Szavaim, melyek csak Neked szólnak...

Szavaim, melyek tovaszállnak, de valahol, mélyen, megmaradnak...
Szavaim, mik néha előbújnak, nyugodni Téged sosem hagynak...
Szavaim, melyek elgondolkoztatnak, felvidítanak, elszomorítnak...
Szavaim, mik hidegen hagynak, Füled mellett elsuhannak.

Vannak szavak, mik kedvességgel, értelemmel átszőve szólnak.

Hidd el, Sajnálom..!
Míg élek, bánni fogom..!

Voltak olyanok, mik bántóan hatottak, de Te mégis, megbocsájtottad.

De a lényeg, hogy vannak szavak..!
Mert ezek a szavak, valahol...

Ha máshol nem is, itt a Blogban, biztosan megmaradnak.

Szavak, mik meg-megfognak, s olykor magukkal ragadnak.
Fontos, hogy legyenek szavak, mik magukról, nem is mindig hallatnak.

Mert van, amit csak a szívünk hallhat, s a lelkünk, mint jó postás, továbbad.

Van úgy, hogy nem kellenek szavak...

Egy érintésünk, egy pillantásunk néha kedvesebben szól...

Mint a legédesebb szavak.

De akkor sem árt, ha vannak kimondott, s kimondatlan szavak.

                                                  €$@ß@

Szerelem...

A szót, nem keresem...

Mióta megismertelek, úgy Bennem van...

Lágyan kimondva, nem szaggatottan.
Ha az érzést..?

Nem keveredhet félelemmel a vágy...

Minden lélegzete acélos, s valahogy mégis, finoman lágy.
Fákat tördelő, kicsavaró vihar...
Folyóparton, észrevétlen virágzó juhar.
Hatalom a gyengeségben...
Csillagfény a hajnali szürkületben...
Hűsítő árnyék a pusztán.
S miként, Neked e szavakat, a Blogba írom...
Mindegyik, oly hétköznapi, s puritán.

Semmi ahhoz képest, amit érzek...

Amihez még szavakat kérek..!

Bennem ez sokkal több, magasztosabb, fenségesebb...

Bódító illata, az édesnél is édesebb.
A végtelennél, sokkal végesebb.
Fájdalom, kín s gyötrelem.

Mégis annyira kell...

Mindennél jobban, kellesz Nekem…

Benne van minden szívverésben...

A Nélküled, fájdalmasan múló röpke percben...

Órákban, napokban, hónapokban.
Megvan az duzzadó felhőben, a fűben, a fában...
A ragyogóan tűző, aranysárga napsugárban.
Mindenhol megtalálható, mert mindenkié lehet...
Egy gyönyörű érzés, amelyből mindenki bátran meríthet.

Ez, ez bizony a nagybetűs Szerelem.

Amely nélkül, s Nélküled...

Fabatkát sem érne az életem.
 

                                    €$@ß@

Féltelek...

Tudod, Én sokszor nagyon féltelek.

Az is lehet, hogy mindig.
De nem azoktól a veszélyektől, amik kívülről leselkednek Rád...
Nem azoktól féltelek...

Hanem Magadtól...
A saját gondolataidtól féltelek.

Féltem az éjszakáidat...
Félek attól, hogy rossz gondolatok gyötörnek...
Hogy nem hagynak megnyugodni...
Féltelek attól, hogy ostromol az emlékeidben élő múlt...
Féltelek, hogy félsz a holnaptól.

Szeretnélek magamhoz ölelni, s elmondani Neked, ne félj...

Hidd el, nincs mitől félned...
A világon nem létezik semmi, semmi más, ami fontos...
Csak a szeretet. 

S Én, nagyon szeretlek.

                                        €$@ß@

Így találtam Rád...

Hányan és hányan élik úgy párkapcsolatban életüket…

Hogy azt, nem a másik felükkel teszik…

Pedig a másik felünk felismerése, végtelenül egyszerű…

Én is így találtam Rád, s Te Rám…

Az igaz szerelmet, az idők kezdete óta…

Másik felünk szemeinek csillogásából ismerjük fel...
 

                                              €$@ß@

Ne csak álom, hagyd, hogy valósággá váljon...

Álmodd meg életed, majd valósítsd meg azt.

Életed álma és egy illúzió között finom különbség van.

Az illúzió képzeteken alapul...

Amely gyakran táplálkozik neurózisból, komplexusból...
A rád testált szerepből, a valóság elhárításából és sok egyéb másból.

Ezzel szemben az életedről szóló álom a valóságos énedből fakad...

Nem képzetekből születik.

Ezt napról napra úgy éled meg ébren, mint ami beteljesülhet.

                                              €$@ß@

Összhang...

A sorsod csak ott lehet megváltoztatni, ahol létrejön...

A tudatodban.
Ám ha anélkül váltanál partnert, hogy megváltoztatnád a tudatodat...

Ugyanazzal a problémával találnád szembe magad, csak más formában.

Ugyanez a helyzet akkor is, ha lakóhelyet, hívatást vagy akár nevet változtatsz...

Önmagad mindig magaddal visszed.

Mielőtt változtatsz az életeden...
Összhangba kell kerülnöd az aktuális helyzeteddel.

Ne menekülés legyen a változtatás oka...

Hanem egy újonnan meglelt, önmagadból fakadó összhang.



 

                                        €$@ß@

Szeretni Téged, csodálatos érzés...

Kapcsolat...

Van régi, mára a kiábrándultságig megszokott...

Lehet olyan, amelyik sok kérdést vet fel...
Akad, amelyik váratlan fordulatot vesz...
Van olyan is amelyik messzire visz onnan, ahonnan elindultam...
S van, amelyik visszahoz.

De mind közül a legizgalmasabb...

Amit önmagammal tartok fenn.

Mert megtaláltalak Téged, akit szívemből szeretek, s Te viszont szeretsz...
S ez egyszerűen csodálatos.

                                                 €$@ß@

Ugye elhiszed..?

Sohasem él bennünk úgy remény, vágy vagy álom...

Hogy ne lenne lehetőségünk a megvalósításukra.

                                                 €$@ß@

Kedvesem...

Kedvesem...

Szeretni, nem egyszerűen csak azt jelenti...
Hogy megteszek érted bizonyos dolgokat.

Szeretni egy Királynőt, sokkal többet jelent.

Azt jelenti...

Megmutatom számodra önön szépséged, értékeid és fontosságod...

S ami a legfontosabb, megértelek Téged.

                                                €$@ß@

Az életre születtünk...

Ha nem hiszed, hogy minden nap nagyszerű..?

Próbálj egyet is kihagyni...

Te is Én is, élni születtünk, nem az életre készülődni.

                              €$@ß@

Úgy ahogy vagy, kellesz Nekem...

Ha egy embert szeretünk, vagy utálunk a maga teljességében...

Nem bonthatjuk fel tulajdonságokra.

Nem mondhatjuk, hogy vállaljuk belőle azt...
Ami kellemes a számunkra...
S elutasítjuk...
Ami zavaró és bosszantó.
Egyetlen kérdés létezik csak...

Úgy, ahogy van és ha ilyen marad, kell-e Nekem..?

Mert Te, úgy ahogy vagy...

Kellesz Nekem..!

                                 €$@ß@

Csak a tettek hoznak változást...

Az idő mindent megváltoztat.
Mindenki ezt mondja...
De ez nem igaz.

Csak a tettek hoznak változást.

Ha nem teszünk semmit, nem változik semmi.

                      €$@ß@

Új élet vár... Szívunk kapuja nyitva áll...

Nem érezhetném Irántad ezt, ha nem szeretnél Te is Engem.

Mert Tudom, hogy szeretsz...
Ez túlságosan hatalmas érzés ahhoz, hogy Egymagam érezhessem.

A legnagyobb érzés, amelyet valaha ismertem.

S most végre, elég nagy lehetek ahhoz, hogy kifejezhessem.

                                                €$@ß@

Minden oldal Rólad, s Neked szól...

Nem az a lényeg, hogy mit olvasol...

Hanem az, odafigyelsz-e, amikor soraimat olvasod..?

Mert az üzenet, ott van minden versben és gondolatban...

 

                                               €$@ß@

Kiket összeköt, a Szerelem...

Örök életet élsz Velem...

Vár ránk a kéklő végtelen.

Mert a sors, Egymásnak szánja...

Kiket összeköt, a Szerelem.

                                       €$@ß@

Szeretlek...

Nem könnyű kimondani…

Szeretlek!

S talán van, akinek nem is szabadna…
De ha egyszer kimondom…

Mindennel együtt felvállalom, mert így érzem…

Nagy felelősség…

Mert aki Őszintén Szeret, nehezen mondja ki a szavakat…

Milyen hasonlóak vagyunk…
S ugyanakkor, milyen mások…
Sok akadályt kellett legyőznünk…
S kell, mind a mai napig…

Hogy végre együtt lehessünk…

Sok akadály Benned rejlik…
De Én magamon tapasztalva tudom…

Nem szabadna elmenekülnünk az érzelmeink elől…

A legnagyobb hiba, amit tehetünk, ha nem teszünk semmit…

Mert azt hisszük, csak keveset tehetünk…

                                                     €$@ß@

Illúzió vagy valóság..?

Kedvesem...

Ne aggódj, a Rólunk véleményt formáló…

Családtagok, rokonok, barátok…
Valamint jó és rosszindulatú ismerősök kritikája miatt.

Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik...

Amit Ők illúziónak kereszteltek el...
Az még inkább valóságosabb, mint az álmok világa.

Mert Mi együtt képesek voltunk rá, hogy megvalósítsuk…

Különben is…
Kinek áll jogában beleszólni mások életébe..?
Ők hogyan viszonyulnának ahhoz, ha mi is ezt tennénk..?
Ki meri határozottan kijelenteni, hol kezdődik a valóság…
S hol végződik az álom..?
Tudod Kedvesem…

Ha álmaink nem lennének...
A jelenünk, s a holnapunk sem létezne…

De létezik…

S kézzel foghatóbb, mint valaha volt…
Az elmúlt, „izgalmakban” bővelkedő egy évben…

                                    €$@ß@

Jegyünk, Egymás mellé szól…

Volt idő, míg azt hittem, túlkésőn találkoztunk…

Akkor azt hittem, hiába láttam meg Benned mindazt…
Mit másban nem találtam, s hiányoltam…
Úgy tűnt, éppen csak egy perccel késtünk le arról…

Hogy együtt többek legyünk…

Nem osztozhatunk…
Azt hittem, nem lehet…
Hiába nyújtanám feléd kezem…

Jegyed más vonatra szól…

Tudtam, hogy Te is nézel…
S elkapott tekintetedben…
Mintha Magaddal vinnéd álmaim kulcsát...
Mindazt, mire mindig is vártam…

Most már tudom, Te vagy az, akire vártam…

Nem tűntél el, mindig megtaláltál…
S azt is tudom…
Időben ott leszek, nem késhetek, nem kések el…

Te is Rám találtál…

Igen…
Csak egy perc kell, épp csak egy perc…

Mert Együtt többek vagyunk…

Senkivel nem osztozunk…
Mert nem lehet…

S Te megfogod, feléd nyújtott kezem…

Hiába küzd "Más" ellene...

Jegyünk, Egymás mellé szól…

                                          €$@ß@

Nem szembe menni kell... Vállalni..!

Lehet-e folyónak  tiltani, ne áradj...
Lehet-e mondani, maradj a medredben, gátat ne szaggass.

Lehet-e a szélnek tiltani, haragoddal, fákat ne tépdess...
Út porát szemembe ne kavard, abba könnyet sose csalj.

Lehet-e szívnek parancsolni, ha az lángra kapott...
Szóval csitítani, az érzésnek, gátat állítani.

Nem szembe menni kell...

Boldogan Vállalni..!

                                     €$@ß@

Hiányzol...

Még mindig azt hiszem, nem adtam eleget...

S Te még mindig, vársz valamit...
Tőlem...

Valami megfoghatatlant...

Valami olyat, ami arról mesél...
Halálosan vágyom Utánad...
Meghalok Nélküled...
Álmatlan éjszakákon, gondolatban, mindig Nálad járok...
Nélküled szenvedés az életem...
Elemészt a vágyakozás....
Nélküled gyötrődés minden nappalom, és minden éjszakám...
Valami ilyesmit vársz Tőlem...

Ilyet vársz Tőlem..?

Ez, mindig is így volt...

Kimondva, vagy kimondatlanul...

De most, "csak" a hiány pillanatairól mesélek...
Azokról a pillanatokról, amelyikekben felnagyítva látom a távolságot...

A hiányod pillanatairól...

Amikor úgy érzem...
Nem vagy Velem...
Mikor hiába kereslek...

Olyankor nem a vágy, a hiány bánt...

A hiánytól nem találom a helyem...
Mintha a karom ölelésre tárnám, és csak a semmit ölelném...
Mint mikor az ember megszokja, hogy van szíve...
S ha egyszer nem találja, nem vágyik utána...

De nélküle nehéz az élete...

Mint mikor egy ember hirtelen elindul...
Azt sem tudja hova, miért, csak szabaduljon az űrtől...
Ha maradna, ha nem indulna...
Ha megvárná a következőt...
Azt a pillanatot, mikorra az előző pillanat meghalt...

Akkor megtalálná a helyét, a szívét...

Ölelő karja sem tátongna üresen.
Egyre több a pillanat, amiben benne vagy...

S egyre több a hiányod pillanata...

Ha egyszer a pillanat közel hozna...

Akkor, az biztosan szép pillanat volna.

                            €$@ß@