Mint aki nincsen magánál, csak forgok saját tengelyem körül...
Elszédülök a hallgatástól de a beszédtől is.
Mint aki mindent pótolni szeretne, amitől megfosztotta valaki...
S tiltakozva menekülnék önmagamtól, menekülve önmagamhoz.
De nem lehet, mert hegyek ölelik szorítják a mellkasom...
Megroggyantják a térdem, megakasztva az idő pontos lépéseit.
Így állok előtted s várom...
Míg a tenyeredbe veszel, mintha hosszú útról érkeztem volna...
S lélegzeted melegében, visszatér belém az élet.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése