Szerelemről komolyan...?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon...

Elrévedezni némely szavadon.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez...

Egy pillantásod, hogyha megkeres.

Én nem tudom, mi ez, de érezem...

Hogy megszépült megint az életem.

Amit szerelemnek hiszünk, nem egyéb...
Mint a teljesség vágya és keresése.

Amit a szerelemről tudni kell, vagy érdemes...

Nem állítható elő laboratóriumi körülmények között...
Nem is lehet pontosan meghatározni, jelentését.

Szerintem a szerelemről...?

Csak közelítő meghatározást lehet adni...
Sajátos érzelmi állapot, amit az jellemez...
Hogy a tudat egy másik ember képével...
Emlékeivel van tele.
A személyiség motivációs rendszere, leginkább arra irányul...

Hogy ennek a másik embernek a közelében lehessek.

Mindenki álmodik egy ideális partnerről,
S ha talál olyan személyt, aki megfelel ennek az ideálképnek...
Azonnal úgy gondolja, hogy megtalálta, akit keresett.
Megtalálta az Igazit.

Szerelem első látásra...?

Valójában még nem is ismeri azt a személyt...
S csupán az animációnak nevezett képet szereti...
Melyet Ő formált a saját képzeletéből.

A Nőkről alkotott eszményem...

Nem a valóság megjelenéséből keletkezett... 
Hanem bennem született, bennem jött létre...

Isten tudja, hogyan.

Don Juan sem tudta, hogy a valóságban mi a Nő...
Kétségbe esve kereste saját animáját ezer nő közül...
Anélkül, hogy ezeket látta vagy megtalálta volna bennük.

A szerelmet, nem bölcs hozzáértők magyarázzák el...

Nem tanítják tantárgyként egyetemeken...
Így felvételi vizsga sincs belőle.
Gyakorlati tapasztalat, hogy abba szeretünk bele...
Aki éppen mellettünk áll akkor...

Amikor Cupido nyila eltalálja szívünket.

Nem lehet kiszámítani, ez mikor történik...
De azonnal örömmel fogadjuk.
Meghatározhatatlan boldog érzés kerít bennünket hatalmába...
S még a szerelemmel együtt járó fájdalmakat is...
Édesnek érezzük.

Megmagyarázhatatlan kitörés ez a hétköznapok szürkeségéből.

A szerelem érzése más, mint a szereteté...
Ebben, mindig biztosak vagyunk.
Az asszonyok találták föl a szerelmet...
A férfiak a házasságot...Meg (állítólag) a hűséget.
De gyakran előfordul...
Az ember otthagyja a családját a szerelméért...
S ebből új családot formál...

Kérdezem, van köze a házasságnak a szerelemhez?

A házasság feltételévé kellene tenni a szerelemet.
A szerelem művészete, nem más... 
Hogy nem engedjük elragadtatni magunkat a vak ösztöntől...

Hanem közös élménnyé formáljuk...

Isteni csoda...
Hogy az eközben test, lélek, és szellem egészévé lesz...

Férfi és Nő, valóban egy testté válik.

                                                                                                                           €$@ß@

Veszprém...

Az ember, észrevétlenül is gazdagsággal születik...

Egy egész darabkát birtokol a nagyvilágból…
Valahol, országokat elválasztó határsávok vonalán...
Vagy a szülőföldje lelkén...
Az ország, lélegzetvételének közepén...
Összekapaszkodó magas házak között.
Vagy kertek ölelkezésének rejtekén megbúvó...
Fészkek mélyén, rácsodálkozik lassan nyíló szemünk...

Szülővárosunk örvendező mosolyára.

Mellyel üzen, ifjú lelkünkre várva...

Várt, befogadott, felnevelt bennünket…

S miként az évekre, a mulandóság látszatát ragasztotta az élet...
Lassan növekvő léptünk, egyre távolba merészkedik...
Először kanyarodunk el az utca végén...
Ahonnan már nem látszik a szülői ház...
Eltűnnek az ismerős ablakkeretek...
A virágba boruló cseresznyevirág-ágak...
Már nem láthatóan integetne.
Első felfedezés, bár csak egy utca...

De millió képzelgés megvalósulása.

Az örök kíváncsi gyereklélekre gyógyító balzsam…
Felfedezés…
Akkor is, ha kézen fogva húznak vissza...
Bele ne szédülj, a sok élmény, szédítő hullámvasút-játékába…
Először látszódik igaz alakjában az a fura pont...
Mely az erkély korlátjáról nézve...
Csupán egy barna maszat képét öltötte magára, rajzlapomon.
Ahonnan a reggeli és esti harangszó kondulása...
Oly biztosan szállt be fülem...
Örökkön felfedezésre nyitva álló ajtaján...
Mellette pajkosságok vidámparkja, színes mászókák...
Zsongó gyereknevetéssel megelevenedő csúszdák...
A hinták nyikorgásának ömlesztett szimfóniája…

A Séd-patak mellett kanyargó sétány...

Ahol álmok, remények születtek és úsztak a víz fodrával tova…
Ahol gondolataimba feledkezett séták fogták kezem...
Vagy mellém heveredtek a pitypang-ejtőernyősök.
A zöld színű mező, végeláthatatlan takaróján...
Hátamra fekve számoltam a bárányfelhők számtalan alakját.
Itt locsolta könnyem a száraz föld agyagszerű alakját...

S itt csillant a napfény, szívem feltörő mosolyán...

Itt dobált az egyszer fent s másszor lent-érzet...
S itt találtam rá a távoli bizonyosságra...
Amelyben ma is hiszek…
Elhulltak többször azóta az integető cseresznyevirágok.
A templomtoronyból...
Újonnan öntött harang hirdeti a „miatyánkot”.
S már az utca sem ott ér végett, ahol sok évvel ezelőtt.
De nekem, mindig azon arcát mutatja a város...

Mint, amiben ez a gyermek, felnevelkedett…

                                                                                                              €$@ß@

Szerelem vagy barátság...

"A barátság gyakran végződik szerelemmel...

De a szerelem sose végződik barátsággal."

Erre a mondásra, szerintem sokan rácáfolnak az életben.
Én úgy gondolom...
Hogyha normális körülmények között tud, két ember elválni...
Nem fújnak egymásra, nem taposnak a másikra... 
Akkor ez igenis lehetséges.
Nem azt mondom, hogy a legjobb barátok lesznek...
De bizonyos szinten, fenn marad ez a kapcsolat.
Utána is fognak beszélgetni...
Összejárni, bulizni és lehet...
Sokkal jobban meg tudják beszélni a dolgaikat...
Mivel már nem KETTŐJÜKRŐL, a közös életükről van szó.
Külön folytatták az életet...
Így, reálisabban tudnak gondolkodni...
Jobban átlátják a másik helyzetét...
Tiszta fejjel tudnak tanácsot adni a másiknak.
Ezt szánta nekik az élet.
Megpróbálták közösen, de párban nem működött...

Működik hát külön-külön, de mégis együtt.


                                                                                                      €$@ß@

Mert rögtön belehalnál...

 

Igazán attól fáj a pofon, kitől símogatást várnál...

S nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.

 

                                    €$@ß@

Várni...

Várni jó, ha örömmel vársz...
Mikor izgalom járja át, minden porcikád.

Várni jó, ha a boldogság vár rád...
Szikrázik körülötted az egész világ.

Gyönyörű varázslat, ha itt vagy mellettem...
Ha bársonyos tenyeredbe helyezem tenyerem.

Ha mosolyod kényezteti szárnaló lelkem...
Hogy mindig itt érezlek, vidáman mellettem.

De várni gyötrelem, ha megbocsájtásra vársz...
Ha félsz, hogy elveszíted, kit imádsz.

Ha fáj a lelked, de megértésre nem lelsz...
Ha megbántottad, de bocsánatot nem lelsz.

Ha veszni látod mind azt, mi maga volt a végzet...
Este, vagy reggel... Nyár volt, lüktetett az élet.

Elveszíteni téged, mindennél jobban félek.

De a fájdalom, mit újra és újra élek...
Monoton mossa ronggyá, egész létem.

S lassan kifehéríti szivárványszín szívem.

                               €$@ß@

Jobb volt Vele a világ...

Egy életen át, őrzöm majd Én, mosolya mindig elkísér...

Elmúlt a nyár, elmúlt a tél, illatát mégis érzem még...
Távolba tűnt minden perc, még mindig mással ébred fel...
Álmom még mindig olyan, mint rég, szeretem  mindenét.
Mondd, látom még Őt valaha, lesz-e ugyanúgy, mint rég?
Mert minden nap egy csoda volt, hisz őrült Ő is, mint Én...
A szívemben él egy ártatlan kép, Ő az a lány, kiért meghalnék...
Bár elmúlt a nyár, elmúlt a tél, szavait mégis hallom még...
Távolba tűnt minden ártatlan vágy, még mindig mást ölel át...


De tudom, hogy boldogtalan, s ez nagyon fáj.


Mondd, látom még Őt valaha, lesz-e ugyanúgy, mint rég?
Mert minden nap csoda volt, hisz bolond ugyanúgy, mint Én.
Egyetlen dolog van, mit nem mondtam el...
De tudom, hogy hozzám visszatalál...


Mert, jobb volt Vele a világ.

                           €$@ß@

Tudtad...?

Ha 8 év, 7 hónap és 6 napon keresztül ordítottál...
Akkor adtál ki annyi energiát...
Ami egy csésze kávé felmelegítéséhez kell.
(Nem igazán éri meg a fáradtságot.)

Ha 6 év és 9 hónapon keresztül folyamatosan szellentenél,
Akkor produkáltál volna elég gázt...
Ami az atombomba előállításához szükséges energiával egyenlő.
(Ez már valami, ugye?)

Az emberi szív akkora nyomást produkál...
Ami a vért 100 méterre lőné ki.
(Te jó Isten!)

A disznó orgazmusa 30 percig tart.
(A következő életemben disznó akarok lenni!!!)

A svábbogár kilenc napig él a feje nélkül, utána éhen hal.
(Még mindig a disznón vagyok fennakadva!)

Ha a fejedet folyamatosan a falba vered...
Akkor egy óra alatt 150 kalóriát égetsz el.
(Ezt otthon ne próbáld ki... talán a munka-helyeden.)

A hím, imádkozó sáska nem tud közösülni...
Ha a feje a törzséhez van kapcsolva...
Ezért a nőstény azzal kezdi a szexet (előjáték?)...
Hogy leharapja a fejét.
(Drágám, itthon vagyok! Mi a fene...)

A bolha a teste hosszának 350-szeresét képes megugrani.
Ez, mintha egy ember kaputól kapuig ugrana...
A normál futballpálya háromszorosán.
(Hmmm, 30 perc… szerencsés disznó! El tudod ezt képzelni?)

A harcsának 27 ezer ízlelő bimbója van.
(Mi lehet olyan ízletes a tó fenekén? )

Némely oroszlán képes ötvenszer szeretkezni egy nap.
(Azért én mégiscsak disznó szeretnék lenni a következő életemben, hiába, a minőség a mennyiség előtt jár! De nem lehetnék egy oroszlánszívű disznó?)

A pillangók a lábukkal érzik az ízeket
(Hát ez az, amit mindig akartam tudni.)

Az ember legerősebb izma a nyelve.
(Hmmmmmmmm...)

A jobbkezes emberek átlagban 9 évvel élnek tovább...
Mint a balkezesek.
(Ha egyformán használod a kezeidet, akkor átlagot veszel?)

Az elefánt az egyetlen élőlény, amely nem képes ugrani.
(Hát, ez azt hiszem, egy nagyon jó hír!)

A macska vizelete fekete fényben foszforeszkál.
(Ki a csoda fizetett ezért, hogy ezt felfedezzék?)

A strucc szeme nagyobb, mint az agya.
(Hát ismerek egy pár ilyen embert is.)

A csillaghalnak nincs agya.
(Ilyen embereket is ismerek, de még mennyit!)

A jegesmedvék bal kezesek.
(Ha átváltanának jobb kezesre, 9 évvel tovább élhetnének.)

Csak az emberek és a delfinek csinálják a szexet örömszerzésre.
(Hát a disznó?!)

Na, most ha csak egyszer is mosolyogtál, akkor itt az idő...
Hogy másokkal is megoszd ezeket az őrült tényeket!

                                  €$@ß@

Létezik...

 

Mi az, ami nem Őt juttatja eszembe?

Nem járhatok, ebben a városban anélkül...
Hogy testének nyomát ne látnám benne.
Minden felhőben, minden fában az Ő arcát látom...
Őt rejti az éjszaka...

Ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben.

Jelentéktelen férfi és női arcok...
A saját arcom, mind Őrá emlékeztet.
Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen...

Létezik, és Én nemveszíthetem el Őt.

                               €$@ß@

Szeress, és szeretni fognak...

A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie...

Mert akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni.
Gyökeret ver a földben, nagyon földi lesz...
Akkor pedig nem más, mint kéjvágy...
Boldogtalanságot hoz, nagy szenvedést.

A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek lennie...

Nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben.
Egyszerűen önmagáért kell léteznie...
Nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen eredményért.
Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá.
Akkor az indítékra korlátozódik...
Az indíték lesz a meghatározója, a határa.

Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek határai...

Tiszta ujjongás, kitörő öröm, a szív illata.
Abból, hogy nem vágyik semmilyen eredményre...
Egyáltalán nem következik, hogy nem születik eredménye...
Épp ellenkezőleg, ezerszámra szüleik...
Mert bármit adjunk a világnak, az visszatér, visszaverődik.
A világ visszhangos hely.
Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza...

Ha szeretetet adunk, szeretet jön vissza.

De ez egy természetes jelenség...
Felesleges gondolkodnod róla.
Elég, ha bízol abban, önmagától történik.
Bármit vetsz, azt aratod, bármit adsz, azt kapod.

Felesleges gondolkodnod róla...

Gyűlölj, és gyűlölni fognak.

Szeress, és szeretni fognak.
 

                    €$@ß@

 

Ne add fel...

Ne törődj vele, hogy mit mondanak...

Az vagy, akinek tartod Magad.
Még akkor is, ha szembe fúj a szél.
Ne törődj vele, hogy mit mondanak...
Az vagy akinek tartod Magad.

Ne feledd el, hogy szabadnak születtél.

Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek...

Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed.

Tudom, hogy nehéz elfeledni, mindazt, amit nem lehet.

De ne add fel, a szíved mélyén élő, szép reményeket.

                                          €$@ß@

Csenddel üzenek...

Csenddel üzenek néked, mert hidd el, igazán félek...
Hogy most kevés a szó, az se kimondva jó.

Hangok nélkül is érzed...
Miért őrizlek téged én már magamba rég, oly tiszta a kép.

Bűvölő némaság, túl zajos a világ.
Úgy keress, hogy megtalálj, de úgy siess, hogy megvárj!

Lásd...

Jó nekem, hogyha rád nézek, és szótlan mondhatom el néked...
Hogy már nem félek!

Rég érzem azt, hogy e csend-pillanat, elvezet majd hozzád...
Kedves...És örökké így marad.

                                                €$@ß@

Hajnali álom...

Átcsenném álmaimat neked, finom, lágy gyönyörökkel...

S az olvadó nedves kéjt, amely illatozva kíséri...

A csendes langyos éjt, lebegő szerelmi násszal.

Ezt az érzést őrizném, a követő álom hajnaláig...

Szívünkben ébredező, új kísértés mámoráig.

                        €$@ß@

A szem a lélek tükre...

 

Hát igen.
A szem az a terület az emberi testen...

Amely oly sok mindent elárul személyiségünkről.

Szomorúságot, bánatot, vidámságot...
Szenvedélyt, szeretetet, szerelmet,odaadást...
Kételyt, bosszúságot, barátságot...
Ellenszenvet, kínt, megvetést...
Önuralmat, dacot, hideget, meleget, méltóságot.

Mindez együtt a lélek...

Amit nem az arc, nem a test, nem a kéz vagy a láb tükröz...

Hanem a szem.

Oly parányi fizikai megjelenés a testtömeghez képest...
Mégis az egyetlen és valós fizikai jelenség...

Amely mindent elmond rólunk.

Ezen a fárasztó napon, egy kellemes fürdés után...
Csak álltam a fürdőszobában a tökör előtt és észrevettem...
Hogy van szemem.
Ez annyira természetes a látó ember számára...
Hogy szinte fel sem tűnik...
De aztán tovább néztem és mind közelebbről...

És feltűnt a csoda.

Karinthy Utazás a koponyám körül c.írása jutott eszembe.
Miért ne lehetne?...
Utazás a szemem körül, csak képekben.
Előkaptam a mobilom és megörökítettem néhány szemvillanásom.
Nem kell, hogy egyetértsen velem bárki is...
Csak azt kérem attól, aki erre fogékony...

Néha nézzen tükörbe...

Mert a csoda ott van a szemünkben és a lelkünkben.

És ne feledjétek, a szem a lélek tükre.


                                                                            €$@ß@

Cholnoky MMS 2010.03.27

Ments meg...

Az éj fekete függönyén, milliárdnyi fény tör utat…

De, mind közül csak egy, őrzi álmodat.

Elérni szeretnéd, s a széllel a magasba szállsz...

De a távolság nagy, s a mélység magába ránt.

Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell...

Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel.

Csapdába estem, fényem egyre csak fogy...

Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.

Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra.

Lelkem tengerén a hajnal szárnyakat bont...

Körbe ölel fény, s mutatja új otthonom.

Hajózok ismeretlen, viharos vizeken át...

De a távolság nagy, s a mélység magába ránt.

Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell...

Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel.

Csapdába estem, fényem egyre csak fogy...

Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.

Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra...

Egy szirten állok és nincs már hova menjek.

Engedj be kérlek, az álmod kapuján...

Akkor megférne szívemben, az egész világ.

Ments meg kérlek, vagy ölj meg, ha kell...

Mert álmok nélkül, csak a félelem ölel.

Csapdába estem, fényem egyre csak fogy...

Lelkem szállna, de érzem minden erőm elhagyott.

Adj erőt, az útra, hogy higgyek, bízzak újra.

                                                                                       (Tabáni István)

Hangtalan mesék...

Mikor kezünk összeér, ajkunk szerelemről mesél.

Hangtalan szavakkal, néma imádsággal...
Őrült vágyakkal, selyem-suhogással, bársony takaróval...
Szelíd öreganyóval, bottal topogóval, bölcsen mosolygóval...

Élettel, álommal, mesével, valóval...

Szívből szólóval, szívnek adóval...

Mikor kezünk összeér, szemed szememhez ér...

Hangtalan szavakkal, végtelen vágyakkal...

Szerelemről mesél...
 

                    €$@ß@ 

Titkok...

A szerelem titka, hogy a kettőből egy lesz...

A barátság titka, hogy az egyből kettő.
Ezért a szerelem fordított barátság...
Úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba.
A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne...

Holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé.

A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne...
Pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.

A szerelem, senkit sem szokott megkérdezni.

Akkor jön, amikor akar...
S az embert, kíméletlenül leteperi, mint az elemi erő.
A barátsághoz beleegyezésre van szükség.
Barátom csak az, akit szabadon választok magamnak.
Igaz, hogy amikor már megvan, kényszer.
Már nem tudok meglenni nélküle.

Sokáig úgy éltem, hogy valaminek csak a fele vagyok.

De már egy ideje megváltozott.

Vad szenvedélyekkel telítetté váltam...

                                       €$@ß@

Emelt fővel...

A pénz, az ami eltűr minden megaláztatást és nem a szeretet.

Mindig, mindenért megbocsát...
Néha csúszó-mászó kígyóvá tehet egy embert...
A szeretetnek tartása van, a sötétben is egyenesen jár..

Emelt fővel bocsát meg és nem földre omolva.

                                                                                                                     €$@ß@

Ébren álmodom...

Az Én álmaim, soha senki nem veheti el tőlem…
Mélyen belém vésődött.

Olyan mélyen, hogy a testem, nem tudja magában tartani…

Minden pillantásom, minden mozdulatom...
Minden rezdülésem az álmaim visszatükröződései…

Egy álom, ami több mint álom…

Összeolvadt a valósággal…
Ezért sem tudom már, mikor vagyok ébren s mikor álmodom…

A legszebb benne, hogy csak és kizárólag Rólad szól…

                                             €$@ß@

Hullócsillag...

Nekem ott van az otthon, ahol te haza vársz...

S hogyha fázom az éjben, forró karodba zársz.

Ha a holnaptól félek, nekem te adsz erőt...

És csak veled látom szépnek a jövőt.

Nekem az lett a sorsom soha ne adjam fel...

Mit mások könnyen megkapnak, azért harcolnom kell.

De már nem leszek más, mert csak így vagyok Én...

Most kérlek állj mellém.

Ha az égen nem látod, hogy hol vagyok...

Akkor küldök neked hullócsillagot.

Csak kívánnod, kívánnod kell és újra velem leszel.

Gyere most kell hogy érezz, most van még idő...

Félek, holnap majd mindent elmos az eső.

S újra indulnom kell újra elmegyek Én...

Most kérlek állj mellém.

Ha az égen nem látod, hogy hol vagyok...

Akkor küldök neked hullócsillagot.

Csak kívánnod, kívánnod kell...

És újra velem leszel.

                                                                                            €$@ß@

Egy pillanatig se habozz...

Szerelmem, kérlek ne félj, ne mozdulj, maradj mellettem.
Csak maradj így, nézni akarlak.
Miénk ez a nap és csak nézni akarlak.

Enyém a tested, a bőröd, az ajkad.

Hunyd be a szemed, nem láthat meg senki...
Itt vagyok melletted...
Ugye érzed?

Mikor először megérintelek, talán az ajkammal teszem...

Érzed majd a melegét, de nem tudhatod hol.
Talán a szemeden érintelek meg...
A szemedhez érintem az ajkam és érzed majd a melegét.
Nyisd ki a szemed szerelemem!
Nézz rám, nézd a keblemet!
Karod felemel, lassan magadra csúsztatsz.
Halkan sikoltok, a tested megremeg sosem lesz vége.
Hát nem érted?

Meg kellett történnie.

Hidd el szerelmem, amit tettünk örökre szól.

Ha boldogságra vágysz, egy pillanatig se habozz.

                                    €$@ß@

Ha elveszik tőled álmaidat...

Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet.

A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel...
Pedig igazán csak az töri össze a szívet...

Ha elvesszük tőle az álmokat...

Legyenek azok bármilyen álmok.

                           €$@ß@

Aki szeret...

Aki szeret, annak fickándozik a szíve.

Annak az élete színes, és süt a napja.

Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.

 

                                                                           €$@ß@

Ki kell mellette tartani...

Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz.

Mi az, kérded, vagy honnan ered?
Megmondom...
A jó lelkiismeretből, a becsületes szándékokból...
A helyes cselekedetekből..

A véletlen ajándékainak megbecsüléséből...

A mindig egy úton járó élet békés, szakadatlan folyamatából.
Mert azok, akik életcélról életcélra ugrálnak...
Vagy nem is ugrálnak, csak valami véletlen dobálja őket...
Hogyan tudnának valami biztosat és maradandót birtokolni...
Ingadozva és állhatatlanul?

Kevesen szabják meg életüket és körülményeiket terv szerint...

A többiek a folyó árjával úszó holmik módjára nem mennek...
Hanem sodortatnak.
Az egyiket szelídebben tartja fenn a hullám...
Lágyabban utaztatja...
A másikat hevesebben ragadja magával...
A harmadikat, mikor sodrása lankad, kiteszi a partra...
S a negyediket áradó lendülettel a tengerbe hányja.
Ezért el kell döntenünk, mit akarunk...

A végsőkig ki kell mellette tartanunk.

                                 €$@ß@

Mert beleegyezett...

Igaz...

Az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért.

Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett.
De ha a madarak fészket vernek az eresz alatt...
Ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel.

Mert beleegyezett.

                         €$@ß@

Kezünkben a szabadságunk...

Gyakran annak van a legnagyobb ára...

Amiért semmit sem kapunk.

Mutathatnék neked sok mindent...
Amit ha megszerzünk, elfogadunk...

Kicsavarja kezünkből a szabadságot.

A magad ura lehetnél...
Ha ez a sok minden nem volna a miénk…
Vedd szemügyre mindazt...
Ami az őrültségbe sodorja az embert...
Aminek vesztét könnyekkel siratja....
Megtudod majd, nem a kár kellemetlen...

Hanem a kárról alkotott elképzelés.

Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta.
Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el.

De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?

                                          €$@ß@

Akikre igazán vágyunk...

Sokáig azt hisszük, ismerjük vágyainkat, hajlamaink...

Indulataink természetét.
Ilyen pillanatokban fülsüketítő robbanás figyelmeztet...
Mert a csönd pianisszimója is tud olyan fülsüketítő lenni...
Mint a fortisszimó...

Merőben másfelé élünk, mint ahol szeretnénk élni...

Más a foglalkozásunk is, mint amihez igazán értünk...
Más emberek kegyét keressük vagy haragját ingereljük...
S közönyösen és süket messzeségben élünk azoktól...

Akikre igazán vágyunk...

Akikhez minden következménnyel közünk van…
Aki e figyelmeztetésre süket marad...

Örökké, melléje él az életnek.

                           €$@ß@

Gondviselés...

Amíg az ember el nem kötelezi magát...

Tétovázik, talán visszakozik, mindig alul marad.

Minden úttörő, alkotó tevékenységben mély igazság rejlik.
Melynek nem ismerése...

Számtalan álmot, csodás tervet foszlat széjjel.

Amint határozottan elkötelelezzük magunkat...

A gondviselés is mellénk áll.

                           €$@ß@