A szívem, Érted dobog...

Kedvesem...

A szívem akkor a legboldogabb...

Mikor nem Értem, hanem Érted dobog.

                              €$@ß@

Lelkünk ajándéka...

A vágyat nem a test csinálja...

A vágy, a lélek ajándéka a testnek.

                                              €$@ß@

Mert hinni akarunk, mert többet akarunk...

Meg lehet-e szokni az örömöt, a boldogságot...
A mosolyt, a barátságot, a szerelmet, a szeretet..?

Mikor válik megszokássá egy mozdulat, egy mondat, egy kapcsolat..?
Miért félsz a bizonytalantól, miért nem mersz kockáztatni...?

Látod Én is megtettem, Érted, Értetek...

S vajon meddig bírod elviselni a régiből fakadó fájdalmat..?
Lefekhetsz-e egyszer úgy este, hogy már nem érezed sebzett lelkedet..?
Hogyan tudsz beletörődni a hiányomba..?

Mert Én nem tudom elviselni a Te hiányod...

Vagy szíved egy része, mindig utánam vágyódik majd..?

Mert az Én szívem utánad vágyódik...

Elmúlhat-e az elmúlhatatlan..?

Tudod Kedvesem...
Az Igaz szerelem nem múlik el.

Még a legnagyobb viharban is emlékszik a napra.
Igen, Éltessen Téged is a remény...
Mert még ha villám csap belé és porig égeti...

Akkor is hinned kell benne, hogy a nap újra felragyog.

Mert a remény tényleg ott van mindenhol...
Egy mosolyban, egy mozdulatban, egy szóban.
Talán csak azért, mert látni akarjuk...

Mert hinni akarunk, mert többet akarunk...

Mert Emberek vagyunk.

                                €$@ß@

Mely hozzád vezetett...

Ülj az ölembe, s nézzük együtt az utat, mely Hozzád vezetett...
Ne törődj most a kitérőkkel, Én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet...

Leolvasztotta a Szerelmed, a lelkemre fagyott teleket.

Zötyögtette a szívem, de mindig is szerettem az utat...

Mely Hozzád, s a szívedhez vezetett.

                                  €$@ß@

Amit a szívünkkel, szépnek látni akarunk...

A szépség fogalma, folyton változó...

Örök és mégis mulandó...
Megfogható és megfoghatatlan...

Reményteli, csodálatos...

Egyszerűen, vagy szerencsére...
Egyénfüggő kérdések sokasága.
Mint ahogy Mi is azt látjuk Egymásban szépnek...

Amit a szívünkkel, szépnek látni akarunk...

De erre mindenkinek megvan a maga belső...

Sok esetben, másra nem tartozó válasza.

                        €$@ß@

Embernek lenni...

Ma Valaki azt mondta...

€$@ß@ "Birka türelmed van" ehhez a Lányhoz...

Igaza volt..!
Én egy olyan Ember vagyok...

S az "Embert" nem akár miért írtam nagybetűvel...

Mert van olyan Barátom, aki azért szeret...
Mert Embernek tart...
Őszinte Embernek...
S ez jó érzéssel tölt el.
Most úgy szerettem volna kezdeni a mondatom, hogy...

"Azaz igazság..."

De valamikor régen, mélyen Belém ivódott egy beszélgetés...

"Ha valaki így kezd egy mondatot, hogy...
Azaz igazság... Na, akkor kezdődik a hazugság..!"

Szóval,  nem csak Vele vagyok őszinte...
Hanem, Mindenkivel.

Visszatérve az előző gondolatmenethez...

Én egy olyan ember vagyok...

Akinek meg sem kottyant eddig ez a várakozás...

Tudod, ha tudom, hogy hová tartok, s mi vár Rám...

S Te ezt nagyon is jól tudod, mire nem lennék képes Érted...

Ennél sokkal, de sokkal több időre is telne.

De az is Igaz Rólam...

Ha fogalma sincs róla, hogy hová és minek is rohanok...
Akkor azt sincs türelmem kivárni...

Míg a közlekedési lámpa zöldre vált.

                              €$@ß@

A legbecsesebb érték...

Kedvesem...

A boldog, viszonzott szerelem, a legbecsesebb értéke a világnak...

Nem hever úgy, mint kavics a parton..!
A közönyös járókelő nem szedi fel, egyszerűen elmegy mellette.

S az sem adatik meg mindenkinek, hogy felismerje...

Pedig mindenki előtt ott hever, legalább egyszer.

                           €$@ß@

Szavak...

Számtalanszor becsaphatják testem és a lelkem...
Feltámadok Én újra, csak időt kell nyernem.

Időt a szenvedéshez, időt a haraghoz...
Időt a békéhez és időt a Szavakhoz.

Mert a Szavak nem csak betűk, sokkal többek annál...
Tudod Kedvesem, a Szavak, Igéretek, a Reményt adják.

A szó, mára nem szent, de Én szeretném azt hinni...
A Szerelmem ajkáról, csak Igaz fog születni.

Ne legyen ilyen a világ..! A Szavak többek legyenek mint szavak...
A szemembe s a hátam mögött, ne legyen más jelentés és alak.

                                                €$@ß@

Az óvatosság a félelemből gyökerezik....

Kedvesem...

Légy tudatos, de sose légy óvatos.

Nagyon apró különbség van e kettő között.
A tudatosság nem a félelemben gyökerezik, míg az óvatosság igen.

Aki óvatos, az talán sosem hibázik, de nem is jut messzire.

Akár hiszed akár nem...
Én vagyok rá az élő példa...
   

                                        €$@ß@

A könnyű, így válik nehézzé...

Kedvesem...

Valahol, nagyon igaz ez a mondás...

"Ha azt akarod, hogy egy könnyű dolog nagyon nehéz legyen...
Akkor csak halogasd."

Tudom nem volt könnyű az a döntés amit Én is meghoztam...

S az sem lesz az, ami Rád vár...

De ne akard, hogy még nehezebb legyen...

                                            €$@ß@

Az Én Rózsám...



Az idő, amit a Rózsámra "vesztegettem"...

Nem "elvesztegetett" idő.

Az tette olyan fontossá a Rózsámat.

                                         €$@ß@

De ha hiszel benne, mert megéri hinni…

Mindig minden pillanatban hinnünk kell a csodákban….

Mert ha hiszünk benne, meg is történik.

Bízni abban, hogy egy másfajta gondolkodás, megváltoztatja az életünk.

S ha bízunk benne, meg is változtatja az életünk.

Bízni abban, hogy Ránk talál a szerelem…
S mert azaz út, amit választottunk, egy Igaz útnak bizonyult…
Láss csodát…
Megajándékozott Minket azzal a gyönyörű érzéssel, amit úgy hívnak...

Nagybetűs Szerelem.

Olykor kiábrándít, megkeserít…
De ha hiszel benne, mert megéri hinni…

Minden vereségre két győzelem jut.

                                €$@ß@

Te vagy az egész életem...

Nem számít mikor jöttél...
Nem fontos, hogy nem voltál mellettem a kezdetek kezdetétől.

A lényeg, hogy megjelentél és azóta nem hagytál el.

Azt nem mondanám, hogy soha nem hagytál még cserben...
Sajnos Én is egyszer...

De nagyon vigyázok Rád..!

Hatalmas kinccsé váltál az életemben.

Meglehet, Te vagy az egész életem.

                                 €$@ß@

Ám legyen..!

Az élet azokat szereti...
Akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá.

Hányszor de hányszor megtettem...

Lehet, hogy olykor térdre kényszerít, meghurcol, összevérez.
Ha ez a sorsom...

Ám legyen..!

Attól még nem dől össze a világ.

Eddig, még mindig eljött az Én időm, amikor újra talpra állhattam.

Hisz, csak a szobrok nem hajolnak.

Annál, Én sokkal többre tartom Magam...

                                         €$@ß@

Érted, Rólad, Értem, Rólam...

Szerencsére, nem azt szeretjünk, aki a legszebb...

Hanem, aki a legszebb gondolatokat hozza ki Belőlünk.

  

                                                €$@ß@

Szerettelek, szeretlek, s szeretni foglak...

Kedvesem...

Tükörképed vagyok...

S nem csupán Önmagad visszamosolygó álomarcú foszlányaként...

Hanem titkunkat mélyen őrző...
Elhagyatott padlás, suttogó árnyalakjaként nyúlok feléd.

S nem csupán gyöngyfényszerű csillogásod tükröződik bennem...

Hanem megmaradt tisztasága ennek az örvénylő, kicsit romlott...

Mégis általad, oly bűntelenné vált életnek.

S ha nem lenne, azaz oly égető hiányod...
Mint ahogy a lángoló bozóttűz...
Pillanatok alatt győzi le a napfény-szítta száraz virágot.

Mert ahogy Magamba nézek, megpillantlak Téged...

Ívhajlatos kecses testedben mártóznék szüntelen.
S a tükröződő álomszerű képeket, Eléd borítanám...

Mint vörös sziromszőnyeget.

Talpad csipkefinomságú léptei nyomán...
Elfelejtettnek hitt látomások öltenek a jelenben testet...
Régi fájdalmaink, bízván lecsorgó viaszba kötnek.
S talán gyertyalángjuk fényét, táncba nem hívja többé a sötéten gomolygó este...

Pilláid rejtekéből lecsókolnám a könnyek apró kristálygömbjét...

S jósnőként olvasnék belőle...
A múltban, a jelenben, s a jövőben...

Szerettelek, szeretlek, s szeretni foglak...
Mindörökké, mindörökre...

                                   €$@ß@

A düh rossz tanácsadó...

Elnyerni valaki bocsánatát hatalmas kegy volt a múltban…

S felemelő érzés a jelenben is…

Mikor az a hatalmas kő leesik az emberfia szívéről…

Senki nem hallja, de Te érzed, s ezt az érzést megosztanád az egész világgal…

De még nem teheted nyíltan és őszintén.
Miért bűn megbocsájtani..?
Bármilyen nagy is volt az hiba, amit elkövettem...

Tavaly október óta, csak az éltet, hogy kijavítsam azt a hibám...

Miért ítélünk el valakit, aki él ezzel a keggyel..?

Ha megajándékoz a megbocsájtás gyönyörű érzésével...

Hisz titkon, mindig-mindenki erre vágyik...
Még az utolsó pillanatban is.
Kerültem mindig egy fogalom egy név lírását a Blogban...
Istenét...
Nem véletlenül...

Mivel az Ő világa, nem az Én világom...

Most leírom, először és utoljára...

Talán csak "Isten joga" megbocsájtani..?

Hiszen, valahol mi is Istenek vagyunk...
De másmilyen értelemben.

Az, hogy a világ, a világod mikor fog megbocsájtani Nekem, nem tudom…

Biztos lesz, aki hamarabb, akit talán kevésbé mélyen érintett…
Lesz olyan, akinél évek múlva érdemlem csak ki a bocsánatot…

Viszont van egy Valaki, akit elvakult düh hajt…

Aki most még azt hangoztatja, ilyen bűnt nem lehet megbocsájtani…
De ez nem jó gondolkodás...
A vesztern "hősök" kora lejárt, régen lejárt... 
Szemet-szemért, fogat-fogért..?
Vagy szegény Döbrögi uraság esete..?

De egy jó tanács, a düh rossz tanácsadó…

Főleg az elvakult düh, rossz tanácsadó…
Mi lenne, ha kis hazánkban minden nőt és férfit börtönnel büntetnének...

Aki titkon máshol keres boldogságot..?

Csak egy nemrégiben napvilágot látott statisztikai adatra szeretném felhívni a figyelmet…

A házasságok 99 %-ában...

Egyik vagy a másik fél, a házasságuk ideje alatt legalább egyszer félrelép…

Hoppá… 99 %

Csak tudnám, miért kell minden statisztikai adatot mindenkivel közölni..?

Miért kell annak az 1 %-nak is a tudtára adni..?

De erre, még egy későbbi bejegyzésemben visszatérek…
Idióta az, aki ilyen statisztikai adatot nyilvánosságra hoz…

Ja, és nem ezek az emberek töltik meg a börtönöket…

Pedig jelentős hányaduk története, napvilágot lát…
Nem véletlenül állunk válások terén az élen.

Hanem a nem az idén barnultak, meg néhány adócsaló…

Mindenkinek van vaj a füle mögött…

Mondom mindenkinek…

Imádom kihangsúlyozni és időnként nyomatékosan ismételni Magam.
Ez is az egóm része...

Még annak is, aki azt hiszi magáról az Ő titka, csak az Ő titka…

Tudod, ha kis összegről van szó, akkor bűnöző vagy…
Ha nagyról, akkor üzlettárs…

Hát ilyen világban élünk…

Én nem láttam semmit…
Én nem hallottam semmit…
Én nem szóltam semmit…

Mitől, vagy kitől is kellene félnem..?

Jut eszembe, éppen a mai napon kötöttem  "Én is" életbiztosítást...
Ja és írtam is egyet...
Egyszerű, de praktikus elemekkel van felruházva a blog szerkesztő...

Az egyiket úgy hívják "bejegyzés ütemezés"...

Csak megírod, csatolod a hozzá fűződő dokumentumaid...
S beállítod egy későbbi időpontra...
S titkon bízhat Benned az is akiről szól...

Hogy nem történik Velem semmi...

Ismétlés a tudás atyja, vagy valami hasonló...

Szóval, a düh rossz tanácsadó...

                                  €$@ß@

Élünk, és meghalunk… De már fogalmunk sincs, hogy miért.

Van a kimondott szöveg, valamint a leírt szó…
Amit a fülünkkel hallunk és az eszünkkel értünk…

S van az Igazi tartalom, a betűk mögötti, vagyis a lényeg…

Amit nem hallunk és néha nem is értünk.

Vagy az is elképzelhető, nem is akarunk megérteni..!

Sajnos ilyen is van.
Van, hogy az ember lelki lustaságból, gyávaságból, vagy érdekből…

De nem óhajtja megérteni, amit a másik valóban üzenni akar neki…

Inkább elhiszi a hazugságot.

Hogy minden rendben van maga körül…
Minden visszatérőben van a régi kerékvágásba…

A baj ott van, amikor ez már természetessé válik.
Hogy ilyen az élet…

Hamiskártyázás.

Hogy csakis a felszín van…

Önérdek, szerepjátszás, kölcsönös becsapás, és Önbecsapás.

Itt ugyanis az a nagy veszély fenyeget…
Előbb-utóbb, a valódi énünk, felhozhatatlan mélységbe süllyed.

Élünk, és meghalunk…
De már fogalmunk sincs, hogy miért.

Igen, egy élet telhet úgy el...
Észre sem vesszük, hogy a lelkünk valóságos szépsége, meg sem mutatkozik.
S ha véletlenül mégis…

Feltör, vagy gejzírként kirobban belőlünk valami igaz, valami Igazi…
Mint ahogy Belőled, s Belőlem a felszínre tört.

A másik, már nem hallja meg...
Természetessé vált természetellenes-önzésből nem is akarja meghallani.

Ez az állapot az, amikor már semmi közünk sincs régi életünkhöz.

S ezt úgy is nevezhetném…

Szeretetlenség.

                                    €$@ß@

Lelkedtől-lelkemig...

Lágy fuvallat vagyok, tested simogatva...
Tenyeredben... Szívedig érő, izzó szenvedély.

Fénysugárba forgó, napraforgó kelyhed...
Nyarat ontó illata, lelkedtől-lelkemig elér.

Ajkaidra simítom a szerelmünk csókját...
Feléd nyújtva kincsként, lángoló szívem.

Mindeneddé váltam, e gyönyörű világban...
Csitulni nem akaró, Őrült szenvedéllyel.

Mit irántad érzek, sokkal több mint hála...
Vagy fellobbanó érzéseink, lángoló heve.

Szemeidben vagyok a gondolat s az erő...
Legékesebb szavainknak titkos fegyvere.

Tavasz leszek tél havában, testeden lüktető...
Szemeidben szivárvány, szívedig elérő.

Perceink így válnak, ragyogóan színes évekké...
Megjósolt reményeink, egy végtelen Igaz Életté.

                 €$@ß@ 

Nem érzed, valaminek a hiányát..?

Kedvesem...

A Benned lévő félelem nem más, mint a szeretet hiánya.
Cselekedj szeretettel, s felejtsd el a félelmeidet.
Mert ha jól szeretsz, a félelem eltűnik.

S ha mély szeretet van Benned, a félelem nyomtalanul tűnik el.

Amit most megosztok Veled, ahhoz bizony le kell ülnöd...
Ezt nem lehet félelmek közepette, kutyafuttában olvasni és megérteni...
Minden pillanatban attól rettegni...

Meglátja e a párod, miközben a levelem olvasod...

A félelem negativitás, hiány.
Ezt kell megértened.

S ha a szavaimban kételkedsz, sosem leszel képes megérteni a félelem természetét.

Mert a félelem, Olyan, mint a sötétség.
Sötétség sem létezik, csak úgy tűnik, mintha létezne.
Valójában nem más, mint a fény hiánya.
A fény létezik..?
Miért ne létezne...
Távolítsd el a fényt, és ott a sötétség.
Viszont a sötétség nem létezik, a sötétséget nem lehet eltávolítani.

Kezded már érteni mit is akarok mondani..?

Tegyél, amit csak akarsz, nem tudod eltávolítani.
Nem tudod arrébb tenni, nem tudod elhajítani.
Ha valamit kezdeni akarsz a sötétséggel…

A fénnyel kell tenned valamit.

Mert csak létező dolgokkal tudsz kapcsolatot teremteni.
Kapcsold le a lámpát, ott a sötétség…
Kapcsold fel a lámpát, a sötétség eltűnik.
De Te ehhez a fénnyel tettél valamit.

A sötétséggel semmit sem kezdhetsz.

Ezért is próbálom megértetni Veled, a félelem nem más, mint sötétség.

A szeretet hiánya.

Nem tehetsz vele semmit, és minél erősebben próbálkozol…
Annál jobban fogsz rettegni…

Mert annál tehetetlenebbnek érzed magad.

Ha harcolsz a sötétség ellen, veszíteni fogsz.
S végül az elme azt gondolja...

„A sötétség nagyon erős, ezért győzött le.”

Itt fut tévútra a logika.
Természetesen a gondolatmenet helyes...
Harcoltál a sötétség ellen, és nem tudtad legyőzni…
Nem tudtál ellene tenni semmit.
Teljesen logikus, hogy arra a következtetésre jutsz...
A sötétség nagyon erős.

„Gyenge Nőnek tartom Magam hozzá képest.”

Emlékszel még, hányszor de hányszor hivatkoztál a félelmeidre és a gyengeségedre..?
A valóság azonban ennek éppen az ellenkezője..

Nem Te vagy gyenge, hanem sötétség.

Valójában a sötétség ott sincs, ezért nem tudod legyőzni.

Miért harcolsz olyan ellen, ami valójában nincs..?

Ne harcolj a félelem ellen...
Máskülönben egyre jobban rettegsz majd...
Újabbnál-újabb félelmek hatolnak a lényedbe.

S a végén félni fogsz még a félelemtől is, ami rendkívül veszélyes.

Ha a félelem hiány...
Akkor a félelem a félelemtől, a hiány hiányától való félelem.

S hidd el, ez az őrületbe kerget..!

Hogy tisztán láss...

Megismétlem az első négy mondatot, kicsit leegyszerűsítve...

A félelem nem más, mint a szeretet hiánya.
Cselekedj szeretettel, felejtsd el a félelmet.
Ha jól szeretsz, a félelem eltűnik.
Ahol mély szeretet van, ott nincs félelem.

Nem érzed, valaminek vagy Valakinek a hiányát..?

                                  €$@ß@