Csak a tettek hoznak változást...

Az idő mindent megváltoztat.
Mindenki ezt mondja...
De ez nem igaz.

Csak a tettek hoznak változást.

Ha nem teszünk semmit, nem változik semmi.

                      €$@ß@

Új élet vár... Szívunk kapuja nyitva áll...

Nem érezhetném Irántad ezt, ha nem szeretnél Te is Engem.

Mert Tudom, hogy szeretsz...
Ez túlságosan hatalmas érzés ahhoz, hogy Egymagam érezhessem.

A legnagyobb érzés, amelyet valaha ismertem.

S most végre, elég nagy lehetek ahhoz, hogy kifejezhessem.

                                                €$@ß@

Minden oldal Rólad, s Neked szól...

Nem az a lényeg, hogy mit olvasol...

Hanem az, odafigyelsz-e, amikor soraimat olvasod..?

Mert az üzenet, ott van minden versben és gondolatban...

 

                                               €$@ß@

Kiket összeköt, a Szerelem...

Örök életet élsz Velem...

Vár ránk a kéklő végtelen.

Mert a sors, Egymásnak szánja...

Kiket összeköt, a Szerelem.

                                       €$@ß@

Szeretlek...

Nem könnyű kimondani…

Szeretlek!

S talán van, akinek nem is szabadna…
De ha egyszer kimondom…

Mindennel együtt felvállalom, mert így érzem…

Nagy felelősség…

Mert aki Őszintén Szeret, nehezen mondja ki a szavakat…

Milyen hasonlóak vagyunk…
S ugyanakkor, milyen mások…
Sok akadályt kellett legyőznünk…
S kell, mind a mai napig…

Hogy végre együtt lehessünk…

Sok akadály Benned rejlik…
De Én magamon tapasztalva tudom…

Nem szabadna elmenekülnünk az érzelmeink elől…

A legnagyobb hiba, amit tehetünk, ha nem teszünk semmit…

Mert azt hisszük, csak keveset tehetünk…

                                                     €$@ß@

Illúzió vagy valóság..?

Kedvesem...

Ne aggódj, a Rólunk véleményt formáló…

Családtagok, rokonok, barátok…
Valamint jó és rosszindulatú ismerősök kritikája miatt.

Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik...

Amit Ők illúziónak kereszteltek el...
Az még inkább valóságosabb, mint az álmok világa.

Mert Mi együtt képesek voltunk rá, hogy megvalósítsuk…

Különben is…
Kinek áll jogában beleszólni mások életébe..?
Ők hogyan viszonyulnának ahhoz, ha mi is ezt tennénk..?
Ki meri határozottan kijelenteni, hol kezdődik a valóság…
S hol végződik az álom..?
Tudod Kedvesem…

Ha álmaink nem lennének...
A jelenünk, s a holnapunk sem létezne…

De létezik…

S kézzel foghatóbb, mint valaha volt…
Az elmúlt, „izgalmakban” bővelkedő egy évben…

                                    €$@ß@

Jegyünk, Egymás mellé szól…

Volt idő, míg azt hittem, túlkésőn találkoztunk…

Akkor azt hittem, hiába láttam meg Benned mindazt…
Mit másban nem találtam, s hiányoltam…
Úgy tűnt, éppen csak egy perccel késtünk le arról…

Hogy együtt többek legyünk…

Nem osztozhatunk…
Azt hittem, nem lehet…
Hiába nyújtanám feléd kezem…

Jegyed más vonatra szól…

Tudtam, hogy Te is nézel…
S elkapott tekintetedben…
Mintha Magaddal vinnéd álmaim kulcsát...
Mindazt, mire mindig is vártam…

Most már tudom, Te vagy az, akire vártam…

Nem tűntél el, mindig megtaláltál…
S azt is tudom…
Időben ott leszek, nem késhetek, nem kések el…

Te is Rám találtál…

Igen…
Csak egy perc kell, épp csak egy perc…

Mert Együtt többek vagyunk…

Senkivel nem osztozunk…
Mert nem lehet…

S Te megfogod, feléd nyújtott kezem…

Hiába küzd "Más" ellene...

Jegyünk, Egymás mellé szól…

                                          €$@ß@

Nem szembe menni kell... Vállalni..!

Lehet-e folyónak  tiltani, ne áradj...
Lehet-e mondani, maradj a medredben, gátat ne szaggass.

Lehet-e a szélnek tiltani, haragoddal, fákat ne tépdess...
Út porát szemembe ne kavard, abba könnyet sose csalj.

Lehet-e szívnek parancsolni, ha az lángra kapott...
Szóval csitítani, az érzésnek, gátat állítani.

Nem szembe menni kell...

Boldogan Vállalni..!

                                     €$@ß@

Hiányzol...

Még mindig azt hiszem, nem adtam eleget...

S Te még mindig, vársz valamit...
Tőlem...

Valami megfoghatatlant...

Valami olyat, ami arról mesél...
Halálosan vágyom Utánad...
Meghalok Nélküled...
Álmatlan éjszakákon, gondolatban, mindig Nálad járok...
Nélküled szenvedés az életem...
Elemészt a vágyakozás....
Nélküled gyötrődés minden nappalom, és minden éjszakám...
Valami ilyesmit vársz Tőlem...

Ilyet vársz Tőlem..?

Ez, mindig is így volt...

Kimondva, vagy kimondatlanul...

De most, "csak" a hiány pillanatairól mesélek...
Azokról a pillanatokról, amelyikekben felnagyítva látom a távolságot...

A hiányod pillanatairól...

Amikor úgy érzem...
Nem vagy Velem...
Mikor hiába kereslek...

Olyankor nem a vágy, a hiány bánt...

A hiánytól nem találom a helyem...
Mintha a karom ölelésre tárnám, és csak a semmit ölelném...
Mint mikor az ember megszokja, hogy van szíve...
S ha egyszer nem találja, nem vágyik utána...

De nélküle nehéz az élete...

Mint mikor egy ember hirtelen elindul...
Azt sem tudja hova, miért, csak szabaduljon az űrtől...
Ha maradna, ha nem indulna...
Ha megvárná a következőt...
Azt a pillanatot, mikorra az előző pillanat meghalt...

Akkor megtalálná a helyét, a szívét...

Ölelő karja sem tátongna üresen.
Egyre több a pillanat, amiben benne vagy...

S egyre több a hiányod pillanata...

Ha egyszer a pillanat közel hozna...

Akkor, az biztosan szép pillanat volna.

                            €$@ß@

Légy a Társam, a vágyam csak ennyi...

 

Valahol, a lelkem mélyén kerestelek Téged...

Mire Rád találtam, elmúlt, negyvenkettő évem.

Elveszett időnket, nem pótolja semmi...

De most légy a Társam, a vágyam "csak" ennyi.

 
 

                                           €$@ß@

Tud ennél több érzelmet nyújtani egy Férfi egy Nőnek..?

Bármilyen furcsán hangzik…
Mint ahogy, Én sem Benned…

Úgy, Te sem tudsz csalódni Bennem…

Csakis saját magunkban!
Az időnként, irántam érzett rosszallásod…
A Te Saját kivetített érzelmed.

Mindaz, amit Magadról gondolsz…

Amikor pedig Én vagyok ilyen helyzetben…
Az, amit Én, Magamról gondolok.

Az ember ilyenkor magában csalódik…

Mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott.

Számtalanszor állok a tükör elé…
S teszem fel a kérdést…

Tud ennél több érzelmet nyújtani egy Férfi egy Nőnek..?

Igen tud…

Mindig tud…

Különben, már rég feladtam volna…

De soha nem fogom…

                                €$@ß@

Ez már nem csak álom...

Fájdalmasak a napok, amikor nem érinthetlek...
Anyját keresi, így kétségbeesetten a gyermek.

Testem börtönébe zárva, harcol Érted a vágy...
Hajnali óra csörgés, töri ketté az éjszakát.

Mikor Velem vagy, bizsergető jó érzés költözik Belém...
Lüktető szívünkben a vágy, elkergeti a félelem fellegét.

Minden, szenvedélyes pillanatunk, közelebb hozza a napot...
Valóra váltva, a Bennünk élő, reményekkel teli holnapot.

                                              €$@ß@

A Boldogság, nem a Körülményektől függ...

Bárhol is legyünk, minden pillanatban a célban vagyunk…

Ezért az odavezető utat kell, vagy inkább érdemes élveznünk.

Az a legnagyobb probléma az emberekkel…

A legtöbben a "majdban" élnek…

Ha, majd felnő a gyermekem…
Ha, másik munkahelyem lesz…
Ha, megoldom mindenki problémáját…
Ha, megtalálom az ideális partnert…

Teljes életet azonban, csak a Mában élhetünk.

Ha például valaki házat épít…
Vagy mint Én, házat újít fel…

Már Ma, élvezheti az otthonépítés örömét…

Azt a magával ragadó kalandot…
Ahogy az egyik kő a másikra kerül…
Vagy, ahogy az egyik helység a másik után…
Alakul át olyanná…
Ahogy azt, Ketten megálmodtuk…

Igen Ketten..!

Egy Királylány ás egy Királyfi...

Tudatállapottól és nem a Körülményektől függ…

Boldogok tudunk-e lenni a Most-ban.

                            €$@ß@

Még nem lehetünk egyek....

Amíg, csak képzeletünkben lehetünk Egymásé...
Hát játszunk a gondolattal, mi nem lehet a másé.

Képzeljük el, hogy ott vagyunk, ahol senki nem keres...
Ahol megtehetünk mindent, s nincs olyan, hogy vétkes.

Ha csak ennyi lenne az ára, más sem bánná a tettet...
De Bennünk él a tudat, hogy Még nem lehetünk egyek.

Hát játszunk a gondolattal, mi nem lehet a másé...
Addíg is, képzeletben legyünk minden pillanatban Egymásé.

                              €$@ß@

Még Bennem él a tegnap gyönyöre...

Játszd meg, akkor is, ha nem hajt a vágy…
Játssz folyton, még ha nem is kellek.

Ne legyél kemény, inkább lágy…
Érezd, Bennem tüzek énekelnek.

Hazudjon kezed, ha nem is kérem…
Még Bennem él a tegnap gyönyöre.

Ne igázz le, legyen elég a vérem…
Oldozzon fel, tested börtöne.

S Én játszom Rajtad, akár egy zenész…
Hullámzó öled, adja az ütemet.

Nekem nem játék, a kapuig kísérni…
Érezni, míg a mennyekig jutsz el.

Nem baj, ha hamisan játszol…
Ha körmöd a bőrömbe ég.

Míg ujjam testeden táncol…
Mennydörgéssel szakad Ránk az ég.

                                €$@ß@

Bízzál Bennem...

Te megtanítottál arra, hogy ne kérdezzek.

Kérdeztem, de Te nem feleltél...
Talán mert azt akartad, Magamtól is tudjam a választ.
S Én magamnak válaszoltam...

Azt teszed, amit tenned kell.

Azt kívántam, ezek a válaszok vezessenek Téged.
Leszoktam arról, hogy mást kérdezzek...
Merre vezet az út, hogyan tovább..?
Miért van ez így, ha valamit nem tudok..?
Magamtól érdeklődöm.
Tudom, ettől okosabb nem leszek...
De legalább a válaszok nem zavarnak meg.

Mert a válaszok sokfélék, és mégis egyformák.

Úgy érzem, a kérdésre...
A fontos kérdésekre...

A válasz valahol itt van legbelül.

Mintha Belém költözött volna egy másik személy...
Szerény, halk szavú...
Nem erőszakos...
A maga igazáért nem harcoló.

Valaki, aki mindenre ad választ.

Ha Én okoskodva az igazamat bizonygatom...
Ő elcsendesedik, a sarokba vonul...
Mintha azt mondaná...

Te tudod, tedd, ahogy jónak látod.

De az élet, általában neki ad igazat...
Ha hallgatok rá, akkor az utam egyenes...
Ha nem, akkor eltévedek.

Ő az én útjelzőm, aki mindig megmondja merre tovább...

Némán a fejét csóválja, ha nem hallgatok rá.
Vagy csak annyit mond...
Eddig és ne tovább.

Van hogy csak annyit...
Bízzál Benne.

Mint ahogy Te is...

Bízzál Bennem...

                                 €$@ß@

Már most mi vagy...

Múltadból érkeztél s lettél a jelenem, vad szenvedély, fájdalom, nem múló érzelem...
A Hold s a csillagok ragyogó fénye, a bíbor hajnal simogató érzése.

Lettél lelkem hullámán fodor, halkan rezdülő elhaló-sikoly...
Ünnep, könny, menny és pokol, minden ami gyengéden simogatva Hozzám szól.

Te lettél a víz, a tűz, az izzó parázs, a szerelmes szívemben a szívdobbanás...
A tűző nap után hűsítő nyári zápor, rejtekadó lomb, hol megpihen a vándor.

Lettél fény, árnyék és kacagás, könnyező égre festett tündöklő szivárvány...
Tomboló vihar, kitörni készülő vulkán, lágy muzsikaszó, szellőből font hárfán.

Leszel jelenem és jövőm boldogsága, szemed csillogása utam lámpása...
Szenvedély, szerelem, örjítő vad nász, ölelő érkezés s könnyes búcsúzás.

                                                             €$@ß@

Csak Te létezel...

Kedvesem...

A szeretet nem arról szól, milyen érzéssel töltelek el... 

Arról szól, te milyen érzésekkel töltesz el Engem...

Mert, ha azzal vagy, akit igazán szeretsz, felejtsd el kicsit Önmagad...

Akkor foglalkozz kizárólag Velem.

Nem könnyű, de ha sokat gyakorlod, menni fog...
Látod Én is ezt teszem...
Mikor Veled vagyok...
Megszűnik az "Én"...

Akkor számomra, csak "Te" létezel...

                                    €$@ß@

                     

Jobban szeretlek Önmagamnál...

Az emberek jelentős hányada…

Egoista.

Mivel, önmagát szereti a legjobban.

De Kedvesem…

Én Benned megtaláltam azt a Nőt…

Akit jobban szeretek Önmagamnál…

                               €$@ß@

Mert Szeret, s Én is Szeretem...

Újra itt vagyok…

S nem is akármilyen formában…

Függetlenül is, meg nem is…

Két hét kényszerpihenő után…
Végre, Veszprém város legnagyobb kábeltévé és internetszolgáltatója…
Hosszas huzavona után, újra elérhetővé tette a Vil@gh@lót…
Nem mintha lett volna szabad percem ideülni…

De hiányzott, mint fuldoklónak a levegő…

Én, aki az utóbbi…
Le sem merem írni, mennyi ideje…
Időm jelentős részét a monitor előtt töltöttem…

Egy csodálatos Nő elkápráztatása és folyamatos meghódítása miatt…

De ez a miatt olyan hideg…

Érte...
Értünk...
A Boldogságunkért…

Aminek az ideje, igaz még nem érkezett el…
De jó úton haladunk...
A beteljesülése felé vezető, buktatokkal telitűzdelt úton…
Olyan buktatokkal, amiket Mi Magunk okozunk Magunknak…

Pontosabban, főleg Én…

Na meg a türelmetlenségem…
Egy új, csodálatos otthon megvalósításán dolgozom, két hete…
Minden szabadidőmben…

Egy Közösen megálmodott…

Majd szakember segítségével kiszínezett…
Igazi Feng Shui világot készítek…

Magunknak...
Igen, Magunknak…
De az is lehet, hogy hármunknak...

Mert, tetszik, vagy nem tetszik ez "Valakinek"...
Akinek nem írom le a nevét...
Mert még feljelent "személyiségi jogainak" megsértése miatt...

Én soha nem mondok le a közös jövőnkről…

Mondom...

SOHA..!

Ha kell, a látszatot fenntartom…
De csak a békesség kedvéért…
Ami valójában soha nem is volt…

Mióta kapcsolatunk napvilágot látott...

Mert milyen ember az…
Aki, egy évek óta megromlott, látszatházasságba...

A szívére és szerelme szívére hallgatva, belerondít…

Valószínű olyan elvetemült, mint Én…
Én legalább felmertem vállalni, hogy…

VÉGE..!

Eddig tartott..!
Felesleges gyötörnünk tovább egymást…

De még csak Én…

Észre kellene vennie a másik oldalnak is…

Egyszer mindennek elérkezik a vége…

S most megragadom az alkalmat, hogy felhívjam az illetékes figyelmét, arra…

ELÉRKEZETT..!

Fel kellene végre ébredni a Csipke Józsika álomból…
Mert ez, már csak álom…
S ez már nem az Én álmom…

Mert az Én álmom, már 99%-ban megvalósult…

Csak nem mindenki tudja…
Sőt…
Csak az tudja, akinek tudnia kell…

Egy Királynő, egy Királyfi és egy Papnő…

Kell ennél több a boldogsághoz..?

Igen…

Egy kicsivel több…

Hogy ez a Királynő, minden reggel itt ébredjen Velem…

Mert Szeret…

S Én is mindennél jobban Szeretem…
 

                                                   €$@ß@