Ismerlek és szeretlek... Ismerlek, mégis szeretlek...

Mikor mondhatom el Rólad teljes bizonyossággal azt...

Hogy igazán ismerlek..?

Hány nap, hónap vagy év...
Hány közös élmény...
Mennyiféle élethelyzet kell ahhoz, hogy tudjam...

Ismerlek Téged..?

Néha, mint egy lassított felvételen, látlak, kívül-belül...

Amit érzel, amit gondolsz, ami a Te valód...

S már a szavak sem fontosak...
Hányszor csodálkozom rá...

Hányszor találok Benned újabb és újabb meglepetéseket...

Melyek után már nem jöhet következő...?
Hányszor kell végigsétálnom veled a pokol tornácán...

Szorosan fogva a kezed, s adni erőmből, míg csak tehetem...

S hányszor kell szárnyalnunk együtt, közösen, tudva azt...
Ha elkövetkezik is a zuhanás, már tudjuk...
Egymásból hogyan nyerhetünk erőt...

Ismerlek és szeretlek...

Vagy ismerlek, mégis szeretlek...

                                            €$@ß@