Nincs véletlen, sors, vagy végzet, mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelkem, hogy megtegyem, amit elhatározott.
2010. január 31., vasárnap
Döglődni nem égő...2. rész
Elhihetitek…
A megtört szívű férfit, faggatni kell…
Hiszen magunktól…
Csak nagyon ritkán zúdítjuk a világra a problémáinkat…
Így hát kérdezgetni, boncolgatni kell, a zátonyra futott kapcsolatot…
Már, ha Mi is akarjuk.
Gyakran előfordul…De nem mindenkivel!
Kezdetek aggódni, szegény fiú, lassan bezöldül és felőrli a kín…
Amikor is befut az infó…
Összezuhantnak hitt cimborátok, igencsak belecsapott az életbe.
Aztán persze ő is beszámol az átduhajkodott éjszakákról…
Az elfogyasztott alkoholegységekről és a begyűjtött skalpokról.
Igen, ez az a pont…
Ahol nagyon is különbözik egymástól...
A megtört szívű nő és a megtört szívű férfi…
Utóbbinak, nem esik nehezére, megosztani mással, az ex épp, hogy kihűlt helyét.
Szó sincs arról, hogy minden férfi így viselkedik…
Alapból persze, több sebből vérzünk…
Minden olyan mondatunk, ami így kezdődik, hogy "Minden Nő...".
Ettől függetlenül a jelenség létezik…
Sőt minden bizonnyal ti is tapasztaltátok már…
Milyen…Elképedve állni, és baleknak érezni magunkat.
Mert amíg mi kiutat keresünk a posványból…
Addig állítólagosan összetört barátunk vígan hempereg.
És tényleg hempergésről van szó…
Mert bőven ellát minket információval...
Az új csaj képességeit illetően…
Sőt zavaróan könnyelműen nyilatkozik az esetleges folytatásról…
A fejetekben, pedig érthető módon kigyullad, az alarm feliratú izzó.
Ez az írás is ezen apropóból született…
Mivel értetlenül nézzük férfi barátaink szabados életstílusát…
Nem azért, mert bármi probléma van a szabad(os)sággal…
Hanem mert nyilvánvalóan pótcselekvésről van szó...
Follyt.köv.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése