Teljesség...

Amikor megérintettem az ajkát...
Olyan volt, mintha tűk fúródnának...

Testének minden egyes pórusába.

De nem fájt, csak bizsergető érzés volt.
Melege volt és fázott egyszerre...

Valami új érzés áradt szét benne...

Valami teljességgel zavarba ejtő.

€$@ß@

A legnagyobb szerelem:

Mikor előszőr láttalak sétálni...
A szívem gyorsabban kezdett dobogni.

A szemem csak Reád nézett...
Nem tudtad, de titokban imádtalak téged.

A kezem a lábam egyszerre remegett...
A szemem csak Téged követett.

Amikor elmentél előttem, s Rám vetetted tekinteted...
Én már akkor éreztem, hogy Te lettél a végzetem.

Nem tudtam, hogy szólíthatlak meg...
Nem tudtam, hogyan lehetnék veled.

De tudtam akkor számodra ez még semmit sem jelent...
De most próbáld meg velem, mert Te lettél az életem.

                                  €$@ß@

Voltál boldog is...

Elképzelem, hogy egy napon felelni kell.
A szigorú bíró ezt mondja majd...
Ne hazudj!
Nem igaz, hogy minden csak keserűség volt...
Csalódás, reménytelenség.

Voltál boldog is.

Ha nem is többször, egy pillanatra.
Nevezd meg ezt a pillanatot.
Mit felelek majd?
Lehajtom fejem, fülem vakarom.
Nagy zavarban pillantok magam elé.
Ezt felelem...

Igen, voltam boldog is.

Egészen biztosan voltam boldog is.
Még emlékszem is a boldogságra, itt van számban az íze... Orromban az illata, idegeimben a feszültsége.
Mikor is volt?
A gyermekkorban?...
Nem, a gyermekkor nem volt jó, sokat bántottak.
Az ifjúkor, a férfikor?...
A komor emlékek erősebbek, mindent eltakarnak.
Mégis, mikor voltam hát boldog?...
Most már tudom...

A pillanatban, amikor először megérintettelek.

                         €$@ß@

Elmenni saját életünk mellett...

Sok ember titkon hazugságban él...

Önmagával és a többi emberrel szemben.

Megkísérli elkerülni, hogy csalódást okozzon másoknak...

Illetve hogy mások csalódást okozzanak neki.
De minél jobban törekszik erre...

Annál inkább elmegy, Önmaga és a saját élete mellett.

                                               €$@ß@

A boldogság kiáltása...

Az erotika két fél nemi létösszefüggésének találkozása...

Az idők egymáshoz érése és megérlelődése.

S az erotika a hangok, a sóhajok...
A neszek és jajok felszínre szakadása...

A boldogság kiáltása.

S a legszebb emberi zene, ami létezik…

                                €$@ß@

Odaadás

Táncolnék veled...

Zene sem kellene hozzá...

Néznélek...

S nem ügyelnék arra, hogy más meg ne lássa...

Ölelnélek...

Miként álmomban, oly ösztönösen s gondolatlanul... 

Csókolnálak...

Mint még senkit, soha...

                            €$@ß@

Szeretni engem...

Szeretni engem, oly Nő akarjon, aki több, mint a világ...
Kinek karjában szép az álom, mert lelkében terem a vágy.

Szeretni engem, oly Nő akarjon, kiben a gyermek élénken él...
Ezeregy csodával vesz körül, mozdulata bennem mesél.

S szeretni engem, oly Nő akarjon, ki a pokolból is visszatér...
Feltámad porából, ha kell, ha lelkem fáj és vígaszt kér.

                                        €$@ß@

Jöjj el...

Ajkamon ég a szó, hadd legyen szárnyaló...
Szívemben vér pezseg, kiárad, csak Neked.

Lelkem lelkedhez forrna, csak benned dalolna...

Sejtjeimben már él a vágy... Érted zenél...
Szívemben izzik a tűz, ami Hozzád űz.

Már vers sem kell, ha Téged nem ér el...
Ha Téged nem hoz el, hogy légy közel.

Jöjj el!

Tiéd a szeretés, a boldog nevetés.
Csak nyúlj és vedd el mind, ami kell!

Tiéd az érintés a forró ölelés.
Csak nyúlj és vedd el, mind, ami kell!

Neked tárul a szív és az öl Téged hív.
Hát jöjj el és vedd el!

                     €$@ß@

Az érzékek költészete...

A szerelem az érzékek költészete.

Beszélni róla olyan, mint szeretkezni.

                                  €$@ß@

Mesélhetek a szexualitásról...?

A szexualitás fogalmi terét, árnyalatokra kell bontanunk...
Amit el kell válasszunk egymástól.
A fantáziát a valóságtól...
Az erotikát a szextől...
S végül a jó szexet a rossztól.
A valóság és a fantázia egymástól elválaszthatatlanok.

A fantázia teszi széppé a valóságot...

De fantázia nélkül a valóság...
Hol sebzett vad, hol törékeny áldozat.

A kettő együtt tesz boldoggá...

De a fantázia, vagy másképp nevezve...
A lélek belső szférája a kiindulópont.
Innen indulunk...

Hogy vágyainknak külső lenyomatát megkeressük...

Egy olyan Társat...
Akivel boldogságot lelünk...

S akit boldoggá tehetünk.

A szex fogalma, inkább a valósághoz...
Az erotikáé pedig inkább a fantáziához tartozik...
Jóllehet egyik a másikat át meg átjárja.
Mert amikor szexről beszélek...
Akkor elsősorban szexuális technikára gondolok.
A szerelmi megnyilatkozások ezer módjára...
Az előjátékok és a szeretkezések különféle pozícióira...
A sebességre, az ügyességre, a rutinra, az erőnlétre...
Az állóképességre és a többire.
De erotika alatt mást értek...

Valami olyat, ami mindig a fantáziához tartozik.

Mert, amíg a szexben...
A kezek, az ajkak és a szemérmek közvetítik a boldogságot...

Addig az erotikában az agy játssza az ágyék szerepét...

Az agy hozza létre a gyönyört...

Saját vágyaival és képzelőerejével.

A szex inkább a valósághoz...
Az erotika pedig inkább a fantáziához tartozik...
S akkor jó a szex a valóságban...

Ha átszövi az erotika a képzeletben.

Ha sikerül a belső izzást külső cselekvéssé transzformálni.

A jó szex két dologban különbözhet a rossztól...

Először is technikájában.
Mert akkor rossz, ha elsietik...
Vagy felei idegenek egymásnak...

Ha nem tudnak egymásra hangolódni...

Mert nincs kellőképpen előkészítve.
Vagy, ha a férfiben nincs elég erő...
Vagy nemi állóképesség, ha önző vagy gyönge.

De akkor is rossz, ha a Nőre rákényszeríti az orgazmust...

Vagy elvárja tőle, ezért a Nő úgy érzi, muszáj teljesítsen.
És akkor is rossz...

Ha nem érzik egyenrangú feleknek magukat...

A szó valóságos értelmében.
Akkor is rossz...
Ha a férfi felé támasztanak olyan elvárásokat...
Amit nem tud teljesíteni...
Ha képtelen késleltetni saját orgazmusát...
Mivel nem sajátította el ennek technikáját...
Ez az elvárás frusztrálja őt...
Egyszóval ezer oka lehet a görcsnek, az idegenségnek...
Amit persze kellő figyelemmel, akarással...
Idővel legtöbbször közösen orvosolhatnak.
Másodszor...
S azt hiszem itt van a lényeg...

Ha fantáziátlan, vagyis nem elég erotikus.

Ha pusztán vulgáris, néma dologcsinálás...
Ha csak kielégülés és kizsákmányolás...
Mert ilyenkor a lélek idegen marad a testtől és egymástól.

Ha hiányzik belőle a folytonos izgalom, a belső tűz...

A változékony mozgás a lassú és gyors...
A robbanékony és az elcsendesedő...
A vulkáni és lassan perszelő részek között.

Ha fantáziátlan is, és a technikája is rossz...

Akkor már nem rossz szexről...

Hanem egyenesen csapnivaló szexről beszélek.

                                €$@ß@

Mesélhetek az erotikáról...?

Az erotika, művészet...
A lélek művészete.

Érzékeink ébredése és szomjazása...

Több is attól.

A gyönyör ébresztése és előhívása.

Vágykeltés, de tudatos szomjazás.
A vágy fokozása, szexuális magunkra eszmélés.
Magunk értése és ismerése.

Az erotika, játék és zene...

A lélek játéka a testtel, a lélek zenéje testünk hangszerén.
Mert az erotika lényege nem a test, hanem lélek...
S a test, csak eszköz a boldogságban.
De a lélek mindig egyedül van akkor is, amikor társsal...

Magán belül éli meg a gyönyört.

Ezért kell előbb magára találjon...
Mert csak így talál Társra.
Nem partnerről beszélek...

Hanem Társról!

Ami, nem ugyanaz!
De ha az Én már tudja, hogy ő maga kicsoda...
Hogy mit akar, és mit vár a Társtól?
S ha már azt is tudja, hogy Ő mit képes adni a Társnak...
Akkor áll készen.

Az nem talál Társra, aki nem tudja kit keres...

S hogy adhatna bármit is, ha nem tudja mivel rendelkezik.

Az erotika lényege az adás és nem az öncél.

A valódi erotika a szeretet része...
Olyan, ami nem magáért van...
Jóllehet tereiben magányos és páros opusok kergetik egymást.
De a sorrend a következő...

Először történik a lélekbe pillantás, az eszmélődés...

S csak ezt követi a szexuális Társsal-társalás...
A bőrrel elbeszélés művészete...
De ez már a kettős nász része.

A test és a lélek szövetsége...

S annak hűsége, násza...
A szerelem násza...
Amikor az Én társra lel...
Szerelemre lobban.

Egymásban is felfedezhetjük saját szenvedélyeinket...

Valamint, azok válaszait...
De az Én erotikus magára eszmélését...

Nem végezhetjük el egymás helyett.

Persze segíthetünk egymásnak...
De a feladat lényegi része magányos terület és az is marad.

Ebben mindenkinek magának kell helyt állni...

Mert ez a munka nem adható bérbe...


                                                                                               €$@ß@

Csak úgy...

Csak úgy megrezzen, csak úgy hirtelen...
Újra megdobban, itt a szivemben.

Csak úgy álmodom, csak úgy létezem...
Csak úgy átvágok az egész életen.

Csak úgy boldogság, vagy csak képzelem?
Csak úgy várok rád és ez jó nekem.

Csak a hangodért, csak hogy vagy nekem.
Tényleg vagy nekem.

Csak úgy kedvesen, halkan csendesen...
Súgd meg Kedvesem, mindig elhiszem.

                           €$@ß@

Mert bennem élsz...

Te vagy a szív, mely bennem dobog...
Te vagy a vér, mely bennem csorog.

Te vagy az ihlet, mellyel írok...
Te vagy a könny, mellyel sírok.

Te vagy a szem, mellyel látlak...
Te vagy a vágy, mellyel várlak.

Te vagy a száj, mellyel csókollak...
Te vagy az íz, mellyel kóstollak.

Te vagy a lélek, mely engem éltet...
Te vagy az ábránd, mely elképzel.

Te vagy a Királylány, kit felébresztettem...
Te vagy az, akit az Égtől kértem.

Te vagy a kéz, mellyel hozzám érsz...
Te vagy a mindenem, mert bennem élsz.

                    €$@ß@

Mikor az álmom, valósággá válhat...

Az emberek, alvás közben a legszebbek.

Igen!
Ezt már évekkel ezelőtt megállapítottam.
Hisz, ha belegondolunk, ebben a rohanó világban...

Szinte csak az éjszakákon lehetünk nyugodtak.

Olyankor nincs mi megzavarjon bennünket...
Nem kell törődnünk mások, és saját problémáinkkal.
Arcvonásaink kisimulnak, és pihenünk, tartalmasan, békésen.

Álmaink világában jószerivel bármit megtehetünk...

Amire csak vágyunk.
Gyermekként lehetünk űrhajósok, tűzoltók, lovagok...
Vagy tán szépséges királylányok.
Később, kamaszként jönnek az eltitkolt, szégyellt...

De mégis boldog "nedves álmok".

Felnőttként munkahelyi sikerekről...
Boldog családi körről álmodunk.
Öregkorban pedig kellemes nosztalgiával gondolunk vissza...
Fiatalabb korunkra.
Ám ezek a percek múlandóak...
Mert az élet körforgása egy pillanatig sem áll meg...
S az éjszaka után jön a reggel.
Ó az az átkozott!

Hogy nem bírt volna még várni!

Legalább pár percet!
Olyan szép volt az álmom!
S újra jönnek a gondok, s a feszültség.
Mindig ugyanez van.
Nap mint nap szembesülünk problémáinkkal...

Epekedve várjuk, hogy újra eljöjjön az éj...

S álomra hajthassuk fejünket.
Hát akkor miért!?
Miért kell ezt így?
Jó ez nekünk?
Kell a stressz?
A feszültség?
A gondok?
Hát nem!
Miért nem próbálunk meg ébren álmodni?

Legalább 5 percre kikapcsolni, és nem törődni semmivel.

Pedig olyan sokat javítana a nehéz hétköznapokon.
Persze, mindenki megtalálja azt a cseppnyi boldogságot...
Ami átsegíti Őt bármilyen nehézségen.
Kinek mi az?
Ez emberenként változik.

Csak a magam nevében nyilatkozhatok...

De elárulom, engem az tenne boldoggá...
Ha reggelente, Mellette ébredhetnék...
S a beszűrődő halvány fényben láthatnám az arcát...
S hallhatnám a lélegzetvételének halk neszét.

Ha szeretnék pár boldog pillanatot a szürke hétköznapokban...

Csak erre gondolok!

S várom a pillanatot, amikor az álmom, valósággá válhat...

                                                       €$@ß@

Hogy szeretetünket kimutassuk...

Többségünk csendesen...

Minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön.

Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel...
Nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket.

Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat.

Százszámra várják ugyanis az emberek...
Hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk...
Emberek, akik hálásak lesznek...
A mi együttérzésünkért, bátorításunkért...

Valakinek boldogabb lesz az élete...

Mert nem sajnáltuk az időt...
Hogy megosszuk vele, amit adni tudunk.
Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás...
Egy kedves szó, egy figyelő tekintet,
Egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét...

Pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek.

Nem is gondolnánk...
Mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap...

Hogy szeretetünket kimutassuk.

                                 €$@ß@

Szebb, legmerészebb álmaidnál...

Ne kérdezz, ne csodálkozz...

Fogadd el az utat, mit az élet nyújt neked...

Fogadd el a tényt...

Az előtted álló ösvény, új irányba vezet.

Rázd le a miérteket és a "mi lenne, ha..." kérdéseket...
S megszabadulsz kétségeidtől.
Mindegy, miért... Az már a múlté.
Bármi volt is... Fontos lehetett.
A múlt rövid villanás csupán.
A jövőt még be kell teljesíteni.

A ma, ami itt vár.

Járd végig utadat, mindig csak egy lépést lépve...
Bátorsággal, hittel, határozottsággal.

Emeld fel fejedet, s helyezd álmaidat a csillagok fölé.

Lépteid hamarosan határozottá válnak...
Szilárdan állsz majd a földön.

Sose álmodott út tárul fel előtted...

Ez lesz a legegyszerűbb, legsimább ösvény...
Mint amit valaha remélni mertél.

Bízz magadban állhatatosan, és vágj bele az új utazásba.

Felemelőnek, gyönyörűnek találod majd...

S szebbnek, legmerészebb álmaidnál.

                                     €$@ß@

Magamról...

Hogy magamról mit gondolok, fontosabb...

Mint az, hogy mások mit gondolnak rólam.

                                                       €$@ß@

Nem elég, megszerezni a boldogság összes kellékeit...

Legtöbb ember, köztük Én is évtizedeket töltöttem el azzal...

Hogy módszeresen, izzadva...
Szorgalmasan és ernyedetlenül készüljek a boldogságra.
Terveket dolgoztam ki, hogy boldog legyek.
Rengeteget utaztam és munkálkodtam e célból.

Gyűjtöttem a boldogság kellékeit...

A hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával.
S mikor eltelt az életem egy jelentős része...
Megtudtam...

Nem elég, megszerezni a boldogság összes kellékeit.

Boldognak is kell lenni, közben.

S erről, Én is megfeledkeztem.

                                   €$@ß@

Sok ez, vagy kevés...?

Szeretem érezni, hogy van egy Nő, aki egész nap velem van...

Ha másképp nem, hát gondolatban.

Jó tudni, hogy van valaki, akivel megoszthatom...

Ha valami rossz történik velem...
Vagy azt is...
Ha valami jót, valami örömet akarok elújságolni.
Szeretném vele hétvégén, együtt tolni a bevásárlókocsit...

Szeretném végre azt tervezgetni, hová menjünk nyaralni.

Szeretnék kézen fogva sétálni Vele, Veszprém utcáin...
Látni a szembejövők szemében, milyen szép pár vagyunk...

Mi...

Külsőleg-belsőleg egyaránt.
Mindegy, hol vagyunk...

De szeretnék végre, nyíltan szeretetet adni...

S érezni a felém irányuló szeretetét...

Sok ez, vagy kevés?

                                                                                                            €$@ß@

Felcserélt szenvedélyek...

Fájó, nehéz az olyan szerelem...
Amit nemcsak a nyers élvezet éltet.

Melynek kevés, ha a test meztelen...
S fogasra dobva, kinn marad a lélek.

Érzékeink, Sorsunk s az Értelem...
Vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek.

Bőrünk agyunk, tudatunk mámorban...
Habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.

Szerelme, sorsa e két szerelmes szívnek...
A láz, a harc, a rajongás a fegyelem.

S egymást, örökké felcserélve égtek...
Célunk a gyönyör, s csókod, mi a végzetem.

Hogy mindkettőnk, ebbe Majd belevérzett...
S vív, küzd értünk, két most már, csak barát.  

Mi közben Én Veled, s Te Velem...
Füledbe halkan suttogom... Szeretlek Kedvesem.

                     €$@ß@