Csak így tovább...

Királynőm...

Te az a csodálatos Nő vagy...

Aki végletes erődben és gyengeségedben...
Lehet, képes vagy elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglátsz...

De az élet legnagyobb rémületeivel...

Sokszor rettenthetetlenül  szembe szállsz.

                                            €$@ß@

A kezdet...

Annyi hónap, s annyi harc után...

Andalító nyári délután...

Lelkünk örökre egybe forr...

Közeleg a nász, a szív dalol...

S a boldog pillanat...

Lesz nem múló virradat...

Közös életünk kezdetének nyarán...

                                        €$@ß@

Minden Benned van...

Ha abroncsként szorít az idő...
A tegnapok koporsóba zárnak, s eltemet a magány...

Megtört hited keserű  könnye mossa szét jelened...

Szemedre árnyat vetnek a félelmek...
Nézz az árnyak közé és lásd...

Köztük parányi csillag dereng, az élet fénye...

Kivezet a mélyből, mert holnap új nap virrad Rád...

Az éj csendes hullám, meztelen suttogás, lélegzete szelíd szívdobbanás...

Ha lehunyod szemed, s kitárt lelked beissza pőre illatát...
Megérzed a végtelen, benned szétáradó nyugalmát...
Sosem bánt, árnyait, szélbe folyt tengerét, csupán Te festheted
torzulttá és fojtóvá...

S egyedül Rajtad múlik, hogy megérezd igazi szépségét...

S akár csukott szemmel, Rám találj... 
Minden Benned van...

Belőled születik.

                                      €$@ß@

A csend titkai...

Csended titka vagyok, éjbe halkult sóhajod…

Csillag-fűz lombokról Rád hajolok…
Mint meztelen fénybe bújt szerelem óhajod.
Köpenyed vagyok, mit válladra terít az est…

Húzz magadra emlékem melengetve.

Lehelet-sál vagyok nyakad szirtjeire fonódva…
Mint alkonyi harmatcsepp…

A hűvös őszi légből, ajkadra hullva, szívedig olvadok.

Pillantásom tüzén, fáklyák gyúlnak Neked az éjben…
Sóhajom fonalából lélek-kabátot kötök Rád.
Lélegzetem selymén, lét-paplanoddá hímezem magam...

S múltunk szilánkjaiból égetem lelkedre sorsunk...

Egyé olvadt igazának tükrét.

                                  €$@ß@

Lángra gyúlva...

Körüldereng szíved, halk lüktetése, minden sóhajod, ostromló áradat...
Öntudatlan hullok öled rejtekébe, érzéki csókod lázasan simogat.

Játszol sejtjeim hullámzó robaján, illatod mámora gyönyörű égi tűz...
Kéjesen vallatsz, szemednek csillagán kigyúlok, ölelve testeddel összegyűrsz.

Véremben felcsapnak a forró lángok, sejtjeim, tüzed fényébe elhamvad...
Tomboló viharban mennyekig szállunk, újra és újra egészen akarlak.

Végtelen időkben, összefonódó testünk, érzékek lágy muzsikája...
Testünk lángol a kéj mámorában, időtlen időkig, mert szerelemünk örök.

                                                   €$@ß@

A boldogság az orrod előtt hever...

Egyesek úgy keresik a boldogságot...

Mint ahogy a szemüvegüket...

Amely ott van az orrukon.

                          €$@ß@

A körülmény nem formálja az embert...

Gyakran a körülményeinkre hivatkozva...

Csinálunk, vagy nem csinálunk meg dolgokat...

Pedig sok "gondolkodó" tanítja...
Csak még mindig nem értjük...

A körülmény, nem formálja az embert, hanem felfedi neki önmagát.

                                                €$@ß@

Királylánytól a Királyfinak... Radió 1...

One Republic... All The Right Moves Lyrics...

Rádió 1... Csak Igazi Mai Sláger Megy...

 

http://www.youtube.com/watch?v=qrOeGCJdZe4&feature=player_embedded#!


 

Köszönöm... 

                                                                                       €$@ß@

A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad...

Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk...
Hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk.

S olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet.

Ha valamit szeretettel teszünk...
Észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek.

A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad.

Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel...

Csak úgy megjegyzem, hajnali 4 óra elmúlt...

                                       €$@ß@

Ahová érdemes eljutni...

Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni...

Mint a szíved...

Nem lehet lerövidíteni.

                                               €$@ß@

Részem lettél...

Úgy élsz Bennem, akár a vérem...

Nyitott szememben a világ...
Fájdalmaink a létezésben, vagy ép üvegben a szilánk.

Belőlem már Te ki nem válhatsz...

Mint halál a születésből...
Éjszakáimból az álmok, s ahogy élők a múló időkből.

                                     €$@ß@

Egyikünk sem tökéletes...

Ha fájdalmas helyzetbe, konfliktusba léptet az élet...

Ne kétségbeeséssel vagy haraggal reagáljunk a felmerülő akadályra...

Hanem nyitottsággal...

Mit akar megértetni Veled s Velem az élet?
Mi az, amit idáig nem voltunk hajlandóak tanulságként magunkévá tenni..?
Mi az, amit hárítunk magunktól..?
Mi zavar a másik emberben..?
Mit nem tudunk elfogadni, felismert vagy rejtett tévedésként..?
Ha így teszünk, könnyed tánclépésekben folytathatóak barangolásaink...

Minden pillanatban, felismerve és megköszönve a csodát...

Hogy Egymásra találtunk...

A boldog élet titka az ellenállás, a védekezés feloldása...

S annak az elfogadása, hogy egyikünk sem tökéletes...

Fejlődni jöttünk erre a bolygóra mindannyian.

                                                              €$@ß@

 

Szeretlek, Életem...

Mit mond a szem a szemnek?
Az ajkak, mondd, mit üzennek?

A kéz, ha kézre lel, mondd, nekünk mit felel?

Mit mond a szív, ha Néked dobban, s mit a láng, mi Érted lobban?
Mit mondok Én, ha kérdezel, s mit mond a karom, ha átölel?

S mit mondasz Te, Kedvesem?

Ha kérdezlek, ugye nem játszol velem?
Ugye szíved az, mi szól álom-éneken, s ő mondja a szót...

Mi Mennyország Nekem... Szeretlek, Életem!
  

                                                          €$@ß@

Köszöntelek újra, s mindig...

Kezedet nyújtod felém, szívedet őrzöm kezemben...
Arcodról mosolyod beszél, viszontlátod a szememben.

Nevedet becézi a szél, madarak szárnyán halad...
Majd suttogva Hozzám is elér, s Nálad a válaszom marad.

Boldog a perc, mely elindít, hogy elmúljon az égő (hon)vágy...
Köszöntelek újra, s mindig...

Királynőm, hazaértem Hozzád, s Te Hozzám...

                                            €$@ß@

Oly közel...

Nem úgy szeretlek Királynőm...

Mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfű lennél...
Mely tüzes nyilait szórja felém...

Úgy szeretlek...

Ahogy a vak, s mély homályban leledző dolgok szeretik egymást...
Lélek és árnyak közt... Titokban, rendületlenül...

Úgy szeretlek...

Akár a növény, mely nem virágzik, s virágai fényét magába rejtve hordja, míg él...

Szerelmed tette, hogy testem részévé vált...

Mint sötéten fojtó sűrű illat, amely felszáll a fellegek fölé.

Szeretlek...

Nem tudom, hogy mikortól és mi végre...

Gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek...

Igen...
Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni...

Csak így, csakis e módon, hogy nincs külön Te, nincs külön Én...

Oly közel, ahogy Részeddé vált a kezem a melleden...
S oly közel, ahogy pillád az Én szememre zárul, az álmunkért...

                                                   €$@ß@

A Kezdet és a Vég...

Szeretnél életem utolsó asszonya lenni..?

Utolsó szivárvány ég és föld között..?
Utolsó álom, amit lázas aggyal álmodsz..?
Utolsó angyal az életem fölött..?
Utolsó tűz, amit remegve lángra gyújtasz..?
Utolsó rózsa, mit életemre hullatsz..?
Utolsó, aki nem volt sohase még..?
Utolsó, akire szerelemmel nézek..?
Utolsó, aki egyben... A Kezdet és a Vég..?
Utolsó, aki tűzesőt permetez rám..?
Utolsó, aki szédülten repül velem az égig..?

Utolsó... Akinek... Csókot ad szám..?

                  €$@ß@

A legszebb versem...

A legszebb versemet, akkor írtam Én meg...

Amikor először megláttalak, s örök raboddá lett e szív, e lélek...

Egy verset akartam hozzád írni nyomban...
Egy verset, melyben minden benne fogant...

A vágy, melytől szívem félve dobban, rajongás, hév, imádat, szerelem.

Töprengtem órák hosszat de hiába, sehogy sem ment.
Zavaros volt fejem, nyugtalan és kába.
Forgott, keringett  velem a felbolydult világ.

Szeretlek…

Akkor, ezt vetettem csak papírra...
Ez egy szó volt a tiszta lapra írva...
Ez egy szó lett az Én legszebb versem.

Egy szó, melyből sugárzott a szerelem...

                                 €$@ß@

Szeretni... Örökké szeretni...

Szeretni Téged örökké szeretni, ha jő az örök álom akkor sem feledni...

Ragyogó Napnak büszkén mutatni, viharos szélben védőn takarni...

Simítani szelíden selymes arcodat, tekintetemmel érinteni mosolygó szavadat...

Szaladni remegő lábakkal feléd, ölelni két karommal tested melegét...

Hozzád imádkozni ha szomorú vagyok, Neked szólni ha boldogan dalolok...

Neveddel álmaim megédesíteni, s ébren az álmokat Veled újra élni...

                                                       €$@ß@ 

Eggyé válni...

Két szerelmes, akik között mély harmónia van, felolvad egymásban.

Eggyé válnak.

Együtt lélegeznek, egymás közt vannak az együttlét létezik.

Ebben a mély szerelemben néha megtörténik...

Hogy a két személy megszűnik kettőnek lenni.

Valami áramlani kezd kettejük között.
Amikor ez az áramlás megindul, boldogságot éreznek...

S egy pillanat alatt megvalósul az egység.
               

                                  €$@ß@

Végigjárjuk kéz a kézben, szerelmes szívvel...

Bolondok és gonoszok ellenében...

Akik nem átallják irigyelni örömünk.

Néha büszkék, de Mi mindig megbocsátók leszünk.

Vidáman és lassan megyünk a rögös úton...
Melyet nevetve a Remény mutat Nekünk.

Már nem törődve azzal, ki lát minket, mikor ölelkezünk.

A szívünk a szerelemben, mint sötét veremben...
Elszigetelődve, csendes gyöngédséget áraszt.

Olyanok vagyunk, min estében éneklő, két kis madárka.

Haragszik ránk, vagy kedveskedik a Világ...
Mit is tehet velünk?

Ha akar simogat, vagy akár céltábláik leszünk.

Mindezen nevetünk, semmitől se félünk...
Mert a legerősebb kapocs köti össze szívünk.
Mit kitűzött számunkra a Sors, nem aggódunk miatta...
Végigjárjuk kéz a kézben, szerelmes szívvel.

Mint akik gondtalanul szeretik egymást.

                            €$@ß@