Egy arc, mely arcom felé fordul...
Egy szó, a némaságon át.
Egy kéz, mely kezem felé indul...
S idetalál, vele a boldogság.
Ki tudja, miért szeretem, úgy az esti csendet?
Mikor a szél, a fák közt, lopva átoson...
Ki tudja, miért szeretek úgy, egy kedves verset?
Hogy százszor is elolvasom...
Ki tudja, miért mosolyog rám, az első csillag?
Ha itt az éj, s harcol az árnyék, és a fény...
Ki tudja, miért más a világ, amikor itt vagy?
S ki tudja, miért szeretlek, Téged én?
Ezernyi kérdés, ezernyi érzés...
Mindegyik szép, mindegyik álmokat ígér.
S a legszebb álom, velem marad...
Életemen végigkísér.
Ki tudja, miért örülök, úgy a napsugárnak?
Ha itt a nyár s köröttem, minden csupa fény...
Ki tudja, miért?
Talán azért, mert Téged látlak...
S talán, mert úgy szeretlek...Téged én.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése