A Szerelmünkben nincs olyan, hogy nyugalom..!
Mert az, amit eddig Együtt elértünk...
Szerelmünk minden egyes pillanatában...
Egy újabb kiindulópont ahhoz...
Hogy még többre vágyódjunk.
€$@ß@
2010. augusztus 30., hétfő
A szemeink, mindent elárulnak, Rólad s Rólam.
Nem hiába mondják...
A szem a lélek tükre.
Láthatom szemeidben azt, amit érzel.
Látom a szemeidben, hogy szerelemmel szeretsz.
Láttam azt is, amikor gyűlöltél.
Azt is, amikor közömbösen néztél Rám.
Látom, amikor nyugodt vagy és látom azt is, ha ideges.
Látom, amikor csak üresen bámulsz magad elé.
Látom a szemeidben, amikor boldog vagy...
Mert mikor Mellettem vagy, hiába is tagadnád, boldog vagy.
A szemeidben látom, amikor szenvedsz, még ha az arcod mosolyog is...
Látom azt is, ha valójában örülsz valaminek...
Akkor a homlokod összeráncolod, mintha kételkednél, mintha a büszkeséged győzne.
A szemeidben mindent láthatok.
A szemeidben, észrevehetem Önmagam.
S Én sem vagyok más...
A szemeim csillognak, amikor Veled vagyok...
Mert akkor, boldog vagyok.
A szemeim mosolyognak, ha mosolyog a lelkem.
A szemeim sírnak, ha szomorú vagyok.
A szemeim, mindent tükröznek a külvilág felé.
S hiába is rejtegetnénk...
A szemeink, mindent elárulnak, Rólad s Rólam.
€$@ß@
2010. augusztus 28., szombat
Az Érzés, ami Igazi...
Az Érzés, ha Igazi...
Mi pedig tudjuk, hogy Igazi..!
Egy napon kell valaminek történni.
Mert Téged és Engem, valóban összeköt a láthatatlan szál...
Ami nem csak látomás.
Azt nem lehet a távolsággal elszakítani.
Sokáig azt nem lehet kibírni, ha nincs a másikból semmi.
Egy Igaz Érzés előtt nem létezik távolság, ledönt minden akadályt...
€$@ß@
A szerelmet, nem pótolja semmi...
A szerelem érzése, ha az életünkben jelen van...
Mindent pótol...
De a szerelem nélkül leélt életet...
Nem pótolja semmi.
€$@ß@
A szerelem három dimenziója...
A szerelemnek három dimenziója létezik.
Az egyik az úgynevezett függő viszony...
Ez az, ami az emberek többségével történik.
A férj a feleségétől függ, az asszony a férjétől.
Kizsákmányolják egymást, uralkodnak egymás fölött, birtokolják...
Majd árucikké alacsonyítják egymást.
Az esetek kilencven százalékában ez történik a világban.
Ezért a szerelem, ami egyébként a paradicsom kapujához vezethetne...
Legtöbbször a pokol kapujához vezet.
A második a két független személy közötti szerelem.
Ez csak néha-néha fordul elő, de ez is szenvedést hoz...
Mert állandó ellentét van a két fél között.
Egyik sem alkalmazkodik.
Mindketten annyira függetlenek...
Hogy egyikük sem hajlandó kompromisszumra, alkalmazkodásra.
A költők, művészek, gondolkodók, tudósok egyfajta független életet élnek...
Legalábbis az elméjükben...
S ezért, mind olyan emberek, akikkel lehetetlen együtt élni.
Túl excentrikusak az együttéléshez.
Meghagyják a másik szabadságát...
De ez a szabadság inkább nem törődömségnek tűnik, mint szabadságnak.
Nem igazán fontos nekik a másik.
Meghagyják egymást saját közegükben.
Ez a kapcsolat felszínes...
Mert valójában félnek mélyebbre hatolni egymás világában.
Jobban ragaszkodnak a saját szabadságukhoz, mint a szerelemhez...
S nem akarnak kompromisszumot kötni.
A harmadik lehetőség az összefüggés lehetősége.
Ez valóban nagyon ritkán történik meg, de amikor megtörténik...
Akkor ott megjelenik a földi paradicsom.
Két ember, akik nem függetlenek, de nem is függnek egymástól.
Mérhetetlen szinkronban vannak egymással...
Egymásért lélegeznek...
Mintha egy lélek lenne két testben.
Amikor ez megtörténik, akkor történik meg a szerelem.
Csak ezt hívhatjuk szerelemnek.
Az előző kettő nem igazi szerelem, azok csak egyezségek....
Társadalmi, pszichológiai, biológiai egyezségek.
Csak a harmadik lehetőségnek van köze a spiritualitáshoz.
€$@ß@
Nem hiszen el, hogy csak álmodunk...
Hogyan mondjam el..?
Szeretlek, mint nyiladozó bimbó a harmatot…
Kezem reszket, alva, s ébren is csak Rád gondolok…
A titkos sóhajt, a vágytól burjánzó délutánt…
A kedves szavakat néked, tenéked, Királylány.
Hogyan mondjam el..?
Szeretlek, mint szorgos méh a nektárcseppeket…
Égi enyhet terítesz lelkemre, feledve a könnyeket…
Benned égve, lángoló életű kedv derít…
Mennynek üdve, felejti a bánat perceit.
Hogyan mondjam el..?
Szeretlek, mint szomjazó föld a szakadó esőt…
Földi ember így, még nem szeretett soha Nőt…
Istenek ajándéka, nem érhet föl egy csókodért…
Csókjaidba veszve, véled pusztulni üdvöt ér.
Hogyan mondjam el..?
Szeretlek, mint holdsugár a bűvös éjt…
Szívem rejtett tükrében, Te vagy Aphrodité…
A hosszú esteket s a borút, ha búcsúzunk…
Hogyan mondjam el..?
Amit elmondani sem lehet...
Nem…
Nem hiszem el, hogy csak álmodunk.
€$@ß@
Vágytól kergetett, őrült verssorok…
Szerelmes szívem, verssé változik…
Buja szavaim között, rezonál a csend.
S míg szárnyaló lelkem, kiírja álmait…
Rímjeim között, helyreáll a rend.
Vágytól kergetett, őrült verssorok…
Érted lüktető, mandula ízű dallamok.
S addig, míg Neked muzsikál a lelkem…
Megértem milyen a sorsommal játszanom.
€$@ß@
Csókjaiddal álmodom...
Ágyra dőlt bujaságban, lágyan született szelídség...
A ragyogó nap tüzét szítja, szomjas szerelmünknek.
Remegő combjaid közt, szíved köszönöm meg...
Finoman, simogatva, szemérmed báján gyönyörködve.
Míg szorítva ölellek, ránk játssza magát a pillanat csendje...
Az izzó időnkben sikló, teljesség rendje.
Csókjaiddal álmodom...
€$@ß@
2010. augusztus 27., péntek
Minden Veled töltött pillanat, ajándék...
Kedvesem...
Nekünk, az Egymásnak ajándékozott pillanatokkal kell törödnünk...
Az órák, a percek, a mindig rohanó idő, majd törödik magával.
€$@ß@
A szerelem, amely belőlünk fakad...
Milyen hamar belemerültünk a díszletek felállítgatásába...
De közben nem feledkethetünk meg arról...
Ami kapcsolatunk, gyémánt értékű lényege..!
Egyetlen dolog számít, amikor földi életünk végére érünk...
Hogyan szerettünk, jól csináltuk-e..?
Milyen volt az a szerelem, amely belőlünk fakadt..?
€$@ß@
Jöjj Velem...
Egy augusztusi napon érkeztem, s megfogtam kezed...
Szemeidbe nézve azt mondtam..
Jöjj Velem..!
Jöjj Velem, s megmutatom, valóban ki vagy...
Megmutattam, hogy fényt szülhet az alkonyat.
Sötét mélyből, égbe vezetlek...
Fel a végtelenbe...
Ahol csillagok táncolnak, ahol szól az égi zene...
Te csak ragyogsz...
S érzem, csillag lehetek Én is, ha Veled vagyok.
Eltűnő nappal érkeztem, s megfogtam kezed...
Ki vagy?
Honnan jöttél Királynőm..?
Kérdezem...
Mit mondanak szemeid nekem?
Csak néztél Rám, vad táncot keltve szívemben.
Némán szóltam hozzád, szemeim Rád szegezve...
Lágy szellő vagyok, ki elvisz innen a fellegekbe...
Esti fuvallat, ki simogat, s mindig, csak becéz Téged...
Aki boldogságot hoz, ha szomorú a szíved.
Elviszlek messzire, de csak ha önként tartasz Velem...
Fogd a kezem, a Te kezed, már Én sem engedem.
Így megyünk az álmaink felé, ami meseszép...
Ketten, mindig együtt, ragyogó csillagként.
€$@ß@
2010. augusztus 26., csütörtök
Az Én világom...
Azt mondják, csak egy világ létezik, hogy nincs több világ...
Ez, akár igaz is lehet...
Vagy mégsem..?
Mindenkinek van egy saját világa, egy egész, saját világa...
Az osztásnál kinek kisebb, kinek nagyobb jutott.
Akié a nagyobb rész, azé a nagyobb felelősség.
Az Én világom annyi, amennyit a szemem, a szívem befogad...
Benne is vagyok, kívül is vagyok...
Alakítom, és néha passzív szemlélődöt játszom.
Mindenki az Én világomba tartozik...
Akit szeretek, s akit nem...
Aki engem szeret, s aki nem.
Közömbösek is vannak a világomban, jók is, rosszak is.
Olyanok ők, mint egy sziget lakói...
Én vagyok a sziget, ők pedig a lakók.
Ha egyszer elmegyek...
Többé senki nem fogja őket olyannak látni, mint mikor itt jártam.
Az a világ megszűnik létezni.
Egy olyan világ szűnik meg, amilyennek Én látom a világot.
Ha innen elmúlok, eggyel kevesebb világ lesz a világon...
S Rajtam múlik, hogy hiány lesz Mögöttem...
Vagy több lesz a világ Nélkülem.
Mert majd akkor, Velem is egy világ múlik el.
€$@ß@
Hiányzol...
Hiányod mindenhova követ, beszélek hozzá, de nem felel...
Megérinteném, de a nincs neki teste, így szája sincs, hogy megcsókolhatnám...
Mégis mindig itt érzem a közelemben...
Ott van a gondolataim mögött.
Nem akar elszakadni tőlem...
Nem hagyja, hogy végképp egyedül maradjak.
Hűséges Hozzám...
Kitart mellettem, amíg csal élek.
€$@ß@
Ott, legbelül...
Mögötted vonaglik a csend, éhes ujjaim bőrödbe égnek...
Nincs eleje a végnek, s már vége sincs...
Végtelen utakra térnek csókjaim.
Gyengéden sodródnak Rád feszült karjaim...
Combjaidba ékelődve, forrongva dőlök lágy habjaidba.
Elcsukló hangomra, legszebb éneked hevül.
Erdőddé válok, lelkeddé...
Vágyaddá, ott...
Legbelül...
€$@ß@
2010. augusztus 23., hétfő
A "mindig szépre váró" reggeli ébredés…
Ma, egy kicsit csendesebb lett minden, a fákon a levelek friss nesze…
A madarak hangja szomorúbb lett...
Más stílust váltott, egy szerelmes Veszprémi éneke.
Ma, egy kicsit minden céltalan lett…
A "mindig szépre váró" reggeli ébredés…
Egyszerre a csillagokat figyelni, hisz Te is ezeket nézed…
Az esti szél tenyerébe temetni arcom, mert a hűvösét Te is érzed.
Ma, egy kicsit minden megfakult…
Fölöttem, könnyes szemmel bámult, közömbös csillagok…
Sápadt és gyorsan tűnő telihold, alig fényesebbek a nappalok…
Ma, megint nem volt kedvük tündökölni.
Mert Te megint tétovázol, s még mindig nem vagy itt.
Tudom, nem ezen múlik...
De mondd, mennyi versemnek kell még megszületni...
Amíg nem leszel végre, végleg itt..?
€$@ß@
Ez, Szerelem... "A" Szerelem...
Amikor a Te szíved és az Én szívem rádöbbent, hogy Együtt..!
Amikor rájöttünk, hogy Benned is, Bennem is van egy különálló...
De mégis összetartozó, széttéphetetlenül közös Élet...
S már csak ettől ver a szívünk...
Na ez "A" Szerelem.
€$@ß@
Megtörve..? Nem..! Megkönnyebbülve...
É 47.1067950 - K 17.8761860
Egy Veszprémi, Gyönyörű múltra visszatekinthető Német cég…
Amit, egy Nagyszerű Vezető tett ismertté és elismertté.
Ahová az emberek, a fegyelem ellenére is örömmel mentek be, nap, mint nap…
Egy EMBER, aki emberséges volt…
MINDIG..!
20 éven keresztül…
Ebből a húsz évből 16 évig Én is érezhettem…
A nyugalom és a Béke szigete…
Volt..!
Pedig, Én is szereztem Nála, néhány feketepontot…
De még is az volt..!
Mára, minden megváltozott…
Új seprű, jól seper…
De biztos, jól seper..?
Megfélemlítés, megfigyelés, besúgás…
Soroljam még..?
Undor..!
S vannak emberek, akik erre kaphatók...
Emberek..?
Szégyenkezve írom le ezt a szót..!
Mára egy olyan céggé változott…
Ahová a dolgozók utálnak bejárni…
Sosem tudhatod, ki, miért áll a hátad mögött...
Irigykedve nézik azt, aki távozik…
Aki mer távozni…
Még akkor is, ha küldik…
Neki, már nem kell rettegnie…
A másnap reggeltől…
Csak nehogy nyolc után megcsörrenjen a telefon…
Akkor, Én magam hívtam fel azt a telefont, mielőtt megcsörrent volna...
Egy bizonyos telefon…
Mert, akkor menni kell..!
Mindenki megsiratja…
De csak a múltat, s nem a jelent..!
Az nem érdemel könnyeket…
Legfeljebb megvetést..!
€$@ß@
Ne szomorkodj... Inkább mosolyogj...
Most kell, hogy megfontolt légy, törekedj arra, hogy bátor légy…
Félelmeid felejtsd el, légy lankadatlan…
Engedd, hogy éreztessem, Nekem mennyire pótolhatatlan.
Mosolyogj, mosolyogj…
Ne várj hamis vigaszt, hitegetést, inkább simogasd szíved melegével a gyengét…
Segíts, ha hívnak, de fogadd el a segítséget…
Engem ne tagadj meg, hisz mindenkinek kell egy támasz.
Mosolyogj, mosolyogj…
Most nevess akkor is ha nem kérnek, bocsásd meg, mit ellened elkövettek…
Hallgasd a sirámkozót, vigasztald az arra rászorulót…
S értékeld egy kicsit, hogy itt vagyok Neked, a szívem csak Érted él…
Mosolyogj, mosolyogj…
Most mondd ki, Szeretlek, s ha mondod, arcom simítsd meg…
Mert a Most az Most van, soha vissza nem tér…
Ki érzi, ki tudja, Életünk gyertyája, vajon meddig ég még…
Mosolyogj, mosolyogj…
€$@ß@
2010. augusztus 22., vasárnap
Gyönyörű lesz a világ...
"Gyönyörű világról" énekel a nyári szellő, jól ismert hangok… Hallgatom.
Éjjel, megint emlékeimmel lesz dolgom, tudom ma sem alhatom.
Bűbájos emlék, édes álom száll át szerelmes lelkemen…
S egy feledhetetlen, csodás hang énekli sírva... Szerelem.
Előttem állsz, fehér ruhában felém nyújtod hivogatón kezed.
S míg rajongva átölellek… Halkan füledbe súgom...
Én most is úgy szeretlek, mint ahogy egy éve már, minden pillanatban szeretlek.
€$@ß@
A Végtelen ölelő karjaiban…
Tiszta lelkemmel érek Hozzád…
Szívemmel szívedbe festve, éltető álmokat.
A mélykék égboltot Eléd terítve…
Lábaid elé hintve, milliónyi csillagot.
Egy könnyem cseppje, ragyog vissza szemeidben…
Ígérve halkan, reménnyel teli boldogabb, holnapot.
Ismerős arcok mosolya jelzi, szerelmes szívünknek…
Az ég felé nyúló kezeinkkel, elértük együtt a Napot.
Isteni áldás ez, igen, hisz Általad ajándékot adott…
Olyat, mit eddig más, csak álmaiban láthatott.
Benned, Engem ringat szívedben…
Míg Én Veled, s Érted élek minden pillanatot.
€$@ß@
Az igazi hűtlenség a lélekben születik...
Egy éve, még mit sem sejtettem arról...
Milyen különös, milyen különösen sérülékeny virág a hűség.
Hogy hűnek lenni ugyanúgy, mint szeretni, nem csak akarat kérdése.
Mint ahogy a virág sem akar, nem akar elhervadni...
De, ha eljön az idő mégis elhervad, ha nem szakítják le, akkor is elhervad.
A hűség se szeretne, hűtlenné lenni...
Ha egyfolytában fogják kezét, ha lépést se tesz, akkor sem lehet megóvni.
Mert az igazi hűtlenség, ugyanúgy, mint az igazi szeretet...
A lélekében születik.
€$@ß@
A világ, így boldogabb...
Királynőm...
Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot...
S észrevennéd az igazán fontos dolgokat.
Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág...
S hogy a hóesés is melegséget áraszt, mert így a világ boldogabb.
Szeretném, ha Velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad...
Mert így nincs az a szív, mely megszakad.
Szeretném, ha látnád, a vak ember is láthat csodás dolgokat...
S kinek néma az élet, az is várja a hangokat.
Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat...
Melyeket a sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.
S végül szeretném, hogy egyszer ráncok borítanák arcunkat...
Azt lássam, életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb.
€$@ß@
2010. augusztus 21., szombat
A hűség rabságában...
Mi a hűség, s mit várunk attól, akit szeretünk..?
Mikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen?
S ha a hűség rabságában, nem lehet boldog...
Szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk..?
S ha, nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük...
Van-e jogunk követelni bármit is, hűséget vagy áldozatot..?
€$@ß@
A szerelem, az ember végső menedéke...
A szerelem, nem ösvény a napsütötte réten, nem nyári csönd a szilvafák között...
A szerelem, szirtek, szélteperte völgyek, s a szivárvány, mely hozzád költözött.
A szerelem, egymásban arcunk keresése visszacsengő szavak fények és homály...
A szerelem, az ember végső menedéke, a legbelülre rejtett tartomány.
€$@ß@
Édes fájdalom...
Az ajkadat akarom, kéjesen harapom minden kis zegzugát…
Kéred… Súgjak a füledbe valami esztelen buját.
Hogy sóhajom is halljad…
S Te még jobban akarjad az édes fájdalmat.
Ahogy körmeid hátamat szántja...
Görcsösen kezedbe simul, felajzott férfi vágyam.
Pilláid simítják állam, ahogy lázasan keresem vállad…
Ereidbe váj fogam a nyakadon, kéjt csókolok forró ajkadon.
Csuklód táncol csupasz derekamon, s Én Tiéden érzem a karom...
Meztelen tarkód kísérti szemem, szánkázik szemérmed felett a kezem.
Mögéd fordulva, Te Hangtalan borulsz elém…
Kezem hajadba markol, testem az öledbe vadul táncol.
Szorosan Rád hajolok, fojtogat remegésem…
Bőrödre foltokat fest meztelenségem.
Ahogy elmerülök Benned, vonaglásom vár gyönyörödre…
Sikoltva könyörögsz… Beljebb, beljebb…
Vagy legyen némaságod kulcsa a nyelvem.
€$@ß@
2010. augusztus 20., péntek
Domino day... Van folytatás...
Amikor lágyan átöleltelek, szívem a szívedben dobogott…
Ahogy Rám nevettél, a nap ezer fénysugara Bennem ragyogott.
Átjárta szerelmem, a tested minden rejtett zugát…
Két karomban érzted, az éden csodás varázsát.
Szívedben kinyílt, száz és száz rózsaszál…
Csak nekem pompázott, ontotta édes illatát.
S Én élvezettel kortyolgattam, e gyöngyöző nektárt...
Mint szorgos méh, bejártam tested minden táját.
Hosszasan elidőztem, két lankás völgyeden...
Forró édes csókjaimmal, finoman kényeztettem.
A szíved egyre hevesebben, vadul kalapált...
Tested az izzó vágy, őrülten járta át.
Ahogy az ajkam, egyre lentebb érintette tested...
A vágy, a buja-szenvedély vadul elveszejtett.
S Te, csak Nekem suttogtad…
Édes Istenem… De csodás Veled..!
€$@ß@
" 8 "
Hazudni rossz, legalábbis ezt tanítják, állandóan, születésünktől...
Az őszinteség a legjobb út, az igazság felszabadít...
A hazug ember és a sánta kutya esete, meg a hasonlók.
De sajnos néha muszáj hazudni.
Azért hazudunk Magunknak, mert az igazság nagyon fáj.
Mindegy, mennyire próbáljuk tagadni, nem észrevenni...
A hazugságok végül szertefoszlanak, akár tetszik, akár nem.
De tudjátok, mitől igaz az igazság..?
Hogy fáj...
Van, hogy Nekünk, s van, hogy másnak...
De sokkal jobb egyszer fájdalmat okozni, mint kétségek között tartani a másikat...
€$@ß@
Hitemet, senki sem győzheti le...
Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit...
Hiszünk valamiben..!
Erősebbnek érezzük magunkat a világnál...
S olyan derűs nyugalom száll meg minket...
Amely abból a bizonyosságból fakad...
Hogy hitünket, semmi sem győzheti le.
Ez a különös erő teszi...
Hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben.
S amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől.
€$@ß@
Nekem adod, amit senki se láthat...
A földön az utak hátán, az égen a szelek szárnyán...
Ha tűz van, az épp elég, mindig úton a Szívedért.
Ha kérnéd, megmutatnám...
Ha tudnád, Én is tudnám, hogy a végtelen mennyit ér.
Nem haragszom semmiért.
Minden alkalommal, egyre jobban félsz...
Nekem meg egyre jobban kellesz, minél távolabbra érsz.
Néha fogsz és a magasba viszel...
Onnan dobsz le a földre, hogy ezer kis darabra hulljak...
De aztán, újra összegyúrsz...
Újra össze gyúrnak...
Nekem adod, amit senki se láthat...
S a szívemben a képek, színes lángra gyúlnak...
Majd jönnek újak...
De nem szerelmek...
Rólunk megfestett képek..!
Mert Szerelmem, csak egy van...
S az Te Magad vagy...
€$@ß@
A szerelem művészete...
Művészet a szerelem..?
Sokan úgy vélik, hogy a szerelem a véletlen műve…
Ami felbukkan az ember életében, ha szerencséje van.
Ám ha a szerelem művészet…
Akkor ismerni kell az egyetlen, de mindennél fontosabb összefüggést…
S készen állni, hogy mindent megtegyek, ami a fenntartásához szükséges.
A legtöbb embert a szerelemnek csupán egy része érdekli…
Az, amelyet Ő kap.
Azt akarja, hogy csak Őt szeressék..!
S alig törődik azzal, vajon Ő maga képes-e szeretetet adni.
Nem szabad azt hinni, hogy nincs mit tanulni…
Hiszen a szerelem nem az egyén képességeitől…
Hanem a szerelemmel szeretett személyétől függ.
Téves elgondolás azt hinni, ha rátalálok az Igazi Páromra…
Akkor a szerelem-szeretet magától jön.
A szeretet egyszerre jelenti, hogy adok és kapok…
S mindig az adással kezdődik..!
Ez a szerelemből fakadó szeretet legnagyobb titka...
€$@ß@
Akkor vagy igazán erős, ha gyenge is tudsz lenni...
Kedvesem...
Mindig a gyengeségedre hivatkozol...
De Én tudom, hihetetlen sok erő lakozik benned...
Egy Nő akkor igazán erős, ha gyenge is tud lenni...
Amin az elmúlt időben átmentünk megerősített és nem elgyengített...
Különben nem tartanánk ott, ahol valójában tartunk...
Benned a gyengeség mellett jelen van egy csodálatosan érzéki gyengédség...
Ami erőt adott és megerősített a hitünkben...
Maradj is a külvilágnak törékeny, gyenge Nő...
S a Benned lakozó határtalan erőt, tartogasd a megfelelő pillanatra...
€$@ß@
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)