Akarlak, s akarlak.

Szünetszakadatlan csak neked írnék...

Mindent ami eszembe ötlik s hallgatnád a szavam...

Mint amikor hozzád beszélek.
Míg írok, gondolatban veled beszélek, s te itt ülsz előttem...
Megfoghatatlan vagy...

Akarlak, s akarlak.

Tegnap délután lefeküdtem, s ott voltál mellettem az ágyon...
Arcod arcomat simította.
Aztán hirtelen vége szakadt, magamra maradtam.
Azóta úgy járok-kelek, fekszem, ülök állok...
Anyaszült egyedül.
Fejem üres, lelkem üres, várom...
Az ég tüzes gerendája talán fejemre dől.
Tépem a naptár leveleit, de naponta csak egyszer.
Ha lefekszel...

Hiányomat ölelheted az ágyon.

Majd egyszer...
Nem tudom.
Elhessegetem a rímet, mert már az se igaz...
Csak az, hogy...

Vágyom.

Nélküled kiégett lámpa az életem.

                                     €$@ß@