Kedvesem...
Az álmaimban, minden tökéletesen működik...
De az álom, csak álom...
Pedig Te is, Én is egyet akarunk...
Miért nem teszel érte, hogy valóra is váljon..?
€$@ß@
2010. november 14., vasárnap
Az álom, csak álom...
Kedvesem...
Az álmaimban, minden tökéletesen működik...
De az álom, csak álom...
Pedig Te is, Én is egyet akarunk...
Miért nem teszel érte, hogy valóra is váljon..?
Ami a szívünkbe van írva...
Kedvesem...
A szemünk őszinte, becsületes, tiszta...
Elmondja, ami a szívünkbe van írva.
De ugyanakkor a szemünk, őszintén kemény s könyörtelen...
Halogatás nélkül el kell mondania azt is...
Ha valami kihalt a szívünkben.
€$@ß@
Csak mi, együtt, ma, örökre. Mindörökké...
Veled, Én kéz a kézben vándorolni tudnék...
Patakot követve, erdőkön át, nyári lángolásban...
Az ősz aranyszínű fényében s a messzenéző fehér hómezők nyomában.
Lelkedből olvasni, Őrült lángolásban....
Azt a szót keresni, amire mindig is vágytam.
Mert a szemed többet mond, mint mások beszéde.
Te megértesz, jobban, mint bárki előtte...
Jobban, mint ahogy Én, néha Magamat megértem.
Nálam otthonra lelnél, Én Magamra találtam Benned...
Amit Te szeretnél, az nem más, amit mindig is szerettem volna.
A nevetésed lelkemben érezni.
Mert csak Te tudsz, úgy nevetni...
A boldogságod könnye, az Én szememből csordul...
Amikor az őszi reggeleken köd ül a tájon...
Tudom, hogy kell meg kell találnom, mert még mindig Rám vársz...
S Én Reád várok.
Mindenütt kereslek, már nem kell hogy félj.
Mert, ha megtalállak..?
Onnantól nincs tovább, nincs többé keresés.
Minden értelmet kap, végső megoldást.
Nem lesz többé Én, nem lesz több távolság, nem lesz holnap.
Csak mi, együtt, ma, örökre.
Mindörökké...
€$@ß@
2010. november 13., szombat
Mert hinni akarunk, mert többet akarunk...
Meg lehet-e szokni az örömöt, a boldogságot...
A mosolyt, a barátságot, a szerelmet, a szeretet..?
Mikor válik megszokássá egy mozdulat, egy mondat, egy kapcsolat..?
Miért félsz a bizonytalantól, miért nem mersz kockáztatni...?
Látod Én is megtettem, Érted, Értetek...
S vajon meddig bírod elviselni a régiből fakadó fájdalmat..?
Lefekhetsz-e egyszer úgy este, hogy már nem érezed sebzett lelkedet..?
Hogyan tudsz beletörődni a hiányomba..?
Mert Én nem tudom elviselni a Te hiányod...
Vagy szíved egy része, mindig utánam vágyódik majd..?
Mert az Én szívem utánad vágyódik...
Elmúlhat-e az elmúlhatatlan..?
Tudod Kedvesem...
Az Igaz szerelem nem múlik el.
Még a legnagyobb viharban is emlékszik a napra.
Igen, Éltessen Téged is a remény...
Mert még ha villám csap belé és porig égeti...
Akkor is hinned kell benne, hogy a nap újra felragyog.
Mert a remény tényleg ott van mindenhol...
Egy mosolyban, egy mozdulatban, egy szóban.
Talán csak azért, mert látni akarjuk...
Mert hinni akarunk, mert többet akarunk...
Mert Emberek vagyunk.
€$@ß@
2010. november 12., péntek
Mely hozzád vezetett...
Ülj az ölembe, s nézzük együtt az utat, mely Hozzád vezetett...
Ne törődj most a kitérőkkel, Én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet...
Ne törődj most a kitérőkkel, Én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet...
Leolvasztotta a Szerelmed, a lelkemre fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de mindig is szerettem az utat...
Zötyögtette a szívem, de mindig is szerettem az utat...
Mely Hozzád, s a szívedhez vezetett.
€$@ß@
Amit a szívünkkel, szépnek látni akarunk...
A szépség fogalma, folyton változó...
Örök és mégis mulandó...
Megfogható és megfoghatatlan...
Reményteli, csodálatos...
Egyszerűen, vagy szerencsére...
Egyénfüggő kérdések sokasága.
Mint ahogy Mi is azt látjuk Egymásban szépnek...
Amit a szívünkkel, szépnek látni akarunk...
De erre mindenkinek megvan a maga belső...
Sok esetben, másra nem tartozó válasza.
€$@ß@
Embernek lenni...
Ma Valaki azt mondta...
€$@ß@ "Birka türelmed van" ehhez a Lányhoz...
Igaza volt..!
Én egy olyan Ember vagyok...
S az "Embert" nem akár miért írtam nagybetűvel...
Mert van olyan Barátom, aki azért szeret...
Mert Embernek tart...
Őszinte Embernek...
S ez jó érzéssel tölt el.
Most úgy szerettem volna kezdeni a mondatom, hogy...
"Azaz igazság..."
De valamikor régen, mélyen Belém ivódott egy beszélgetés...
"Ha valaki így kezd egy mondatot, hogy...
Azaz igazság... Na, akkor kezdődik a hazugság..!"
Szóval, nem csak Vele vagyok őszinte...
Hanem, Mindenkivel.
Visszatérve az előző gondolatmenethez...
Én egy olyan ember vagyok...
Akinek meg sem kottyant eddig ez a várakozás...
Tudod, ha tudom, hogy hová tartok, s mi vár Rám...
S Te ezt nagyon is jól tudod, mire nem lennék képes Érted...
Ennél sokkal, de sokkal több időre is telne.
De az is Igaz Rólam...
Ha fogalma sincs róla, hogy hová és minek is rohanok...
Akkor azt sincs türelmem kivárni...
Míg a közlekedési lámpa zöldre vált.
€$@ß@
A legbecsesebb érték...
Kedvesem...
A boldog, viszonzott szerelem, a legbecsesebb értéke a világnak...
Nem hever úgy, mint kavics a parton..!
A közönyös járókelő nem szedi fel, egyszerűen elmegy mellette.
S az sem adatik meg mindenkinek, hogy felismerje...
Pedig mindenki előtt ott hever, legalább egyszer.
€$@ß@
Szavak...
Számtalanszor becsaphatják testem és a lelkem...
Feltámadok Én újra, csak időt kell nyernem.
Időt a szenvedéshez, időt a haraghoz...
Időt a békéhez és időt a Szavakhoz.
Mert a Szavak nem csak betűk, sokkal többek annál...
Tudod Kedvesem, a Szavak, Igéretek, a Reményt adják.
A szó, mára nem szent, de Én szeretném azt hinni...
A Szerelmem ajkáról, csak Igaz fog születni.
Ne legyen ilyen a világ..! A Szavak többek legyenek mint szavak...
A szemembe s a hátam mögött, ne legyen más jelentés és alak.
€$@ß@
2010. november 11., csütörtök
Az óvatosság a félelemből gyökerezik....
Kedvesem...
Légy tudatos, de sose légy óvatos.
Nagyon apró különbség van e kettő között.
A tudatosság nem a félelemben gyökerezik, míg az óvatosság igen.
Aki óvatos, az talán sosem hibázik, de nem is jut messzire.
Akár hiszed akár nem...
Én vagyok rá az élő példa...
€$@ß@
A könnyű, így válik nehézzé...
Kedvesem...
Valahol, nagyon igaz ez a mondás...
"Ha azt akarod, hogy egy könnyű dolog nagyon nehéz legyen...
Akkor csak halogasd."
Tudom nem volt könnyű az a döntés amit Én is meghoztam...
S az sem lesz az, ami Rád vár...
De ne akard, hogy még nehezebb legyen...
€$@ß@
Az Én Rózsám...
Az idő, amit a Rózsámra "vesztegettem"...
Nem "elvesztegetett" idő.
Az tette olyan fontossá a Rózsámat.
€$@ß@
De ha hiszel benne, mert megéri hinni…
Mindig minden pillanatban hinnünk kell a csodákban….
Mert ha hiszünk benne, meg is történik.
Bízni abban, hogy egy másfajta gondolkodás, megváltoztatja az életünk.
S ha bízunk benne, meg is változtatja az életünk.
Bízni abban, hogy Ránk talál a szerelem…
S mert azaz út, amit választottunk, egy Igaz útnak bizonyult…
Láss csodát…
Megajándékozott Minket azzal a gyönyörű érzéssel, amit úgy hívnak...
Nagybetűs Szerelem.
Olykor kiábrándít, megkeserít…
De ha hiszel benne, mert megéri hinni…
Minden vereségre két győzelem jut.
€$@ß@
2010. november 10., szerda
Te vagy az egész életem...
Nem számít mikor jöttél...
Nem fontos, hogy nem voltál mellettem a kezdetek kezdetétől.
A lényeg, hogy megjelentél és azóta nem hagytál el.
Azt nem mondanám, hogy soha nem hagytál még cserben...
Sajnos Én is egyszer...
De nagyon vigyázok Rád..!
Hatalmas kinccsé váltál az életemben.
Meglehet, Te vagy az egész életem.
€$@ß@
Ám legyen..!
Az élet azokat szereti...
Akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá.
Hányszor de hányszor megtettem...
Lehet, hogy olykor térdre kényszerít, meghurcol, összevérez.
Ha ez a sorsom...
Ám legyen..!
Attól még nem dől össze a világ.
Eddig, még mindig eljött az Én időm, amikor újra talpra állhattam.
Hisz, csak a szobrok nem hajolnak.
Annál, Én sokkal többre tartom Magam...
€$@ß@
2010. november 9., kedd
Érted, Rólad, Értem, Rólam...
Szerencsére, nem azt szeretjünk, aki a legszebb...
Hanem, aki a legszebb gondolatokat hozza ki Belőlünk.
€$@ß@
Szerettelek, szeretlek, s szeretni foglak...
Kedvesem...
Tükörképed vagyok...
S nem csupán Önmagad visszamosolygó álomarcú foszlányaként...
Hanem titkunkat mélyen őrző...
Elhagyatott padlás, suttogó árnyalakjaként nyúlok feléd.
S nem csupán gyöngyfényszerű csillogásod tükröződik bennem...
Hanem megmaradt tisztasága ennek az örvénylő, kicsit romlott...
Mégis általad, oly bűntelenné vált életnek.
S ha nem lenne, azaz oly égető hiányod...
Mint ahogy a lángoló bozóttűz...
Pillanatok alatt győzi le a napfény-szítta száraz virágot.
Mert ahogy Magamba nézek, megpillantlak Téged...
Ívhajlatos kecses testedben mártóznék szüntelen.
S a tükröződő álomszerű képeket, Eléd borítanám...
Mint vörös sziromszőnyeget.
Talpad csipkefinomságú léptei nyomán...
Elfelejtettnek hitt látomások öltenek a jelenben testet...
Régi fájdalmaink, bízván lecsorgó viaszba kötnek.
S talán gyertyalángjuk fényét, táncba nem hívja többé a sötéten gomolygó este...
Pilláid rejtekéből lecsókolnám a könnyek apró kristálygömbjét...
S jósnőként olvasnék belőle...
A múltban, a jelenben, s a jövőben...
Szerettelek, szeretlek, s szeretni foglak...
Mindörökké, mindörökre...
€$@ß@
A düh rossz tanácsadó...
Elnyerni valaki bocsánatát hatalmas kegy volt a múltban…
S felemelő érzés a jelenben is…
Mikor az a hatalmas kő leesik az emberfia szívéről…
Senki nem hallja, de Te érzed, s ezt az érzést megosztanád az egész világgal…
De még nem teheted nyíltan és őszintén.
Miért bűn megbocsájtani..?
Bármilyen nagy is volt az hiba, amit elkövettem...
Tavaly október óta, csak az éltet, hogy kijavítsam azt a hibám...
Miért ítélünk el valakit, aki él ezzel a keggyel..?
Ha megajándékoz a megbocsájtás gyönyörű érzésével...
Hisz titkon, mindig-mindenki erre vágyik...
Még az utolsó pillanatban is.
Kerültem mindig egy fogalom egy név lírását a Blogban...
Istenét...
Nem véletlenül...
Mivel az Ő világa, nem az Én világom...
Most leírom, először és utoljára...
Talán csak "Isten joga" megbocsájtani..?
Hiszen, valahol mi is Istenek vagyunk...
De másmilyen értelemben.
Az, hogy a világ, a világod mikor fog megbocsájtani Nekem, nem tudom…
Biztos lesz, aki hamarabb, akit talán kevésbé mélyen érintett…
Lesz olyan, akinél évek múlva érdemlem csak ki a bocsánatot…
Viszont van egy Valaki, akit elvakult düh hajt…
Aki most még azt hangoztatja, ilyen bűnt nem lehet megbocsájtani…
De ez nem jó gondolkodás...
A vesztern "hősök" kora lejárt, régen lejárt...
Szemet-szemért, fogat-fogért..?
Vagy szegény Döbrögi uraság esete..?
De egy jó tanács, a düh rossz tanácsadó…
Főleg az elvakult düh, rossz tanácsadó…
Mi lenne, ha kis hazánkban minden nőt és férfit börtönnel büntetnének...
Aki titkon máshol keres boldogságot..?
Csak egy nemrégiben napvilágot látott statisztikai adatra szeretném felhívni a figyelmet…
A házasságok 99 %-ában...
Egyik vagy a másik fél, a házasságuk ideje alatt legalább egyszer félrelép…
Hoppá… 99 %
Csak tudnám, miért kell minden statisztikai adatot mindenkivel közölni..?
Miért kell annak az 1 %-nak is a tudtára adni..?
De erre, még egy későbbi bejegyzésemben visszatérek…
Idióta az, aki ilyen statisztikai adatot nyilvánosságra hoz…
Ja, és nem ezek az emberek töltik meg a börtönöket…
Pedig jelentős hányaduk története, napvilágot lát…
Nem véletlenül állunk válások terén az élen.
Hanem a nem az idén barnultak, meg néhány adócsaló…
Mindenkinek van vaj a füle mögött…
Mondom mindenkinek…
Imádom kihangsúlyozni és időnként nyomatékosan ismételni Magam.
Ez is az egóm része...
Még annak is, aki azt hiszi magáról az Ő titka, csak az Ő titka…
Tudod, ha kis összegről van szó, akkor bűnöző vagy…
Ha nagyról, akkor üzlettárs…
Hát ilyen világban élünk…
Én nem láttam semmit…
Én nem hallottam semmit…
Én nem szóltam semmit…
Mitől, vagy kitől is kellene félnem..?
Jut eszembe, éppen a mai napon kötöttem "Én is" életbiztosítást...
Ja és írtam is egyet...
Egyszerű, de praktikus elemekkel van felruházva a blog szerkesztő...
Az egyiket úgy hívják "bejegyzés ütemezés"...
Csak megírod, csatolod a hozzá fűződő dokumentumaid...
S beállítod egy későbbi időpontra...
S titkon bízhat Benned az is akiről szól...
Hogy nem történik Velem semmi...
Ismétlés a tudás atyja, vagy valami hasonló...
Szóval, a düh rossz tanácsadó...
€$@ß@
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)