Ha arra gondolt, hogy itt volt, itt feküdt mellette...
Hallotta a szuszogását, és néha hozzáért a karjával.
Ha a nyárra gondolt, amikor együtt mentek az ösvényen.
Valami visszatért ilyenkor, valami furcsa borzongás.
Nem tudta, hogy mi az.
De tudta, hogy már nem úgy van minden, mint nyáron volt.
Nem olyan szép és egyszerű...
Zavaros és bizonytalan.
De szebb.
Valahogy mégis szebb.
Nem tudta, miért, és nem tudta mi az.
De most is itt van mellette...
Látod?
Itt vagyok melletted...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése