Látszatra ugyanaz vagyok...

Te mondtad...

A szerelem, mindig változtat az emberen.

S Én keresztülmentem a változáson...

Bár látszatra ugyanaz vagyok.

De jobb és tisztább.

Más, mint amikor beléptem...

Az Életedbe...

               €$@ß@

A szenvedélyt a szeretet őrzi meg...

A szeretet, átalakítja a testi kapcsolatot.

Mélyebbé, s aztán még mélyebbé teszi.

A szeretet a testi kapcsolatot többé, de kevesebbé is teheti.

Nevetésre ösztönöz, játékra, a legteljesebb bolondozásra.

Gyöngédségre szoktat.

A másik elismerésére.

Tiszteletére.

A szenvedélyt a szeretet őrzi meg.

Örök időkig.

                                            €$@ß@

Szárnyaló Angyalom leszel...

Mikor lágy szenvedéllyel nyakad csókolom...

Minden rezdülésed, tiszta szerelemmel, Rám figyel.

S minden akaratod, Bennem rejted el.
Érzéki csókjaink perzselőbbek a napnál...

Ha testem körbeölel, semmi sem szebb, ennél a vágynál...

Mert gyengéd karjaimban boldogabb leszel a magánynál.
Ahogyan bőröd simogatom, kezem az egekbe emel...
Megszűnik a tér és az idő, finom mámoromba veszel...

Lelkeddel is hozzám bújsz, szárnyaló Angyalom leszel.

                                      €$@ß@

S újra eggyé válunk Te meg Én...

Ha szemedbe nézek, mély világot látok...

Őszinte, élettel teli napokat.
Kezemmel simítom arcodat...
Tudom, érzem minden vágyadat.

Ha szemedbe nézek, elér hozzám makacsságod...

Megérint minden megbánásod.
S az, ahogy Magadba fogadsz...
Erőt ad az, mit Magadból adsz.

Ha szemedbe nézek, néha oly árván, magányosan...

Tudom, Te átölelsz biztosan.
Ajkad önzetlenül csókol...
Szerelmed figyelmesen bókol.

Ha szemedbe nézek, újra a nyárban élek...

Jeges valóságomban felolvad a lélek.
Tűzzé válik minden szenvedély...
S újra eggyé válunk Te meg Én.

                 €$@ß@

Nem engedem...

Benned élni, Érted égni...

Baj, ha az ember így szeret?
Ha ennyire elvarázsol ez a részegítő mámor?
S némán várom, hogy lássam újra meg újra...

Szenvedélyben úszó szemed.

Amiért testünk, oly régóta remeg.
Szomjas szemem mohón inná...

Felém csillogó tekinteted.

Minden vágyunk, egy csepp az örök tengerben...
S nem apad sosem...

Nem engedem.

                    €$@ß@

A szerelemnek, nem kell házasság...

Királynőm…

Igazad volt, amikor azt mondtad...

A szerelemnek, nem kell házasság.

Ha tisztán, őszintén szerelmesek vagyunk...
Csak lángolunk, csak izzunk a létezés gyönyörében.

Nincs szükség összetartó kapocsra, mert egyek vagyunk.

A bizalomnak, nincs szüksége biztosítékra...

Mert magunk vagyunk a bizalom.

Ha megéled és kitárod a szívedet, képes leszel adni.
S abban a pillanatban, nem az lesz a fontos...
Hogy mit csinál a Másik, amikor nincs Veled...

Hanem az, hogy mit csinál, amikor Veled van.

Amikor szerelmes vagy, nincs is szükség kalauzra...

Mert akkor, már Ott vagy...!

                               €$@ß@

Élj vidáman...

Gyakran szociálisan arra vagyunk kondicionálva...

Hogy az élet negatív oldalát lássuk.

Ha van egy dolog, ami jól működik...
S néhány, ami nem...

Akkor csak arra figyelünk, ami rosszul működik.

Ha szerelmi kapcsolatunk az adott körülmények között…
Csak a telefonbeszélgetésre korlátozódik.

Ahelyett, hogy örülnénk a hangjának…
A szerelemmel átitatott szavainak, az ígéreteinek.

Mi azzal foglalkozunk…
Miért nem kapunk többet.

Miért nem láthatjuk, érezhetjük minden pillanatban…
Úgy, mint korábban...

Ha fiacskánk a húszpontos matekteszten…
Tizenegy pontot ér el.

Akkor nem a tizenegy pontra koncentrálunk...
Hanem a kilencre, ami nem sikerült neki.

Az inggallérunkon lévő rúzsfolt miatt aggódunk…
Ahelyett, hogy annak örvendenénk…

Hogy az ingünk kilencven százaléka milyen tiszta.

Túl sok ember gondolja azt...

Hogy realistának és racionálisnak lenni...
Egyet jelent a hibákra való koncentrálással...

                                  €$@ß@

Hölgyeim...

Van legalább egy Igazi Férfi barátotok?

S ha van, miért pont Ő az?
Segítek...
A magyarázat egyszerű...

Ti azonos szempontok alapján választatok férfi barátot...

Valamint párt magatoknak.

Hogy megtarthassátok e számotokra fontos köteléket...

Ismernetek kell a gyenge pontjainkat.

Ha pedig többre vágynátok…

Nos, akkor is!

Minden ötödik Nő állítja magaról... 

A legjobb barátja, férfi.

Egy férfi, akivel minden bánatát és örömét megoszthatja.
Akit felverhet akár az éjszaka kellős közepén is...
Hogy belezokogjon a telefonba.
S aki mellett...
Még ha párkapcsolatban áll is az illető...

Komoly kiváltságokat élvez.

Az ilyen barátság általában csak addig tarthat...

Mondom általában! 

Amíg az egyik fél, nem talál olyan partnerre...
Akiben a barát és a szerető briliánsan ötvöződik.

Onnantól kezdve ez a bizonyos harmadik, feleslegessé...

Jobbik esetben, mellőzötté válik.
Hiszitek vagy nem, férfi barátaitokat...
Ugyanolyan tudatossággal választjátok ki...
Mint potenciális lovagjaitokat.
Ez az oka annak, hogy ezek az ellentétes nemű barátok...

Nagyrészt miattatok mennek tönkre.

Legyen szó barátságról vagy szerelemről...
Mi mindkét esetben...

Figyelemre és gyengédségre vágyunk társaságunkért cserébe.

Éppen emiatt vérzünk el olyan gyakran...

A nemek közti barátság mezején.

                                         €$@ß@

Éld az Életed...

Mindannyian "életfogytiglant" kaptunk...

De szabadon dönthetünk...

Büntetésként szenvedjük el, vagy tiszta szívből élvezzük.

                                                     €$@ß@

Hinni a meggyőződésünkben...

Csak az tud meggyőzni másokat...

Aki maga is hisz meggyőződésében.

Csak a lelkes képes lelkesíteni.

Ha nem hiszel Önmagadban...

Hogy is várhatnád el, hogy "más" higgyen benned.

                                                        €$@ß@

Minek élünk...

Minek élünk...?

Nem azért, hogy egymás számára...

Könnyebbé tegyük az életet?

                                                       €$@ß@

Rám találsz s Én Rád...

Tudod, mindig lesz egy pillanat, egy gazdátlan gondolat...

Amikor Rám találsz s Én Rád.

Ilyenkor csendben lopva körülnézünk...
Mert nem kell, hogy lássa a világ...

Miként suhan át két szív között, egy apró simogatás.

Talán lehunyjuk szemünk...
Mert minden perc egy néma vallomás.
Kezeddel átöleled nyakam, és arcomon megkeresed...

Őrült világunk lopott pillanatait...

Majd lelkeink összeölelkeznek...

                         €$@ß@

Suttogd...

Szemem tüzében, olvad el a lelked...

Kezeim alatt, feszül meg a tested.

Szám, szellőként ébreszti parázsló vágyad...

Szerelmem felgyújtja, jéghideg ágyad.

Ne várj tovább a csodára...

Elhoztam Neked!

Ne gondolj most másra.

Itt vagyok Veled.

Nem számít senki, ha karomban tartalak...

Feledj el mindent...

Suttogd...

Annyira vártalak.

                    €$@ß@

A szerelem a szenvedély birodalma...

A szenvedély, nem az értelem szavával érvel.

A szenvedélynek fontos, mit kap a másiktól...

Teljesen ki akarja fejezni magát...
Teljesen át akarja adni vágyait.
De nem elégszik meg cserében...
Szelíd érzésekkel, udvariassággal, barátsággal, türelemmel.

Minden nagy szenvedély határtalan.

Máskülönben nem szenvedély...
Hanem alku, okos egyezség, langyos érdekek csereberéje.
Volt, hogy gyűlöltél, s ez éppen olyan erős kapocs...

Mintha, akkor is szerettél volna.

Miért gyűlöltél...?
Mert azt hitted, volt bennem valami, ami hiányzott belőled.
Mi volt az?
Mifajta képesség vagy tulajdonság...?

Te Minden voltál...

S Nekem, most is Minden vagy...

Egy tökéletes remekmű.

De lelked mélyén görcsös indulat szorong...

Vágy, annak lenni, amilyen vagy.

Ez a legnagyobb csapás, mellyel az élet Téged sújthat.

Vágy, annak lenni, mint aki és ami vagy...

A helyett, azt kell játszanod... Amit elvárnak tőled.

Ennél fájdalmasabb vágy, nem éghet egy Nő szívében...

A Te szívedben...

                                            €$@ß@

Pont úgy, mint rég...

Az életünk... Napok.

Mit körbefont csendben, egy édes, furcsa hangulat...

Mit szívünkben őrzünk, észrevétlen...

Amit a külvilág, tőlünk néha fájón elragad.
De bármily rég gyúlt fel...

A múló perc sem mosta el.

Még ma is lángoló, lelkünkből áradó...
S olykor, csak szótlanul...

Él bennünk olthatatlanul.

Még mindig végtelen, átharcolt éveken...
S olykor csak szótlanul...
Él bennünk olthatatlanul...

Pont úgy, mint rég.

Útjaink időnként másfelé visznek...

S Te ott vagy, célom részeként.

Kis titkaink, amik csak bennünk élnek...
Lelkünk összefűzték rég.
De bármily régen él...

Minden nap, csak többet ér.

                         €$@ß@

Álmodj...

Álmodj tüzet, lánggal égetőt...

Álmodj, csókkal perzselő szeretőt.

Álmodj utakat, messzi világot...

Álmodj, szívedben nyíló virágot.

Álmodj szerelmet, tiszta vágyat...

Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad.

Álmodj szabadot, láncot megtörve...

Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve.

Álmodj hát jövőt, álmodj szépet...

Álmodj, igazzá váló meséket.

                                      €$@ß@

Festettük újra és újra...

Ecsetemmel vásznadra álmodom vágyaim...

Felviszem rá erotikus, mindent betöltő csókjaim.

Testednek fénylő izzadtan átcikázó remegését...
Indáiddal körülfonó suttogó leheletét...
Nedvek tengerében kezeid lágy érintését.

Magadba fogadtál, feloldódtam benned...

S én csak festettem egyre csak festettem...
Zilált ágyamban gyűrt lepedők közt...
Főnix pár született újjá...
Szikrák pattogtak körülöttünk...

S Mi csak szeretkeztünk, egyre csak szeretkeztünk...

Kételyek hulltak porba, álmainkat festettük vászonra...

Festettük újra és újra...

                                  €$@ß@

Ismerlek... Ismerlek?

Néha, azt hiszem ismerlek.
Közben, alig tudok Rólad valamit.

Csak annyit, ami elég ahhoz, hogy szeresselek.

Vagy gyűlöljelek.

Hogy bízzak benned.

Vagy féljek tőled.
Néha ajándékokkal halmozlak el.
Máskor mindent, amim van, elveszel.
Belém marsz, hogy aztán megsimogass.

Úgy érzem, szeretsz.

Máskor, hogy nem tudsz szeretni.
Sötét vagy és világos.

Mélybe viszel, és közben szárnyakat adsz.

Terhet raksz rám, és könnyűvé teszel.
Megfagyok, és elégek tőled.

Naponta elveszítelek, és naponta rád találok.

Olyan vagy nekem, mint a világ...

Ami nélkül nem lehet élni...

S ami nélkül nem lehet meghalni.

                €$@ß@

Hallom távolból szólni, hangod lágy zenéjét...

Itt hallgatsz bennem, már nagyon régen...
A számat összeszorítom...

S itt a mélyben... Ölellek Én Téged.

A lelkemben felzokog az érzés, felkiált, felsikolt...
Hiányzol!

Hiányzik az ölelésed, minden kis szavad, a nevetésed...

Ahogy szemedbe hull a hajad.
A mozdulat ahogy poharad a szádhoz emeled...
S kezeden megfeszülnek az apró kis erek...
Amikor az asztal felett, hozzám áthajolsz...

Mosolyogsz Rám közben, s Én érzem illatod...

Ahogy melled megrezzen, amikor a kezemhez ér...

S az ereinkben, ettől száguldani kezd a vér.

Hiányzik minden érzés, minden szép pillanat...
De itt él bennem mélyen és sokszor megragad...
Akkor látlak magam előtt, látom szemed fényét...

S hallom távolból szólni, hangod lágy zenéjét.

                          €$@ß@

Írok, mert muszáj...

Hónapok óta írok Neked...

Írok, mert muszáj, mert muszáj szólnom hozzád.

Olyankor is, amikor nem akartad, hogy szóljak...
Akkor is meg kellett valahogy mondanom...

Mennyire szeretlek.

Te vársz, s Én érzem, hogy vársz Rám...

Vársz, s Én szeretnék megérkezni hozzád...

Legalább a Neked született szavakkal, gondolatokkal...
A Neked született lelkemmel.
Ha szólok hozzád, addig, boldog vagyok...

Hiszem, valamit megold.

De soha nem fogy el a szó.
Mert akkor úgy érezném, nem eléggé mondtam el...

Mennyire szeretlek.

Valami mégis hiányzik...
Pedig azt adtam, mint ami belül van...

Épp oly lágy, mint az a benti dallam.

Még nem mondtam el mindent... 
Még nem sikerült igazán elmondanom...
Mindig van egy újabb lehetőség.

Az élet csak addig él, míg van hová érkezni...

Van hová hazamenni.

Míg lelkem szavaival veled lehetek, addig gazdag vagyok...

A lélek szava levegő.
A lélek levegője, soha nem fogyhat el...
Mert levegő nélkül nincs élet.
Nem némulhatok el végleg...

Mert Én még nem mondtam el... Mindent.

S ez így, nem történhet meg.

Még ha néha nincs is hangja, akkor is halhatatlan.

                            €$@ß@