Oké…
Akkor ezt próbáljuk kellő empátiával tálalni…
Értessük meg, hogy döglődni…
Igenis szabad…
Attól senki sem lesz gyengébb, ha kimondja…
Én, most cefetül vagyok!
A kimondatlan sérelmek, jó eséllyel, csak tornyosulnak…
A könnyelmű hódításokkal egyetemben.
Arról még szót sem ejtettem, hogy milyenek ezek a hódítások.
Először is, nem árt, ha az új Nő, fiatalabb mint az ex…
Minél zsengébb, annál jobb…De nem minden esetben.
Szexuálisan legyen, igen felvilágosult…
Vagyis az ágybéli kizsigerelést ne értelmezze akként, ami.
Ha ezek megvannak?
Az összetört ázsió néhány darabja máris helyére került.
Hiszen kell e, annál nagyobb önigazolás…
Mint negyvenvalahány évesként, alig harmincvalahány éves csajszikat hajtani?
Nemigen.
Lényegében elhanyagolható…
Hogy a lányok tudják-e?
Hogy hüvellyel megáldott, köpőcsészeként szolgálnak…
Vagy jóhiszeműen és tiszta érzelmekkel lépnek ki a bugyiból?
Érthető módon, ez utóbbival van bibi.
Hiszen úgy válik eszközzé, hogy közben célnak hiszi magát.
Arról a butaságról pedig tényleg csak annyira ejtsünk szót…
Az a lány, akinek nem tűnik fel, hogy az a srác akiért rajong...
"Furcsa mód" néhány nappal a szakítása után hívja át borozni…
Az csak a naivitását korlátozza.
Mély pszichológiai boncolgatásba, pedig csak addig kell belemenni…
Míg a férfi birtokol, addig a nő befogad…
Amihez…Ha csak időszakosan is…
De elengedhetetlen az érzelmi töltet.
Ez egy óriási különbség a két nem között.
Ami így működik a kezdetek óta és így lesz addig…
Amíg férfi és nő, egymás mellett él, ezen a bolygón.
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése