Legyen időd szeretni...

Néha megijedek attól... Bármikor elveszíthetlek...
S nem elég, ha csak ezerszer mondom... Szeretlek.

Bármikor történhet Veled, vagy Velem valami...
Nincs annál jobb, mint hangod egész nap hallani.

Ne legyen nehéz, mindig őszintének lenni...
Mert nagyon könnyű, egy szóval megbántottá lenni.

Igen... Mindig meg kell mondani, ha valami fáj...
Mert mindent tönkretehet egy összeszorított száj.

Túl rövid az élet, hogy semmiségen veszekedjünk...
Igen is hinni kell abban, hogy jobb sorsot reméljünk.

Mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk...
S nem szabad sajnálni az időt arra, hogy szeressünk.

                               €$@ß@

Egyetlen... Mint Te...

Tudod Királynőm…

Lassan egy éve, majd minden nap, írok Neked.

Ez számomra olyanná vált...
Mintha egy virágos réten, virágokat szednék csokorba.
Azután, mikor a késő éjszakában elkészülök vele...
Meglátok egy közte megbúvó virágot, s arra gondolok…
Lám, eddig ezt észre sem vettem.

Pedig tudom, Érted, csak is Érted alkotom az egész csokrot.

S mi közben újra meg újra átolvasom...
Azt veszem észre, hogy a többi csak a zöld, csak kísérő.
Ahhoz az egyetlenhez.

Mert minden nap van egy egyetlen…

                                                                               €$@ß@

Maradj még...

Ma fáj, hogy messze vagy, lehajtanám öledbe fejem...
Kérném, hogy maradj még, míg elcsitul bennem az érzelem.

Megfognám kezed, tenyeremben tartanám ujjaid...
S megsúgnám, csak Neked, hogy Bennem miféle vágy lakik.

Megcsókolnám a szád, szerelmet adni, látod szép dolog…
Nincs Bennem semmi vád, sajnos még Te ott vagy, míg Én itt vagyok.
    

                                                €$@ß@

Titkaink... VII.

S bár, már egyek vagyunk rég...

De még sincs szó, s fogalom, mely oly jelentéssel bírna...

S azt sugallná, hogy most már elég...

                                    €$@ß@

Véreddé váltam...

Ölelj még... Ne is ölelj...

Fogadj magadba, mint aki Részeddé vált az idők kezdete óta...
Mintha Kettőnkben, egyazon gyönyörű szív dobogna.

Magadból adj ennem, kiszáradt torkomra Te légy az éltető nedű...
Édes gyümölcs légy Nekem, hisz a világ oly hitvány-keserű.

Belőled kiáltok, véreddé váltam, hogy áradjak Benned izzón, mint a láva...
S szívünk majd egyszerre szakad meg, hogy ne kelljen élnünk Egymás nélkül...

Hiába.

                                         €$@ß@

Szívdobbanás...

Ívet hajlítasz körém, hulló csillagok fényéből...

Gömbbé simítod, fáradt nappalom...

Szerelemmé sóhajtod, romok közé hajított virágtalan álmom.

                                               €$@ß@

Tavasz a lelkünkben...

Sokan elmondták már, megénekelték, leírták...
Mások, csak gondolni merték, milyen is az igaz szerelem.

Volt már Nekünk tündöklő mennyország, majd maga a pokol...

Odaadás és mindent elvevés...
Volt hiány, és beteljesülés...
Vált sivataggá és oázissá...
Háborúvá és békévé...
Majd lett sírás és ismét nevetés...
Nekünk áldás, nekik átok.
De tudod, Én most arra gondoltam...

A Mi szerelmünk olyan, mint a tavasz...

S most nem arra, hogy a tavasz a szerelem évszaka...
Hanem, az igazi szerelem olyan, mint a legszebb tavasz.
S ez a tavasz évszaktól független, télben is napsütés.

Mert a Mi tavaszunk belül van, a lelkünkben.

                                   €$@ß@

Szorít s ölel a vágy...

Szeretsz...

Mégis könny hull szemeidből, mikor suttogva mondod.

S ezek az édes gyönyörű dombok…

Ismét  földrengést  játszanak az ujjaim alatt.

Szeretlek...

Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át, megérezheted, ha akarod...
Amint meghatódtam, hogy sírok belül.

Friss lombkoronák zúgása csapta meg egyszerre a fülünk...

S hogy mit daccal és gőggel zártunk ki...
Most újra betör hozzánk, s a nyakunkba ugrik...

S fuldoklásig szorít s ölel a vágy.

                                                 €$@ß@

Titkaink... VI.

S mégis, mégis és ismét újra...

Akarod, nem akarod...

Mégis kell, hogy szeresselek, s hogy Te odabújj...

Minél közelebb...

                                      €$@ß@

Ha jönni látlak...

Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden, tűz fut végig testemen.

A hangod zenéje csaknem alélttá tesz, éget és borzongat...
Mintha jégdarabbal érintenének.

Remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng a füleimben...

Könnyek gyűlnek szemeimben, de mégis nevetni szeretnék örömömben.
S ha beszélek hozzád, akkor Te kíváncsian figyelsz...

Ha szemeidbe nézek, szerelem sugárzik belőle...

Mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom...

Mikor Velem vagy, azaz élet, és mikor menned kell, az gyötrelem.

                                         €$@ß@

Édes kín...

Forró tenyeremmel, szemérmetlenül simítottam…

Reszkető testedre ingerületeket.

Miközben nyelvemmel, köldöködnél körözve…

Édes kínba feszítettem, elhaló leheleted.

Hogy idomíthassam magam alá…

Zabolázatlan ágyékod gyönyörét...

                                          €$@ß@

Én megtaláltam a kincsem...

Tudod Királynőm…

Ma hajnalban, hangos madárcsicsergésre ébredtem…
S az jutott eszembe…
Bizony igaz, a gondolat, teremtő erővel bír.

Tud boldogtalanságot, és boldogságot is adni.

Ő alakítja kényére-kedvére az életünk.
Tudja a fájdalmat elfeledtetni, s örökre életben tartani.

Hát, vigyázz a gondolataidra…

Ne engedd őket sötét sikátorokba.

Vigyázz rájuk, hogy a boldogság oldalán maradjanak…

Ott eresszenek mély gyökeret.
Lehet, hogy látod rajtam…

Boldog vagyok.

S azt hiszem, jól látod.

Azért vagyok boldog, mert Én megtaláltam a kincsem.

S ez a nem várt öröm, bearanyozza az életem.
Olyan ritka pillanat ez az életben…
Pedig születéstől kerestem az igazi kincset…

Kerestem az igaz barátot, az igaz szerelmet.

Oly rég óta kerestem, hogy az óta már megtanulhattam volna…
Nem vagyok kincsvadász…

Csak nagyon ügyetlen kincskereső.

Mondják, aki keres, az talál.
De sokan soha nem azt, amire vágynak…

Igazgyöngy nagyon keveseknek adatik.

S aki talál, annak is csak nehézségek árán sikerül.
Én sokáig kerestem…
Hát hogyne lennék boldog…

Mikor Benned, nem várt kinccsel találkoztam.

                                        €$@ß@

Titkaink... V.

S csókodra csókom a felelet, vágyaktól izzó gondolat...

De Te érzed, már rég elvesztél...

Nincs, de nem egy... S csókra csók a válasz, a felelet...

S perzsel a leheletem, ahogy hozzád ér...

                                          €$@ß@

Végtelen szerelem...

Szeretnék  mindig csak Rólad írni...

Álmot, mesét, igaz történetet, s mindent rímbe szedni.

Szeretném a világba kiordítani... Szeret, szeret, szeret!

S azt is, hogy Én is szeretem, jobban mint életem.

S ez a szerelem végtelen, mert kettőnké Kedvesem... 

                                               €$@ß@

Szeretem, szeretem...

Szeretném elmondani, hogy a szemed gyönyörű s ajkad édes...

Minden, mit mondasz és teszel szivárvánnyal ékes.

S csak, hogy láthatlak a Mennyország Nekem...

Szeretném elmondani Neked és Nektek...

Ez egy végtelen, nem múló szerelem...

S Én szeretem, szeretem, Őrülten szeretem!

                                       €$@ß@

Probléma vagy lehetőség..?

Sokaknak a lehetőség is probléma...

De vagyunk néhányan, akiknek a probléma is lehetőség.

                                                 €$@ß@

Néha...

Néha elő fordul, bár égnek a lelkemben gyönyörű szavak...
Még sem tudom papírra vetni őket...

Itt bent még szikráznak, tűzzel égnek, s mire napvilágra érnek...
Csak tüzes üszök, meg hamu lesz csupán...

Ilyenkor értetlenül állok, s elámulok a nagy színes csodán...
Ami ott belül, büszke lánggal ég...

Ilyenkor volna szó, megértenéd, minden lassú, néma lángra gyúl...
Ég... Ég... Szó nélkül.oltatlanul...

                                            €$@ß@

Keresünk...

Keresünk...

Egy életen át.
Ki kalandot, társat, szerelmet, érzéki vágyakat..

Az Igazit... 

Egy bizalmast, intellektuális partnert...

Van, aki Önmagát...

Biztonságot, családot egy meleg otthont...
Izgalmas utazást, s van, ki elfogadást...

Van aki csupán egy ölelést.

Nem keresünk-e valójában akkor is, amikor félrelépünk..?

Nem azt keressük-e, amit nem találunk abban a kapcsolatban...
Amiben épp benne vagyunk..?

Lehet, hogy csak egyetlen részlet hiányzik, valami nagyon kevés...
Ami azonban bőven elég...

Ha úgy érezzük, hogy épp ettől nem vagyunk boldogok.

Az más kérdés, hogy akarunk-e kompromisszumot kötni...

S végleg lemondani ezekről a dolgokról.

Sokszor van úgy...

Mert nem is olyan egyszerű két ember elvárásait, vágyait...
Idöben és térben tökéletesen összehangolni...

Bár jól érezzük magunkat, s talán szeretjük is egymást...

De valami akkor is hiányzik.

Vagy azért keresünk, mert bár egyszer kimondtuk az igent...
S ha őszinték vagyunk magunkhoz...
Nem annak az embernek és nem azokra dolgokra bólintottunk...
Amiket igazi vágyaink diktáltak.

Így, noha talán észre sem vesszük...

Csak keresünk tovább...

                                   €$@ß@

Szerelem... Szeretet...

Szerelem... Szeretet...

Szépség, gyönyörűség, finomság, lágy, simogató hullámrezgés.

Nehezen meghatározható fogalom.
A magyar nyelv, óriási szókészlettel rendelkezik...
Mégis nehéz kifejezni ezt az érzést.

Viszont átérezni, csodálatos élmény!

Szeretetben élni, egymást szeretni...
Egymás iránt tisztelettel és jóindulattal lenni...
Olyan nehéz dolog ez?

Szerintem, egyáltalán Nem.

Csak lassan az emberek elfelejtenek szeretni...
S önfeledten megélni a szerelmet.
Szeretni ugyanannyi energia, mint gyűlölködni.

Csak míg a szerelem felemel és boldoggá tesz...

Addig a másik lehúz, boldogtalanná tesz és megbetegít.

Hogy melyiket válasszuk, csak Rajtunk áll.

Szerinted..?

                               ♥ €$@ß@ ♥

A csókod oly édes...

Most pihen minden részem, csak a képzeletem tárja elém a mai délutánt...
Kicsit előbb értem,  hangosan dobogott a szívem, amíg izgatottan vártam Rád.

Késve, de megjöttél, s az a láng, ami él Bennünk, hevesen szökött a magasba...
Ahogy tekintetem Rád szegeztem, felajzott testeddel, szorosan vontál magadra.

Ne gondolja senki, hogy csak némán, szavak nélkül álltunk hosszú percekig...
Minek a szó, kedves, ha csókod oly édes, ha akkor látnak, mosolygott volna mindenki...

Lüktetett minden részed, érintésed még érzem, Önmagad voltál s ma nem is rohantál...
Átfont karokkal, feledett gondokkal, tervezgetve a jövőt, hát ilyen a mi édes szerelmünk.

                                            €$@ß@