Hogy szeretetünket kimutassuk...

Többségünk csendesen...

Minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön.

Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel...
Nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket.

Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat.

Százszámra várják ugyanis az emberek...
Hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk...
Emberek, akik hálásak lesznek...
A mi együttérzésünkért, bátorításunkért...

Valakinek boldogabb lesz az élete...

Mert nem sajnáltuk az időt...
Hogy megosszuk vele, amit adni tudunk.
Többnyire alábecsüljük egy mosoly, egy simogatás...
Egy kedves szó, egy figyelő tekintet,
Egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét...

Pedig mind képes rá, hogy új irányt szabjon az életnek.

Nem is gondolnánk...
Mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap...

Hogy szeretetünket kimutassuk.

                                 €$@ß@

Szebb, legmerészebb álmaidnál...

Ne kérdezz, ne csodálkozz...

Fogadd el az utat, mit az élet nyújt neked...

Fogadd el a tényt...

Az előtted álló ösvény, új irányba vezet.

Rázd le a miérteket és a "mi lenne, ha..." kérdéseket...
S megszabadulsz kétségeidtől.
Mindegy, miért... Az már a múlté.
Bármi volt is... Fontos lehetett.
A múlt rövid villanás csupán.
A jövőt még be kell teljesíteni.

A ma, ami itt vár.

Járd végig utadat, mindig csak egy lépést lépve...
Bátorsággal, hittel, határozottsággal.

Emeld fel fejedet, s helyezd álmaidat a csillagok fölé.

Lépteid hamarosan határozottá válnak...
Szilárdan állsz majd a földön.

Sose álmodott út tárul fel előtted...

Ez lesz a legegyszerűbb, legsimább ösvény...
Mint amit valaha remélni mertél.

Bízz magadban állhatatosan, és vágj bele az új utazásba.

Felemelőnek, gyönyörűnek találod majd...

S szebbnek, legmerészebb álmaidnál.

                                     €$@ß@

Magamról...

Hogy magamról mit gondolok, fontosabb...

Mint az, hogy mások mit gondolnak rólam.

                                                       €$@ß@

Nem elég, megszerezni a boldogság összes kellékeit...

Legtöbb ember, köztük Én is évtizedeket töltöttem el azzal...

Hogy módszeresen, izzadva...
Szorgalmasan és ernyedetlenül készüljek a boldogságra.
Terveket dolgoztam ki, hogy boldog legyek.
Rengeteget utaztam és munkálkodtam e célból.

Gyűjtöttem a boldogság kellékeit...

A hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával.
S mikor eltelt az életem egy jelentős része...
Megtudtam...

Nem elég, megszerezni a boldogság összes kellékeit.

Boldognak is kell lenni, közben.

S erről, Én is megfeledkeztem.

                                   €$@ß@

Sok ez, vagy kevés...?

Szeretem érezni, hogy van egy Nő, aki egész nap velem van...

Ha másképp nem, hát gondolatban.

Jó tudni, hogy van valaki, akivel megoszthatom...

Ha valami rossz történik velem...
Vagy azt is...
Ha valami jót, valami örömet akarok elújságolni.
Szeretném vele hétvégén, együtt tolni a bevásárlókocsit...

Szeretném végre azt tervezgetni, hová menjünk nyaralni.

Szeretnék kézen fogva sétálni Vele, Veszprém utcáin...
Látni a szembejövők szemében, milyen szép pár vagyunk...

Mi...

Külsőleg-belsőleg egyaránt.
Mindegy, hol vagyunk...

De szeretnék végre, nyíltan szeretetet adni...

S érezni a felém irányuló szeretetét...

Sok ez, vagy kevés?

                                                                                                            €$@ß@

Felcserélt szenvedélyek...

Fájó, nehéz az olyan szerelem...
Amit nemcsak a nyers élvezet éltet.

Melynek kevés, ha a test meztelen...
S fogasra dobva, kinn marad a lélek.

Érzékeink, Sorsunk s az Értelem...
Vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek.

Bőrünk agyunk, tudatunk mámorban...
Habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.

Szerelme, sorsa e két szerelmes szívnek...
A láz, a harc, a rajongás a fegyelem.

S egymást, örökké felcserélve égtek...
Célunk a gyönyör, s csókod, mi a végzetem.

Hogy mindkettőnk, ebbe Majd belevérzett...
S vív, küzd értünk, két most már, csak barát.  

Mi közben Én Veled, s Te Velem...
Füledbe halkan suttogom... Szeretlek Kedvesem.

                     €$@ß@

Legszebb ékszered illatát...

Imádlak csókokkal elhalmozni...

Imádom, amikor az ajkad az ajkamhoz ér...

Imádom ezt a kellemes ízt, amiről "neki" más a véleménye...
Szerintem mesés, mámorító ízű...
Imádom a tested illatát...

A nyakadon megtalálni azokat az izgalmas pontokat...

Amitől tűzbe jössz, felhevülsz, majd lángolsz...
Már csak értem lángolsz...
Imádom a fórmás, édesen tündéri melleid...
Imádom simogatni, csókolni, a számba érezni...
Izgalomtól csúcsosodó mellbimbóid...

Imádok nyomot hagyni a testeden...

Egy apró bélyeget, hogy csak az enyém...
Imádom ezeket a mesés domborműveket...
Amik érintése, izgalomba hozza egész testedet...
Imádok a szexi köldököd látványában gyönyörködni...
Ahogy kivillan, hívogatóan, csábítóan...

Imádom az ágyékodon nyiladozó virág illatát...

Imádom nyelvemmel érinteni, csókolgatni, finoman harapdálni...
Nincs is csodálatosabb érzés...
Mint amikor hozzáérhetek, tested legfinomabb ízű ékszeréhez...
Ami csak nekem tartogatsz...

Nem akarom, hogy "másnak" része legyen ebben a gyönyörben...

Imádom a tested vibrálását, magamon érezni...
Mikor nyelvemmel megérintem, majd ízlelgetem...
Ezt a hívogató virágot...
Ezt az érzéki, szerencsére használaton kívüli, csodaszép...

A legfinomabb illattal gyönyörködtető virágot...

Imádom a tested, ápolt,  kellemesen selymes érintését...
Imádom érintésed után, kezemen és ajkamon érezni...

Legszebb ékszered illatát...

Miután finoman izgatóan simogattam, ajkammal és nyelvemmel...
Érzékien csókolgattam majd ízlelgettem…
Mint a legfinomabb ízű fagylaltot...
Imádom a hangod hallani, a kicsit szégyenlős zavartságod...

Mikor arra kérsz, meséljek rólad...

A csókod ízéről, a tested mámorító illatáról...
A virágod felejthetetlen varázsáról...
Ami felülmúlja a legfinomabb illatú parfüm illatát...
Ha tehetném a Te virágod illatából készült parfümmel…
Illatosítanám magam egész nap...
De tudom, eljön az a pillanat...
Mikor ez az illat mindig rajtam marad...
Belém ivódik, részemmé válik…

S akkor, már soha többé nem akarok szabadulni tőle...

S a nyelvemen akarom érezni örökké az ízét...
Imádok írni rólad...

Mert tudom, imádod olvasni...

Izgalomba jönni tőle...

S kívánni, mindennél jobban akarni, hogy melletted legyek...

Mint most...

                                                      €$@ß@

Tudtad, hogy várok rád...

Akkor hirtelen, egy pillanat alatt...
Egyszer az életben, meglátsz valakit.

Tudtad, hogy minden álmod valóra vált.

Olyan ez, mint amikor felébredsz az álmodból...
A fejed még kába, a látásod homályos...
Nem is tudod pontosan miért...
Aztán hirtelen, a reggeli kávézás közepén eszedbe jut az álmod.
Először csak az álom kis szelete...
Aztán nagyobbik része...
Majd az egész.
Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől.
Ismerős lesz az egész...

Szeretnél visszajutni az álom színhelyére.

De nem tudsz.
Akármennyire próbálod, nem tudsz.
Az álom üldöz majd tovább.
Lehet, hogy egy napig.
Lehet, hogy egy életen át.
Ezt is megtehetted volna.
Megtehetted volna, hogy hagyod...
Hogy a tudatodba rögzült képem üldözzön egy életen át.
De ezt nem akartad.
Elhatároztad, hogy inkább rohansz...

Mint egy őrült, hogy visszajuss az álmodhoz...

Mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek.
Ezért jöttem el hozzád.

Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni...

Ennyi várakozás után.

Tudtad, hogy várok rád...

S mire eljött a reggel, már megértetted.
Amit, Én már rég, megértettem.

                                     €$@ß@

De a vágyaim nem csendesednek...

Szeretnék veled lenni, nem csak vágyakozni utánad...

S folyton, csak álmodozni rólad.

Szeretnélek érezni...

Az illatod, a fáradságod, a csended, a rezdüléseid.
Szeretnélek szeretni a valóságban, nem szavakkal csupán...
Hanem mozdulatokkal, csókokkal...Csak úgy.
Most szeretném megállítani a gondolataim...
Talán elfáradtam...?
Talán túl hosszú volt ez a hétvége...
Látod, nem szoktam le a túlzásokról, még most sem...
Fáradtak a gondolataim...

De a vágyaim nem csendesednek...

Túl sok amit szeretnék?
És kevés a vagy?
Kevés a jelen idő a napjainkban?
Ma még nem is mosolyogtam, inkább szomorú voltam.
Most, semmi sem vagyok...
Csak vagyok...
A szentek is vétkeztek ugye?

Van-e végzet vagy igézet, mi összeköt minket?

Félsz az érzésektől, mint a léptektől a sötétben?
Elfogyott a nap, elfáradtak a szavak is bennem...
Most nem akarok semmit, csak melléd bújni...
Hallgatni a lélegzeted, és a simogatásodtól elaludni...
Szeretném, ha újra Nő lennél mellettem.

Aludj jól, szép álmokat Kedvesem...

                                             €$@ß@

Egyszerűen megjelentél az életemben...

Vannak személyek, akik hozzám beszélnek...
De meg sem hallom őket.
Vannak, akik megsebeznek...
De rajtam még heg sem marad.
Ám van egy személy...
Akik egyszerűen megjelent az életemben...

És örökre nyomot hagyott bennem.

                                                                                                                €$@ß@

Modern matematika...

Szerelmi matematika...

Okos férfi + Okos nő = Szerelem
Okos férfi + Buta nő = Viszony
Buta férfi + Okos nő = Házasság
Buta férfi + Buta nő = Terhesség

Munkahelyi matematika...

Okos főnök + Okos beosztott = Haszon
Okos főnök + Buta beosztott = Termelés
Buta főnök + Okos beosztott = Előléptetés
Buta főnök + Buta beosztott = Túlóra

Vásárlási matematika...

A férfi dupla árat is megad azért, amire szüksége van.
A nő csak fele árat ad azért, amire nincs szüksége.

Általános összefüggések és statisztikák...

A nőt addig aggasztja a jövő, amíg férjhez nem megy.
A férfit addig nem aggasztja a jövő, amig meg nem nősül.

Az a férfi sikeres, aki többet keres, mint amennyit a felesége költ.
Az a nő sikeres, aki talál ilyen férfit.

Ha boldog akarsz lenni egy férfival...
Nagyon meg kell értened és egy kicsit szeretned.
Ha boldog akarsz lenni egy nővel...
Nagyon kell szeretned, és ne is próbáld megérteni.

A nős férfiak tovább élnek, de jobban várják a halált.
A nős férfi nyugodtan megfeledkezhet a hibáiról...
Fölösleges két embernek észben tartania ugyanazt.

A férfi ugyanolyan külsővel ébred, mint ahogy lefeküdt.
A nő külseje éjszaka romlik.

A nő a házasság elején azt reméli...
Hogy a férfi meg fog változni...De téved.

A férfi a házasság elején azt reméli...
Hogy a nő nem fog megváltozni...De tevéd.

Minden vitában a nőé az utolsó szó.
Ha a férfi ezután bármit mond, az egy új vita kezdete.

A férfi kétszer nem érti a nőt...
Házasság előtt és házasság után.

                                €$@ß@

A SZERELEM...

Egy érzés...

Csodálatos, mégis fájó érzés, a lelkünkből száll fel.
Egy érzés, ami nagyon mélyről indul.
Hogy hol van, mikor nincs?
Ki tudja?
Talán szunnyad, hogy lángra lobbanjon, ha megérint ez az érzés.
Átjárja egész testünket, minden porcikánkat, a sejtjeinket.
Befészkelődve kúszik egyre feljebb, vadul, megállíthatatlanul.

Egy álom...

Vágyakozás, beteljesülés, öröm, bánat, bizakodás...
Bizonytalanság, szelídség, vadság, odaadás, testi közelség.
Egy mozdulat, egy simogatás, egy összefonódás.

Egy vágy...

Egy mély vágyakozás a Kedves után...
Vágy, ami mindent felborít, beteljesít.
Egy vad őrület, maga körül mindent lángbaborító lobogás.
Egy állandó izzás, egy sóvárgás a szerelmesed után.

Egymásnak átnyújtott élet.

Szerelem nélkül nem élhetsz...
Nélküle félsz és nagyon fázik a lelked...
Nélküle magányos, szédült vagy...
De ugyanakkor a szerelemben is ugyanezt érzed.

A szerelem a legbolondítóbb, a legfájdalmasab...

De mégis a legcsodálatosabb érzés, amit átélhetünk ...

                                                      €$@ß@

Rád gondolok...

Rád gondolok, ha nap fényét, füröszti a tengerár...

Rád gondolok, ha forrás vizét, festi a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat...

S éjjel, ha ring a kis palló a vándor lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partot ér...

A ligetben, ha néma csend borul rám, köszöntésem téged ér.

Lelkünk egymástól, bármily messze szállva összetalál.

A nap lemegy, szívünkben csillag gyúl nemsokára.

Mondd, jössz-e már?!

                                                                                                      €$@ß@

Kinek fáj a válás?

Annak, akit otthagytak.

Akinek hátat fordítottak, meguntak, kisemmiztek...
Becsaptak, megaláztak, kihasználtak...
Akinek visszaéltek a jóságával, önzetlenségével...
Naivitásával, bizalmával.

Fáj a gyermeknek, akinek életet adtak...

Aztán magára hagyták.
A válás testileg-lelkileg megviseli a felnőttet és a gyermeket...
Megfosztja az álmaitól, derékba töri a terveit...
Kihat a mindennapi életére és beárnyékolja a jövőjét is.
A címben jelzett kérdés, sajnos, nagyon időszerű manapság...
Így válik a...

Holtomiglan-holtodiglan,  untomiglan-untodiglanná.

Egyre többen megtapasztalják, megszenvedik a válást...
Ki így, ki úgy igyekszik azt átvészelni, orvosolni.

Sok a miért, a hogyan kérdés ilyenkor...

Nincs rá mindenki által elfogadható válasz, magyarázat...
Mert ahány válás, annyi ok, ahány házasság, annyiféle.

A higgadt, józan ész gyakran meghátrál az indulatok előtt...

Ami ebből következik, az sajnos maga a pokol.

                                            €$@ß@

Ha nem érkezik válasz...

Ha egy nap, úgy érzed, sírnod kell...

Hívj engem!
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni...
De sírhatok veled.

Ha egy nap, el akarsz futni...

Ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy arra kérlek, állj meg...
De futhatok veled.

Ha egy nap, senkit sem akarsz hallani...

Hívj engem.
Ígérem veled leszek...
Ígérem nagyon csendben leszek.

De ha egy nap hívsz, és nem érkezik válasz.

Akkor ne tétovázz, Gyere gyorsan, hozzám.

Mert akkor, nekem van Rád szükségem.

                                         €$@ß@

Szeretni valakit...

Mi az... Szeretni valakit?

Sokáig azt hittem, megismerni...
Tökéletesen megismerni, minden titkával...
Megismerni a másik test minden reflexét...
A lélek minden indulását...

Megismerni, talán annyi, mint szeretni.

De ez csak elmélet.
Mi az hogy, megismerni?
Mennyire lehet megismerni valakit?

Egyáltalán biztos, hogy minden titkát ismerni akarom?

Már tudom... Nem erről kell szólnia...

                              €$@ß@

Néha...

Néha vereséget szenvedek...

De a vereséget, úgysem kerülhetem el.
Ezért aztán, még mindig sokkal jobb...

Ha az álmaimért vívott harcban, veszítek el néhány csatát.

Mint ha úgy szenvednék vereséget...

Hogy azt sem tudom, miért harcoltam.
     

                                    €$@ß@

Az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll...

Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől...

Hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll...

És nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas...

Mindig haragudni fog a másikra...

Mindig a másik lesz a hibás.
Valójában a rossz mögött mindig ott van...
Az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége...

Amit önmaga okozott önmagának.

                                     €$@ß@

Az érintés varázsa...

Ülünk egymással szemben, keresünk valamit a lélek-tükörben...
Csak egy pillanatra hunyjuk be a szemünk...

S gondolatban, máris vétkezünk...

Sápadtan érkezik a vágy...
Látom körbevsz a tétova némaság...
Még menekülnél, bőröd alatt feszülnek az idegek...
Ugrani kész minden izom, ami most körbe vesz. 
Most!
Csak menekülni el...
Most!
Menekülni kell...
Talán felugrassz és többé nem látlak...
Az nem lehet!

Nem engedlek el, tekintetünkbe kapaszkodnak a vágyak...

Foglyuj ejtettelek a sürgetés erős...
Harc dúl benned...
Maradni és mindent odaadni...
Vagy menni és mindent odahagyni.
Vörösen érkezik a vágy, látom zavart némaságod...
Már csak vibrálsz...

Csak vársz az érintésre a pillanatra...

Ami átszakítja a látszat falait, amiről azt hiszed, segít...
Hogy leküzd a feltörő szenvedélyt...
Ami úgy tesz, mintha adna még esélyt...
Hogy menekülhess, hogy elszaladj, de már nincs erőd.
Tested már csak az odaadás parancsát érti...

Már csak tekintetem símogatását érzi...

Csak az érintés varázsát várja...
Csak az ölelkezés mámorát kívánja.
Ismét nyitva a két szempár...
Ismét mosolyog két szemed rám...
Csendes derű és boldogság látszik a szemedben...

Ma is egy pillanatra a testedet éreztem.

                                                                                                                    €$@ß@

Belül tombol már a szenvedély.

Micsoda tűz lobog a rejtegető halovány fátyol alatt...

Felvillan a szenvedély és egyre csak akar... Akar.
A parázs még őrzi a régi vágyakat...
Felébredsz, de nem indulsz keresni újakat.
Tekinteted felperzsel, minden hazudott határt...

Minden erkölcsi gátat, határtalan szenvedélyed töri át.

Miért próbálod hasztalan elfojtani, amit nem lehet...
Elfogadni miért nem mered, hogy a vágyaid, le nem győzheted?
Titkos ölelések, tiltott pillantások és mosolyok...
Ha szabadon engeded érzéseid, miért hiszel másnak...?

Ne hidd el nekik, hogy Rossz vagyok.

Bűntudat-pillantások, képzelt érintések és az érzés...
Önmagadtól is félsz.
Kellene a megértés önmagad iránt...
Kellene az érzés a vágy, mely felemel s nem a mélybe ránt.
De a megszokás fogva tart, még erősebb a felszín, mint a mély...

Kívül az ostoba álarc, de belül tombol már a szenvedély.

                                                 €$@ß@