Tudod Királynőm, az éjszaka nem attól szép...
Hogy kigyúlnak a fények...
S mégis a sötét telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain...
Utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem, hogy előtte még sugárzó vérvörösbe öltözik az ég...
S a Napot magába ölelve...
Mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön...
S milliónyi fehér csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod Királynőm, nem attól lesz szép az élet, hogy...
Mi volt.
Hanem, hogy ami jön, azt hogyan éled.
Az idő-vonat, úgyis gyorsan elrohan.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése