Mondd, kire gondolsz, ha betakargat este...
Az éji félhomály ezüstszínű leple?
Mondd, milyen az, ha kihűlt ágyad magány öleli...
S könnyeid a szív tükrét homállyal belepi?
Mondd, miért van, hogy az érzést a józan ész...
Más irányba viszi, s a kiszabadult vágyat...
Egy erős tartópillér csak frázisnak hiszi?
Mondd, mikor ajkadra simul az elnémuló csend...
S a kétség éjfekete árnya szótlanságba rejt...
Akkor hová illan az égbeemelő, csodás pillanat...
Melynek varázsától a megdobbanó szív húrja...
Egyszer elszakad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése