Az Igaz Szeretet tíz titka...

Hogyan ismerjük fel életünk társát...


 

Megtalálhatók-e benne...
Azok a fizikai, érzelmi, értelmi és lelki tulajdonságok...
Amelyek számunkra szükségesek, hogy meglegyenek életünk társában?


Tiszteljük-e őt?


Mit tudunk neki adni, hogy kielégítsük az ő szükségleteit?


Közösek-e céljaink, törekvéseink, értékrendünk, a meggyőződéseink?


Amikor átöleljük egymást érezzük-e, hogy ketten együtt egy egészet alkotunk?


Adunk-e egymásnak elég teret és szabadságot a növekedéshez a fejlődéshez?


Tudunk-e nyíltan és őszintén viszonyulni egymáshoz?


Mindketten teljesen elkötelezettjei vagyunk ennek a kapcsolatnak?


Szenvedéllyel és elszántsággal viszonyulunk-e kapcsolatunkhoz?
Többet jelent-e ő számunkra mindennél?


Megbízunk-e benne teljesen?

                                                   €$@ß@

Ha mindkettő a Tiéd lehet, miért érnéd be csak az egyikkel?

Csodálatos dolog egyedül lenni...

S szintén csodálatos dolog a szerelem mámorában élni.

A szerelmed társaságát élvezni.
Ezek pedig kiegészítik egymást, nem egymás ellentétei.

Ha a szerelmed társaságát élvezed, akkor élvezd...

Élvezd ki teljes egészében...

Ilyenkor nem kell az egyedülléttel törődnöd.
És amikor torkig vagy a világgal...
Vonulj vissza az egyedüllétbe, és élvezd ki azt teljes egészében.

Ne akarj választani!

Ha választani akarsz, bajba sodrod magad.
Minden választás egy kettőséget alakít ki benned...
Egyfajta hasadást.
Miért akarnál választani?

Ha mindkettő a Tiéd lehet, miért érnéd be csak az egyikkel?

                                               €$@ß@

Szerelem és bűntudat...

Szerelem és bűntudat nem tud egyszerre létezni.

Ha egyiket elfogadod, tagadod a másikat.

                                          €$@ß@

Én, észrevettem Rajtad…

Már most is Benned van, azaz erő…

Ami ahhoz kell, hogy megtedd, azokat a dolgokat…

Amelyekről el sem tudtad képzelni, hogy lehetségesek.

Észrevetted?

Ez az erő rögtön elérhetővé vált…

Amint a gondolkodásodat s a hitedet megváltoztattad.

                                                                        €$@ß@

Nem tanítani… Elgondolkodtatni szeretnék.

A tanulás utáni vágy, mindannyiunkban benne lakozik.

Nekem, mégsem az a célom…

Hogy a Blogomban bejegyzett versekkel, gondolatokkal…

Bárkinek bármit megtanítsak.

Csupán, elgondolkodtatni szeretném az ide látogatókat…

 

                                                 €$@ß@

Élj vidáman…

A boldogságért, olykor keményen meg kell dolgozni.

Olyan ez, mint az otthon rendben tartása…

Meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni.

Az egyik ember a szép kilátást veszi észre…
A másik a koszos ablakot.

Te választod meg, hogy mit látsz, és mit gondolsz.

Ne feledd…
Ecseted és festéked van.

Beléphetsz a paradicsomba, ha megfested.

 

                                                                        €$@ß@

A karomban tartalak...

Ott ültél mellettem, egyszerre fogyott az út...
Elfeledtünk akkor, minden békét, minden háborút.

A csend fogta össze lóbálódzó két kezünk...
Semmit sem tudtunk arról, hogy mennyire szeretünk.

Vad árnyait távol tartotta tőlünk a lomhán ébredő este...
Bennünk a felkelő-napos hajnal, önmagát kereste.

Kicsit előre hajtottam fejem, oldalról néztem csak Rád...
Közben elmosódott köröttünk a létező-valóság határ.

Nevettél olykor valamin, mit mondhattam Neked..?
Felragyogott ilyenkor, csillagként fénylő szemed.

Kezem megmozdult néha lágyan simogatni akart...
Erőszakkal kellett visszafognom a meg-meginduló kart.

A város alattunk csillogott, ezernyi pontja reszketve fénylett...
S az időből fölénk szőtt fátyol alatt, lassan sötét lett.

Egyszerre álltunk meg és egymásra néztünk...
Szavakat nem mondtunk, talán mind a ketten féltünk.

Nem volt csók és semmi más és nem voltak szavak...
Mindennél többet ért, hogy a karomban tartalak.

                                            €$@ß@

Láthatatlan...

Űz hozzád, szorít, nem ereszt.

Üvölteném...

De csak némán ejtem ki nevedet.

Könnyek, fájdalmas szenvedélye.

A ,,majd egyszer" örök reménye.

Valami szép, valami kék, olyan, ami hív...

Egy láthatatlan kötelék.

Csatok és kapcsok nélkül...

Lelkem lelkedbe szédül.

                                           €$@ß@

Olyan más...

Más vagy, olyan más!
Mint ezernyi gondolatból a legszebb szóvarázs.

Vagy szelíd bókok között, egy meghitt vallomás...
A Szívem húrján pendülsz, mikor játssza dallamát.

Olyan vagy nekem, mint a tisztán szóló ének...
Mely titkokkal csendül fel és szenvedéllyel éget.

S ha a vágy felhevül bennünk, egymásnak mondjuk...
Így, még nem szerettünk.

Más vagy, olyan más!

Új élet kezdete, s utolsó állomás...
Hol minden csupa fény lesz, amíg tart a véglet...

Mert jól tudjuk...
Ez azaz út, mely a csillagokig érhet.

                                          €$@ß@

Ami minden nap hiányzik...

Csak a szavad hiányzik, mely érzést fakaszt, forró lüktető szívemben.

Csak a hangod hiányzik, mely felcsendül halkan, ha nyugalmam nincsen.

Csak az érintésed hiányzik, mely kényszerít arra, létezésemben higgyek.

Csak a kezed hiányzik, melyben ott él a nyár, s honnan a szerelmünk kikel.

Csak a szemed hiányzik, mely tükrében életem halad, s meglelem benne hitem.

Csak az illatod hiányzik, mely a testemhez tapad, s miből belélegzem ízed.

Egy gondolat, mely szabad, s ami kifejezhet mindent.

Csak az a perc hiányzik, mikor megsúghatom halkan...

A szívem, már a Tied.

                               €$@ß@

Érintés...

Érintés...

Minden benne van egy mozdulatban, egy simogatásban...

Még szó sem kell hozzá, mégis mindent kifejezhetünk vele.

Az érintés varázsa, a szerelmünkben a legteljesebb.
Elég egy ujjal megérintselek...

Abban a pillanatban, mindkettőnk teste bizsereg.

Eltűnnek a gondok...
Gyönyörűvé szelídül a világ...

Az idő megáll, s egy végtelen pillanattá válik.

Ez a varázslat örökké is tarthat...
Ha újra és újra elmerülünk az érintés csodájában.

Vajon, mi is az érintés?

Miért vágysz, Te is Én is annyira rá?

Ha csupán, kémiai reakciókat váltana ki bennünk...
Akkor bármely hétköznapi tárgy érintése kielégítené...
Érintési szükségletünk.

De ez nem így van!

Én hiszem, hogy sokkal több, mint egyszerű cirógatás...
Ami csak a fizikai ingerek kiváltására törekszik.
Hiszem, hogy az érintés igazi értéke...
S ami miatt oly nagy szükségünk van rá...

Azaz Élet, és Szerelem Energiájában rejlik...

Amit, majd egy éve, egymás közt áramoltatunk.

Ez azaz energia, amire életünk végéig...
S még az után is szükségünk van.

Az érintésben hihetetlen erő lakozik....

Összeolvaszt minket...

Ledönti a körülöttünk lévő falakat, jobban, mint bármi más.

Észrevetted már..?

Az érintéseink energiája, csodákra képes.

                                              €$@ß@

Szeretlek, mint soha senkit, eddig még...

Tudom, szereted hallani, mikor füledbe suttogom...

Szeretlek.

S leheletem, incselkedőn megcsiklandozza füledet.
Mint mezőn suhanó tavaszi fuvallat, mely magával hozza szívünkbe a nyár melegét.

Úgy melengeti lelked… Szívem szerelmes üzenetét...

Szeretlek.

Szeretlek, mint soha senkit, eddig még.

Ha akarod… Mondom még!

Én vagy az első, kinek elhiszed, Igaz a kimondott szó...

S nemcsak hamisan csendülő arany, nem hazug csábító.

Szeretlek.

Szeretlek, mint soha senkit, eddig még.

Mondd!
Nem is kell kérned, s mondom még...

Lehunyt szemeddel várod, e szó feléd simítsa minden melegét.

Mondd még!
S Te, átölelsz, vállamra hajtod fejed...

Ne csak halld, érezd is az Igaz, mélységes szerelem...

Hangtalan, benned elcsendesülő rezgését.

Már nem szólsz Te sem.
Szemed simogatja arcomat...

S szememnek üzeni, mit nem érzett e szív rég...

Szeretlek.

Szeretlek, mint soha senkit, eddig még.

                                   €$@ß@

Királynőmnek, egy csodás reggel után...

Szavakon túli a csend, melyben összeér a lelkünk...

Időtlenné szépül a tér, ahol összeölelkeztünk.

Legyen szent a Titok, melyben eggyé váltunk...

Hisz benne fogant az Élet, s szép közös álmunk.

                                                €$@ß@

Lelkemé, így lesz a lelked...

Benned vagyok, egyre csak benned...
A ritmus lüktet, felemel, elszédít, elernyeszt.

Színjózan részeggé itat a kelyhed...
Ahogy a tested örvénylik, eléget.

Húsom húsodban, nedvemet várja a nedved...
Mert lelkemé, így lesz a lelked.

Örök vagyok és elveszek...
Tisztítótűzben, megszül újra a szerelmed.

                          €$@ß@

A szerelem, befejezetlen...

Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik...

Mert a szerelem, befejezetlen.

Ez egy folyamat, nem egy dolog.
Minden szerelmes, elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd.

Ne értsd félre...

Ez egyszerűen azt mutatja...
A szerelem, alapjában véve dinamikus.

A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van.

Magában a mozgásban rejlik a folyó élete.
Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog lesz belőle...

Akkor már nem folyó többé.

                                       €$@ß@

Amin, egyszer majd Együtt, jót mosolygunk...

Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó...

Mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok.

Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk...

Hamarosan nem lesz más...

Mint egy bejegyzésem a Blogon...

Amin, egyszer majd Együtt, jót mosolygunk...

                                         €$@ß@

Megtanítottuk egymást szeretni...

Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez Igazi szerelem.

S ha egyszer a távoli jövőben, találkozunk az új életünkben...

Boldogan fogok Rád mosolyogni...

S majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt...

Miközben megtanultunk szeretni...

                                                 €$@ß@

Te, ezt tetted Velem...

Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkal.

Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben...

Észrevetted..?

Te, ezt tetted Velem...

                                                              €$@ß@

                              

A Férfiak is álmodnak Királylányról...

A szőke herceg, minden Nő életének fontos szereplője.
Szép, erős és bátor, és hófehér „lovon” érkezik.
A tökéletes partnerről való fantáziálás, nem csak a Nők sajátja.
Mi férfiak is egyre többen vágyunk...
Nyíltan vagy titokban...

Az Igazira, egy Igazi Királylányra...

A tündérmesék, lányoknak íródtak…
Éppen ezért a fiúk nem tudnak azonosulni vele.
Egy mellékszereplő, nem a fiúgyermek álma…
Így máshol keresik saját képzeletbeli karakterüket.
Az ő figyelmük elsősorban a szupererővel rendelkező hősökre irányul…

Akiknek a szerelmi élet sokad rendű, vagy nem is létezik.

Részben ezzel magyarázható, hogy míg a lányok a szerelemre…
A tökéletes partner keresésére nevelődnek…
Addig a fiúk inkább a stratégiai játék a nagy tettek…
S a bizonyítás vonzáskörében építik fel egyéniségüket.

Mára azonban ez a tendencia is megváltozott.

A nemi szerepek kiegyenlítődésének köszönhetően…
Egyre több illúzióról hullik le a lepel.

Tény, hogy Mi is el kezdtünk beszélni az érzelmeinkről…

S nagy részünk, ha nem is emlegeti…
De álmodozik az ideális partnerről.

Csak egy Igazi kell…

A nagybetűs szerelem „Feltétel” nélküli keresése…
Sok Férfi számára, még most is „furcsa” jelenségnek számít.
Nehezen egyeztethető ugyanis össze a férfiasságról alkotott képpel.
A független, érzelmileg nem birtokolható férfi képét…

Egyre többen utasítjuk el.

A westernfilmekből ismerős magányos hősök generációkat tettek boldogtalanná…
Mert képtelenek voltak megfelelni a „mindig erős, hős” szerepkörének.
A védelmező, de gyengéd érzelmektől mentes férfiideál…
Az évek során egyre inkább hitelét vesztette…

Ma már egyre többen vagyunk, akik büszkén mutatjuk ki érzelmeinket.

Nem sokat akarunk, hanem egyet, az Igazit.

Nekünk nem kalandra és trófeára, hanem egy Társra van szükségünk…
Akivel kölcsönösen támogatjuk és meghallgatjuk egymást.

Arra vágyunk, hogy választottunk, Igazi Társunk legyen…

Úgy figyeljen Ránk, mint ahogy mi Rá.
Futó kalandok helyett…

A szerelemtől boldog mindennapok lebegnek a szemünk előtt.

Ezért is keresünk és választunk, korban hozzánk illő Társat…

Ami, egy testi-lelki érettségre utal.

A tökéletesség kergetése könnyen oda vezethet…
Hogy az ember végül egyedül marad.

Tökéletes partner ugyanis nem létezik…

Hiába hajszolnánk eltökélten a hibátlant.
Az elképzelt ideálhoz való ragaszkodás…
A nagy Őt kereső férfiakra talán még inkább jellemző, mint a Nőkre.
Ők a tapasztalataikból…
S elképzeléseikből kreált Nőideált kergetnek…
Akinek a létezése, elég valószínűtlen.
Ezért, még ha ott is a láng az első találkozásnál…
Elég egy rossz válasz, egy hibás gesztus…
Hogy azonnal lelohadjon a kezdeti lelkesedés, és továbbálljanak.
A kompromisszumokra kevésbé hajlamos férfiak pedig…
Nem adnak lejjebb elvárásaikból…
S kitartanak a bennük élő fantáziakép kergetése mellett.
A folyamatos csalódás pedig egyre gyanakvóbbá teszi őket.
Egy szerelmi viszony az első perctől azzal fenyeget, hogy egyszer véget ér.
Az ettől való félelem pedig mindkét nem számára kétségbeejtő.

Nem a nagy Őt kell keresni, hanem az Igazit.

S ha megtaláltuk, könnyedén és kitartóan elutasítjuk az elmúlást.
A tűzre és az átütő, őrült érzelmekre állandóan szükségünk van…

Úgy is mondhatnám, magába a szerelembe vagyunk szerelmesek.

Ettől függetlenül indíttatásunk mélyen érzelmi alapú.
Mint valamilyen drogtól, úgy függünk egymástól…
S ez valójában így van...

Én, megtaláltam az Igazit…

                                                   €$@ß@

Férfiszemmel... Férfiak és a romantika.

Férfiszemmel...
Férfiak és a romantika?
Sokan egyből mondanák, hogy ilyen nem létezik…
De meg kell cáfolnom a hitetlenkedőket.

Mi Férfiak is tudunk romantikusak lenni…

Ha eltalál Ámor nyila.
Olyan dolgokra is képesek vagyunk…

Amiket legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna.

Él az emberekben sok-sok tévhit a romantikával kapcsolatba.
Rengeteg film szeretné megmondani, hogy mi a romantika.
Elkápráztatják a nőket szebbnél szebb képekkel…

A romantika szó hallatán mindenkinek beugrik valami.

Kinek egy csokor rózsa…
Gyertyafényes vacsora, csokoládé csodaszép csomagolásban…
Illatos, illóolajos gyertyafényes fürdő.

De valamiért, olyan álszentnek tűnik mindez.

Olyan, mintha csak az lenne a cél…
Hogy ágyba vigyék az elkábított Nőt.
Számtalan lényegtelen dolgot emelnek ki, és elenyészik az érzelmi rész.
Sajnos sokak számára, csak ezek a külső jegyek a fontosak…

Elfelejtik a valódi jelentését.

A romantika egy másik…
Sokak által el nem feledett arcát szeretném bemutatni.

Azt az oldalt, ami igazán közel hoz két embert egymáshoz.

Lehet, hogy itt is jelen vannak, a korábban említett külsőségek…

Viszont a cél különbözik.

Nem az a fő szempont…
Hogy egy hét egy nap, rosszabb esetben egy óra után lefektessük a Nőt…

Hanem az, hogy tényleg kedveskedjünk neki…

Örömet és szépséget vigyünk a napjaiba.

Mind a két fél életét megszépítik ezek a pillanatok.

Romantika minden, amivel önzetlenül megajándékozzuk a másikat…

Legyen ez akár egy szó vagy egy ölelés.
Jó visszagondolni azokra az időkre…
Amikor a férfiak tényleg törték magukat…
Hogy a szeretett Nő, akár csak szóba elegyedjen velük.
Bókoltak nekik naphosszat…

Ajándékokkal árasztották el Őket és tisztelték lényüket.

S itt a hangsúly, a tiszteleten van.
Ha, mára csak a külsőségek maradtak…

Akkor legalább, abban kéne profinak lenni.

Hihetetlen gazdasági háttere lett a szerelmemnek.
Valentin nap...
Ömlenek ránk a reklámok.
Vegyél csokit, ha szereted kedvesed…
Vegyél drágábbnál-drágább ékszert…
Vegyél meg minden bóvlit a kirakatok polcairól.

Fontosabb lenne egy tárgy, egy csóknál?

Sajnos ezt sugallják.
Virágárusok horror árakon kínálják sokszor aszott növényeiket...
Furcsa világban élünk.

Miért lehet az, hogy ennyire elsikkadt az igazi jelentése ennek a szónak?

Miért változott meg ennyire az emberek látásmódja?
Nincs idő a mai világban a kedvességre?
Sokkal egyszerűbb megvenni kedvesünk szerelmét…

Mint sem igazán tenni érte?

Férfi szemmel, nincs szebb látvány…
Mint amikor a szerelmünknek bókolunk…

S Ő, örömében, zavarában elpirul.

Hölgyeim, azt kell mondanom…
Ha így haladunk tovább, áldaniuk kell azokat a perceket…

Amiket igazán Önöknek szentelnek.

Álljanak a sarkukra és tanítsák meg párjukat a romantikára…

Higgyenek Nekem, nem halt ki a férfiakból ez az érzés...

Menni fog…

                                                €$@ß@