Romokban hever, dédelgetett tündérálmom...
Apró szilánkokra törve szétszóródott...
Porcelán szívem darabkáit keresem...
Életetadó vérem hiába rohanna...
Száguldana testemben...
Nincs mi lüktetésre serkentse...
Nem kell ennek a testenek az élet se.
Mereven, kővédermedten nézem a világom...
Miként fagy meg, s törik össze szépen...
Megtervezett valóságom...
Könnyem már nem pereg, szemem is fénytelen...
Küzdeni sem merek...
Minek.
Nem vagyok semmi-senki...Nélküled.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése