Orgazmus...

Szomjazó ajkak...

Bizsergő ingerek...

A felhevült éjbe...

Vad sikolyt hintenek.

Foszlik a selyem...

A mámor tépi szét...

Megszűnik a világ...

Megszűnik a lét.

                                                     €$@ß@

Orgazmus a Skodában...

"Orgazmus a Skodában"

Felirattal akadtam a neten, erre a képre...
Miután megnyitottam, már tudtam hova tenni a címet...
Érthető...

Emil Skoda biztos soha nem gondolt arra...
Hogy egykoron, a cseh lóerők szembe mernek szállni...

Egy csordányi, harcoló olasz bikával...

Vajon mit csinált a másik sofőr?
Amikor meglátta maga mellett a suhanó 120-ast...

Üresbe váltott és visszaelőzött?

Na jó, nem leszek gonosz a jó öreg Skodával.
Bizonyított már eleget...

Hacsak a photoshop segítségével is...

Ferruccio Lamborghini milyen arcot vágott e kép láttán? 
Lehet, hogy valamilyen félig fuldoklós...
Mardel-féle Haumann Péteres röhögés tört volna ki belőle?

                                  €$@ß@

Az éltető orgazmus...1. rész

"A feleségem, szeret velem szex közben beszélgetni.
Most is egy szállodából hívott."

A szexológiai kutatások szerint...

Egy átlagos szerelmi aktus, körülbelül 10 percig tart...

Az előjátéktól a férfiak orgazmusáig.
A férfiak 75 százaléka behatolás után, két perccel...
Már a tetőponton van.
Egészséges párok esetében...
Zavartalan körülmények között
Minimum 15-30 perces előjáték után...
Nagyjából 10-15 percig tartó közösülés elegendő... 
A női orgazmus eléréshez.
Ezzel szemben...

Az előjáték hiánya miatt...

A nőknek átlagosan 75 százaléka nem juthat el az orgazmusig.
A tanulmány szerint...
Az asszonyok 10 százaléka...

Még sohasem élt át orgazmust a partnerével...

Legfeljebb önkielégítéssel.
Mindezt súlyosbítja...
Hogy a nőknek pusztán a 41 százaléka közli...
Szexuális kívánságait a partnerével.
Statisztikailag egy párkapcsolatban hetente 1-2-szer történik szex.
Ha többnyire nem jutnak el az orgazmusig...
Akkor a heti 1-2 alkalom inkább sok nekik, mint kevés.

Merthogy akkor nem élvezet, hanem nyűg a testi kapcsolat.


Folyt.köv.

                                                        €$@ß@

Álmaimban, örökre mellettem leszel...

A távolság mikor máshol jársz...

Mikor a Szíved legmélyén, mégis valaki Másra vágysz...

A messzeség hoz néha, közelebb hozzám téged...
Hogy halljam a hangod, érezzem az érintésed...
De ha már nem kellek, a messzeségbe veszel...

Az álmaimban, mégis örökre, mellettem leszel. 

                      €$@ß@

Szövetség...

Te nem megfejted az üzeneted...

Hanem átadod.

Ez, egy szövetség alapja...

                               €$@ß@

Élni annyi mint szeretni...

Élni annyi mint szeretni.

Szeretni látni és megmutatni.. 
Érezni és érzékeltetni...
Meghallani és meghallgatni...
Magasba szállni és felröpíteni...
Kinyílni és felnyitni...
Megérteni és megértetni...
Együtt érezni és eggyé olvadni.

Tudni... 

A szeretet a legmagasabb rendű alkotás.

                    €$@ß@

Élni kezdek Én.

Míg szívemben zászlót bont a lét...
S könnyű, meleg párát lehel körém...

Egy nem remélt pillanat.

Miközben az álom a valóságtól...
Fényévekre elmarad.

Élni kezdek Én.

Pokol és menny küszöbén...
Határozott lépteim botladoznak...

Adok még egy esélyt a pillanatnak.

Felemelt fejjel...
Büszkén gázolok keresztül...

A régmúlt kihűlt üszkén.

Már nem félek.
Áldások hullnak fejemre...

Elmaradnak a képzelt átkok.

Alig merem még kortyolni...

A boldogság új levegőjét.

Még csak most kezdem feledni...
Szokások öntelt gőgjét.
Kitépem gyávábbik...

Félreértett szívem.

S miközben nevetek.
Talán mindezt...
Talán...

El is hiszem...

€$@ß@

Szeretném...

Szeretném, ha meghallgatnál...
De nem bírálnál.

Szeretném, ha véleményt mondanál...
De nem adnál tanácsot.

Szeretném, ha bíznál bennem...
De nem követelnél.

Szeretném, ha segítenél...
De nem akarnál dönteni helyettem.

Szeretném, ha vigyáznál rám...
De nem nyomnál el.

Szeretném, ha néznél...
De nem vetítenéd ki rám a dolgaidat.

Szeretném hinni, azt érzed amit én...
De azt őszintén.

                       €$@ß@

A Vágyakon túl...

A legtöbb ember, nem tud uralkodni a vágyain...

Mert nem ura a gondolatainak.
Mindenfélén töprengenek...
Szétszórják, alkotó gondolataik, csodálatos erejét...

Pedig azt koncentráltan, egy célra kellene irányítani.

Mert ily módon, bármit elérhetünk...
Amit, csak el tudunk képzelni.
Nagyon kevés ember van tudatában annak...

Gondolatai, milyen nagy mértékben alakítják a valóságát.

Alig akadnak olyanok...
Akik önállóan gondolkodnak.
A legtöbben...
Anélkül, hogy tudnának róla...
Mentális zenéket hallgatnak...
Vagy, a számukra felkínált gondolatokon kérődznek...
Ahelyett...
Hogy saját gondolataik erejével, szembeszállnának ezek ellen...

Végre, önmaguk alakítanák az életüket.

Én, csak tudom...

                                               €$@ß@

Higgy önmagadban...

Merj álmodni.

Mert az álmok álmodói meglátják a holnapot.

Merj kívánni.

Mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket.
Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát.

Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel...

Talán mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb...

Higgy önmagadban.

Mert odabenn a lelkedben rejtőzik...

A Csoda, a Remény, a Szeretet és a Holnap Álmai.

                                  €$@ß@

Csiszolatlan gyémánt...

Hallottam egyszer egy történetet...
Miszerint...

Mindannyian, hibátlan gyémántokként jövünk a világra.

A felnövekedésünk során...
A bennünket ért megpróbáltatások, csapások következtében...
Természetes ragyogásunkat, nagy halom piszok borítja el.
Amikor felnőtté válunk...
Ezt a szeméthalmot, fényesen csillogó lakkal vonjuk be.

Ezt, a mesterséges külsőt mutatjuk a külvilág felé...

S csodálkozunk, hogy senki sem találja azt fantasztikusnak.
Az idő múlásával, még mi is elhisszük...
Hogy ez a védőburok, valóban mi vagyunk...
Személyiségünket, e köré építjük fel.
Ám, ha különösen szerencsések vagyunk...

Az élet, ébresztő erejű eseménnyel ajándékoz meg minket.

Valami történik..
Aminek hatására, egy pillanatra áttörjük...
Ezt az elszarusodott, külső burkot.
Amikor is a szemétrétegek alól kivillan...

A mélyből felsejlő ragyogás.

Ekkor, ha nagyon szerencsések vagyunk...
Életünk további részében már hazafelé tarthatunk...
Egy rendkívüli szépséghez és szabadsághoz.
Fölfedezzük, hogy mindig is ez a tiszta...

Tökéletes gyémánt voltunk, vagyunk és leszünk...

                                                €$@ß@

Mit is jelent reménykedni...

A remény, nem azonos az örömmel...

Melyet akkor érzünk, amikor a dolgok jól mennek...
Vagy a készséggel...
Hogy belevágjunk, egy jó kilátásokkal kecsegtető üzletbe.
A remény, semmiképpen nem azonos, a derűlátással.

Sokkal inkább munkálkodás, egy ügy sikeréért.

Nem abbéli hitünk, hogy valami jól fog sikerülni...
Hanem a bizonyosság...

Hogy valami olyannal foglalkozunk, aminek értelme van...

Akár sikerrel járunk, akár nem.

Ez az a remény, mely erőt ad, hogy Éljünk...

Hogy kipróbáljunk új dolgokat...
Még reménytelennek tűnő körülmények között is.
Az élet túl becses ahhoz...
Sem, hogy tartalmatlanul, cél nélkül, üresen...

Szeretet és végső soron, remény nélkül éljünk.

                                                      €$@ß@

Mindent újra kezdünk...

Nem vetted még észre?

Naponta, mindent újra kezdünk.

Újra, mosdunk...
Újra, szépítkezünk...
Újra, fésülködünk, (már akinek van mit)...
Újra, öltözünk...
Újra, megfőzzük az ételünket...
Újra, elmegyünk ide vagy oda...
Újra, dolgozunk...
Újra, vesződünk...
Újra, bosszankodunk...
Újra, szeretünk...
Újra, hazatérünk...
Újra, lefekszünk.

Ez így megy folyton, folyvást.

Nem is lehet másként.
A nap, reggel újra felkel és este újra lemegy.
Újra, jön a szél...
Újra, szállanak a felhők...
Újra, esik az eső...
Újra, kiderül az ég.
Újra, mindig újra.

A természet, örök rendje ez...

Mi, kötve vagyunk a természethez...
Mint a növények, vagy mint az állatok.
A fák levelei, tavasszal újra kihajtanak és ősszel, újra lehullanak.
A virágok, újra kinyitnak és újra elhervadnak.
Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél.
És Te, természetesen azt mondod erre...
Nem is lehetne másként, mert így van ez jól.
Miért vagy úgy kétségbeesve tehát...

Hogy újra, elölről kell elkezdd az életed?

Minden vagyonodat elvesztetted.
A virágok is elvesztették színpompás ékszereiket...
Csak, puszta gyökerük maradt meg, a föld alatt.
Azért ne hidd, hogy most már többé sohasem fognak virágozni.
Életed, megszokott munkád kerete szertehullott.
Itt állasz, puszta kézzel, egyetlen szál ruhával...

S nem tudod, mihez kezdhetnél...

Mert ilyesmi, még nem történt Veled.
Nézd, a költöző madarakat.
Fáradt csapatokban, most térnek meg, tengeren túlról.
Semmijük sincs, igazán semmijük.
Csak az a két kis fáradt szárnyuk.
Szinte ájultan hullanak alá, pihenni a bokrok közé.
De holnap reggel, ha felkélsz a nappal...

Kijössz ide, hogy megkeresd őket...

Vidám füttyüket, messziről hallhatod már.
Fürgén szökdelnek az ágak között...
Élelmet keresnek és száraz mohát a fészekrakáshoz.

Figyelheted...

Milyen vidáman hordozzák csőrükben a vékony gallyakat...
Fonnak belőle, nótaszó mellet,t új otthont fiaiknak.

Amiért ember vagy...

Azért, tanulhatsz még sokat a madaraktól.

                                                      €$@ß@

Disznóölés szavakban...

Félnégy, klozet, mosdó, tea, mikádó, gumicsizma, kutya, kapunyitás, térvilágítás, haverok.

Malac, ezbazmegdekurvanagy, nemjönki, vigyázzonnanmajdén, holakötél, öntsdlevízzel, holakábító, megkrétázzam hova szúrjad, eriggyélmá', mostszúrjad, addatálat, mégegyet, navégre.

Palack, perzselő, kapa, lapát, Pepe, tegyükfelarácsra,
kurvanehézbazmeg, jöhetavíz, holakefe, majdénkaparom,
elégfehérJózsikám, ittafüle.

Akkorigyunkegyet, megmégegyet, hasítodvagymajdén, holabárd, holafűrész, holamalac, belit kimossátok, nincsazapénz, kutyáké.

Akkoregészség, miezszilva, barackbazmeg, egészség.

Készavér, üljetekmárle, neállvaegyünk, ittakenyér.

Sonkamarad, lapockaszalámiba, nemdaráljuk, késselvágjuk,
ilyetseláttammég, karajmarad, többikolbász, majdéndarálok,
tokaszalonna abálóba, jóélesezakés, látomazujjadon,
kötözdbebazmeg, egészség.

Miez, lócomb, minek, szaláminak, oszteztígyhogy, megfőzzük, micsoda, netörőggyvele, lapockafelitis, cukorminek, kellbele, nabazmeg.

Sütödazsírt, majdén, Lacisüsse, ittafakanál, Lacikámpirosra,
netanítsálbazmeg, jóvanna, nemkellbeletej, tepertőtsüssél,
nemtejbegrízez, többithurkába, áztasdbealbelet, másikfélétis,
majdéngyúromakolbászt, egészség.

Miez, hurkatöltő, ilyetseláttammég, kölcsönbevan, ipari, aztlátom,
keményrehagymenjen, miez, lóbélteddle.

Borsmerrevan, nemkellbele, hogyhogy, mert nem, hátakkor, erőspaprika, zsemlyeminek, tüdőshurkába, ilyetseláttammég, namostlátol, egészség.

Sajtotmajdén, holaringa, micsoda, kétnyelűkés, jaez, borsotebbese,
nabazmeg.

Kolbásztkarikába, vagyszálba, szálba, szalonnátebbesózzad,
kolozsváritebbe, sonkátmajdén, szedjétekkiazabálót.

Holareceháj, hátezmi, cigánka, ilyetseláttammég, pedigjó,
majdmeglátjuk, egészség.

Májashurka, véreshurka, tüdőshurka, svábhurkába pirítottzsemlét,
nabazmeg, vastagbélbe, hogynézmánezki, netörőggyvele.

Fiúk, készapecsenye, csapassunkmárelőttebarac kot, holakenyér,
ittasavanyú, egykisbort, pogácsát, mikorleszkészakáposzta,
rétesislesz, nabazmeg, bangladesbenmegéheznek, eriggyémá.

Zsírtabödönbe, kolbásztrúdra, hurkátkaréjba, sajtra téglákat,
kiszúrkáltad, ezittenmegyfüstre, ezmegysózóba, miezalé, sonkapác,
nemsózódelőtte, bennevanasó, készvagyunkemberek, egészségünkre.

Asztalhozemberek, holavécé, igyunkmárelőttekicsit, orjaleves,
toroskáposzta, pecsenye, kishurkakiskolbász, almásrétes,
kidurranokbazmeg, énis, csapassunkegykisbort.

Kóstolótnehogyitthagyd, hagyadmámiez, leszakadafüle, köszmégegyszer.

Aztán laza tizenkétórás epegörcs.

Összetört álom...

Egy szó, amelyre mindig vágytam...

Egy Nő, akit Én mindig csodáltam.

Egy mosoly, mely örökre elvarázsolt...
Egy fény, mely a szemedben táncolt.
A hang, mely oly tisztán csengett...
A kéz, mely megérintett.
Egy mozdulat, mely csak nekem szólt...

Az ölelés, mely csak enyém volt.

Angyalok éneke cseng fülemben...
A régi nyár emléke ég szívemben.
Az idő árja messzire sodort...
Volt egy szerelem, tán csak játék volt?
Marad a vágy, mely már hiába éget...
A reményem lassan elszáll, semmivé lesz.
Nem volt kitartás, a szép szavaid mögött...

Volt egyszer egy álom, mely összetörött.

                                    €$@ß@

 

Az vesse rám az első követ, ki maga is bűntelen...

Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktatok ítélni!

Megvan a véleményetek...
Ez ilyen...Az olyan.

Pedig dehogy tudjátok, milyen a másik ember!

Egy másik életből, csak a felszínt látjátok...
A jéghegy csúcsát.

De hogy mi is történt egy másik ember életében...

A születésétől kezdve mostanáig...
Hogy mitől vált ilyenné, milyen terheket hordoz...

Mennyi érték és szépség van benne...

Csak talán eddig nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye...

Sokszor alig-alig sejtitek!

                           €$@ß@

Élj a világ ellen...

 

Azt üzenem, élj a világ ellen és légy bolond!
Derűs, bátor bolond, mert mi élünk a valóságban...
És próbáld meg a lényedet, ebben a sötét világban...

Szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni.

Magától nem lesz az.
Senkié.

Azzá leszel, akivé teszed magad.

S ha kihűlt körülötted a világ ,és jéggé fagyott az élet...
Fűts be önmagadban...

Áraszd a meleget!

Meglátod mennyien jövünk majd köréd.
Mert mindannyian fázunk.
És félünk.

És oda gyűlünk, ahol meleg van még.

                                                     (Müller Péter)

Aki, hogy győzhet… Elhiszi.

Ha elhiszed, hogy legyőztek… Legyőztek.

Ha elhiszed, hogy nem mered… Nem mered.

Ha győzni akarsz, de nem hiszed… Nem győzhetsz.

Csaknem biztos… Nem Te leszel, a győztes.

Az élet csatáit nem mindig…

Az erősebb, gyorsabb nyeri…

Hidd, el előbb-utóbb az győz…

Aki, hogy győzhet… Elhiszi.

€$@ß@

Ne félj őszintének lenni...

Mint szülők, úgy érezzük...

Állandóan kezünkben kell tartani a dolgokat.

Azt hisszük, hogy mindig tudatosnak, szeretetteljesnek...
Felnőttnek kell lennünk.

Nincs ember, aki erre képes lenne.

De nincs is rá szükség.
A legnagyobb ajándék, amelyet a gyerekeidnek adhatsz...
Hogy valóságos, hiteles személy vagy.
Ne titkold előttük, hogy te is küzdesz az élettel...

Neked is vannak érzelmeid, te is sebezhető vagy.

Ez nem azt jelenti...
Hogy problémáiddal terheld a gyerekeidet..

Egyszerűen légy bátor, oszd meg velük élettapasztalataidat.

Mondd el nekik...
Ha nehéz napod van, vagy bánatos vagy, esetleg dühös...
Magyarázd el, hogy nem ők tehetnek róla.
Boldog pillanataidat is oszd meg velük.

Ne félj őszintének lenni a gyerekeiddel.

                                   €$@ß@

A legmerészebb álmaid válnak valóra...

Azt mondod, látod azt mondod, érted...
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.

Kerestél, kutattál, feltártál sok csodát...
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.

Mert szemeddel mindig a távolt kutattad...
A célokat mindig másoknak mutattad.

Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája...
Benned van elrejtve, nem a nagyvilágban.

Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni...
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.

Te magad változz, hogy a Titok Örök Fénye...
Felragyogjon Benned s felébredjél végre.

Légy a csend mestere, bírd Tudatod szóra...
A legmerészebb álmaid válnak majd valóra.

                                                   (Müller Péter)

Elmulasztott lehetőség...

Hogy hogyan és milyen tempóban habzsoljuk az életet...

Szinte mindig az életkorunk határozza meg.
Ebben a versenyben már gyermekkorunktól rész veszünk...
Soha nem állunk meg.

Mintha minél előbb a végére szeretnénk érni.

Ahogy érettebbek leszünk, alkalmanként lassítunk...
Hogy körülnézzünk és élvezzünk bizonyos pillanatokat.

Ez a felnőtté válás biztos jele.

Idős korunkran, amikor a tempó lelassul...
A verseny a vége felé közeledik...
Időnk legnagyobb részét emlékezéssel töltjük...
Elcsodálkozunk azon...

Vajon hová is rohantunk annyira.

Mert csak rohantunk és csak később vesszük észre...

Mennyi minden elmulasztottunk az életünkből...

                                               €$@ß@

Csak azért, hogy szenvedjen...

Az emberi élet olyan, mint egy rövidke felvillanás.

Úgy kellene élnünk, hogy akármit is csinálunk, szeressük.

Ebben a múló életben az ember ostobasága...
Ha arra kényszerül, hogy olyat tegyen...
Amit nem szeret... 

Csak azért, hogy szenvedjen.

                                                             €$@ß@

Igazivá vált...

Az igazi szerelem szenvedély, extázis, boldogság.

Ám mindez nem állapot...
Hanem rövid időre felvillanó szenzáció.
S ha elmúlt?
Akkor megjátsszuk magunkat?
Vagy új élmények után nézünk?
Hiszen megszoktuk...

Hogy...Jár nekünk...

Ez a szélsőséges, érzelmi, indulati állapot.
Mondják, hogy a szerelem szeretetté alakul át.
Előfordul.

De legtöbbször közöny, undor, gyűlölködés lesz belőle.

Amint ezt a válóperek, meg a gyerek-elhelyezési küzdelmek...
A vagyonmegosztás gusztustalan harcai bizonyítják.
Mi hát a teendő?
A legfontosabb...
Soha ne hallgasson senki, a mániásan igazat mondó...
"Szakemberre", amilyen e cikk szerzője.

Soha senki ne hallgasson senkire!

Se szülőre, se barátra, aki károg, óv, figyelmeztet...
Amikor Ő szárnyalni akar az ég és a nap felé...
Hogy utolérje a boldogság kék madarát.
Egyrészt, mert úgyis hiába minden okoskodás.

A szenvedély, mindig erősebb az okos szónál.

Másrészt, mert ez a bizonyos kék madár kiszámíthatatlan.
Néha hagyja magát megfogni...
Néha maga száll rá valamelyik kiválasztottja vállára...
S különben sem létezik.
Mert el kell mondanom még egy szomorú hírt.

Az "Igazi" sem létezik.

Nincsen.
Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi...
Aki az igazi...
Akit csak meg kell találni.
De aki szerencsés...
Élete során találkozhat két-három olyan emberrel...

Akiből lehetne...Igazi.

De ehhez nagyon sok...
Türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges...
Ám végül kialakulhat egy olyan viszony...
Melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott...

Vagyis...Igazivá vált.

                                                             €$@ß@

Kell valami más…

Egy régi kép csak a múlt, mit nézhetünk…

S az életünk, miben lassan elveszünk.

Az idő elszalad.
S hitünk, valahogy nem marad.
Kell valami más, mi jobb, mint ami volt…
S nem hűlt parázs.
Kell valami szép, olyan, ami holnap itt lehet még.

Kell egy új, egy igazabb érzés...

Mit egy pár év nem lophat el.
Kell valami más, nem lehet a múltunk, elmúlt varázs.
Miért nincs esély, amiben bízhatunk...?

Csak egy régi ház, amit jobb, ha itt hagyunk.

Az idő elszalad.
S erőnk, valahogy nem marad.

Kell valami más…

                          €$@ß@

Valami szép...Valami más...

Ha napra nap, tovább így fut...
Csak enyém marad e lángolás.
Mert tiszta szívemből sugárzik...

Valami szép...Valami más.

Egy pillantásunk volt a szikra...
Szikrában kipattant varázsolás.
Jobban betölt, mint más férfit...

Valami szép...Valami más.

Ezért, nem mindegy szívemnek...
Víg csacsogás vagy a néma hallgatás.
Ha szólsz...Mem szólhat zene szebben...

S ha Hallgatsz...E csönd...Valami más.

Bánatom rabja lettem ímmár...
Utam, eltévedt barangolás.
Az Ő varázsa, titka, fennség...

Valami szép...Valami más.

 €$@ß@

 

 

Egyszerű próbatétel...

Egy könnycsepp szállt fel a szemedbe...
Mint aranyfelleg, az alkonyati égre.

Mert dal szállt fel, egy másik szív tövéből...
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.

A dal kérdezett...Igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.

Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét...
Átragyogva a költő kételyét.

A költeményen és a könnyön át...
A Szépség találta meg önmagát.

                 €$@ß@

Elég hozzá, egy pillantás...

             A szépség, maga a költészet...

                                     A költészet, csupa szépség.

A vers, a dal, a líra a szavak legszebb jelentését kibontva...
A világ szépségeit leíró, megénekelő alkotások.
A világon, bármi szépséges lehet.

Az ember lelkiállapota és képzelőereje...

A legegyszerűbb tárgyat...
A legrútabb arcot is képes, csodálatosan szépnek látni.
A napsütés, a tenger, a kedves arca...
Egy átélt pillanat, mind szép lehet, ha a lélek annak érzi.
A szépség külső vonzerő...
És belülről, a dolgok lényegéből sugárzó harmónia.

A szépséget megérző lélek rezdülése, maga a költészet.

Bár a szépség múlandó, koronként változó és szubjektív...
A költészet sajátos eszközeivel...
Mégis képes megragadni a szépség örök...
Embereken és időn átívelő jellemzőit.
Hajdan csodált asszonyok szépsége...
Régen elcsendült dalok édessége...
Ezerszer kizöldült lombok susogása szól a költeményekből...
Sohasem lesznek régiek a jó versek...
Mert mindegyik „rímel”...
Az ember élményeire, élete eseményeire.

A költészet egyben festészet és zene...

Magában foglalja az összes művészeti ágat.
Varázsecsettel dolgozik...
Minden, éppen olyan színű a jó versben...
Mint amilyennek olvasója látni szeretné.
Pontosan azok a dallamok szállnak felénk a költeményekből...

Amelyeket, már titkos álmainkban is hallottunk.

A költészet igazán jó társ...
Ha látjuk magunk körül a szépséget.
De segít akkor is...
Ha elfogyott lelkünkből, a harmónia utolsó cseppje.

Költészet és szépség, nem létezhetnek egymás nélkül...

Minden percünket beragyogják.
Mégis megfoghatatlanok.
Sokat lehet mondani róluk...
Csak éppen a lényeghez, ez nem visz közelebb.

Viszont elég hozzá, egy pillantás...

                                               €$@ß@

Leküzdött hiány...

Veszprém, most ködös, szemerkél az eső…

Nekem is szomorúnak kéne lennem…

De a lelkem vidám…

Mert tudom, hogy gondolatban velem leszel…

S ehhez, nem kell nekem napsütés…

Csak remény, s leküzdött hiány…

                                                        €$@ß@

 

Csak kívántam szép napot...

Hirtelen rengeteg szabadidőm lett…

Vannak, akik tudják miért...
Megpróbálom hasznosan eltölteni, íro(gato)k…
Ezt+azt...
Ami eszembe jut...
Vagy valaki-valami, be nem fészkeli magát a tudatomba…
Van, hogy napokig…

De jól érzem magam így…

Azt vettem észre magamon…
Elkezdtem rímekben gondolkodni és beszélni…
Mindenről…
Először megijedtem magamtól, de aztán elkezdtem élvezni…

Mára, már kihívássá vált…

Ma délelőtt történt velem…
Megpillantottam egy ismerősöm az egyik közösségi honlapon…
"Dobtam" neki egy emailt...
Mivel szépen áradt be a napsütés az ablakon…
Hasonló jókat kívántam neki is…
De olvasatlanul, véletlenül kitörölte…
Mentségére szolgáljon, rögtön elnézést kért…
S megkért, küldjem el még egyszer…
Egy egyszerű, „Jó reggelt. Szép napot-ból” válaszként…

Ez született…

Írhattam volna, kisregényt...

Szívedbe markoló, költeményt...

Írhattam volna, álmokat...

Elfolytott, eltitkolt, vágyakat...

Leírhattam volna, az életem...

De téged, nem érdekel a szerelem...

Nem írtam mást...

Csak kívántam, szép napot...

Ragyogjon rád is a napfény...

Ahogy, most rám ragyog...

                                                                  €$@ß@