2010. március 5., péntek

Az élet szép!

Az élet nem úgy működik, hogy én most beprogramozom...
Nekem csak szép életem lehet...
Hanem tele van mindenféle érzelemmel...
Ettől lesz szép.




Mikor megismertelek téged,
Még csak egyszerű barát voltál!
De nem gondoltam volna… érted?
Nem tudtam, hogy épp te volnál.
Most már tudom, és nem bánom.
Hisz te vagy és leszel, ezt látom.
Te, az egyetlen, az életem.
Ha nem lett volna egy véletlen…
Nem, ebbe bele sem gondolok,
Hisz, már abba is belehalok…
Nélküled nem vagyok, nem tudok…
Nem tudok, és nem is akarok!
Melletted én önmagam vagyok…
Melletted csak egy ember vagyok…
Melletted vannak érzéseim…
Melletted nincsenek kétségeim…
Nincs más, csak te,
Nem is lesz más, csak te…
Nem kellene más, csak te…
Te vagy az igazi, csak te…

2010. március 4., csütörtök

Az Én vágyaim...




Tudod az Én vágyaim…

És a lehetséges valóság, közelebb esnek egymáshoz.
Az Én vágyam olyan vágy…

Amiben ott lapul a remény.

Hogy lesz egy napja az életünknek…
Amikor ott vagyunk egymással szemmben.
Nem úgy, mint két idegen…
Hanem, mint kik összetartoznak.
Hosszú évek óta fogják egymás kezét…
Nem zavartan…
Mint ki szembesül.

Hanem boldogan, sírva és nevetve…

Mint, kik régóta vágyták ezt a pillanatot…
Tudod, valami gyönyörűséget szerettem volna mondani…
Erről az elképzelt, remélt találkozásról…
Ahol talán a szerelem, szóba sem kerül…
De a szeretet takarná el, sütne a Nap, esne az Eső…
Végre együtt láthatnánk a szivárványt.

Csak neked köszönném meg…

Amit másnak...Már az égieknek…
A mindenhol jelenlevőknek, olyan sokszor megköszöntem.

Hogy vagy nekem.

A szemedbe mondanám…
Hogy mekkora erő van benned…

A képzelet határain túl is örömet teremtettél bennem…


                                                   €$@ß@

Hozzád enged a kegyes álom...






Megszólítlak némán, minden éjszaka...
Vigyázva, meg ne zavarjam álmodat.
Érzem, válaszolsz...Szólítlak...Érzed...?
Jó így...Bár megtagadom a józan észt.
A tudás felett ítél a Vágy...A merész...

Amit tagad a tudás, lásd Léleké a döntés.

Kapcsolatunk az éteren át…
Bár árnyat vet rá a kétkedés.
Remélt...Derűs álmom elé…
A kóbor reményt, elűzni késztet(és).
S elfogadni az ébrenlétben…
Már rám szabott valót.
Hozzád enged a kegyes álom…
S emlékeddel, álomba fogad...Egy álmodozót.


                                                      €$@ß@

Sosem vétkező szerelem...







Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég...
S álmomban szöktetsz át sok rossz mesén.

Bíztass, hogy tiszta a szándék, a cél...
S mostoha ágyban nem ébredt a fény.

Had legyek fontos, és szép pillanat...
Arcodban had lássam meg önmagam.

Mondd azt, hogy elringat, becéz a vágy...
S felragyog tőle az utca, a ház.

Úgy kérlek, adj esélyt...
Egy sosem vétkező szerelemért.

Mint szétgurult gyöngyök az őszi avaron...
Ragyogj fel bennem, úgy akarom.

Minden éjjel, minden nap...
Hiszem, az egyetlen csak Te vagy.

Gyönyörű szép szerelmesem...
Csak Te legyél, Te maradj meg nekem.

Minden éjjel, minden nap...
Hiszem, az egyetlenem Te vagy.

Miattad hiszem, s nem feledem...
Hogy van sosem vétkező szerelem.

Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég...
Egymáshoz illünk, mint gyémánt, s a fény.

Most minden szó, minden hang Téged kutat...
Már nincs kérdés bennem, Te mutass utat.

Úgy kérlek, adj esélyt...
Egy sosem vétkező szerelemért.

Mint szétgurult gyöngyök az őszi avaron...
Ragyogj fel bennem, úgy akarom.

Minden éjjel, minden nap...
Hiszem, az egyetlen csak Te vagy.

Gyönyörű szép szerelmesem...
Csak Te legyél, Te maradj meg nekem.

Minden éjjel, minden nap...
Hiszem, az egyetlenem Te vagy.

Miattad hiszem, s nem feledem...
Hogy van sosem vétkező szerelem.

                        €$@ß@

 

Hazug ígéretek...





Bármi, ami gyönyörű és értékes…

Legtöbbször, rövid életű.

Ne akarjuk, hogy minden örökké tartson.

Ha szeretsz valakit, közben azt ígéred neki…

Szeretni foglak, egész életemben.

Közben pontosan tudod…
Még a holnapban sem lehetsz biztos.

Hazug ígéretet teszel.

Csupán annyit mondhatsz…

Szerelmes vagyok beléd e percben…
Maradéktalanul, neked adom magamat.

A következő pillanatról, semmit sem tudunk.

Én, hogyan ígérhetnék ennél többet?

                         €$@ß@


Kevés a boldog ember...




Olyan kevés kell ahhoz...

Hogy az ember boldog legyen.

Azért kevés a boldog ember...

Mert mindenki sokat akar.

A kevés már az észébe sem jut senkinek...


                                                     €$@ß@


Rólad ábrándozva...








Olyan magányosan virraszt ma a Hold...

Mint egy égi hírnök, fejedelmi fényben...

Hallgatja, mint susog, a lomb a ligetben...

Majd tovább viszi titkát, az elapadó éjben.

Olyan sejtelmes, szent mirtuszág borít...

Száz titoktól terhes, vergődő világot.

Nem, csak én idézem vissza, a nyár tüzét...

Rólad ábrándozva...Te Drága, Imádott! 




                                                     €$@ß@


Egy biztos...





Egy biztos...

Ez az a Szerelem, mely nem múlik el soha.

Mert túl van téren és időn.

Mindegy, hol vagy és mikor látlak.

Ha életemben csak egyszer...

Akkor is szeretlek.

Nem kell veled élnem...

Nem kell naponta látni...

Érinteni, ölelni...

Símogatni téged.

Elég, ha megpillantlak.

Vagy még annyi sem kell.

Csak tudni, hogy...

VAGY.


                                                      €$@ß@

TE...



 

Életem szürke volt, homályos.
Gondolataim esőfelhők.
Egész énemmel a sivár földet markoltam, lapulva.
Az ellenségek tengerén nem volt barátság s part.
Magamban küszködtem a széllel.

Aztán jöttél TE... Fény.

Felkelt a nap, a hideg, fájó emlékké zsugorodott.
Beléd néztem, ember.
Növekszik a zátony a folyó sodrában...
Rárakodnak újabb és újabb hordalékok.
Végül kizöldül, sziget születik.

Így nőtt bennem az érzés.

Ha messze vagy, elsorvad a szivárvány...
Elhalványul a fák zöldje.
Nézem a levegőt, fáj.
Mindegy ki szól, mit mond.
A virágok örömöt nem adnak, állatok szeretnek...
De belül üres vagyok.

De mikor itt vagy, velem.

Szárba szökkenő rózsa, nevető felhő.
Surranó patak szentély, orvosság.
Szavad kevés, halk.
Súlya van.
Gondolatod enyémmel találkozik, mielőtt kimondanád.
Rám nézel, rád nézek.
Látsz engem.
Olyannak, amilyen vagyok.
Ezt, rajtad kívül senki sem látja.
Látlak.
Tudom, ki vagy.
Érezlek.
Semmink sincs.
Annyi sem, mint másoknak.
Kevés a tárgy, mely minket szolgál.
De nekem adtad a zenét, a színeket, a formákat, a Szépet.
Hálás vagyok, és követelődző.
Akarom, hogy velem légy.
Varázsló vagy, ki foglyul ejtettél.
Csak Veled hallom a dalt.
Csak Veled látom a szint.
Bátor vagyok, kitartó, jó.

Veled.

Éjjelente álmomban itt alszol mellettem.
Érzem tested melegét, már nem félek ébredni.
Itt vagy.
A nap, mely arcoddal kezdődik, nem lehet szomorú.
Néha úgy érzem, leéltem egy életet, előtted.
A másikat, Veled kezdeném.
Ne legyen több, elég már!
Hegyek mosolya, erdők sóhaja, tenger ölelése.

Enyém vagy!

Nem üvöltöm világgá, nem harsogom hegyeken állva.
Csak, magamhoz vonlak este, feltoló melegség hullámában...
S halkan mondom, szeretlek!

Maradj velem.

Végig, az utolsó napig.


Átkozott Nők...



 



Az enyém, csak azt kérdezi...
Hogy hol jártál megint?
A tiéddel nagyobb gáz van...
Ő mélyebbre tekint.

Naná, hogy rólam másoknak mindent kitálal...

Mert nem jött be a trükköm, sajnos a virággal.
S ha ilyennek látom...

A pokolba kívánom.

De ha nem lennének ők...
Ezek az átkozott nők...

Üresnek látszanánk...

Csak magunkkal játszanánk.
Ha nem lennétek...
Bizony belőlünk a lélek...
Elillan, majd ha itt hagytok...

Ezért köszönjük, hogy vagytok.

Már megint horkoltam..
Most éppen ez a baja.
Ha meg szétdobálom a rongyaim...
Attól égnek áll a haja.
És van egy olyan érzésem, hogy megint nem lesz kaja...
Mert sajnos nyitva maradt, a hűtőnknek ajtaja.
S ha ilyennek látom...

A pokolba kívánom.

De ha nem lennének ők...
Ezek az átkozott nők...

Üresnek látszanánk...

Csak magunkkal játszanánk.
Ha nem lennétek...
Bizony belőlünk a lélek.
Elillan, majd ha itt hagytok...

Ezért köszönjük, hogy vagytok.

S ha romokban a házunk...
És az esőtől beázunk.
Majd papás mamást játszunk...
És mindent helyre rázunk.


                   €$@ß@




Magna Cum Laude...



2010. március 3., szerda

Te és a világ...



Minden vágyadnak eleget tenni...

Ez az emberi élet legnagyobb művészete.

Akinek sikerül, az boldog.
Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek növényzete.

Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm.
Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon.
Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére.
Csak olyan növényt enged meghonosulni benne...

Melynek virágai szépek és illatosak.

Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek.
Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül.
Olyan növények gyökerét sem ülteti el...
Melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas.
Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet.
Így tesz az okos és jó kertész.
Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyán és a búzavirágnak.

Az erdő csöndjének.

Ha egyedül vagy...
Annak, hogy egyedül lehetsz.
Ha nem vagy egyedül...
Annak, hogy nem kell egyedül légy.
Vágyódj arra, amit a holnap hoz...

Örvendj annak, ami ma van.

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.

Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

                                 €$@ß@

Mindenütt te...






Téged énekel a szél nekem,

Rólad álmodik bennem a végtelen.

Neszek kerülgetnek, de hangod lesz...

Lelkem gyógyító vígasza.

Mikor készül eltűnni a megfáradt éjszaka...

Veled kezdődik a pirkadat...

Szemed ragyogása oszlatja az árnyakat...

Vártalak...


                                            €$@ß@

A Boldogság ÁBC...





Állj készen és előre számíts rá...
   Hogy hamarosan megint széles...
   Önfeledt nevetésben fogsz kitörni.

Bízvást bízzál önmagadban!

Célszerű egyszerre több szemszögből is megvizsgálni mindent.

Dönts mindjárt jól, jobbára a jókedv javára!
   Az öröm illékony, félő halogatni!

Élvezd a mát!
   A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem.
   A ma az az ajándék, ami megragadható...
   S amit épp emiatt neveznek jelennek.

Fedezd föl a rejtett értékeket szerelmed és barátaid körében.
   Bennük eleddig ismeretlen kincsekre lelhetsz...
   Ha kitartóan kutatsz!

Gyűlöleted éppen téged pusztít a leginkább...
   Mert belülről károsít.
   A harag rossz tanácsadó.

Hagyd egyszerűen figyelmen kívül...
   Ha valaki el akarná venni, vagy rontani a kedved.

Illatszerszerű a szertehintett boldogság...
   Neked akkor is jut belőle elég, ha másokra szórod.

Jókedv... Jó kedély... Jovialitás... Derű... Vidámság...
   Egyenlő, Örömteli élet és Boldogság!

Kár lenne bármikor is félbehagyni az okulást.
   Élted végéig tanulj, minden nap valami újat.

Leld meg mindig, ami humoros...
   Akár még a leghétköznapibb helyzetekben is.

Mosollyal fakassz másokat mosolyra!

Nem éri meg sohasem hazudni, se csalni, se lopni.
   Saját érdekedben törekedj a tisztességre.

Odafigyelni úgy érdemes...
   Hogy nyitott szemmel járva...
   A természet nyújtotta összes szépséget észre tudjuk venni.

Önkorlátozó hiedelmeinkkel...
   Mi magunk rövidítjük meg saját magunkat.
   Játssz csak bátran!

Nem azért hagyunk fel kedvenc játékainkkal...
   Mert megöregedtünk, hanem pont fordítva!
   Azért öregszünk, mert egyre inkább elhanyagoljuk a játékot.

Pihenj meg időnként!
   Csendes percek is kellenek...
   Hogy helyre tudjon állni az egyensúly.

Rájössz hamar, hogy mennyire megéri,
   Ha frissen tartod érdeklődésedet.
   Minden napra jusson valami újféle ismeret.

Stop!
   Állj meg minden alkalommmal, ha virág akad utadba...
   Hogy élvezhesd ajándéka illatát.

Talán elég csak annyit a saját irányításod alá vonni...
   Amivel valóban képes vagy megbírkózni.
   A többit jobb, hogyha ráhagyod a Teremtőre.

Úgy tudjuk megértetni jól magunkat...
   Ha előbb mi próbálunk megérteni másokat.

Vizualizálni a szép emlékeket érdemes.
   Kellemes képek képzeletbeli idézése, már magában is képes...
   Boldog jövőt teremteni.

Zsinórkereszted középpontját célratartva...
   Figyelmedet irányítsd állandóan...
   A legközelebb soron következő vidám nevetésre!
   Megcélozva találd is telibe, mennél többször, annál jobb.



                                 €$@ß@



2010. március 2., kedd

Kísért a múlt...





Honnan tudhatjuk...

Hogy egy régi emléket, már lezártunk magunkban?

Onnan, hogy már közömbösen hat ránk?
Lehet.
De mi van olyankor...

Ha eddig még így is volt, de jön egy újdonság...

Ami sok rokon vonást mutat a régi, lezárt fiókból?
És ez az egész felkavar minket...

Felszakítja a régi sebeket?

Lehet, hogy mégsem zártuk le teljesen?
Vagy nem is tudjuk?

Maradandó sebet égetett bennünk?


                       €$@ß@

Bizalom






Bizalom.

Az egyik legfontosabb dolog két ember között.

Ha ez nincs meg...
Akkor legyen akármilyen kapcsolat...
Nem fog hosszútávon működni.
De mi van olyankor...
Amikor egyszerűen nem tudunk megbízni a másikban?
Mert félünk...

Hogy újabb sebet ejt rajtunk...

Félünk attól...
Hogy megbízunk benne...
Közel engedjük magunkhoz és becsap.

Sosem tudhatjuk, hogy mikor következik be megint.

Nem tudhatjuk...
Hogy akit a bizalmunkba fogadtunk...
Nem fog-e átverni.

Ilyenkor nem tehetünk, mást csak bízni tudunk.

Ám ha ez sem megy...
Akkor csak a remény marad.

A remény, hogy egyszer sikerül újra bízni benne…

Remélem, egyszer majd jobban fáj Neked, mint Nekem…
Te aki, talán magadra ismersz, egy bejegyzésemben...


                               
                           €$@ß@


Csalódás...





Az élet csalódások sorozata.

Azt hihetnénk, hogy egy idő után...
Már fel vagyunk készülve rájuk...
De minden egyes újabb csalódás után rá kell jönnünk...

Hogy nem!

Nem vagyunk ezekre felkészülve.
Érjen akárhányszor ugyan az..
Mi mindig reménykedünk egy kicsit...
Ahogy él ez a remény...
Olyan könnyen semmivé foszlik...
Újabb sebet égetve.

De vajon mennyi seb boríthatja egy ember szívét?

Mennyit tudna még elviselni maradandó károsodás nélkül?
Vannak persze jobb idők...
Mikor úgy tűnik, végre minden jó.
Ám ilyenkor szoktak jönni a rosszak...
Nehogy egy kis felhőtlen örömünk legyen.

Ilyen az élet.

                               €$@ß@

Méltatlanul...





Méltatlanul bízunk...
Méltatlanul adunk...
Méltatlanul hiszünk...
Méltatlanul szeretünk...
Minden egyes nap.
Mert olyannyira azt szeretnénk...

Ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk.

És mégsem.
Egyszer aztán nem bízunk és nem hiszünk többé...

Akkor sem, ha méltó volna...

Mert már olyannyira belénk ég a méltatlanság érzés...
A méltatlanság-félelem...

Hogy elveszítjük a bízalom és hit képességét.

                                     €$@ß@



Úgy élj!





Úgy élj, hogy visszanézhess.
Ne haraggal...

Hanem örömmel forgathasd emlékeidet, visszafelé.

Nehogy sajnálkoznod kelljen…
Okosan élj.
De főleg...

Szépen.

Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben.
Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után...
Úgy hagyj te is.
Hogy rád találjanak, ha keresnek.

Hogy rád találhasson, aki keres.

Hogy ne felejtsék el a vonulásodat.
Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket.
Gondolatokat, amelyek rád mutatnak.
Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen. …
Akkor jól éltél.

Akkor éltél helyesen.

Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen,...
Hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja...

A jóleső emlékek felizzó melege.

Úgy élj! 

                                      €$@ß@

2010. március 1., hétfő

Ma éjjel...





Ma éjjel, kitárta ablakát egy álom...
Keringve szálldogált, a sötét égen át...
Majd megpihent, a vágyak csöndes rejtekében...
S ölébe vette, lágyan szívem zsarnokát.

Bennem, még bőszen dúlt, a múlt vad haragja...
Mint törvénynek, be nem tartott akaratja...
Romboltam hitet, szerelmet, Sorsot tagad...
Láncra verve vártam, a béke hű szavát.

Ma éjjel, ráhullott lelkemre egy álom...
Elcsendesítve, dühös dacom vad szelét...
Régóta tart már, hogy a magány útját járom...
S hagyom, hogy életem a bánat tépje szét.

Ma ölében ringatott egy édes álom...
S kérdő sóhajomra, hajlott egy felelet...
Könnyekbe bújva, ne várj soha kacagásra!

Ölelni Fényt, csak szabad lélekkel lehet.

                       €$@ß@

A női lélek...1. rész






Ellentétben...

A egyes férfiak által, sokat hangoztatott, bonyolultsággal...

Igen egyszerű, sőt...
Ha teljesen őszinte akarok lenni...
Tökéletesen kiismerhető.
Ha kiismered, a kulcsot is megtalálod ahhoz...

Hogyan juttathatod, minél többször, csúcsra a Nődet.

Kezdjünk rögtön egy kis kor-lélektannal.
Míg a kisfiúk...
Csak három éves koruk környékén fedezik fel a fütyijüket...
Addig egy kislány, már pólyás korában érzékeli...

Milyen jó érzés, megérintenie nemi szervét.

Természetesen, ez még nem maszturbáció...
Hanem, egyfajta autoerotikus tevékenység.
De mégis, örömöt okoz.
A lányok tinikorukra, már rég tudják...

Hogyan szerezzenek örömöt, önmaguknak.

Ezáltal, egyre éled bennük a vágy, hogy odaadják testüket. 
Megtapasztalva azt...
Amit eddig, csak saját próbálkozásaikkal értek el.
Ennél a pontnál, egy kicsit elidőznék.
Hiszen szoros összefüggés van a gyakorlott önkezűség...
Valamint, a stabil párkapcsolat között.
A szokás...
Amit a hölgy, gyermeki igyekezettel, kialakított magának...

Nagy úr!

Ezen kell változtatnia a férfinak...
Szorgos gyakorlással, odaadással és rengeteg türelemmel.

Ehhez pedig, nem egyéjszakás numera szükséges.

Egyébként, a statisztikák szerint, a nők jelentős hányadának...
Az első aktus alkalmával, egyáltalán nincs orgazmusa.


Folyt.köv.


                                  €$@ß@

Siófok 2010.03.01.






Érdekes látványban lehet része azoknak...

Aki még a napokban ellátogatnak, a Balaton déli partjára.

A hirtelen jött olvadás...
Valamint a vele egy időben keletkezett orkán erejű déli szél...
Tavunk déli partján, jéghegyeket épített magának...
Valamint, a látványban gyönyörködő, kíváncsi turistáknak.

Mesébe illő látvány...

Ahogy a lemenő nap első sugarai, aranysárgára festik...
Ezen, hazánkban ritkán látható jelenséget...

Ajánlom mindazok figyelmébe...

Akik nem becsülik alá, a természet építő és romboló erejét.
Látván ezt, az általam megörökített fotókon.


                                   €$@ß@