A szerelem, befejezetlen...

Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik...

Mert a szerelem, befejezetlen.

Ez egy folyamat, nem egy dolog.
Minden szerelmes, elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd.

Ne értsd félre...

Ez egyszerűen azt mutatja...
A szerelem, alapjában véve dinamikus.

A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van.

Magában a mozgásban rejlik a folyó élete.
Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog lesz belőle...

Akkor már nem folyó többé.

                                       €$@ß@

Amin, egyszer majd Együtt, jót mosolygunk...

Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó...

Mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok.

Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk...

Hamarosan nem lesz más...

Mint egy bejegyzésem a Blogon...

Amin, egyszer majd Együtt, jót mosolygunk...

                                         €$@ß@

Megtanítottuk egymást szeretni...

Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez Igazi szerelem.

S ha egyszer a távoli jövőben, találkozunk az új életünkben...

Boldogan fogok Rád mosolyogni...

S majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt...

Miközben megtanultunk szeretni...

                                                 €$@ß@

Te, ezt tetted Velem...

Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkal.

Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben...

Észrevetted..?

Te, ezt tetted Velem...

                                                              €$@ß@

                              

A Férfiak is álmodnak Királylányról...

A szőke herceg, minden Nő életének fontos szereplője.
Szép, erős és bátor, és hófehér „lovon” érkezik.
A tökéletes partnerről való fantáziálás, nem csak a Nők sajátja.
Mi férfiak is egyre többen vágyunk...
Nyíltan vagy titokban...

Az Igazira, egy Igazi Királylányra...

A tündérmesék, lányoknak íródtak…
Éppen ezért a fiúk nem tudnak azonosulni vele.
Egy mellékszereplő, nem a fiúgyermek álma…
Így máshol keresik saját képzeletbeli karakterüket.
Az ő figyelmük elsősorban a szupererővel rendelkező hősökre irányul…

Akiknek a szerelmi élet sokad rendű, vagy nem is létezik.

Részben ezzel magyarázható, hogy míg a lányok a szerelemre…
A tökéletes partner keresésére nevelődnek…
Addig a fiúk inkább a stratégiai játék a nagy tettek…
S a bizonyítás vonzáskörében építik fel egyéniségüket.

Mára azonban ez a tendencia is megváltozott.

A nemi szerepek kiegyenlítődésének köszönhetően…
Egyre több illúzióról hullik le a lepel.

Tény, hogy Mi is el kezdtünk beszélni az érzelmeinkről…

S nagy részünk, ha nem is emlegeti…
De álmodozik az ideális partnerről.

Csak egy Igazi kell…

A nagybetűs szerelem „Feltétel” nélküli keresése…
Sok Férfi számára, még most is „furcsa” jelenségnek számít.
Nehezen egyeztethető ugyanis össze a férfiasságról alkotott képpel.
A független, érzelmileg nem birtokolható férfi képét…

Egyre többen utasítjuk el.

A westernfilmekből ismerős magányos hősök generációkat tettek boldogtalanná…
Mert képtelenek voltak megfelelni a „mindig erős, hős” szerepkörének.
A védelmező, de gyengéd érzelmektől mentes férfiideál…
Az évek során egyre inkább hitelét vesztette…

Ma már egyre többen vagyunk, akik büszkén mutatjuk ki érzelmeinket.

Nem sokat akarunk, hanem egyet, az Igazit.

Nekünk nem kalandra és trófeára, hanem egy Társra van szükségünk…
Akivel kölcsönösen támogatjuk és meghallgatjuk egymást.

Arra vágyunk, hogy választottunk, Igazi Társunk legyen…

Úgy figyeljen Ránk, mint ahogy mi Rá.
Futó kalandok helyett…

A szerelemtől boldog mindennapok lebegnek a szemünk előtt.

Ezért is keresünk és választunk, korban hozzánk illő Társat…

Ami, egy testi-lelki érettségre utal.

A tökéletesség kergetése könnyen oda vezethet…
Hogy az ember végül egyedül marad.

Tökéletes partner ugyanis nem létezik…

Hiába hajszolnánk eltökélten a hibátlant.
Az elképzelt ideálhoz való ragaszkodás…
A nagy Őt kereső férfiakra talán még inkább jellemző, mint a Nőkre.
Ők a tapasztalataikból…
S elképzeléseikből kreált Nőideált kergetnek…
Akinek a létezése, elég valószínűtlen.
Ezért, még ha ott is a láng az első találkozásnál…
Elég egy rossz válasz, egy hibás gesztus…
Hogy azonnal lelohadjon a kezdeti lelkesedés, és továbbálljanak.
A kompromisszumokra kevésbé hajlamos férfiak pedig…
Nem adnak lejjebb elvárásaikból…
S kitartanak a bennük élő fantáziakép kergetése mellett.
A folyamatos csalódás pedig egyre gyanakvóbbá teszi őket.
Egy szerelmi viszony az első perctől azzal fenyeget, hogy egyszer véget ér.
Az ettől való félelem pedig mindkét nem számára kétségbeejtő.

Nem a nagy Őt kell keresni, hanem az Igazit.

S ha megtaláltuk, könnyedén és kitartóan elutasítjuk az elmúlást.
A tűzre és az átütő, őrült érzelmekre állandóan szükségünk van…

Úgy is mondhatnám, magába a szerelembe vagyunk szerelmesek.

Ettől függetlenül indíttatásunk mélyen érzelmi alapú.
Mint valamilyen drogtól, úgy függünk egymástól…
S ez valójában így van...

Én, megtaláltam az Igazit…

                                                   €$@ß@

Férfiszemmel... Férfiak és a romantika.

Férfiszemmel...
Férfiak és a romantika?
Sokan egyből mondanák, hogy ilyen nem létezik…
De meg kell cáfolnom a hitetlenkedőket.

Mi Férfiak is tudunk romantikusak lenni…

Ha eltalál Ámor nyila.
Olyan dolgokra is képesek vagyunk…

Amiket legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna.

Él az emberekben sok-sok tévhit a romantikával kapcsolatba.
Rengeteg film szeretné megmondani, hogy mi a romantika.
Elkápráztatják a nőket szebbnél szebb képekkel…

A romantika szó hallatán mindenkinek beugrik valami.

Kinek egy csokor rózsa…
Gyertyafényes vacsora, csokoládé csodaszép csomagolásban…
Illatos, illóolajos gyertyafényes fürdő.

De valamiért, olyan álszentnek tűnik mindez.

Olyan, mintha csak az lenne a cél…
Hogy ágyba vigyék az elkábított Nőt.
Számtalan lényegtelen dolgot emelnek ki, és elenyészik az érzelmi rész.
Sajnos sokak számára, csak ezek a külső jegyek a fontosak…

Elfelejtik a valódi jelentését.

A romantika egy másik…
Sokak által el nem feledett arcát szeretném bemutatni.

Azt az oldalt, ami igazán közel hoz két embert egymáshoz.

Lehet, hogy itt is jelen vannak, a korábban említett külsőségek…

Viszont a cél különbözik.

Nem az a fő szempont…
Hogy egy hét egy nap, rosszabb esetben egy óra után lefektessük a Nőt…

Hanem az, hogy tényleg kedveskedjünk neki…

Örömet és szépséget vigyünk a napjaiba.

Mind a két fél életét megszépítik ezek a pillanatok.

Romantika minden, amivel önzetlenül megajándékozzuk a másikat…

Legyen ez akár egy szó vagy egy ölelés.
Jó visszagondolni azokra az időkre…
Amikor a férfiak tényleg törték magukat…
Hogy a szeretett Nő, akár csak szóba elegyedjen velük.
Bókoltak nekik naphosszat…

Ajándékokkal árasztották el Őket és tisztelték lényüket.

S itt a hangsúly, a tiszteleten van.
Ha, mára csak a külsőségek maradtak…

Akkor legalább, abban kéne profinak lenni.

Hihetetlen gazdasági háttere lett a szerelmemnek.
Valentin nap...
Ömlenek ránk a reklámok.
Vegyél csokit, ha szereted kedvesed…
Vegyél drágábbnál-drágább ékszert…
Vegyél meg minden bóvlit a kirakatok polcairól.

Fontosabb lenne egy tárgy, egy csóknál?

Sajnos ezt sugallják.
Virágárusok horror árakon kínálják sokszor aszott növényeiket...
Furcsa világban élünk.

Miért lehet az, hogy ennyire elsikkadt az igazi jelentése ennek a szónak?

Miért változott meg ennyire az emberek látásmódja?
Nincs idő a mai világban a kedvességre?
Sokkal egyszerűbb megvenni kedvesünk szerelmét…

Mint sem igazán tenni érte?

Férfi szemmel, nincs szebb látvány…
Mint amikor a szerelmünknek bókolunk…

S Ő, örömében, zavarában elpirul.

Hölgyeim, azt kell mondanom…
Ha így haladunk tovább, áldaniuk kell azokat a perceket…

Amiket igazán Önöknek szentelnek.

Álljanak a sarkukra és tanítsák meg párjukat a romantikára…

Higgyenek Nekem, nem halt ki a férfiakból ez az érzés...

Menni fog…

                                                €$@ß@

Álmaimban...

Álmaimban, amit estenként látok...

Te közel lépsz hozzám, s ajkaiddal érinted a számat.

Érzem a tekinteted az arcomon, érzem érintésed a karomon.

Látom szemeidben a lángot, ami Nekem, eddig hiányzott!

Ahogy ég benned a lángoló tűz, az minden gondot, bánatot elűz!

Vágyom arra, hogy igaz legyen...

S mindig itt legyél velem...

Veled édes minden pillanat.
Ne legyen vége a csodás álomnak...
Ennek a mesének...

Akard, hogy végre, ébren is megtaláljalak!

                                 €$@ß@

Ha szeretsz engem, ezt akarod...

Ha szeretsz Engem, akkor ne engedj el...

Akkor fogd a kezem, hajtsd a fejed a mellkasomra...
Hallgasd a szívverésem…
S hidd.

Merd hinni, hogy Érted ver!

Én ezt akarom hinni.
Ha szeretsz Engem, akkor állj Elém, nézz a két kék szemembe…

S mondd ki bátran, hogy szeretlek!

Ölelj át, úgy, hogy roppanjanak a csontjaink…
Szoríts erősen…
S ha zokogni kezdek, üvölts velem, ordítsd a fülembe...

Szeretlek!

Rázz meg erősen, akard, hogy nézzek Rád…
Még ha nem is látlak a könnyeimtől.

Téged mindig látnom kell…

Téged mindig tudnom kell…

Magam mellett kell, érezzelek!

A hajad selymét, az illatod, az ajkad csodás ízét…
A szemed meleg, éltető zöldes-barna színét, a szíved szerelmét!

Nem mersz beszélni?

Törj össze egészen, apró szilánkokra, majd söpörj a zsebedbe…
S hordozz úgy, mint anya a gyermekét...
A szíved alatt, a combjaid közt...
Vigyázz Rám, amíg össze nem forraszt a tüzed.

Aztán, már Én vigyázok Rád…

Ha egyszer összetörtél, és mégis élek a karjaid közt…

Akkor, már megszelídítettél…

Csak most oltalmazz Te Engem.

Ne titkold, ha szeretsz!

Látod, Én zokogva kérlek, hogy Te legyél az…
Aki lemossa rólam azt, amit mások raktak Rám.
Én tiszta vagyok, tiszta, csak vegyétek észre!

Csak Te vedd észre!

Mert Te szeretsz igazán...
Ha szeretsz, akkor takarj még a fény elől…

A Tiédnél több világosság úgysem kell nekem.

Fogadj a szívedbe, hogy a szívembe fogadhassalak...

Hogy kacagva ordíthassam beléd az életem...
Hogy sírva öleljelek magamba…
A bőröm alá, a bordáim közé, a szívem mögé.

Ez vagyok Én, csupa szerelem és vágy…

De Te vagy a virág a szív romjain, nem más.

Nincs más.
Nincs bokor, fa, fűszál, csak egyetlen kicsiny bimbó…

Egy fehér szűz, tisztább, mint Én valaha voltam.

S érzem, hogy lassan vörösre festem…
De mosolyognál, ha végül kezedbe adnám, ezért nem bűn.
Ha szeretsz, nem rágalmazol meg.
Nem rágalmazol meg azzal, hogy nem szeretlek.
Ha majd öledben sírok, egészen addig, míg elapad a könnyem…
S szelíden azt tudod mondani…

Semmi baj, szerelmem…

Akkor tudom, hogy otthonom van a karjaid között.
Szilárdabb, mint egy erőd, melegebb, mint egy családi fészek…

S jobban az Enyém, mint a saját vérem.

Ezt akarod?
Ezt?

Én ezt akarom, az utolsó porcikám is ezt akarja.

Remegek érte.
Csak Te ne remegj!
Most ne...

Aztán majd remeghetsz, ha hozzád érek…

Ha egy napon a szerelmem megcsiklandoz…
S Benned is több lesz a vágy…

Annyi, hogy kibuggyan, akkor Velem remegsz majd.

Ezt akarod?

Akard!

Ha szeretsz Engem, ezt akarod...

                                           €$@ß@

Mozgalmas hétvége...

A hétvége, bővelkedett a látványos rendezvényekben…

Jó páron, Én is részt vettem…
S mivel fényképezőgép nélkül ritkán mozdulok ki…

S az is igaz, nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos…

De ez nem tartott vissza …
Így is vagy 10 GB-nyi fotóval zártam a hetet…
Pedig még a mai...

Magyarország - Szlovénia férfi kézilabda mérkőzés, hátra van…

Néhány érdekesség a hétvége eseményeiből…

Országos Rallye Bajnokság Bükfürdő…

Ez számomra is meglepetés volt…
Mivel a Rallye, ez idáig távol állt tőlem…
De hát, ha az embernek ismerősei vannak az egyik csapatban…
Miért ne?
Hajrá TAXI4!!!!

Az Alsóőrsi Harley Davidson Motoros találkozó….

Igaz külön lapot kapott, de itt is helyet érdemel…

Legendák a legendák városában…

Említésre méltó, a visszatérő...

Balatonfüredi Ferrari Teszt-vezetés is…

Bár a Motoros felvonulás mellet, háttérbe szorult…
De, ott voltak…

Magyarország - Szlovénia férfi kézilabda mérkőzés...

Fergeteges hangulat...

Óriási élmény...

                                                                                    €$@ß@

Én, "csak" így tudlak szeretni...

Talán, lehet sokféleképpen szeretni...

Féltőn, irigyen aggodalmasan, önzőn, nagyvonalúan...
Kegyetlenül, fájdalmasan békésen, lázadón és elfogadón.

Nem tudom...

Én, csak szeretni tudok...

Szárnyakat adok, s magammal ragadlak a messzeségbe...
Hullámok hátán, tovaragadlak az önző világ zajától...
Rohanó üstökös életed, csillagfénnyé szelídítem...
A fenyvesek suttogásán andalítom szívedet...
S lelked nyugtalan tüzét melengető parázzsá csitítom...
Sólyomszárnyakon repítelek, csendes lankák ölére...
Lepkeszárnyakon ringatlak, álmatag tavak partján...
Nem kérdezem, merre jártál, ha hozzám érkezel...
S nem kérdem, merre mész, ha távozol.

Szeretlek...

Ahogyan a föld sem kérdez...
Csak megnyitja termékeny ölét a búzaszemeknek.
A patak sem kérdez, csak halk csobbanással, oltja szomjad.
A nap sem kérdez, csak hangtalan ragyogással, melegíti lelkedet.
Nem építek várat köréd, szerelmem márványköveiből...

S nem bilincsed, hanem felszabadítód akarok lenni...

Halkan ölelő Társad, mint a tölgyeké a borostyán.

Ha azt kérem, szeress, azt kérem légy szabad.

Ha azt mondom, szeretlek, azt mondom, szabad vagyok.

Én, csak úgy tudok szeretni...
Ahogy a puszták ménese, vágtat a szélben...

Szabadon boldogan gátak nélkül.

Én, csak úgy tudok szeretni...
Mint a rózsák szirmai a nyári szellőben...

Magamhoz ölelve, s Veled táncra perdülve.

Csak úgy tudok szeretni...
Vijjogva, szárny csattogva, mint a sas madarak a büszke bérceken.
Szembeszegülve a kaján világgal...

Szeretni harcos lázadással, vállam válladnak feszítve.

Szeretlek...

Ahogy fehér éjszakákon egymásba borulnak...
A nyírfák karcsú törzsei.
Ahogyan mélyzöld tavak, őrzik hallgatag mélyüket...

Szeretni mohón, ahogyan a hullámok ölelik a sziklaszirteket.

Csak úgy tudok szeretni...
Hogy a sivatag harmatcseppjeit adom tenyeremből Neked.

Madárfüttyös hajnalok álmait csókolom a szádra...

Én, csak így tudok szeretni...
Vad zabolátlan csendes nyugalommal...
Lágy suhogással, édes öleléssel.

Egyszerű szerelmes szívvel.

Olyan Csabásan...

                                      €$@ß@

Igaz szerelem...

Amikor a napba nézek, Te jutsz az eszembe...
Amikor a holdra nézek, Téged látlak benne...
Amikor feljön az első csillag este, Te jársz a fejemben...

Mikor azt kívánom, bár velem lennél...

Mikor minden álmomban Te jelensz meg.
Mikor fényes nappal, nyitott szemmel, álmomból felkelek...

S Te nem vagy mellettem.

Mikor hiányod annyira éget...

Hogy úgy érzem, ennél rosszabb már nem lehet.

Mikor a Kedvedért, mindent megteszek...

S Téged mindenkinél előbbre helyezlek.

Mikor Neked mindent elnézek, s elbújva zokogok csendben...
Mikor azt akarom, Neked jó legyen...
Vállalva minden felelősséget.

Mikor nem számít, hogy Én mit érzek, csak Te boldog lehess...

Azt hiszem Kedvesem, ezt nevezik, igaz szerelemnek.

                                                      €$@ß@

Harley Davidson Találkozó Alsóőrs 2010...

Harley Davidson Találkozó Alsóőrs 2010...

 

                                           €$@ß@

Aznap...

 

Aznap, lehalkították susogásukat a lombok...
Madár sem dalolt a fák között...
A fűszálak, mind rezzenéstelen álltak.
S Mi táncoltunk, valami sosem hallott dallamra...

Akár csak papírhajó a víz tükrén, ringott lágyan a csípőd...

S éreztem, ahogyan szíved dobolta az ütemet.
Aztán hosszan megcsókoltalak, és szemedben láttam a Napot...
S Te halkan súgtad a fülembe...

Szeretlek.

S bár, Rám rogyott az ég, mégis könnyű voltam...
Repültem, boldogan, fenn a magasban...
Fel, a felhőtlen kékségben, mert boldog voltam.

Boldog, mint talán senki sem a Világon, abban a pillanatban.

Hiszen enyém a Mindenség!
Minden, mi szép, és jó, a közel s a távol...
Hegy, bérc, csörgő patak, erdő, mező, föld s az ég...!
Enyém?

Nem.

Bár Engem ölelsz, Engem szeretsz...

Az enyém mégsem lehetsz sohasem!

Mint a legszebb virág a réten...
Nem Enyém, nem Tied, senkié.

Enyém csak a pillanat, mint az illata a virágnak.

De ez örökké bennem él.
Aznap lehalkították suttogásukat a lombok...
S az öreg tölgy alatt, a vállamon pihentél, miként pihegő galamb.

S úgy öleltél, mint aki, soha nem enged el...

S Én úgy öleltelek, mint ahogy az ér fonja át a szívemet.

A fűszálak táncoltak talán, vagy a Világ forgott sebesebben?
Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy szerettem volna... 

Ha akkor megáll forogni a Világ, s maradsz a vállamon.

                                                    €$@ß@

Az Igazi...

Az épp aktuális szerelem és az Igazi között, nagy különbség van.
Az első csak gerjedelem, a másik kozmikus kapocs.

Mert az Igazi, az egyetlen, Ő a lélek társad.

Szerelmes lehetsz számtalan másikba...
Mondhatod és hiheted mindre, hogy ők azok...
De ezek csak állomások, mérföldkövek.
Végül úgyis kiderül, hogy megint nem ő volt az...

Hanem csak hasonlított rá(m).

S ahogy Te kerestél Engem, Én, ugyanúgy kerestelek Téged.

Már rég óta ismertük egymást...
De eddig, még nem értünk meg egymásra...
S hosszú évek múltán ismertük fel, Igazán egymást.

Természetesen nem Én vagyok a megtestesült tökéletesség...

Butaság volna ezt hinni.
Inkább azt mondanám, Én vagyok a Hozzád legjobban illő...

A másik feled, a részed.

Nem kiválasztani kell egyet a sok közül...
Hanem Újra megtalálni...

S Mi végre, Megint megtaláltuk Egymást.

Felismertük egymásban azt, aki mindig hozzánk tartozott...
S akihez mindig tartoztunk.
A külső pedig részletkérdés...
Nem véletlenül különböznek az ízlések.

Úgyis olyan, amilyenre vágyunk...

Hiszen, nem véletlenül vágyunk pont egymásra.
Aki pedig kompromisszumot köt…
S megmagyarázza magának, hogy a szerelem úgyis elmúlik...
Mert ez törvényszerű...
Az nem csak magától veszi el a boldogságot...

De az Igazit  is elzárja magától...

S valaki más párját is elveszi.
Így máris négyen lesznek magányosak...
Még ha oly nagy is a tolerancia, meg a szeretet köztük.
Szerintem a szeretet a barátoknak, rokonoknak való.


A Társadat, szerelemmel szeresd!

Ha már nem érzed a szerelmet, akkor nem ő volt az Igazi.

Mert az Igazit, sohasem unhatod meg!

                                                       €$@ß@

Újratöltve... A szerelem fáj...

Balogh Brigitta... A szerelem fáj...

Törékeny érzelem fut át a szívemen, szerelmünk minden reggelén.

Van úgy hogy átölel, olyankor más nem kell, de mégis félek tőle Én.
Mondd mi ez az érzés?
Oly keserű, édes íze van.
Gyötör a kérdés...

Én szeretem Őt!

De a szerelem fáj.
Mert szívemet összetörte más ezerszer már.

Én akarom Őt, ki soha sem bánt...

De idebent százegy ajtót még a múlt bezárt...

A szerelem fáj...

Adj időt.

A szerelem ég...

Várj ne kérdezz.

Idekint tűz borítja testem, ott belül a jég...

Hogy újra érezz.
Mit ér az értelem?

Ha lelkem védtelen...

Szívemben érzem még a tőrt.
Hiába rejtem ezt, közel van még a perc, mikor még száz darabra tört.
Mondd mi ez az érzés?
Mi ez az érzés?

Oly keserű édes íze van...

Gyötör a kérdés...

Én szeretem Őt!

De a szerelem fáj!
Mert szívemet össze törte más ezerszer már.

Én akarom Őt, ki sohasem bánt.

De idebent százegy ajtót még a múlt bezárt.

Várj rám!

Veled érzem új nap vár!

Várj még, amíg a tegnap messzire száll!

Adj időt!
Adj időt!

Várj ne kérdezz!

Ne kérdezz!
Adj időt!

Hogy újra érezz...

Hogy újra éljen...

Adj időt!

Újra éljen a szívem...

Adj időt, hogy újra érezz...
Adj időt, várj, ne kérdezz...
Adj időt!

A szerelem fáj!

                                                   €$@ß@