Van a kimondott szöveg, valamint a leírt szó…
Amit a fülünkkel hallunk és az eszünkkel értünk…
S van az Igazi tartalom, a betűk mögötti, vagyis a lényeg…
Amit nem hallunk és néha nem is értünk.
Vagy az is elképzelhető, nem is akarunk megérteni..!
Sajnos ilyen is van.
Van, hogy az ember lelki lustaságból, gyávaságból, vagy érdekből…
De nem óhajtja megérteni, amit a másik valóban üzenni akar neki…
Inkább elhiszi a hazugságot.
Hogy minden rendben van maga körül…
Minden visszatérőben van a régi kerékvágásba…
A baj ott van, amikor ez már természetessé válik.
Hogy ilyen az élet…
Hamiskártyázás.
Hogy csakis a felszín van…
Önérdek, szerepjátszás, kölcsönös becsapás, és Önbecsapás.
Itt ugyanis az a nagy veszély fenyeget…
Előbb-utóbb, a valódi énünk, felhozhatatlan mélységbe süllyed.
Élünk, és meghalunk…
De már fogalmunk sincs, hogy miért.
Igen, egy élet telhet úgy el...
Észre sem vesszük, hogy a lelkünk valóságos szépsége, meg sem mutatkozik.
S ha véletlenül mégis…
Feltör, vagy gejzírként kirobban belőlünk valami igaz, valami Igazi…
Mint ahogy Belőled, s Belőlem a felszínre tört.
A másik, már nem hallja meg...
Természetessé vált természetellenes-önzésből nem is akarja meghallani.
Ez az állapot az, amikor már semmi közünk sincs régi életünkhöz.
S ezt úgy is nevezhetném…
Szeretetlenség.
€$@ß@
