Együtt, világok várnak ránk!

Akarlak, szeretlek, kellesz nekem...
Dacos, síró szived, csupa vad szerelem.

Csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő...
Már lankad az ész, a védekező.

Félelem? Távolság? Mit jelent?
Mindig több, s több éhséget teremt.

Hiszen elpusztulunk így, Te meg Én...
Két éhező, fuldokló, néma, szegény!

Akarlak, szeretlek, már rég elég...
Titok és várás és szenvedés.

Boruljunk össze, mellre mell...
Mint két fáklya, szivünk hadd lobbanjon el!

Hasitson villám, a szívemen át...
Feszül és tágul az egész világ.

Szük abroncsok a sarkkörök...
Kicsap a tenger s a szent ködök.

Ragyogva befödnek, vihar és láng...
Együtt, világok várnak ránk!

Együtt... Vagy szenvedés és pusztulás...
Szerelem, Őrült Vágy, s Lángolás.

€$@ß@