2010. június 28., hétfő

LÉLEKTÁRSAK...






Kik a lélektársak?

Olyan emberek, mint Mi, akiket örökre összefűz a szeretet...

Akik újra meg újra...
Egyik életből a másik után arra születünk, hogy egymáséi legyünk.  
Találkozásainkat a sors szervezi meg.

Mindenképpen találkozunk...

Az első kézfogásnál az érintés emléke hidat vert köztünk...
Az idő szakadéka fölött.
S megrendítette testük minden atomját.
A szemünkbe néz...

Tekintetünkben fölfedeztük az évszázadokon át velünk élt
lélektársat.

Bensőnkben különös érzés támadt...

Jelentéktelenné vált minden, ami  a pillanathoz tartozott...

Néha előfordul...

Hogy először csak egyikőnk látja a lehetőséget, a másikunk nem.
Félelmeink, a "józanész" a napi gondok, fátyolt vonnak lelki szemeink elé.
Előfordul, hogy a lelkek egymásra ismerése egy szempillantás alatt végbemegy.

Ránk tör egy váratlan érzés...

Hogy ezt a személyt sokkal jobban ismerjük...
Mint amennyire tudatos elménkkel meg tudnánk magyarázni.
Olyan szinteken...
Ahol csak a legközelebbi hozzátartozóinkat, családtagjainkat ismerjük...

Vagy még mélyebben.

Ösztönösen tudjuk mit mondjunk a másiknak...
Mert tudjuk mire mit reagál.
A biztonság, a bizalom érzése sokkal mélyebb...

Mint amennyit egy röpke nap, vagy akár egy év alatt fel lehet
építeni.

Az is lehet, hogy a lelkek egymásra találása apránként...
Lassú folyamat során alakul ki.

A fátyol fokozatosan foszlik szét.

Nem mindenki alkalmas az azonnali megértésre.

Türelemre van szüksége annak, aki ezt elsőként fedezi fel...


                                    €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése