Csak várni...

Legyen fantáziánk...

Mert az sosem hagy cserbe...

Várni, mindig csak várni.

Reggelente percnyi összeölelkezés...

Megfürdik szemem, szemed sugarában...
Megkérdem, hogy telt az éj.
Kezed kutakodik emlékei után...

Magamhoz húzom, felpezsdül a vágy...

Ledobva minden ruhát, odabújhassak hozzád.
Vállamra hajtod fejed, megpihen rajt a kétségbeesés...
Pillanatokig tart e csoda...
Test nélkül ölelkező szerelem-sóhaja.
Volt, nincs, elválik, nem lesz más...
Csupán két integető kéz.

Várni.

Mindig csak várni.
Hónapok teltek s mi megtanultuk már...

Ahol Te élsz s ahol Én élek, két néha ölelkező külön világ.

Sürgetjük egyre csak hajtjuk az időt...

Az együtt töltött beteljesülés ad erőt...

Túléljük egymás nélküli várakozás...
Önnön becsapó hazug poklát.

Képzeljük az is élet, mit elválva élünk...

Hisszük egyszer majd nem így lesz...

Egy világ lesz ahol Te élsz, s ahol Én élek.

                                                                                       €$@ß@