Még mindig várok rád...

Miért kergetem az elérhetetlent?

Mert még nem értem utol és nem volt alkalmam megismerni.

Ha már találkoztam volna vele...
Könnyebb lenne lemondanom róla...
Hiszen tudnám mi is az...
Amiben nem lehet részem...
S mi az, ami hiányzik nekem.
Ha már tudom mi az, amit el kell veszítenem...
Talán könnyebb lenne a lelkem.

Vagy nehezebb?

Ezt majd eldöntöm, ha utolértelek és magamévá tettem mindent...
Ami hozzád tartozik.
Ne hidd, hogy mindezt viszonozatlan kérem...
Mert mit kapok, mindet viszonzok.
Így adósa soha, senkinek nem maradok.
S mindenki tudja, hogy mit is adott nekem...
Mert azt azonnal vissza is kapja.
Nem vagyok fukar, sem jóban, sem rosszban.
S mindig minden őszinte, mert hazugságban nem élhetek.
Így minden reggel, mosolyogva a tükörbe nézhetek.
Szóval...

Még mindig várok rád...

                                           €$@ß@