Amire mindketten vágyunk...

Hol a szenvedély..?

Kérdezzük...
Miközben nem bírunk ki egész napokat...

Hogy ne lássuk, ne halljuk, ne érezzük Egymást.

Hol a szenvedély..?

Mint amikor fúj, viharzik a szél, de nem látszik, mert a szélnek nincs színe.
Nem látszik hát a szenvedélyé sem.
Talán túl mélyre dugtuk, talán, pedig nem.

Naponta érzem a kötődést...

A lélegzeted a telefonban...

Reggelente a pillantásaid tüzét...

Azt a belső lüktetést, ami úgy erősödik bennem...
Mint amikor mágnes közelébe kerülnek a vasporszemek...
A testemet úgy feszíti hozzád ez a vonzalom.
Hidd el...

A hol a szenvedély..?

Idejétmúlt kérdés itt.

Nem ezt kérdezném kérdezős pillanataimban...
Hanem inkább azt...

Hol teljesedhet ki..?

Melyik pici tikos zugunk lehet...

A szívünk, kezünk, az ajkaink, a formás lábaid és popsid gőzös szenvedélyhelye...

Még hány pillanatot kell forró energiánkkal együtt magunkban eltüzelni...

Mielőtt Egymást tüzelnénk végre...

Lángolva hemperegnénk hosszú, órákig tartó pillanatainkban.

Amire mindketten vágyunk...

Amit mindketten kívánunk...

Mindketten beleszerelmesedünk újra és újra mindkettőnkbe.

                                        €$@ß@