fénycsíkot írva, méhed rejtekén.

                   €$@ß@

Ölelés...

Van olyan ölelés...
Amely megváltoztatja az ember Életét.

Van olyan ölelés...
Mely után nem lesz már semmi az, ami addig volt.

Van olyan ölelés...
Melyről úgy hisszük az utolsó...
Mégis az Első pillanatává válik valaminek.

Van olyan ölelés, melyre mindennél...
Mindennél jobban Vágyunk, valahol mégis félünk tőle...

Mert tudjuk, utána semmi sem maradna többé ugyanaz.

S van olyan ölelés, mely várt-váratlanul...
Valaki számára az Utolsó marad.

                                                  €$@ß@

Rajtam ne múljon...

Azt mondják, mindig...

Rajtunk is múlik minden.

Hát... Rajtam ne múljon.

 

 

                              €$@ß@

Örökre hozzád láncolt...

Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent...

Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset...

Egy forró csók, mely tüzes a vágytól...

Érzem, örökre hozzád láncolt.

                           

                              €$@ß@

Puszi...

Egy az ajkadra, érezni mámorító ízét...
Egy a nyakadra, követve vágyaid lüktetését...

Egy a füledre, mi súgja, vágyom Rád...
Egy melledre, érezni tested illatát...

Egy hasadra, süppedni szuszogásodban...
Egy ágyékodra, alázattal, finoman...

Egy combjaidra, feszes ívük dicsérni...
Egy fenekedre, érzékien belekapaszkodni...

Egy a hátadra verejtéked gyöngyeit itatva...
Egy vállaidra erogén zónáid kutatva...

Egy tarkódra borzongatni édes vágyaid...
S, egy újra ajkadra megköszönni...

Hogy Rád találva, beteljesülnek álmaink...

                                  €$@ß@

Éreztem, hogy belém zúdul az élet...

Nyár volt...

S Mi úgy szerettük egymást...

Mintha akkor találkoztunk volna először.

Éreztem, ahogyan a vér robajlik az ereimben...

Testem feltöltődött az ölelésedből érkező friss energiával...

S úgy sugározta szét az örömöt...
Ahogyan egy prizma szórja szét az összegyűjtött fénysugarakat.
Bőröd forró volt, sokkal forróbb, mint az enyém.

Egyszerre megváltozott minden...

Az érintések, az illatok, a hangok.

A szabadság mámorító érzése kerített hatalmába.

Éreztem, hogy belém zúdult az élet...

S testembe zártam örökre a boldogságot.

                              €$@ß@

Azt szeretném, hogy...

Remegj!

Mi közben ujjam, gyengéden végighúzom a gerinceden…

Jobban!

Fel s alá, ahogy szereted, s ahogy szeretem…

Kívánj!

Ahogy Én is kívánlak Téged…

Simogass!

Mert ujjad a kéj s maga a végzet…

Kapaszkodj belém!

Közben csókolj, csókolj hol érzékien, hol pedig vadul…

Légy az Enyém!

Akarva, akaratlanul…

Élvezd!

Ahogy szíved elszabadul…

Perzseljen!

Ajkam s csókjaim helye, nyomtalanul…

Érezd!

Ahogy pattanásig feszül a testünk…

Sóhajts!

Amint kéjesen elernyedünk…

Bújj hozzám!

Hárfatesteden halkan játszom…

Pihenj!

Öleljen át egy édes álom…

                                   €$@ß@

Érezni akarlak...

Egy érintéssel többet lehet mondani, mint szavakkal.

Ha hirtelen elcsendesedsz...
Meglöklek mókásan, s rögtön felvidulsz.
Mikor átölelsz, érzem, hogy szeretsz.
Ha begubózol, megszorítom az ujjaid.
Ha szomorú vagy, a válladra hajtom a fejem.

Ha nem érinthetlek meg, keresem a tekinteted.

Keresem, mert érezni akarom, hogy a közelemben vagy...
Éreztetni akarom Veled, hogy látlak és érezlek.
S látni akarom azt is, ahogyan visszajelzel.
A bőrömön érzem a gondolataid a tekinteted érintését.

S jó érezni, a mosolyod.

                                     €$@ß@

Védjük, ezt az édes boldogságot...

Magunk ellen való vétek lenne, elengedni egymás kezét.
Életünk szerelmét, már semmi nem tépheti szét.

Igaz, egymástól sokszor elsodor a könyörtelen lét...
De ha Rád gondolok, szívembe a melegség mindig visszatér.

Nem számít hol vagy, s hol vagyok, merre, hol ébredek...
Emlékeim közt, ha felbukkansz, azonnal Rád ismerek.

Úgy, ahogy az első pillanat, összevillantotta a szemünket...
S az első ölelésben, összeforrasztotta a vágy a testünket...

Együtt s mégis külön, szerelmünk ma is úgy von egymásba...
Ahogy az első édes találkozásban, Énünk egymást megtalálta.

De bármilyen messze is vagy tőlem, mindig ott vagyok veled...
Szívemet érezze a szíved, mert a Tiéd, s csak Téged szeret.

Szeret, mert szeretlek az első pillanattól kezdve...
Amióta helyet készítettél, szívemnek a szívedben.

A pillanatban szemünk, egymás szemében, csillagot látott...

Azóta hordozzuk...

S Védjük...

Ezt az édes boldogságot...

                            €$@ß@

Kitől remegni kezd a térded...

 

Sosem az dönt egy kapcsolatban...
Hogy mennyire felelsz meg valakinek...
Hanem mennyire vagy képes szeretni önmagad által azt...

Kitől remegni kezd a térded...

Ha Hozzád ér, Rád néz, megcsókol.

Hiszen csak az számít igazán, ami belül van.

                                 €$@ß@

A szerelem...

Ha valakit boldoggá teszek, miért akarna elmenni?

S ha valakit boldogtalanná teszek, miért maradna velem?
Ha boldogtalanná teszem...

Én magam segítem hozzá a távozáshoz.

Azt azonban, akit boldoggá tesznek...

Senki nem tudja távozásra bírni...

Értelmetlen próbálkozás volna...
Az egész világgal harcba fog szállni a szerelméért.

Mint, ahogy teszem Én is...

                              €$@ß@

Titokban...

Elképzeltem egy percet, s most körülfonja testem.

Elképzeltem egy estét, egy éjt, egy reggelt...

S nincs oly másik perc, hogy mindezt elfelejtsem.

Elképzeltem veled az álmom...
Veled a reggelt, veled az éjt, az estét, a percet...

S pont oly tökéletes, mint Magamnak képzeltem.

S már nem képzelem reggelünk, álmunk, éjjelünk, esténk.
Nem képzelem, hogy hozzámérsz...
Lassan, titokban, szavakban, csókban...
Nem képzelem, mert nem kell elképzelnem.

Tiéd az estem, hajnalom, éjem meztelen testem nappalom.

Tiéd a kedvem, a rímem.

Tiéd vagyok, mert Tiéd a szívem.

De mégis...
Ha hiányzol...
Titokban...

Ezt mind elképzelem.

                                      €$@ß@

Többet érsz, mint az egész öröklét...

Lehet, hogy az érzelem annyira erős köztünk...

Hogy a testünk nem bírja féken tartani.

Egyetlen lélegzet a hajfürtjeid illatából...
Egyetlen csók az ajkaidról... 
A kezed érintése...

Többet ér, mint az egész öröklét!

Mire jó a szárny annak, aki úgysem érzi, ha simogatja a szél?
A szabadság árasztja el minden porcikáját, és érzi...
Az élet káosza gyönyörű, gyönyörű, mert a döntés a miénk...

Hogy mit és hogyan teszünk.

Szabad vagy.

És az élet szép!

A lélkünk és az érzéseink átveszik az irányítást...

S a testünk sírni kezd...

                         €$@ß@

Szép álmokat...

Ha furcsát érzel az éjjel...

Ne nyisd ki szemed, ne tekints széjjel!

Álmodban, leheletnyi csókot loptam ajkadra...

S Tiéd voltam talán, egy múló pillanatra.

                                        €$@ß@

Vallomás...

Mozdulatról mozdulatra épült bennem a csoda...

Míg felérve torkomig, szétszaladt...
Idegsejt suttogta idegsejtnek...
Amit mondtam volna, ha szólni tudnék...
Szeretlek...

Ez gyönyörű, és mondani, soha nem elég...

De csak éreztem, és kapaszkodtam Beléd.
Ahogy most is, minden gondolattal.

Új tavasz…

Hisz, még Bennem zsong a nyár...
Az ünneplőbe öltözött lélek, amivel vártalak...
A kigondolt és el nem hangzott szavak...

A mozdulat...

Ahogy hozzám hajolsz, arcunk összesimul...

S egy pillanatra megpihensz a csók előtt.

                                          €$@ß@

A szívem mélyén...

Nincs tér, és nincs idő kettőnk között...

Lelked vendégül hozzám költözött.

S egy apró rezdülés, egy csendes hang...

Már Énbelőlem is Tebenned van.

                                    €$@ß@

Mi vagy nekem?

Azt mondom, a Minden.

Eltékozolt időből a megmaradt élet...
Minden Veled töltött percben.

Te vagy a tiszta hang, mi szavakat alkot...
S gondolattá formálódva, Bennem képként villog.

Te vagy maga az áldás, mely csak nekem ragyog...
Mint sok száz igaz gyöngyszem, mi a szemeidben csillog.

Te vagy a szépen csengő rím, a végtelen derű...
Miből mosolyként hull, a lágyan formált betű.

Te vagy a reményem az utolsó fohász...
Mitől dallammá válik az Őrült szívdobbanás.

                                 €$@ß@