Érzések...

Az vagyok csupán minek képzelsz...

Lágy halk suttogás...

Egy angyal ki eljött hozzád...

Bukott csillag porba hullva...
Egy emlékkép kifakulva...

Őrjítő vad vágy, mely magával ragad...

Szivárványszínű álom, mely új világokat tár eléd...
Mely megédesíti az életed...

S elhiszed Én vagyok a végzeted.

S kérded...
Mi ez?
Mi történt velem?

Semmi kedvesem, ez Te vagy magad...

Egy érzés csupán, egy sugallat.

De az érzéseket nem szabad csak az akarattal irányítani...

Hisz úgy semmi értelme...
Akkor az eszeddel fogsz szeretni és nem a szíveddel...
Mint ahogy azt egyébként szeretnéd...

Pedig megérdemelted már a boldogságot...

De az idő dönt mindenről...
Azt mondják a távkapcsolat nem olyan nehéz...
Mert vagy megerősíti a kapcsolatot...

S a szerelem vékony fonalát is vastagítja...

Vagy végleg elszakítja a szálakat...
S maga után csak a magányt és a bánatot hagyja...
De ugyan kinek.

Az érzések nem parancsra jönnek...

A szerelem is csak bekopogtat hozzád...
S attól függ, meddig marad...
Hogy milyen házigazdája voltál...

S mennyi odafigyeléssel...

Gondoskodással vigyáztál rá és ápoltad...

                                €$@ß@