Hiányzol...

Még mindig azt hiszem, nem adtam eleget...

S Te még mindig, vársz valamit...
Tőlem...

Valami megfoghatatlant...

Valami olyat, ami arról mesél...
Halálosan vágyom Utánad...
Meghalok Nélküled...
Álmatlan éjszakákon, gondolatban, mindig Nálad járok...
Nélküled szenvedés az életem...
Elemészt a vágyakozás....
Nélküled gyötrődés minden nappalom, és minden éjszakám...
Valami ilyesmit vársz Tőlem...

Ilyet vársz Tőlem..?

Ez, mindig is így volt...

Kimondva, vagy kimondatlanul...

De most, "csak" a hiány pillanatairól mesélek...
Azokról a pillanatokról, amelyikekben felnagyítva látom a távolságot...

A hiányod pillanatairól...

Amikor úgy érzem...
Nem vagy Velem...
Mikor hiába kereslek...

Olyankor nem a vágy, a hiány bánt...

A hiánytól nem találom a helyem...
Mintha a karom ölelésre tárnám, és csak a semmit ölelném...
Mint mikor az ember megszokja, hogy van szíve...
S ha egyszer nem találja, nem vágyik utána...

De nélküle nehéz az élete...

Mint mikor egy ember hirtelen elindul...
Azt sem tudja hova, miért, csak szabaduljon az űrtől...
Ha maradna, ha nem indulna...
Ha megvárná a következőt...
Azt a pillanatot, mikorra az előző pillanat meghalt...

Akkor megtalálná a helyét, a szívét...

Ölelő karja sem tátongna üresen.
Egyre több a pillanat, amiben benne vagy...

S egyre több a hiányod pillanata...

Ha egyszer a pillanat közel hozna...

Akkor, az biztosan szép pillanat volna.

                            €$@ß@

Légy a Társam, a vágyam csak ennyi...

 

Valahol, a lelkem mélyén kerestelek Téged...

Mire Rád találtam, elmúlt, negyvenkettő évem.

Elveszett időnket, nem pótolja semmi...

De most légy a Társam, a vágyam "csak" ennyi.

 
 

                                           €$@ß@

Tud ennél több érzelmet nyújtani egy Férfi egy Nőnek..?

Bármilyen furcsán hangzik…
Mint ahogy, Én sem Benned…

Úgy, Te sem tudsz csalódni Bennem…

Csakis saját magunkban!
Az időnként, irántam érzett rosszallásod…
A Te Saját kivetített érzelmed.

Mindaz, amit Magadról gondolsz…

Amikor pedig Én vagyok ilyen helyzetben…
Az, amit Én, Magamról gondolok.

Az ember ilyenkor magában csalódik…

Mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott.

Számtalanszor állok a tükör elé…
S teszem fel a kérdést…

Tud ennél több érzelmet nyújtani egy Férfi egy Nőnek..?

Igen tud…

Mindig tud…

Különben, már rég feladtam volna…

De soha nem fogom…

                                €$@ß@

Ez már nem csak álom...

Fájdalmasak a napok, amikor nem érinthetlek...
Anyját keresi, így kétségbeesetten a gyermek.

Testem börtönébe zárva, harcol Érted a vágy...
Hajnali óra csörgés, töri ketté az éjszakát.

Mikor Velem vagy, bizsergető jó érzés költözik Belém...
Lüktető szívünkben a vágy, elkergeti a félelem fellegét.

Minden, szenvedélyes pillanatunk, közelebb hozza a napot...
Valóra váltva, a Bennünk élő, reményekkel teli holnapot.

                                              €$@ß@

A Boldogság, nem a Körülményektől függ...

Bárhol is legyünk, minden pillanatban a célban vagyunk…

Ezért az odavezető utat kell, vagy inkább érdemes élveznünk.

Az a legnagyobb probléma az emberekkel…

A legtöbben a "majdban" élnek…

Ha, majd felnő a gyermekem…
Ha, másik munkahelyem lesz…
Ha, megoldom mindenki problémáját…
Ha, megtalálom az ideális partnert…

Teljes életet azonban, csak a Mában élhetünk.

Ha például valaki házat épít…
Vagy mint Én, házat újít fel…

Már Ma, élvezheti az otthonépítés örömét…

Azt a magával ragadó kalandot…
Ahogy az egyik kő a másikra kerül…
Vagy, ahogy az egyik helység a másik után…
Alakul át olyanná…
Ahogy azt, Ketten megálmodtuk…

Igen Ketten..!

Egy Királylány ás egy Királyfi...

Tudatállapottól és nem a Körülményektől függ…

Boldogok tudunk-e lenni a Most-ban.

                            €$@ß@

Még nem lehetünk egyek....

Amíg, csak képzeletünkben lehetünk Egymásé...
Hát játszunk a gondolattal, mi nem lehet a másé.

Képzeljük el, hogy ott vagyunk, ahol senki nem keres...
Ahol megtehetünk mindent, s nincs olyan, hogy vétkes.

Ha csak ennyi lenne az ára, más sem bánná a tettet...
De Bennünk él a tudat, hogy Még nem lehetünk egyek.

Hát játszunk a gondolattal, mi nem lehet a másé...
Addíg is, képzeletben legyünk minden pillanatban Egymásé.

                              €$@ß@

Még Bennem él a tegnap gyönyöre...

Játszd meg, akkor is, ha nem hajt a vágy…
Játssz folyton, még ha nem is kellek.

Ne legyél kemény, inkább lágy…
Érezd, Bennem tüzek énekelnek.

Hazudjon kezed, ha nem is kérem…
Még Bennem él a tegnap gyönyöre.

Ne igázz le, legyen elég a vérem…
Oldozzon fel, tested börtöne.

S Én játszom Rajtad, akár egy zenész…
Hullámzó öled, adja az ütemet.

Nekem nem játék, a kapuig kísérni…
Érezni, míg a mennyekig jutsz el.

Nem baj, ha hamisan játszol…
Ha körmöd a bőrömbe ég.

Míg ujjam testeden táncol…
Mennydörgéssel szakad Ránk az ég.

                                €$@ß@

Bízzál Bennem...

Te megtanítottál arra, hogy ne kérdezzek.

Kérdeztem, de Te nem feleltél...
Talán mert azt akartad, Magamtól is tudjam a választ.
S Én magamnak válaszoltam...

Azt teszed, amit tenned kell.

Azt kívántam, ezek a válaszok vezessenek Téged.
Leszoktam arról, hogy mást kérdezzek...
Merre vezet az út, hogyan tovább..?
Miért van ez így, ha valamit nem tudok..?
Magamtól érdeklődöm.
Tudom, ettől okosabb nem leszek...
De legalább a válaszok nem zavarnak meg.

Mert a válaszok sokfélék, és mégis egyformák.

Úgy érzem, a kérdésre...
A fontos kérdésekre...

A válasz valahol itt van legbelül.

Mintha Belém költözött volna egy másik személy...
Szerény, halk szavú...
Nem erőszakos...
A maga igazáért nem harcoló.

Valaki, aki mindenre ad választ.

Ha Én okoskodva az igazamat bizonygatom...
Ő elcsendesedik, a sarokba vonul...
Mintha azt mondaná...

Te tudod, tedd, ahogy jónak látod.

De az élet, általában neki ad igazat...
Ha hallgatok rá, akkor az utam egyenes...
Ha nem, akkor eltévedek.

Ő az én útjelzőm, aki mindig megmondja merre tovább...

Némán a fejét csóválja, ha nem hallgatok rá.
Vagy csak annyit mond...
Eddig és ne tovább.

Van hogy csak annyit...
Bízzál Benne.

Mint ahogy Te is...

Bízzál Bennem...

                                 €$@ß@

Már most mi vagy...

Múltadból érkeztél s lettél a jelenem, vad szenvedély, fájdalom, nem múló érzelem...
A Hold s a csillagok ragyogó fénye, a bíbor hajnal simogató érzése.

Lettél lelkem hullámán fodor, halkan rezdülő elhaló-sikoly...
Ünnep, könny, menny és pokol, minden ami gyengéden simogatva Hozzám szól.

Te lettél a víz, a tűz, az izzó parázs, a szerelmes szívemben a szívdobbanás...
A tűző nap után hűsítő nyári zápor, rejtekadó lomb, hol megpihen a vándor.

Lettél fény, árnyék és kacagás, könnyező égre festett tündöklő szivárvány...
Tomboló vihar, kitörni készülő vulkán, lágy muzsikaszó, szellőből font hárfán.

Leszel jelenem és jövőm boldogsága, szemed csillogása utam lámpása...
Szenvedély, szerelem, örjítő vad nász, ölelő érkezés s könnyes búcsúzás.

                                                             €$@ß@

Csak Te létezel...

Kedvesem...

A szeretet nem arról szól, milyen érzéssel töltelek el... 

Arról szól, te milyen érzésekkel töltesz el Engem...

Mert, ha azzal vagy, akit igazán szeretsz, felejtsd el kicsit Önmagad...

Akkor foglalkozz kizárólag Velem.

Nem könnyű, de ha sokat gyakorlod, menni fog...
Látod Én is ezt teszem...
Mikor Veled vagyok...
Megszűnik az "Én"...

Akkor számomra, csak "Te" létezel...

                                    €$@ß@

                     

Jobban szeretlek Önmagamnál...

Az emberek jelentős hányada…

Egoista.

Mivel, önmagát szereti a legjobban.

De Kedvesem…

Én Benned megtaláltam azt a Nőt…

Akit jobban szeretek Önmagamnál…

                               €$@ß@

Mert Szeret, s Én is Szeretem...

Újra itt vagyok…

S nem is akármilyen formában…

Függetlenül is, meg nem is…

Két hét kényszerpihenő után…
Végre, Veszprém város legnagyobb kábeltévé és internetszolgáltatója…
Hosszas huzavona után, újra elérhetővé tette a Vil@gh@lót…
Nem mintha lett volna szabad percem ideülni…

De hiányzott, mint fuldoklónak a levegő…

Én, aki az utóbbi…
Le sem merem írni, mennyi ideje…
Időm jelentős részét a monitor előtt töltöttem…

Egy csodálatos Nő elkápráztatása és folyamatos meghódítása miatt…

De ez a miatt olyan hideg…

Érte...
Értünk...
A Boldogságunkért…

Aminek az ideje, igaz még nem érkezett el…
De jó úton haladunk...
A beteljesülése felé vezető, buktatokkal telitűzdelt úton…
Olyan buktatokkal, amiket Mi Magunk okozunk Magunknak…

Pontosabban, főleg Én…

Na meg a türelmetlenségem…
Egy új, csodálatos otthon megvalósításán dolgozom, két hete…
Minden szabadidőmben…

Egy Közösen megálmodott…

Majd szakember segítségével kiszínezett…
Igazi Feng Shui világot készítek…

Magunknak...
Igen, Magunknak…
De az is lehet, hogy hármunknak...

Mert, tetszik, vagy nem tetszik ez "Valakinek"...
Akinek nem írom le a nevét...
Mert még feljelent "személyiségi jogainak" megsértése miatt...

Én soha nem mondok le a közös jövőnkről…

Mondom...

SOHA..!

Ha kell, a látszatot fenntartom…
De csak a békesség kedvéért…
Ami valójában soha nem is volt…

Mióta kapcsolatunk napvilágot látott...

Mert milyen ember az…
Aki, egy évek óta megromlott, látszatházasságba...

A szívére és szerelme szívére hallgatva, belerondít…

Valószínű olyan elvetemült, mint Én…
Én legalább felmertem vállalni, hogy…

VÉGE..!

Eddig tartott..!
Felesleges gyötörnünk tovább egymást…

De még csak Én…

Észre kellene vennie a másik oldalnak is…

Egyszer mindennek elérkezik a vége…

S most megragadom az alkalmat, hogy felhívjam az illetékes figyelmét, arra…

ELÉRKEZETT..!

Fel kellene végre ébredni a Csipke Józsika álomból…
Mert ez, már csak álom…
S ez már nem az Én álmom…

Mert az Én álmom, már 99%-ban megvalósult…

Csak nem mindenki tudja…
Sőt…
Csak az tudja, akinek tudnia kell…

Egy Királynő, egy Királyfi és egy Papnő…

Kell ennél több a boldogsághoz..?

Igen…

Egy kicsivel több…

Hogy ez a Királynő, minden reggel itt ébredjen Velem…

Mert Szeret…

S Én is mindennél jobban Szeretem…
 

                                                   €$@ß@

Mindenki a boldogságot keresi...

 Én is úgy keresem, ahogy Nekem tetszik…


Akár beismerjük, akár nem, mégis minden ember a boldogságot keresi élete során…

Sőt ha jobban a mélyére nézünk…

Az életünk, maga a boldogságkeresés.

Habár, mindannyian keressük a boldogságot…

Mégis mindenkinek mást és mást jelent a boldogság…

Attól is függ, hogy mikor kitől kérdezzük meg…

Van, akit a függetlenség tesz boldoggá…

A függetlenségben és mások vezetésben találja meg a boldogságát…

Tele van energiával és tettvággyal.

Van, akit egy kapcsolat tesz boldoggá…

A másokkal való együttműködésben találja meg a boldogságát.

Szereti a békés kiegyensúlyozott környezetet és nagyon jók a megérzései.

Van, akit a vidámság tesz boldoggá…

A könnyed vidám kommunikációban és a kreativitásban találja meg a boldogságát.

Szeret a középpontban lenni, könnyen magára vonja mások figyelmét..

Van, akit a munka tesz boldoggá…

A munkában és a rendszerességben találja meg a boldogságát.

Stabil megbízható ember, akire mindig lehet számítani.

Van, akit a szabadság tesz boldoggá…

A szabadságban, az utazásban, és a folyamatos változásban találja meg a boldogságát.

Spontán egyéniség, aki a környezete számára mindig meglepetést tud okozni.

Van, akit a harmónia tesz boldoggá…

A szerelemben, a családban és a harmóniában találja meg a boldogságát.

Ő az, aki a szívére hallgat.

Szeret gondoskodni a szerelméről és körülöleli Őt a szeretetével.

Van, akit a keresés tesz boldoggá…

A folyamatos keresésben, kutatásban és a spirituális életben találja meg a boldogságát.

Kiváló hallgatóság, aki képes odafigyelni másokra…

Van, akit a céljai elérése tesz boldoggá…

A célok tudatos kitűzésében és a karriere építésében találja meg a boldogságát.

Általában véve kiváló szervező erő birtokában van.

S végezetül, van, akit mások szolgálata tesz boldoggá…

Mások tudatos és szeretetteli szolgálatában találja meg a boldogságát.

Jótékony természetének köszönhetően ott segít, ahol tud.

Te melyik csoportba sorolnád magad..?

Mi tesz igazán boldoggá..?

Mert Én mindig is tudtam...

S azt is, hogy megtaláltam...

Az Igazit, aki boldoggá tud tenni, akit boldoggá tudok tenni...

                                                                              €$@ß@

Te vagy a Végzetem...

Hiába menekülnénk, hiába futnánk, sorsunk elöl, futni úgy sem tudnánk.

Mert sorsunk Nekünk, vagy végzetünk, hogy Mi Egymás nélkül, csak szenvedünk.

Hiába mondanám, hogy vége már...
Hiába lennék, fölényes és vidám…
Te úgy is tudod, hogy a könny az arcomon még, álmomban visszatér.

A szív, ha szerelmes, a sors gyakran játszik vele…
Igaz szerelmet az élet egyszer ad, egyszer küld és benne lesz a végzete..!

Hiába mondanád, hogy vége már…
Hiába lennél fölényes és vidám…
Én úgy is tudom, hogy a könny az arcodon még, álmodban visszatér.


Kezdhetném így is…

Nem is olyan rég, egy Dunántúli városban…

Veszprémben…

Szeretem ezt a várost…
De most másról szól a történetem…

Egy egymásba gabalyodott szerelmes pár fogadalmáról…

Akik, valamikor a 2010-es év elején tettek egy kijelentést…

Amíg egyikőnk is ezen  a munkahelyen dolgozik…
S míg valamelyikünk le nem zárja a múltját…

Nevezetesen Én…

Addig esélyünk sincs a továbblépésre..!

Majd fél évembe került, míg az elhatározást tettek követték…
Az utóbbi hetekben a Blog, vesztett egy kicsit a lendületéből…
De mindig mindennek oka van…

Nem is akár milyen…

Egy új otthon megteremtése, rengeteg időbe és energiába kerül…
A többiről ne is beszéljünk…

De beszélni kell..!

Mindig kell..!
Főleg, ha Rólunk van szó…
Álmok, elképzelések, rengeteg soha el nem feledett gondolat…

Egy elképzelt közös jövőről…

Feng Shui…
Ami végre megvalósulni látszik…

Legalább is Én minden akadályt elhárítottam a beteljesülése elől…

Egy hangulatos családi ház, Veszprém központjában…
Ami csak arra vár, hogy egy Nő betöltse, bearanyozza…
Önzetlenül viszonozza egy Férfi határtalan szerelmét.

Mert viszonozni fogja…
Tudom, érzem…
Az ilyen belülről érződik…

S az is természetes a Számomra…

Egy otthon, elképzelhetetlen egy gyermek birodalma nélkül…

Arról nem is beszélve…
Már a szomszéd kutyája is elfogadott…

Egy fiú álma és egy anya ígérete egy kiskutyáról…
Ha egyszer…

De ne rohanjunk ennyire előre…
Nagyon sok megvalósításra váró feladat áll még előttem…
Ami egy Feng Shui lakberendező segítsége nélkül…
Nehezen valósulhatna meg.

S egy tanulmány… Rólunk…

Egy újabb megerősítés…
Mert mindig mindennek oka van…

Nincsenek véletlenek…

Sorsok vannak..!

Amik akarva-akaratlanul, de összefonódnak…

Mint a Miénk...

                                €$@ß@

Az álmok nem fogynak el...

A szerelmünk ellen, nem lehet, nem lehetett védekezni...

Váratlanul jött, mint a forgószél...
S mire észbe kaptunk...
Már le is terített.
Kicsalogatta lelkünket a rejtekhelyéről, elhalványította még a nap sugarait is...

Boldogságban úsz(t)unk...

Minden perc ajándék számunkra, amit együtt tölthet(t)ünk...

Az fel sem merül(t) bennünk, hogy elmúlhat...
Két kézzel kapaszkod(t)unk egymásba...
Az álmainkba, mert az álmok nem fogynak el...

Nem önzőségből tesszük, hogy csak a másik jár a fejünkben...

Hanem azért, mert léte beleivódott a lelkünkbe...

Szeme meleg fénye, kaján mosolya...
Mindennap, mindenhová elkísér...

Nem is próbálunk védekezni ellene...

Mert nem is lehet..!

A Szerelmet nem lehet kitörölni és meg nem történté tenni...

                                                     €$@ß@

A zene Én vagyok...

Valahol félek, vagy inkább tartok egy kicsit az egyedülléttől.

Még soha nem voltam úgy igazán egyedül...
Pedig tudom...

Csak teljes csendben találhatom meg Önmagam...

Egyedül tudok egészen Önmagam lenni.
Tömegben, Én is csak tömeg vagyok...
Családban, családnak egy tagja...
Színházban közönség...
Színpadon színész.

De Én nem vagyok fa, amelyik az erdőben is megmarad különállónak...

Én is része vagyok az egésznek.
Ez viszont semmiben nem befolyásol...
Tömegben is saját életemet élem...
Önmagam csak akkor lehetek, ha senki nincs körülöttem...
Akkor lesz csak meghallható az a belső dal...

Az a zene, amelyik egyedül csak Én vagyok.

Talán akkor meghallom azt az árnyalatnyi különbséget...

Amennyivel különbözök Én, egy másik embertől...

Mint az ujjlenyomat az ujjlenyomattól...
Zene a zenétől...
Attól lesz egyedi a zene, s árnyalatnyi a különbség.

De ez az árnyalatnyi tesz különlegessé, megismételhetetlenné, széppé.

A magam zenéjét csak egyedül, csak a teljes csöndben hallhatom...
Mikor nincs semmi áthallás...

Mikor az agyam is megpihen, s nem futkosnak bennem kósza gondolatok...

Mikor gondolatban sem harcolok...
Viszont a gondolataim, nem hagynak magamra...

Ezért nem is leszek soha egyedül...

Azok úgy járnak-kelnek bennem...
Mint a zenészben, a szebbnél-szebb dallamok.
De mert mindig más muzsikáját hallom...
A más muzsikája az, ami elveszi a helyet...

S nem enged kiteljesednem, saját csodás zeném egésze lenni.

                                             €$@ß@

Te ezt tetted Velem...

Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkal.

Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben...

Királynőm, Te ezt tetted Velem...

                                                  €$@ß@

Mindennek az értelme...

A szerelem megmozgatja az eget, a csillagokat...

Az embereket, a virágokat, a bogarakat.
S mindenkit rávesz arra, hogy járjon a jégen.

Egyszerre tölt el, örömmel és félelemmel.

De ami a lényeg...

Mindennek értelemet ad.

                                          €$@ß@

Ne érd be bárkivel...

Nem kell...
Söt...

Nem szabad, hogy beérjed bárkivel...

Soha..!
Mert, ha azt próbálod megkapni, akit szerelemmel szeretsz... 

Akkor nem azt kell szeretned, akit megkaptál.

                                          €$@ß@

Álom vagy valóság..?

Amíg hiszünk az álmainkban...

Nincs semmi, ami a véletlen műve lenne.

 

                                         €$@ß@