Mire jő a reggel, minden valóra válik...

Minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be...
De mind közül azok a legrosszabbak...

Amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt.

Amiket belesuttogunk a sötétbe...
Próbálván meggyőzni magunkat...
Hogy boldogok vagyunk.

Hogy Ő boldog.

Hogy megváltozhatunk.

Vagy hogy Ő változtat a döntésén.

Azzal hitegetjük magunkat...
Képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel...
Képesek vagyunk ő nélküle élni.
Igen minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak...
Kétségbeesetten és elszántan remélve...

Mire jő a reggel, minden valóra válik.

                                                €$@ß@

Feledni tudunk...

Az életben csak egy dolog biztos...

Leszámítva a halált és az adózást.
Mindegy, mennyire próbálkozol...
Mindegy, mennyire jók a szándékaid...

Akkor is hibázni fogsz!

Megbántasz másokat...
Téged is megbántanak.
És ha fel akarsz épülni, csak egyetlen dolgot mondhatsz...

Megbocsátok.

Ha valaki igazságtalan, mi igazságra törekszünk.
Megbocsátás nélkül a régi viták nem ülnek el.
A régi sebek nem hegednek, és a legtöbb, amit remélhetünk...
Az, hogy egy nap, ha szerencsénk lesz...

Feledni tudunk.

                                        €$@ß@

Megtennéd...?

 
 
Ha visszamehetnél és megváltoztathatnál valamit az életedben...
 
Megtennéd?
 
És ha igen…
 
Jobbá tenné az a változás az életedet?
 
Vagy összetörné a szívedet?
Esetleg másét?
Teljesen más utat választanál?
 
Vagy csak egyetlen dolgon változtatnál?
 
Csak egy pillanaton?
 
Amit mindig is vissza akartál kapni?
 

                           €$@ß@

Legyen vidámabb a napod...

Mikor kell megkérni egy nő kezét?
???
Ha a szája mar elfáradt.


Képzeld, elvesztettem a szüzességemet!
Pénzért vagy szerelemből?
Szerintem szerelemből.
Mit kapsz ma egy ezresért?


Két kolléganő beszélget a reggeli kávénál, az egyik panaszkodik...
Nagyon fáj a torkom, és semmi nem mulasztja el.
Hát, a múltkor az én torkom is fájt,
de leszoptam a férjemet, és a fájdalom azonnal eltűnt!
Szerintem próbáld ki te is!
Másnap újra találkoznak a reggeli kávénál...
A torokfájos kolléganő mondja a jó hírt...
Igazad volt!
Tegnap este leszoptam a férjedet...
És egyből elmúlt a torokfájásom.
Mondjuk elég nehezen hitte el, hogy a te ötleted volt...


Gyanakvó férj a feleségéhez:
Honnan van ez a gyönyörü nyakláncod drágám?
Autód hátsó ülésén találtam, édesem!

                                              €$@ß@

Zenével üti a politikusokat...

Loptok, csaltok, hazudtok...

Utoljára akkor nem hazudtál, amikor először felsírtál...

Húzz el innen... Mind hazudtok...

Bünti elmarad, pénz a zsebbe marad...

Üzen nyers őszinteséggel...

A népszerű Belga zenekar új lemezén a magyar politikusoknak.

Kendőzetlen őszinteséggel rappel-nek a politikáról...

Legújabb lemezükön.

Az albumon hallható 13 szám mindegyike érinti a politikát...

Szidják a plakátokat, a képviselők öltözködését...

Szókimondóan küldik el a honatyákat, melegebb éghajlatra.

A srácok alaposan kiosztják az Országgyűlést...

Mindig azt mondták róluk, hogy politikamentes banda.

Most már nem lehet ezzel a jelzővel illetni őket!

Ettől függetlenül le szeretném szögezni...

Tényleg nem foglalkoznakk pártpolitikával.

Nem jobb vagy baloldali politikusoknak szólnak a dalok...

Hanem a politika egészének.

Az utca emberének hangját tolmácsolják.

Ettől függetlenül a csapat továbbra sem kíván aktívan politizálni.

Az a zenész ugyanis, aki elkezdi...

Elveszti a hitelességét.

Nekünk, ez szenvedés...

E világban van szeretet, gyűlölet, barát, ellenség...
Szerelemért folytatott küzdelem, mi másnak vereség.

Tudom, sok embert megrázott a múlt...
Nem veszik észre, hogy már az őszi falevél is lehullt.

Van, kinek a múlt, egy vállrándítás, csak rossz emlék...
Megjegyzéseinek súlyát, nem érzi... Nekünk, ez szenvedés.

Mára a világ megváltozott...Csendes lett, magányos, átkozott.
Igen, itt felmerülnek kérdések... Körülöttem, mi változott?

Hol vannal az álmok... Miért lett minden sivár?
Nem maradt semmi, se jó se rossz, mára már.

De a kérdésekre, könnyen választ kapunk...

Nem a világ rettenetes, hanem mi magunk...

                               €$@ß@

Nem választ el tőle a távolság...

Tudod arra gondoltam...

Mennyire fontos nekünk, embereknek, a szeretet.

Talán nem is csak mi, hanem minden, és mindenki...
Aki él a világban arra vágyik...

Szeresse valaki.

Ő legyen valakinek a szemefénye...
Valaki őszintén... Szíve mélyéről mondja neki...

Szeretlek Téged.

Erről szól az életünk, legyen valaki, aki minket szeret.
Éhezünk, szomjazunk, megfagyunk, ha szeretet nem kapunk.
Olyan a szeretet, amit kapunk...
Mint a napsugár...
Mint egy gyönyörűséges vadvirág...
Vagy, mint a legfinomabb kínai selyem.
Olyan, mint a Napnak a melegítő sugara...

Amit állandóan küldenie kell felénk...

Ahhoz, hogy érezzük, létezik.
Tudjuk, hogy van, de a melegséghez az kevés.
Vagy, mint a liliom, amelyik akkor is létezik...
Ha nem látjuk, ha nem érezzük illatát.
De mert távol van, mert sok-sok fal választ el tőle...
Nem érezzük, nem látjuk, mindig gyönyörű színét.

Ha érezni akarnánk, azt, ami rajtunk kívül létezik...

Akkor éjt nappallá téve kéne sütnie a Napnak...
A virágnak nem szabadna hervadnia.
Talán, ha a Nap melegét...
A virág szépségét...
A selyem puhaságát...

A szeretet csodáját magunkban hordhatnánk...

Akkor megőrizni tudnánk.
Akkor soha nem fáznánk...
A szépben nem szűkölnénk...

Végre, a csodában is hinnénk.

Soha nem kellene félnünk, egyszer vége lesz...
Hogy valaki elveheti tőlünk.
Mert a mienk...
Magunkba hordozzuk...

Nem választ el tőle a távolság...

Az éjszaka...

A bizalmatlanság.

                                €$@ß@

Boldognak szeretném látni...

Boldognak szeretném látni.

Nem számít, hogy kivel vagy hogyan.

Találjon valakit, aki megbecsüli, és úgy szereti...

Ahogy nekem kellett volna.

Találjon valakit, aki úgy látja Őt, ahogy egykoron Én.

                                               €$@ß@

Szükségem van rá...!

Olyan könnyű volt minden.

Ő nem ígért semmit, mert nem tehette.

Mégis elég volt egy pillantás, hogy elhiggyem...
Ő sem akar elveszíteni...

Akkor már nem kellett megígérnem semmit...

Mert ettől a pillanattól kezdve, nem számított senki más.
Boldog voltam, ha egyáltalán adhattam valamit.
Már attól is a fellegekben jártam...
Ha nem csak gondolhattam rá...
Hanem a közelébe is lehettem.
Pedig... Ez volt a legtöbb...
És mégis önző vagyok...

Üvölteni tudnék, hogy szükségem van rá!

                       €$@ß@

A Király visszatér...1237 nap után.

A motivációm megvan...

Nyilatkozta mosolyogva és elszántan Michael Schumacher.

Három éve belefáradt az F1-be.

Úgy is fogalmazhatnék, lemerültek az akkumulátorai.

De most készen áll arra, hogy újra versenyezzen.

Schumacher visszatérése nagyban köszönhető Ross Brawnnak...

A Mercedes GP csapatfőnökének...

A német pilóta mind a hét egyéni vb-diadalában részt vállalt...

Hiszen a Benettonnál és a Ferrarinál is együtt dolgoztak.

Belelendült.

Schumacher a tesztek alatt 3210 kilométert autókázott...

A Mercedes GP autójával.

Esélylatolgatás?

Schumi ünnepelhet...

Összesen 7,3 milliárdot kereshet...

Nyolcadik vb-címét szerezheti...

Legyőzheti a jelen sztárpilótáit.

Schumi pórul járhat...

Nem a legjobb autóban ül...

Veszélyezteti az egészségét...

Legyőzik, a szurkolói csalódnak.

A sztár nyaka motorozás közben sérült meg.

Az orvosok tavaly nem is engedték a visszatérését.

Mielőtt aláírta a szerződést a Mercedesszel...

Alapos orvosi kivizsgáláson esett át.

A sérülése már a múlté.

A nyaka nem fáj, teljesen felépült.

Az autóversenyző állítólag...

Hétmillió euróért (1,86 milliárd forintért) írta alá szerződését.

Míg a reklámértéke valóban kincset ér.

A Michael Schumacher sapkáján elhelyezett feliratért...

7 millió eurót (1,86 milliárd forintot)

A mellén látható logóért...

5 milliót (1,33 milliárd Ft-ot) kell az asztalra tenni..

A világsztár akár...

27,5 millió eurót (7,3 milliárd forintot) is kaszálhat idén.

Persze mindenki tudja...

Megéri a pénzét...

                                            €$@ß@

Mindennél jobban, Őt...

Szeretem az őszt a telet... 

Már nem az elmúlást jelenti, hanem a kezdetet.
Izgalmas felismerésekkel teletűzdelt, átlényegülés kezdetét. 

Aranyló napsütésben, séta közbeni hallgatni a másik hangját...

Remegve figyelni a gondolatfolyamát...

S közben beleszeretni a hangjába...

Ami bármit mond, annyira szép.
Oly sok éven át szomjazott rá a lelkem.

Azóta szeretem a fákat.

Az erdő zúgását, szemerkélő esőben...
Alkonyatkor hallgatni a víz csobogását.

Énekelni, könnyel teli szemmel...

Mert annyira szép, késő éjjel.
Meztelen lélekkel, együtt állni az éjszakában.
Megélni fájdalmat, gyönyörűséget, keserűséget...
A méz édességét.
Együtt könnyezni, és együtt kacagni bele a világba.

Azóta szeretek álmodni.

Biztonságban átkarolva.
Érezve minden pillanatban, hogy nem vagyok egyedül...

Hogy kincset tartok a karomban, s valaki kincsként őriz engem.

Őrzi a kezem, a testem, a lelkem.
Ha nem őrizne, akkor sem mennék el.
Soha nem mennék már el.

Azóta szeretem a hajnalt.

Amikor dereng a fény és láthatom a kezét...

Ahogy símogatva kapaszkodik belém.

Jó felébredni, mert folytatni lehet az álmot ébren is.
Azóta a hajnal íze a számban gyönyörű.
És szeretem a könnyeket...
Mert értem kiáltanak...
Mert én sírok általuk.

Azóta szeretem a világot.

Az embert, a tengert, a vizeket és a hegyeket a síkságokat.
A kék eget és a felhőket...
A nap sugarát és a vihart, esőt és szelet...
Virágokat és a nedves anyaföldet.
Mindent.

De mindennél jobban, Őt...

                                 €$@ß@

A szerelmen túl?

Rengeteget gondolkoztam azon...
Mi lehet az oka annak...

Hogy párkapcsolataink, sokszor esetlenek...

Hogy generációnk képviselői közt...
Megszámlálhatatlan döcögős, boldogtalan...

Félresikló párkapcsolat van.

Ilyenkor hosszú, borozós, bőrfotelbe süppedős...
Ragadós beszélgetések közepette...
Miután a következő kulcsszók röppennek föl:
Megbántottság, félrekommunikálás...
Elhidegülés, bizonytalanság, jövőkép, kétség...
Mindig oda lyukadok ki.
Hogy a kulcsszó nem lehet más...
Mint az intimitás.

Ott vagy otthon, ott vagy boldog...

Ahol intim légkör vesz körül.

Ahol a párkapcsolatodban működik az a valami...

Ami sok mindent takar...
De legtalálóbban talán ez fedi.

Intimitás.

                             €$@ß@

Elhidegülés...

Úgy élünk, mint két társbérlő a hétköznapi létezésben...
Egymásnak tartozunk, de nem egymáshoz...
A világot, külön-külön érezzük, tapasztaljuk...
Hogy mennyire kegyetlen, esténként mondogatjuk.
Személyes csöndünkbe burkolózva vészeljük át a hosszú éjszakát...
Paplanunk még közös, de testünk már nem ér össze...
Sem nyáron, sem télen, sem tavasszal, sem ősszel.
A nappalok szakadéka fölött egyensúlyozunk...
Mint bizonytalan artisták, szorongunk és félünk...
Tágas magányt bérlünk.

                                               €$@ß@

Engem kevesen értenek...

Én, Én vagyok.

Se több, se kevesebb...
Őrült, esőben mezítláb táncoló...
Felhők felett szárnyaló...

Mindent és mindenkit szerető...

Bátran szerető lélek vagyok.
Nem bírálok és nem ítélkezem...

Elfogadom, hogy olyan vagy amilyen...

Mert Te, Te vagy.
Örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében...
Hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként.
Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek...
Csodálok mindent mi él vagy élt.

Téged is.

Mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem.
Mert mersz szeretni, vagy azért mert nem.

Engem kevesen értenek.

De akik igen, azok talán már értik...

Mit jelent... Szeretni...

                        €$@ß@

Emlékszel?

Azt mondtad, az idő minden sebet begyógyít...

Én nem hittem Neked.
Pedig gyógyít, tényleg begyógyítja a régi sebeket.
Csak azt nem mondtad...

Az idő magában új sebeket hordoz...

Sebek jönnek...
Sebek gyógyulnak...

Miközben a szeretet építkezik...

Mint a fa.
Olyan a szeretet, önmagát, önmagából építi fel.
Száraz levelei elhullnak...
S belőlük idővel, csodás termőföldje lesz szülőjének...
A fának.

A szerelem is önmagát építi...

Az idő múlásával nem csökken...
Az idő múlásával megerősödik...

Sebezhetetlenné válik.

Ha vele röppen az ember pillanatból a pillanatba...
Miközben vastag falat épít magának, magából...
Minden szeretetben töltött pillanat...

Egy újabb tégla a szeretet falán.

Ami nem bezár...
Ami átölel.

Tűz, ami önmagát táplálja...

Tűz, ami melegít...

Tűz, ami nem hűl ki...

Tűz, ami nem rombol...

Tűz, ami hegyeket mozdít.

                        €$@ß@

Egyszerűen csak szereted...

Van, hogy eljön az a pont...

Hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe.

Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz...
Nem azért, mert valamilyen.

Egyszerűen csak szereted.

És még csak azt sem jelenti...
Hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang.
Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy...

Szereted szívedből.

Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére.

És tudod, hogy az a valaki is szeret téged...

Néha azért, aki vagy...

Néha meg pont annak ellenére.

                                     €$@ß@

Túlélni...

Az ember könnyen megjegyzi, ki bántotta meg.

Sokkal nehezebb és sokkal szeretettelibb azt felidézni...

Mit tanult abból, hogy túlélte ezt a bántást és hogy továbblépett.

                                                                €$@ß@

Mindörökké...

Meddig gyúlsz még lángra, fázós reggeleken...
Meddig vágyod azt... Ki csak érted él?

Meddig hiszel még, az igaz szerelemben...
Így is, hogy a lábam... Más utakra tért?

Meddig fizeted még, büszkén, emelt fővel...
A szerelem árát... Őrült vágyainkért?

Meddig szállsz még szembe, vágyaid ellen...
És sugallsz reményt... Emlékeinkért?

Meddig halok meg, az alkonyati csönddel...
S születek újjá... Szemed tükrében?

Meddig tűröd némán, hogy szégyen pírja önt el...
S meddig hiszel így is... A mindörökkében?

                                           €$@ß@

Embernek lenni bátorság!

 

 

Tudod, Királynőm...

Embernek lenni nem abból áll...
Hogy állítólagos bűntelenséggel büszkélkedünk...
Mert a fennhéjázó ember követi el azon sebző vétkeket...

Amiket észre sem vesz…

Tudod a bűn, túl misztikus fogalom..
Van, aki botlását bűnnek tekinti...
Ha érzi, megsebzett mást is..
Míg egyesek akkor sem tartják cselekedeteiket elítélendőnek...
Vagy szégyenletesnek...

Amikor számtalan szív és lélek...

Csörömpölő üvegzaja verődik vissza a fájó érzelmek faláról...
Figyelmét nem vonzzák a vöröslő csíkok...
Melyeket a szilánkok sérelmező éle metsz olyan életeken...
Amelyek összeolvadtak egykoron az övével.
Nem, Kedvesem...

Nincsenek tökéletes emberek...

És nincs is szükség rájuk...

Nem emberi vonás a tökéletesség...

Lényünk és sokszínűségünk...
Kósza eltévelyedéseinkből megszülető vonásunk...
Nem szükségszerű pengéje óvatlanságunknak...

Tán jól, tán rosszul cselekszünk...

S örökkön nyughatatlan lelkünk...
A mindig vigyázó, békíthetetlen lelkünk...
Zászlaja alatt követünk el néha olyan hibát...
Amely épp olyan mint a korábbiak...

Visszafordíthatatlan…

Embernek lenni bátorság!

Egyenes gerinccel...
Kihúzott vállakkal...
Reszkető szívvel...
Félig holttá vált lélekkel...
Igazat szólni…

Ettől emberré válsz!

A bátor tett, nem tűri meg a megalázkodást...
Szólt, fejet hajtott, de nem érdemel örök szidást...

Mert embernek lenni, elengedésből is áll...

A felismerésből, hogy egy másik lény „botlásművében”...
Nekik is íródott egy fejezet...
S maguk előtt sem észrevehetően...
Segédkeztek a döntésben…

Sosem késő, igaz emberként viselkedni...

Ez történik...
Mióta kerek a világ...

S mióta a Férfi a Nőt szereti…

                          €$@ß@

Beteljesülés...

Forgószél volt... Ölelt a beteljesülés...
Felkapott, vitt szerelmes örömösvényre...
Röpített, szivárvány szálú képzelődés...
Lettem szájhoz szorított, csurranó bögre...
Szirmot nyitó, bibét nyújtó, telt kikerics...
Ágon himbálózó, napfényfürtös háló...
Folyóból felhőbe futó, piros kavics...
S ölelt a beteljesülés... Bezárt kagyló...
Rézsútos tengelyéből, kimozdult a föld...
Hócsillagként, forró testedre olvadtam...
S lett, a naplombot hullató lét, örökzöld...
Esőcsepp arcommal, szemedre csorogtam...
Kettőnk egébe dobott, libidolabda...
Előttem villódzó, vérvörös karika.

(Z.Z.)