Lángra gyúlva...

Körüldereng szíved, halk lüktetése, minden sóhajod, ostromló áradat...
Öntudatlan hullok öled rejtekébe, érzéki csókod lázasan simogat.

Játszol sejtjeim hullámzó robaján, illatod mámora gyönyörű égi tűz...
Kéjesen vallatsz, szemednek csillagán kigyúlok, ölelve testeddel összegyűrsz.

Véremben felcsapnak a forró lángok, sejtjeim, tüzed fényébe elhamvad...
Tomboló viharban mennyekig szállunk, újra és újra egészen akarlak.

Végtelen időkben, összefonódó testünk, érzékek lágy muzsikája...
Testünk lángol a kéj mámorában, időtlen időkig, mert szerelemünk örök.

                                                   €$@ß@

A boldogság az orrod előtt hever...

Egyesek úgy keresik a boldogságot...

Mint ahogy a szemüvegüket...

Amely ott van az orrukon.

                          €$@ß@

A körülmény nem formálja az embert...

Gyakran a körülményeinkre hivatkozva...

Csinálunk, vagy nem csinálunk meg dolgokat...

Pedig sok "gondolkodó" tanítja...
Csak még mindig nem értjük...

A körülmény, nem formálja az embert, hanem felfedi neki önmagát.

                                                €$@ß@

Királylánytól a Királyfinak... Radió 1...

One Republic... All The Right Moves Lyrics...

Rádió 1... Csak Igazi Mai Sláger Megy...

 

http://www.youtube.com/watch?v=qrOeGCJdZe4&feature=player_embedded#!


 

Köszönöm... 

                                                                                       €$@ß@

A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad...

Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk...
Hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk.

S olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet.

Ha valamit szeretettel teszünk...
Észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek.

A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad.

Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel...

Csak úgy megjegyzem, hajnali 4 óra elmúlt...

                                       €$@ß@

Ahová érdemes eljutni...

Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni...

Mint a szíved...

Nem lehet lerövidíteni.

                                               €$@ß@

Részem lettél...

Úgy élsz Bennem, akár a vérem...

Nyitott szememben a világ...
Fájdalmaink a létezésben, vagy ép üvegben a szilánk.

Belőlem már Te ki nem válhatsz...

Mint halál a születésből...
Éjszakáimból az álmok, s ahogy élők a múló időkből.

                                     €$@ß@

Egyikünk sem tökéletes...

Ha fájdalmas helyzetbe, konfliktusba léptet az élet...

Ne kétségbeeséssel vagy haraggal reagáljunk a felmerülő akadályra...

Hanem nyitottsággal...

Mit akar megértetni Veled s Velem az élet?
Mi az, amit idáig nem voltunk hajlandóak tanulságként magunkévá tenni..?
Mi az, amit hárítunk magunktól..?
Mi zavar a másik emberben..?
Mit nem tudunk elfogadni, felismert vagy rejtett tévedésként..?
Ha így teszünk, könnyed tánclépésekben folytathatóak barangolásaink...

Minden pillanatban, felismerve és megköszönve a csodát...

Hogy Egymásra találtunk...

A boldog élet titka az ellenállás, a védekezés feloldása...

S annak az elfogadása, hogy egyikünk sem tökéletes...

Fejlődni jöttünk erre a bolygóra mindannyian.

                                                              €$@ß@

 

Szeretlek, Életem...

Mit mond a szem a szemnek?
Az ajkak, mondd, mit üzennek?

A kéz, ha kézre lel, mondd, nekünk mit felel?

Mit mond a szív, ha Néked dobban, s mit a láng, mi Érted lobban?
Mit mondok Én, ha kérdezel, s mit mond a karom, ha átölel?

S mit mondasz Te, Kedvesem?

Ha kérdezlek, ugye nem játszol velem?
Ugye szíved az, mi szól álom-éneken, s ő mondja a szót...

Mi Mennyország Nekem... Szeretlek, Életem!
  

                                                          €$@ß@

Köszöntelek újra, s mindig...

Kezedet nyújtod felém, szívedet őrzöm kezemben...
Arcodról mosolyod beszél, viszontlátod a szememben.

Nevedet becézi a szél, madarak szárnyán halad...
Majd suttogva Hozzám is elér, s Nálad a válaszom marad.

Boldog a perc, mely elindít, hogy elmúljon az égő (hon)vágy...
Köszöntelek újra, s mindig...

Királynőm, hazaértem Hozzád, s Te Hozzám...

                                            €$@ß@

Oly közel...

Nem úgy szeretlek Királynőm...

Mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfű lennél...
Mely tüzes nyilait szórja felém...

Úgy szeretlek...

Ahogy a vak, s mély homályban leledző dolgok szeretik egymást...
Lélek és árnyak közt... Titokban, rendületlenül...

Úgy szeretlek...

Akár a növény, mely nem virágzik, s virágai fényét magába rejtve hordja, míg él...

Szerelmed tette, hogy testem részévé vált...

Mint sötéten fojtó sűrű illat, amely felszáll a fellegek fölé.

Szeretlek...

Nem tudom, hogy mikortól és mi végre...

Gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek...

Igen...
Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni...

Csak így, csakis e módon, hogy nincs külön Te, nincs külön Én...

Oly közel, ahogy Részeddé vált a kezem a melleden...
S oly közel, ahogy pillád az Én szememre zárul, az álmunkért...

                                                   €$@ß@

A Kezdet és a Vég...

Szeretnél életem utolsó asszonya lenni..?

Utolsó szivárvány ég és föld között..?
Utolsó álom, amit lázas aggyal álmodsz..?
Utolsó angyal az életem fölött..?
Utolsó tűz, amit remegve lángra gyújtasz..?
Utolsó rózsa, mit életemre hullatsz..?
Utolsó, aki nem volt sohase még..?
Utolsó, akire szerelemmel nézek..?
Utolsó, aki egyben... A Kezdet és a Vég..?
Utolsó, aki tűzesőt permetez rám..?
Utolsó, aki szédülten repül velem az égig..?

Utolsó... Akinek... Csókot ad szám..?

                  €$@ß@

A legszebb versem...

A legszebb versemet, akkor írtam Én meg...

Amikor először megláttalak, s örök raboddá lett e szív, e lélek...

Egy verset akartam hozzád írni nyomban...
Egy verset, melyben minden benne fogant...

A vágy, melytől szívem félve dobban, rajongás, hév, imádat, szerelem.

Töprengtem órák hosszat de hiába, sehogy sem ment.
Zavaros volt fejem, nyugtalan és kába.
Forgott, keringett  velem a felbolydult világ.

Szeretlek…

Akkor, ezt vetettem csak papírra...
Ez egy szó volt a tiszta lapra írva...
Ez egy szó lett az Én legszebb versem.

Egy szó, melyből sugárzott a szerelem...

                                 €$@ß@

Szeretni... Örökké szeretni...

Szeretni Téged örökké szeretni, ha jő az örök álom akkor sem feledni...

Ragyogó Napnak büszkén mutatni, viharos szélben védőn takarni...

Simítani szelíden selymes arcodat, tekintetemmel érinteni mosolygó szavadat...

Szaladni remegő lábakkal feléd, ölelni két karommal tested melegét...

Hozzád imádkozni ha szomorú vagyok, Neked szólni ha boldogan dalolok...

Neveddel álmaim megédesíteni, s ébren az álmokat Veled újra élni...

                                                       €$@ß@ 

Eggyé válni...

Két szerelmes, akik között mély harmónia van, felolvad egymásban.

Eggyé válnak.

Együtt lélegeznek, egymás közt vannak az együttlét létezik.

Ebben a mély szerelemben néha megtörténik...

Hogy a két személy megszűnik kettőnek lenni.

Valami áramlani kezd kettejük között.
Amikor ez az áramlás megindul, boldogságot éreznek...

S egy pillanat alatt megvalósul az egység.
               

                                  €$@ß@

Végigjárjuk kéz a kézben, szerelmes szívvel...

Bolondok és gonoszok ellenében...

Akik nem átallják irigyelni örömünk.

Néha büszkék, de Mi mindig megbocsátók leszünk.

Vidáman és lassan megyünk a rögös úton...
Melyet nevetve a Remény mutat Nekünk.

Már nem törődve azzal, ki lát minket, mikor ölelkezünk.

A szívünk a szerelemben, mint sötét veremben...
Elszigetelődve, csendes gyöngédséget áraszt.

Olyanok vagyunk, min estében éneklő, két kis madárka.

Haragszik ránk, vagy kedveskedik a Világ...
Mit is tehet velünk?

Ha akar simogat, vagy akár céltábláik leszünk.

Mindezen nevetünk, semmitől se félünk...
Mert a legerősebb kapocs köti össze szívünk.
Mit kitűzött számunkra a Sors, nem aggódunk miatta...
Végigjárjuk kéz a kézben, szerelmes szívvel.

Mint akik gondtalanul szeretik egymást.

                            €$@ß@

Minden gondolatunk új jövőt ígér...

Szeretem a fák hallgatag csendjét, ha Veled együtt lépdelek...
S távolról, lágyan szóló zene töri meg a csendes léptünket.

Szeretem, mikor szorosan magadhoz ölelve csókolni vágysz...
Miközben szemed pillantásában már ég, izzik a vágy.

Jó Veled megpihenni a parkok, múltat idéző kopott padjain...
S egymás felé fordulva, kezünket fogva mosolyra fakadni.

Érezni, ahogy arcunkat, selyemként simítja a lenge nyári szél...
Melynek sejtelmes, monoton zúgása, már új jövőt ígér...

                                                         €$@ß@

Ajándékod Névnapomon, gyönyörré vált Nekem...

Amikor a délután, álommá szövi a tegnapot...
Akkor szerelmesen, karjaidba olvadok.

Elcsitulnak köröttünk, Veszprém város zajai...
Csak a szellő, lágyan zengő hangjait hallani.

Ahogy tested, ölelésem bűvkörébe vonja...
Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja.

Csak Te létezel, s árnyékodként Én...
Szemedből a szerelem, tűzként sugárzik felém.

Napfény ízű csókod, még forrósítja számat...
De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat.

Ma még sem a hideg, borzongatja testem...
Hanem a szívünkben tomboló, őrült szerelem.

Magadhoz szorítasz, forró tested hevít...
A szerelem, minket az egekig repít.

Annyira akarlak, belesajdul lelkem...
A vágy, szinte tűzként száguld bennem.

Ölelsz, ölellek, csókomra csókod felel.
Forró pillantásod, szinte hamuvá perzsel.

Lélek a lélekkel, test a testtel egyesül...
A vágy keltette dallam, szívünkben felcsendül.

Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál...
Minden idegsejtünk, enyhülésért kiált.

Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk...
A gyönyör ostorcsapásként, árad szét most bennünk.

Elcsitulnak lassan, a vágy keltette dallamok...
Az önkívület után, benned magamra találok.

Boldog mosollyal a szemeidbe nézek...
S már csak simogató kezeimmel becézlek.

Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk...
A mámor szárnyain, a csillagok közt szálltunk.

Tűz voltál az ereimben, sóhaj a számon...
Te vagy az Én beteljesült, valóra vált álmom.

Utolsó szavaid, halkan súgtad Kedvesem...
Ajándékod Névnapomon, gyönyörré vált Nekem.

                   €$@ß@

Gondolsz-e Te is néha Rám?

Rajtad kívül nincs más menedékem, meddig a szem ellát e sivár vidéken.

Hozzád űz a vágyam minden éjjelen, s nappalom, Tőled ragyog fényesen.

Hiányzol.

Ma jobban, mint máskor.
Szeretném, ha itt lennél.
Ha ölelnél.

Hozzám bújnál, mint akit elengedi, soha többé nem akarnál.

Mintha már nélkülem akár nem is bírnád tovább.

Hiányzol.

Tegnap óriás volt a Hold...
Faggattam, vajon hol vagy most?

Gondolsz-e Te is néha Rám?

S hogy éjjel, színezüst fényével betakart-e Téged, Királylány?
S ha látott, vajon mosolyt varázsolt-e arcodra?

S mit álmodtál éppen?

Remélem szépet.
Rajtad kívül nincs más menedékem.

Hozzád s Te utánad vágyom.

Rólad szól a legszebb, s lassan egy éve, minden álmom.

                                           €$@ß@

Néha, csak egy szó hiányzik...

Néha csak egy szó hiányzik, pontosan egy szó, az a bizonyos...

Melytől elevenebb, értelmesebb, igazabb lesz a minden...

A bejegyzés, s talán az egész Blog is. 

Az a bizonyos szó, amely kimondja az igazat...

Lágyan és mégis erősen...
Dallamosan és félelmesen...
Igazán és süvöltő keménységgel...

Ahogy a végzetet kell néven nevezni.

Csak ez a szó hiányzik, néha...
Legtöbbször.
Mert oly szépen áradnak a mondatok...
Már majd minden a helyén van...
Olyan következetes, színes az egész.

Csak éppen nincs értelme, mert hiányzik egy szó, egyetlen...

Melyik is?
Kimondanám...

De most, inkább Rád bízom...

                                          €$@ß@