2010. május 14., péntek

Hiába hallgatsz...






Hiába hallgatsz...

Egész tested, minden érzéked, porcikád...
Azt súgja, vallja, kiáltja...

Ölelnél.

Tested testemhez fordul, csípőd csípőmhöz beszél...
Ajkad ajkamhoz lopakodik...

Ott fénylek szemed égboltján.

Hiába teszek fel kérdéseket, faggatlak értetlenül...
Hiába lepődsz meg zavartan kitárulkozó vallomásaimon...
Engem ugyan nem csapsz be...
Ne hazudj magadnak...

Mert, csak Magad vágod át...

Hiába próbálod szemlesütve fedni félszegen előlem óhajod...
Hiába mutatsz kielégültséget...

Süt belőled a hiány, a sóvárgás...

Furdal az elfojtott kíváncsiság...
Űz, hajt a kiéletlen élni akarás...

A gyönyör...

A mámor utáni vágy...

                                 €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése