Titkaink... VII.

S bár, már egyek vagyunk rég...

De még sincs szó, s fogalom, mely oly jelentéssel bírna...

S azt sugallná, hogy most már elég...

                                    €$@ß@

Véreddé váltam...

Ölelj még... Ne is ölelj...

Fogadj magadba, mint aki Részeddé vált az idők kezdete óta...
Mintha Kettőnkben, egyazon gyönyörű szív dobogna.

Magadból adj ennem, kiszáradt torkomra Te légy az éltető nedű...
Édes gyümölcs légy Nekem, hisz a világ oly hitvány-keserű.

Belőled kiáltok, véreddé váltam, hogy áradjak Benned izzón, mint a láva...
S szívünk majd egyszerre szakad meg, hogy ne kelljen élnünk Egymás nélkül...

Hiába.

                                         €$@ß@

Szívdobbanás...

Ívet hajlítasz körém, hulló csillagok fényéből...

Gömbbé simítod, fáradt nappalom...

Szerelemmé sóhajtod, romok közé hajított virágtalan álmom.

                                               €$@ß@

Tavasz a lelkünkben...

Sokan elmondták már, megénekelték, leírták...
Mások, csak gondolni merték, milyen is az igaz szerelem.

Volt már Nekünk tündöklő mennyország, majd maga a pokol...

Odaadás és mindent elvevés...
Volt hiány, és beteljesülés...
Vált sivataggá és oázissá...
Háborúvá és békévé...
Majd lett sírás és ismét nevetés...
Nekünk áldás, nekik átok.
De tudod, Én most arra gondoltam...

A Mi szerelmünk olyan, mint a tavasz...

S most nem arra, hogy a tavasz a szerelem évszaka...
Hanem, az igazi szerelem olyan, mint a legszebb tavasz.
S ez a tavasz évszaktól független, télben is napsütés.

Mert a Mi tavaszunk belül van, a lelkünkben.

                                   €$@ß@

Szorít s ölel a vágy...

Szeretsz...

Mégis könny hull szemeidből, mikor suttogva mondod.

S ezek az édes gyönyörű dombok…

Ismét  földrengést  játszanak az ujjaim alatt.

Szeretlek...

Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át, megérezheted, ha akarod...
Amint meghatódtam, hogy sírok belül.

Friss lombkoronák zúgása csapta meg egyszerre a fülünk...

S hogy mit daccal és gőggel zártunk ki...
Most újra betör hozzánk, s a nyakunkba ugrik...

S fuldoklásig szorít s ölel a vágy.

                                                 €$@ß@

Titkaink... VI.

S mégis, mégis és ismét újra...

Akarod, nem akarod...

Mégis kell, hogy szeresselek, s hogy Te odabújj...

Minél közelebb...

                                      €$@ß@

Ha jönni látlak...

Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden, tűz fut végig testemen.

A hangod zenéje csaknem alélttá tesz, éget és borzongat...
Mintha jégdarabbal érintenének.

Remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng a füleimben...

Könnyek gyűlnek szemeimben, de mégis nevetni szeretnék örömömben.
S ha beszélek hozzád, akkor Te kíváncsian figyelsz...

Ha szemeidbe nézek, szerelem sugárzik belőle...

Mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom...

Mikor Velem vagy, azaz élet, és mikor menned kell, az gyötrelem.

                                         €$@ß@

Édes kín...

Forró tenyeremmel, szemérmetlenül simítottam…

Reszkető testedre ingerületeket.

Miközben nyelvemmel, köldöködnél körözve…

Édes kínba feszítettem, elhaló leheleted.

Hogy idomíthassam magam alá…

Zabolázatlan ágyékod gyönyörét...

                                          €$@ß@

Én megtaláltam a kincsem...

Tudod Királynőm…

Ma hajnalban, hangos madárcsicsergésre ébredtem…
S az jutott eszembe…
Bizony igaz, a gondolat, teremtő erővel bír.

Tud boldogtalanságot, és boldogságot is adni.

Ő alakítja kényére-kedvére az életünk.
Tudja a fájdalmat elfeledtetni, s örökre életben tartani.

Hát, vigyázz a gondolataidra…

Ne engedd őket sötét sikátorokba.

Vigyázz rájuk, hogy a boldogság oldalán maradjanak…

Ott eresszenek mély gyökeret.
Lehet, hogy látod rajtam…

Boldog vagyok.

S azt hiszem, jól látod.

Azért vagyok boldog, mert Én megtaláltam a kincsem.

S ez a nem várt öröm, bearanyozza az életem.
Olyan ritka pillanat ez az életben…
Pedig születéstől kerestem az igazi kincset…

Kerestem az igaz barátot, az igaz szerelmet.

Oly rég óta kerestem, hogy az óta már megtanulhattam volna…
Nem vagyok kincsvadász…

Csak nagyon ügyetlen kincskereső.

Mondják, aki keres, az talál.
De sokan soha nem azt, amire vágynak…

Igazgyöngy nagyon keveseknek adatik.

S aki talál, annak is csak nehézségek árán sikerül.
Én sokáig kerestem…
Hát hogyne lennék boldog…

Mikor Benned, nem várt kinccsel találkoztam.

                                        €$@ß@

Titkaink... V.

S csókodra csókom a felelet, vágyaktól izzó gondolat...

De Te érzed, már rég elvesztél...

Nincs, de nem egy... S csókra csók a válasz, a felelet...

S perzsel a leheletem, ahogy hozzád ér...

                                          €$@ß@

Végtelen szerelem...

Szeretnék  mindig csak Rólad írni...

Álmot, mesét, igaz történetet, s mindent rímbe szedni.

Szeretném a világba kiordítani... Szeret, szeret, szeret!

S azt is, hogy Én is szeretem, jobban mint életem.

S ez a szerelem végtelen, mert kettőnké Kedvesem... 

                                               €$@ß@

Szeretem, szeretem...

Szeretném elmondani, hogy a szemed gyönyörű s ajkad édes...

Minden, mit mondasz és teszel szivárvánnyal ékes.

S csak, hogy láthatlak a Mennyország Nekem...

Szeretném elmondani Neked és Nektek...

Ez egy végtelen, nem múló szerelem...

S Én szeretem, szeretem, Őrülten szeretem!

                                       €$@ß@

Probléma vagy lehetőség..?

Sokaknak a lehetőség is probléma...

De vagyunk néhányan, akiknek a probléma is lehetőség.

                                                 €$@ß@

Néha...

Néha elő fordul, bár égnek a lelkemben gyönyörű szavak...
Még sem tudom papírra vetni őket...

Itt bent még szikráznak, tűzzel égnek, s mire napvilágra érnek...
Csak tüzes üszök, meg hamu lesz csupán...

Ilyenkor értetlenül állok, s elámulok a nagy színes csodán...
Ami ott belül, büszke lánggal ég...

Ilyenkor volna szó, megértenéd, minden lassú, néma lángra gyúl...
Ég... Ég... Szó nélkül.oltatlanul...

                                            €$@ß@

Keresünk...

Keresünk...

Egy életen át.
Ki kalandot, társat, szerelmet, érzéki vágyakat..

Az Igazit... 

Egy bizalmast, intellektuális partnert...

Van, aki Önmagát...

Biztonságot, családot egy meleg otthont...
Izgalmas utazást, s van, ki elfogadást...

Van aki csupán egy ölelést.

Nem keresünk-e valójában akkor is, amikor félrelépünk..?

Nem azt keressük-e, amit nem találunk abban a kapcsolatban...
Amiben épp benne vagyunk..?

Lehet, hogy csak egyetlen részlet hiányzik, valami nagyon kevés...
Ami azonban bőven elég...

Ha úgy érezzük, hogy épp ettől nem vagyunk boldogok.

Az más kérdés, hogy akarunk-e kompromisszumot kötni...

S végleg lemondani ezekről a dolgokról.

Sokszor van úgy...

Mert nem is olyan egyszerű két ember elvárásait, vágyait...
Idöben és térben tökéletesen összehangolni...

Bár jól érezzük magunkat, s talán szeretjük is egymást...

De valami akkor is hiányzik.

Vagy azért keresünk, mert bár egyszer kimondtuk az igent...
S ha őszinték vagyunk magunkhoz...
Nem annak az embernek és nem azokra dolgokra bólintottunk...
Amiket igazi vágyaink diktáltak.

Így, noha talán észre sem vesszük...

Csak keresünk tovább...

                                   €$@ß@

Szerelem... Szeretet...

Szerelem... Szeretet...

Szépség, gyönyörűség, finomság, lágy, simogató hullámrezgés.

Nehezen meghatározható fogalom.
A magyar nyelv, óriási szókészlettel rendelkezik...
Mégis nehéz kifejezni ezt az érzést.

Viszont átérezni, csodálatos élmény!

Szeretetben élni, egymást szeretni...
Egymás iránt tisztelettel és jóindulattal lenni...
Olyan nehéz dolog ez?

Szerintem, egyáltalán Nem.

Csak lassan az emberek elfelejtenek szeretni...
S önfeledten megélni a szerelmet.
Szeretni ugyanannyi energia, mint gyűlölködni.

Csak míg a szerelem felemel és boldoggá tesz...

Addig a másik lehúz, boldogtalanná tesz és megbetegít.

Hogy melyiket válasszuk, csak Rajtunk áll.

Szerinted..?

                               ♥ €$@ß@ ♥

A csókod oly édes...

Most pihen minden részem, csak a képzeletem tárja elém a mai délutánt...
Kicsit előbb értem,  hangosan dobogott a szívem, amíg izgatottan vártam Rád.

Késve, de megjöttél, s az a láng, ami él Bennünk, hevesen szökött a magasba...
Ahogy tekintetem Rád szegeztem, felajzott testeddel, szorosan vontál magadra.

Ne gondolja senki, hogy csak némán, szavak nélkül álltunk hosszú percekig...
Minek a szó, kedves, ha csókod oly édes, ha akkor látnak, mosolygott volna mindenki...

Lüktetett minden részed, érintésed még érzem, Önmagad voltál s ma nem is rohantál...
Átfont karokkal, feledett gondokkal, tervezgetve a jövőt, hát ilyen a mi édes szerelmünk.

                                            €$@ß@

Titkaink... IV.

S hideg kezem érintésétől, tested borzongva megremeg…

Élve is új életre kél. De csitt, csak csitt!

Jön még érintésre érintés… Jéghideg kéz…

S újra érintelek, ismét, s ismét...

                                              €$@ß@

Addig vagy fiatal... Meddig is..?

Az ember mindegy hány évet élt meg, a csodára szomjazik...

Elámul a csillagok örökkévalóságán...
A gondolatok és dolgok szépségén.

Nem fél a kockázattól.

Gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap...

Szabadon örül mindennek.

Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid.
Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed.
Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.

Addig vagy Fiatal...

Amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság a végtelenség hírnökeit.

Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz...

S hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.

                                         €$@ß@

Ha döntened kell...

A halogatás egyszerűen ostobaság.

Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma?

Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma?
Azt hiszed, holnap elevenebb leszel?
Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma?
Holnap csak idősebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz.

Holnapra még több kifogást találsz.

Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz...
Még tétovább leszel.

Soha ne halogass.

Ki tudja?
A holnapot talán meg sem éred.

Ha döntened kell, akkor most azonnal kell döntened.

                                                   

Jusson időd mindenre...

Kedvesem...

Igyekezz úgy élni, hogy jusson időd...

Nevetni...
Mert ez a lelked legszebb zenéje.

Olvasni...
Mert ez a kötelességed alapköve.

Dolgozni...
Mert ez a sikeres életed ára.

Játszani...
Mert ez az örök fiatalságod titka.

Mosolyogni...
Mert ez az arcod legszebb ékszere.

Szeretni...
Mert gyógyítja a tested és a lelked.

S nem csak a Tied, de azét is, akit megajándékozol a szerelmeddel.

 

                                            €$@ß@

Csak áramolj, boldogan...

Ha szerelmet akarsz, tanulj meg úgy adni, hogy nem vársz érte semmit...

Még viszonzást sem.

Ha szerelmet akarsz, tanulj meg szabadnak lenni...

S szabadon hagyni.

Ha szerelmet akarsz, felejtsd el, hogy szerelmet akarsz...

Csak áramolj, boldogan.

Félelmek nélküli eksztázisban.

                                          €$@ß@

Titkaink... III.

Ruhánk lassan bontogatja, buja vágyunk...

Egy érintés, majd csókot csók követ, nincs megállás...

S nincs olyan, hogy most már elég...

Mert fogja kezünk, s vezet minket az élvezet...

                                           €$@ß@

Tudod, hogy tudom...

Tudod, hogy minden porcikáddal, minden sejteddel, minden csepp véreddel szeretsz...

Forr benned a szerelem, de még nem szabad kimondanod.

Olvasok a gondolataidban, nem kell kimondanod...
Tudnod kell.
Meghatódsz az érzelmeimtől a gondolataimtól...

Akármi történik, amint Rámnézel, megszólal benned a hárfa...

A talpadtól az öleden át, a fejed tetejéig elektromos áram cikázik keresztül rajtad...
Megremegtet elgyengít.

S ha fejed tetejére állsz, akkor sem tudod kivédeni, kisebbíteni.

Legfeljebb dührohamot kapsz attól a Nőtől, aki Benned lakik.

Attól a vágyakozó, szerelmes Nőtől.

                                                €$@ß@

Mikor a tükör előtt álltunk...

Szótlanul álltál, míg a tükör előtt álltunk...
Arcodon, öröm rejtegette az önzetlen vágyakat.

Mosoly hagyta el ajkaim, s Te láttad rajtam...
Mi közben öleltek lágyan, gyengéd karjaim.

Szótlanul álltam, ahogy két szemembe néztél...
A világ csodájában távol, s még közelebb értél.

Mosoly hagyta el ajkaid, s Én láttam Rajtad...
Mi közben öleltek lágyan, gyengéd karjaid.

                    €$@ß@

Titkaink... II.

Álom, édes álom..? Karjaidban fekszem Én...

Míg sötét az éj, titkunk őrzi rég...

Minden árny, mely tanúja volt, szerelmi bájunk rejtekén...

                                     €$@ß@

Gyengéden szeretlek...

Gyengéden szeretlek, mint langy esőt a szomjazó föld...
Mint hűsítő nyári zápor után, szivárvány a kék eget.

Mint az ezüstös holdfényt, a bársonyos este, ha jő...
Gyengéden lehelem beléd, szerelmes lelkemet.

Mint templomban az ima, ha orgona szól...
Érzéssel, lágyan hallatom szerelmes szavam.

Perzselje szádat, csókjaimtól mámoros kábulat...
Olyan felejthetetlen legyen, mint Te magad.

S minden, titokban Velem töltött, édes pillanat…

                             €$@ß@

Veled...

Vágyainktól égő tűz a szerelem, Mellém sodort a sors Kedvesem...
Veled gyönyörű lett ez a világ, a szívem, a lelkem, Téged kíván.

Tündöklő szépséget, napsugarat, fényt, boldogságot hozott...
Álmainktól gyöngyöző harmatot, rétet, pipacsszínű holnapot.

A szerelmed, barnaszemű kéjes éj, csókjaid lángoló remény...
Fényen futkosó lágy képzelet, máglyán égjek lélekkel, Veled.

Veled ébredezik a fényes Nap, Veled szép az álmodozó holnap...
Veled ragyognak a csillagok, Veled édesebbé váltak a dallamok.

                                           €$@ß@

Ami igazán szép...

Sokan azt hiszik, láttak már az életben igazi szépséget…

De miről is mondhatnánk el, hogy igazán szép..?

Nézted már csak úgy, bámészkodó szemmel…
Amint a fény a sötétség birodalmába lép…

Szelíd csókot lehelve a vörösen izzó alkonyi égre..?

S mind addig, nem is fogod átélni e mágikus szépséget…
Míg egy ilyen pillanatban, nem vonod lágyan kezed, Kedvesed szívére…

S nézitek együtt, mint tűnik el nyomtalanul a látóhatár széle.

                                             €$@ß@

Ez maga a végtelen...

Hónapokból napok, napokból órák, órákból csak percek...
S egy soha el nem tűnő pillanat...

Boldog mosolyodban, mint lágy habokban, ringatózva süllyedek.

Ez a szerelem?
Nem, ez sokkal több...

Ez maga a végtelen.
 

                         €$@ß@

Mi kell még, mit adhatok...

Hiszem...
Ellátlak elég hittel.

Vágyom...
Szembeszállj mindennel.

Akarom...
Bontsuk gyorsabban a falat.

Haladok...
S nem csak sodortatom magam.

De elég az Én hitem..?
Elég az Én vágyam..?
Ha csak Egymagam haladok..?

Törékeny csónakod, így vissza nem foghatod...

Mondd...
Mi kell még, mit adhatok...

Hogy ne csak hánykolódjon, céltalanul csónakod..?

Látod már, ahol nem mély, ahol sekély...
Ahol nem visz a sodrás...
Ahova, el kéne érned..?
Mert ha egyszer partot érsz...

Érzed, mellettem megnyugszol egészen.

                                 €$@ß@

Örökre a karjaimban tarthassalak...

Ha alszom, Rólad álmodom, mint ahogy Te is Rólam...

Ha ébren vagyok, arra vágyom, amire Te...

Örökre a karjaimban tarthassalak.

A távolság csak megerősített abban...
Hogy az éjszakáimat Melletted...

A nappalaimat, a szíved-lelked társaként akarom tölteni.

                                        €$@ß@

Tested elég Bennem..!

Merülj el Bennem...

Minden amit látsz, érintesz, érzel, már a Tiéd..!

Miért féled villámló fényességed..?
Mikor Veled vagyok...

Tested elég Bennem..!

S ez a tűz, kinyitja szellemed börtönét...

                                           €$@ß@

Kockáztatva..!

Hogy ismerem föl a Másik Felemet..?

Ez a legfontosabb kérdés, amit valaha is föltehetünk magunknak.

Egyszerű és kézzelfogható a válasz...

Kockáztatva!

Vállalva a vereség, a csalódás,a kiábrándulás kockázatát.

Soha fel nem adva a Szerelem keresését.

Mert az ember, a szerelemre született.

Aki nem adja fel, az győz.

                                      €$@ß@

Egymás mellett, Önmagunk vagyunk...

Ma reggel rájöttem, hogy mi a szabadság.

A szabadság, azaz érzés, hogy igaz együtt vagyok valakivel...

De, mégsem vagyok egyedül, mert Veled mindent megtehetek...

Azt, ami jó a lelkemnek...

Olyan lehetek, amilyen Te vagy, mikor Veled vagyok...

Akár, okos és buta, szelíd és vad, szép és csúnya, öreg és fiatal, szégyenlős és gátlástalan...
A szabadság, a legfőbb emberi érzés...

Mert Te itt vagy mellettem, akivel ha együtt vagyok...

Önmagam vagyok.

                                              €$@ß@

Titkaink... I.

S már megint mámor, ittas álom jöjj hozzám és légy enyém...

Hogy karjaid közt vesszek én.

S ha el kell vesznem, hát vad vágyak által, emelt fővel teszem én...

 

                                                                                      €$@ß@

A Mindennél is több vagy Nekem.

Szeretlek.

S ha most producer lennék, azt írnám mindhalálig.
De a költészet más, mennyivel lágyabban, dallamosabban lehet kimondani…

Utolsó szívdobbanásig.

Ígérhetném, hogy senki más, hogy örökké, s hogy csak Te…
De inkább könnyes szemmel, halkan mondanám…

Senki nem léphet a helyedbe.

Sokan elcsépelt szavakkal játszanak, szeretlek öröktől, szeretlek örökké…
De mikor hozzám simulsz, érzed Te is, s ugyanúgy érzem Én…

Lüktetsz Bennem, mint ereimben a vér.

S amikor látom, szemeidben a tüzet vakítóan fényleni…
Hazudnék, ha azt mondanám, ettől még jobban tudlak szeretni…

Te viszont tudod, senki nem tudott még ennyire szeretni.

Emlékszel, mikor Neked azt jósolták, egy csiszolatlan gyémántra lelsz..?
Én már akkor is tudtam, Benned is gyémántra találtam…

Mert a gyémánt csiszolásához, bizony gyémánt kell.

Most megint a rímekkel játszom, mert, el kellene mondanom, vagy ezerszer…
De Én elmondani, csak egyszer akarom, egyetlen egyszer…

Szeretlek, ahogy csak egyszer szerethet az ember.

Több ez, mint szerelem, több mint érzés, több mint érzelem…
A Minden, vagy talán ennél is több…

Igen, a Mindennél is több vagy Nekem.

                                              €$@ß@