Valószínűtlen barátságok...

A világ tele van, valószínűtlen barátságokkal.

Hogy ezek hogy jönnek létre?
Úgy, hogy míg az egyik ember, szükséget szenved...
A másik, kész segítő kezet nyújtani.
Mikor ilyen kedvességgel találkozunk...

Végre képesek vagyunk becsülni azokat,
akiket korábban leírtunk.

Mielőtt észbe kapnánk, a szövetség megköttetik.

Tekintet nélkül arra, hogy mások megértik-e.

Még emlékeztek rá...?

Egy ilyen barátság létrejöttének, Én is részese voltam...

De mindig vannak olyanok, akiknek semmi sem jó...
Igen, valószínűtlen barátságok szövődnek nap mint nap.
Senki sem érti ezt jobban, mint a magányosak.

Sőt, mi több, Ők épp, erre számítanak.

Hát, hagyjátok Őket...Élni az Életüket!

                                                       €$@ß@

.

Kedvenc színed, a szexed...

A ruhák, amiket hordunk...
A bútorok, amiket vásárolunk, a kiegészítők...
Az autónk fényezése vagy a kedvenc cipőnk, táskánk...
Mind árulkodó színeket hordoznak rólunk, személyiségünkről.

De állítólag még szexuális szokásainkról...

Viselkedésünkről, gondolatainkról, vágyainkról.
Sokan azt mondják, nincs kedvenc színük...
De ha alaposabban megnézzük az őket körülvevő környezetet...
Könnyen megnevezhetünk egy vagy két színt.
Amik meglehetősen gyakran fordulnak elő...
Ruhatárukban, vagy lakásuk tárgyaiban.

De miről is árulkodnak a színek a szexben?

Piros...

A pirosat kedvelők általában hevesek, lelkesek az ágyban.

Könnyen jönnek izgalomba.
Minden elképzelhető formában, élvezik a szexet.

Ha egy piros felizgul...

Gerjedelme órákon keresztül, csillapíthatatlanul tarthat.
S kitörő vulkánhoz lehet hasonlatos, ha két piros találkozik.
Az ágyban hajlamosak az agresszióra, a másik elnyomására.
Így a gyengébb színek, legyenek óvatosak.

Talán, a vörös hajú nő mítosza is, valahonnan innen ered.

                                                           €$@ß@

Amíg a halál, el nem választ...

Néhány érdekesség...
A szerelemmel kapcsolatos kutatási eredményekből...


A vonzó külsejű emberek sokkal hajlamosabbak a flörtökre,
még akkor is, ha van partnerük.

Minden negyedik házasság csak azért nem bomlik fel...
Mert a partnerek nem találnak jobb alternatívát.
A leggyakoribb indok...
"Maradjunk együtt, a gyerekek miatt"

A nők, általában társadalmi rangjuk,
és intelligenciájuk alapján ítélik meg a férfiakat.
A férfiak inkább a vonzó külsőt részesítik előnyben,
ha partnert választanak.

Elősegítheti a tartós és sikeres párkapcsolat fenntartását...
Ha minden negatív állítás mellé, amellyel partnerünket illetjük.
Legalább öt pozitívumot is megfogalmazunk.

Amikor a kutatók 32 "őrülten" szerelmes ember agyát vizsgálták
MRI-vel, azt találták...
Ha a résztvevőknek a szerelmüket ábrázoló fotókat mutatnak...
Akkor ugyanaz az agyterület aktiválódik...
Ami a kokainmámor során is.

A legyőzhetetlen akadályok segíthetnek fenntartani a lángolást...
Ha éppen a mellettünk lakóba szeretnénk bele...
Aki boldog házasságban él...
Akkor akár évtizedekig is szenvedhetünk emiatt.

Egy friss házaspár vitájának első három percéből már következtetni lehet rá, hogy elválnak-e hat éven belül.
Akik a vitás helyzetekben gyakran használják...
 "a te mindig..." és a "te soha..."
Kifejezéseket, nagyobb valószínűséggel válnak el később.

Az alacsonyabb tesztoszteronszinttel rendelkező férfiak elégedettebbek voltak a házasságukkal...
Kamaszkorú gyermekeikkel is jobb viszonyt tudtak fenntartani.

Annak ellenére, hogy a házasság, a leggyakoribb konfliktusforrás az életben...
Egyben a boldogság leggyakoribb forrása is...
A házas emberek általában sokkal boldogabb életet élnek,
mint az egyedülállók.

                                                                €$@ß@

Éld az Életed...

 

Nincs használati utasítás...Nem is volt.

Elveszett!

Ki-ki úgy éli életét, ahogy tudja...

Meri, amerre a szív vezet.

A Te szíved a bánat kertjében bolyong...

A fájdalom lelkedet járja át...

Könnyed tisztít, de nem gyógyít...

Ellene nem nyerhetsz csatát.

Tépd ki szívedből a mérgező tövist...

Hagyd, hogy véred hulljon vele...

Megoldást hoz fájdalmadra az idő jótékony keze.

Nincs használati utasítás...Nem is volt.

Elveszett!

Sorsod, hogy megtaláld újra, s...Éld az Életed.

                                                   €$@ß@

Hogy miért is...?

A szerelemért, a szorongásért, a látomásért, a borzongásért...

Az illatáért, a lábnyomáért, a fürtjeiért, a nyafogásért...

Az éjszakákért, az ébredésért, a hunyorgásért, egy szorításért...

A dallamáért, a csöndjeiért, a könnyeiért, a szemeiért...

A józanságért, a bódultságért, a gyógyításért, egy sóhajáért...

S a faggatásért, a vigaszokért, a hallgatásért, a válaszokért.

A szerelemért a szerelméért, szerelmemért a szerelmünkért.

 

                                                                           €$@ß@

A szívemben nincs senki másnak hely...

Lehet megtalálsz majd egyszer mert nem jól bújtam el,

Kicsit megharagszol majd mert nem tagadtam el...

De értelmetlen kérdés a választ tudnod kell...

A szívemben, a szívemben, nincs senki másnak hely...

Lehet rajtakapsz majd egyszer hogy másnak írtam dalt,

És a csók után a múzsa még maradni akart...

Hogy ott maradt vagy elrepült kérdezned sem kell...

A szívemben, a szívemben, nincs senki másnak hely...

Lehet százszor hallott földhözragadt, primitív ez a mese,

Lehet elcsépelt a gondolat kicsit giccses a kezdete...

De most az egyszer hadd maradjon így,

Most az egyszer hadd legyen jó így...

Lehet azt is hallod egyszer hogy elcsatangoltam

Ahogy bandukoltam vissza csak rád gondoltam

Csodálkozni nincs mit, hisz úgyis tudnod kell...

A szívemben, a szívemben, nincs senki másnak hely.

                              €$@ß@

Van megváltás...?

Mindannyian tettünk olyasvalamit az életben...

Amit szégyellünk.

Van, aki a rossz férfiba szeretett bele...

Van, amelyikünk elengedte az Igazi Nőt...

Vannak, akik szégyent hoztak a szüleikre...
És akik cserben hagyták a gyermeküket.

Igen, mindannyian követünk el hibákat...

Amik lealacsonyítanak minket és szeretteinket.
De van megváltás...

Minden jóvá tehető...

Ha tanulunk a hibáinkból és fejlődünk.

                                                  €$@ß@

Jóban-Rosszban...

Maga az eskü, egyszerű...

Jóban-rosszban...

Gazdagságban-szegénységben...

Egészségben-betegségben...

Tisztelik és soha el nem hagyják egymást.

Míg a halál, el nem választ.

Igen az eskü egyszerű!

De találni valakit, ki leteszi...

És hűen, meg is tartja... 

Nehezebb, mint akárki gondolná.

                                                         €$@ß@

Valahogy mégis szebb...

Ha arra gondolt, hogy itt volt, itt feküdt mellette...
Hallotta a szuszogását, és néha hozzáért a karjával.

Ha a nyárra gondolt, amikor együtt mentek az ösvényen.

Valami visszatért ilyenkor, valami furcsa borzongás.
Nem tudta, hogy mi az.

De tudta, hogy már nem úgy van minden, mint nyáron volt.

Nem olyan szép és egyszerű...
Zavaros és bizonytalan.
De szebb.

Valahogy mégis szebb.

Nem tudta, miért, és nem tudta mi az.

De most is itt van mellette...

Látod?

Itt vagyok melletted...

                                      €$@ß@

Ki tudja miért...

Egy arc, mely arcom felé fordul...

Egy szó, a némaságon át.

Egy kéz, mely kezem felé indul...

S idetalál, vele a boldogság.

Ki tudja, miért szeretem, úgy az esti csendet?

Mikor a szél, a fák közt, lopva átoson...

Ki tudja, miért szeretek úgy, egy kedves verset?

Hogy százszor is elolvasom...

Ki tudja, miért mosolyog rám, az első csillag?

Ha itt az éj, s harcol az árnyék, és a fény...

Ki tudja, miért más a világ, amikor itt vagy?

S ki tudja, miért szeretlek, Téged én?

Ezernyi kérdés, ezernyi érzés...

Mindegyik szép, mindegyik álmokat ígér.

S a legszebb álom, velem marad...

Életemen végigkísér.

Ki tudja, miért örülök, úgy a napsugárnak?

Ha itt a nyár s köröttem, minden csupa fény...

Ki tudja, miért?

Talán azért, mert Téged látlak...

S talán, mert úgy szeretlek...Téged én.

                                      €$@ß@ 

Nincs másik élet...

Futnak a napok, s vele az évek...

Most kell Szeretnünk.

Nincs másik Élet...

                  

                                                                                        €$@ß@

Döglődni nem égő...4. rész

Muszáj feltenni, magunknak a kérdést…

Vajon, kiben van a hiba?

Miért rágjuk teljesen feleslegesen az öklünket szakítás után?
Ahogy a mellékelt ábra mutatja…
Lehet másképp is reagálni a szakításra…
Bár az továbbra is homály…
Vajon a látszólagos kiegyensúlyozottság mikor hullik darabokra.

Lehet, hogy soha.

De az is lehet, hogy elég egy gondolatfoszlány..
Ami az exbarátnőre és a múltra emlékeztet..
És máris kiderül…
A tetszhalottból lett macsó, hamis illúzió csupán.
Jó lenne, ha azt mondhatnánk…

Képesek vagyunk "jó útra téríteni" összetört szívű barátainkat.

De a gyakorlat, sajnos nem ezt mutatja…
Rendre megkapjuk…
Féltékenyek vagyunk, a nálunk jóval fiatalabbakra.
Pedig, nem erről van szó.

Ha féltékenyek vagyunk, azt elmondjuk.

Pláne, egy barátságban.
Ami elvileg ugye, az őszinteségre épül.

Egyikünk sem kéri, hogy akit kidobtak...Az dőljön a kardjába.




Vége…

Döglődni nem égő...3. rész

Oké…
Akkor ezt próbáljuk kellő empátiával tálalni…
Értessük meg, hogy döglődni…

Igenis szabad…

Attól senki sem lesz gyengébb, ha kimondja…

Én, most cefetül vagyok!

A kimondatlan sérelmek, jó eséllyel, csak tornyosulnak…

A könnyelmű hódításokkal egyetemben.
Arról még szót sem ejtettem, hogy milyenek ezek a hódítások.
Először is, nem árt, ha az új Nő, fiatalabb mint az ex…

Minél zsengébb, annál jobb…De nem minden esetben.

Szexuálisan legyen, igen felvilágosult…
Vagyis az ágybéli kizsigerelést ne értelmezze akként, ami.
Ha ezek megvannak?
Az összetört ázsió néhány darabja máris helyére került.

Hiszen kell e, annál nagyobb önigazolás…

Mint negyvenvalahány évesként, alig harmincvalahány éves csajszikat hajtani?
Nemigen.
Lényegében elhanyagolható…
Hogy a lányok tudják-e?
Hogy hüvellyel megáldott, köpőcsészeként szolgálnak…
Vagy jóhiszeműen és tiszta érzelmekkel lépnek ki a bugyiból?

Érthető módon, ez utóbbival van bibi.

Hiszen úgy válik eszközzé, hogy közben célnak hiszi magát.
Arról a butaságról pedig tényleg csak annyira ejtsünk szót…
Az a lány, akinek nem tűnik fel, hogy az a srác akiért rajong...
"Furcsa mód" néhány nappal a szakítása után hívja át borozni…

Az csak a naivitását korlátozza.

Mély pszichológiai boncolgatásba, pedig csak addig kell belemenni…

Míg a férfi birtokol, addig a nő befogad…

Amihez…Ha csak időszakosan is…

De elengedhetetlen az érzelmi töltet.

Ez egy óriási különbség a két nem között.
Ami így működik a kezdetek óta és így lesz addig…

Amíg férfi és nő, egymás mellett él, ezen a bolygón.


Folyt.köv.

Döglődni nem égő...2. rész

Elhihetitek…

A megtört szívű férfit, faggatni kell…
Hiszen magunktól…
Csak nagyon ritkán zúdítjuk a világra a problémáinkat…
Így hát kérdezgetni, boncolgatni kell, a zátonyra futott kapcsolatot…

Már, ha Mi is akarjuk.

Gyakran előfordul…De nem mindenkivel!

Kezdetek aggódni, szegény fiú, lassan bezöldül és felőrli a kín…
Amikor is befut az infó…
Összezuhantnak hitt cimborátok, igencsak belecsapott az életbe.
Aztán persze ő is beszámol az átduhajkodott éjszakákról…
Az elfogyasztott alkoholegységekről és a begyűjtött skalpokról.

Igen, ez az a pont…

Ahol nagyon is különbözik egymástól...

A megtört szívű nő és a megtört szívű férfi…

Utóbbinak, nem esik nehezére, megosztani mással, az ex épp, hogy kihűlt helyét.

Szó sincs arról, hogy minden férfi így viselkedik…

Alapból persze, több sebből vérzünk…
Minden olyan mondatunk, ami így kezdődik, hogy "Minden Nő...".
Ettől függetlenül a jelenség létezik…
Sőt minden bizonnyal ti is tapasztaltátok már…

Milyen…Elképedve állni, és baleknak érezni magunkat.

Mert amíg mi kiutat keresünk a posványból…
Addig állítólagosan összetört barátunk vígan hempereg.
És tényleg hempergésről van szó…
Mert bőven ellát minket információval...
Az új csaj képességeit illetően…
Sőt zavaróan könnyelműen nyilatkozik az esetleges folytatásról…
A fejetekben, pedig érthető módon kigyullad, az alarm feliratú izzó.

Ez az írás is ezen apropóból született…

Mivel értetlenül nézzük férfi barátaink szabados életstílusát…
Nem azért, mert bármi probléma van a szabad(os)sággal…

Hanem mert nyilvánvalóan pótcselekvésről van szó...


 
Follyt.köv.

Döglődni nem égő...1. rész

Hölgyeim, saját oldalatokat már ismeritek…

Nagyon jól tudjátok, hogy milyen érzés…
Szakítás után, utoljára megcsókolni, a másikat.
Tudjátok, hogy milyen nehéz, megszokni az egyedüllétet…
Az sem ismeretlen, hogy milyen érzés, másnap bemenni a munkahelyetekre, és eljátszani a törhetetlent.

Ezek sajnos senkinek sem új érzések…

Arról viszont már jóval kevesebbet tudtok…
Milyen lehet a másik oldalon állni…
És most NEM arról beszélek…
Miként érzi magát kidobott exetek…
Hanem összességében, milyen viselkedésformák jellemzik…

A frissen kitett férfiakat.

Kötözködni persze lehet…
De ez még nem jelenti azt, hogy a lejjebb leírtak ne lennének nagyon is valóságos jelenségek.
Hiszen manapság épp elég megtört szívű férfi van a környezetemben.

A kapcsolat felrúgása után…

A megtört szívű férfi, előbb vagy utóbb, de biztosan kitálal…
Azonban ne várjatok hosszas és szívfacsaró eszmefuttatást…
Hiszen csak napok kérdése, és tudatára ébredünk…

Mi is történt akkor?


Kedélyállapotunk kiszámíthatatlanná válik…
Egymást érik a...

"Jézusom, mennyire kivagyok" és a

"Jeee, minden oké"

Kijelentések.
Érthető, hogy nem tudjátok mire vélni,
ezt a hektikus magatartást…
Adott, hogy napról napra felteszitek a kérdést…

Hogy vagy?

Minden bizonnyal őszinte választ vártok…
De hogy megkapjátok-e, na az már korántsem biztos.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a kidobott pasi...
Elég könnyedén átlép…

A "gyűlölöm az exet" szakaszba...

Amikor is minden, a volt barátnőt illető jelző…
Negatív színben tünteti fel a csajt.
Sőt ilyenkor tudhattok meg olyan…

Bennünk mélyen elnyomott sérelmeket…

Amik nem bukkantak fel, az együtt töltött idő alatt.
Hőzöngésünk végével, miután eltelik pár nap…
Már megint a világ fájdalma ül ki arcunkon.
Ezen sincs mit boncolgatni, hiszen mi magunk mondjuk el…
A hiánya, borzasztó, a közös emlékeket el kellene tüntetni…

De egyszerűen nem megy…

A csajnál maradt cuccokat, sürgősen vissza kell szerezni.
A kegyetlen cafka előtt pedig palástolnunk kell,
az elmúlt napok gyötrelmeit.


Amik leginkább az arcunkon, öltenek testet.



Folyt.köv.

Hogy mennyire szeretnek ?

Hogy mennyire szeret valaki...

Azt onnan tudod egészen pontosan bemérni...

Hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.

S ha nem képes erre...
Bármilyen fájdalmas is...
Tudd, hogy az elsősorban az ő tragédiája.
A nem szeretésnél sivárabb, szegényebb és sötétebb állapot nincs.
Mások lelkébe belebújni azt jelenti...

Az ember a bal szemével, tisztán látja, a másik hibáját...

A jobb szemével, megbocsátja őket...

És szívének középpontjával...Szereti...

Ez a középpont a lényeg, mert ez a legerősebb...
S csak is ezzel, és ezen keresztül tudsz bárkibe is behatolni...

Persze ennek az az ára, hogy lelkileg Te is meztelen légy.

Csak az fogad be bennünket, akit mi is befogadunk.
S hol is kezdődhetne máshol egy ember megnyitása...
Mint ott, hogy mi magunk megnyílunk előtte.

Ez a legnehezebb, mert bizonyos értelemben védtelenné válunk.

Párbajban nem lőni, hanem letenni a fegyvert...

De minden szeretet kockázattal jár.

Sokan megriadnak e kockázattól...
S az első gyanús jelre, bántásra, sértésre...
Kihárításra vagy önzésre visszahátrálnak...
Pedig ha csak egy kicsit is várnának...
Megtapasztalnák...
Bár a másik szeretetét nem sikerült megszerezniük...

De ők maguk jóval erősebbek lettek, az éntelenség pillanataiban.

                                                                 €$@ß@

Nem mondom, hogy ez veszélytelen...

Amíg nem látjuk újra ...

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát...

Ha nem szeretjük tovább.

Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít...
Erre gondolunk.

A felejtésre.

Ez azonban, ha valóban szeretünk...

Nem lehetséges.

A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja...
Ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk.
Semmi más.

Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben.

Mindegy.
A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra.

Nem az emléke...

A hiánya él bennünk!

 
 

Meddig lehet életben maradni...

A testi sértésekről készíthető látlelet.

Így aztán az is megállapítható...
Hány napon belül gyógyulnak.

De ki mondja meg egy szóról...

Egy hangsúlyról...
Egy vállvonogatásról...
Egy röhögésről...

Meddig lehet utána életben maradni...

S miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?

                                                   €$@ß@

Tenger az élet...

Tenger az élet.

Sok ezer év óta hullámzik velünk...
Sok ezer év óta hullámzik velem.
Vízcseppek vagyunk...
Jelentéktelen, szürke kis parányok, mind, mindannyian.

Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk.

Tenger az élet.

Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet.

Néha megtaláljuk.
Összesimulunk egy pillanatra...
Aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe.
És mi keresünk, keresünk újra tovább.
Minden csepp egy másik kicsi cseppet, a mérhetetlen, óceánban.
Jaj, hatalmas ez az óceán és egy vízcsepp olyan parányi benne.

Sok ezer év óta keresem már Őt, kis vízcsepptársamat...

Alig lelem meg néha-néha...Olyankor is egy pillanatra csak.
Háborog a vihar, röpít a hullám...
Voltam koldus, béna, nyomorék, hazám a templomajtó...

Ő talán királynő volt akkor és garast dobott reszkető kezembe...

Császár is voltam... büszke, nagy, hatalmas...
Ő talán rőzsét szedett valahol az erdőn...
De Én akkor nem vadásztam ott, mert dolgom volt, más...
Fontosabb, nagyobb...

Pedig akkor is csak azért éltem, hogy megkeressem Őt.

Most is keresem.
Néha belenézek valakinek a szemébe...
Aztán tovább megyek.

Nem ő volt, ez sem ő volt.

Néha belecsókolok valakinek a piros szájába...
Aztán idegenül néz össze a szemünk...
Ezt a vízcseppet sem én kerestem.
Valaki más.
Néha összesimulunk, amikor sír a tangó...

Kilessük egymás szíve dobogását...

Aztán fáradtan lehull a kezünk.
Tovább.
Egymás lelkébe belenézünk...
Csókos éjjelek virágcsodáival teleszórjuk egymást...
Aztán búcsút intünk és mosolygunk hozzá...

Keresünk, keresünk mindnyájan, mindig, míg világ a világ.

Lehet, hogy megtalálom ebben a lázas, furcsa életemben...
Lehet, hogy nem.
Mindenütt, mindig csak őt kerestem.

Űz, hajt a Vágy...

Hogy a szemébe nézzek, mert régi magamat látom meg benne.
Megszorítsam a kezét és a lelkébe csókot leheljek...
Szebbet, szentebbet, mint amilyent valaha ...Adtam.

Egy pillanatra csak.

Aztán jöhet ismét a hullám...
Leránthat a mélybe vagy sugárszálon az égig emelhet...
Valaki utánam csodálkozik...
Aztán lehetek harmatcsepp márciusi ágon...
Lehetek száz öles tengermélybe zárva...

Mindörökre őt fogom keresni...

Ő pedig engem fog keresni...Mindörökre.

                                                   €$@ß@

Életünk...

Egyre inkább az az érzésem...

Hogy az életünk, egyetlen mondat...

Csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az…

A nagy találkozások...

A lélekközeli pillanatok, mindig azok voltak...

Amikor valakit megszerettem.

Az igazi csoda a barátság...

A valódi, emberközeli kapcsolat.
Amikor egyszer csak repül velünk az idő...
Az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk.

Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

Csak akkor fogsz szeretni...

Csak akkor fogsz, ismét szeretni...
Ha ugyanolyan megrázkódtatás ér, mint engem ért...

Mikor elveszítettelek...

A megrázkódtatás, alázatossá tesz, és fényében meglátod...
Amit most, a gőg sötétjében nem látsz...
Meglátod, mennyit érek neked...

Mennyit ér mindaz, amitől így megfosztod magad...

Csak várják, legyek türelemmel...
Én várok, és türelemmel vagyok...

Mióta már...

Nem akarom kézbe venni, amit nem vehetek kézbe...
Mert kézben van az, bár nem az enyémben és nem a tiédben..
Kitartok a várakozás mellett, mint a remete...
Akinek nem terem gyümölcsöt az egyedüllét,
De nincsen más választása, mint egy gyümölcstelenség.

Ám megrázkódtatásod, csak nem akar bekövetkezni.

És én egyre kevésbé bízom benne...
Nem mintha ...-nak nem volna igaza, lehet, hogy igaza van...
Csak hát érzem, mint múlik el megrázkódtatásom.

És mint bura alatt a levegő, fogy el alázatom...

S tudom, ha egyszer elfogy, rám is a gőg sötétje borul...
De akkor már, semmire se mégy alázatoddal...

Mert csak neked világít, nekem nem.

                                                  €$@ß@

Szomorúságról...

Ne kergesd el, a szomorúságot.

Oktalanul jön.

Talán öregszel ilyen pillanatokban...
Talán megértettél valamit...
Elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől.

S mégis...A szomorúság megszépíti az életet...


Először is...
Az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök.

Emlékezz csak...

Aztán...
A szomorúság egy váratlan pillanatban...
Leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot.
Minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is.

A szomorúság nagy erő.

Messzebbről látsz mindent...
Mintha vándorlás közben csúcsra értél volna.
A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek...
Ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

Egyszerre emberebbnek érzed magad.

Mintha zenét hallanál, dallam nélkül.
A világ szomorú is.
S milyen aljas, milyen triviális, és kibírhatatlan lenne, egy teljesen elégedett világ...

Milyen szomorú lenne a világ, szomorúság nélkül!

                                                                                                        (Márai Sándor)

Csodákra vagyunk képesek...

Minden nap kapunk egy pillanatot...

Amikor megváltoztathatunk mindent,
ami boldogtalanná tesz.

S mi minden nap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre, ezt a pillanatot...
Mintha nem is létezne...
Mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap...
És semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van...
Az észre fogja venni a mágikus pillanatot.

Bármikor meglephet minket...

Reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba...
Vagy az ebéd utáni csöndben...
A nap bármelyik percében...
Amelyik nem látszik különbözőnek a többitől.

Mert ez a pillanat, létezik...

Ebben a pillanatban, a csillagok minden ereje, belénk száll...

Segítségükkel, csodákra leszünk képesek.

                                                                      €$@ß@

Ki a legjobb tanácsadó?

Amikor elindulsz az Önmagad megismerése felé vezető úton... Biztosan utadba akadnak olyan emberek...

Akik megmondják Neked, hogy mi a jó vagy mi a rossz.

Sokan elmondták már...
De azért, megismétlem Én is...
Ilyenkor egyetlen létező van, akire hallgatnod kell...

Saját magadra!

Persze ez nem azt jelenti, hogy senkit ne hallgass meg!
Dehogy.
Hallgass meg minden elérhető információt.
Be kell engedned mindent ahhoz, hogy el tudd dönteni...

Mi a Te utad.

Egyetlen dolog van, amire figyelned kell...
Az, hogy legyen egy szűrő, melyen átengeded mindazt, amit hallasz.

Viszont ezt a szűrőt...Csak az érzelmeid vezéreljék!

Amikor hallasz valamit...
Amiért tiszta szívvel tudsz lelkesedni...
Ami örömöt okoz...

Akkor indulj el abba az irányba, amerre ez az iránytű mutat.

Amikor jön valaki más...
Aki az ellenkezőjét mondja...
Vagy kritizálja azt, aki neked annyira tetszett...
Engedd be azt is, és figyeld hogy milyen érzéseket okoz.
Tudni fogod hogy melyik a Te igazságod.

Nem kell, hogy másra figyelj...

Mert csak Te tudhatod azt, hogy merre kell haladnod.
Ha úgy érzed, ennek ellenére mégis rosszul döntöttél...
Gondolkodj el azon, hogy a tév- és kerülőutak az életedben milyen fontos felismerésekhez vezettek.
Mit tanultál meg, a hibás döntéseid miatt...
Ami nélkül nem lehetnél ma ott, ahol tartasz.

Ha mindig mindent jól csinálsz, sosem fogsz fejlődni.

Hibázni azért jó, mert abból tudsz a legtöbbet tanulni.
Az igazi hiba valójában az, amikor nem tanulsz a hibákból...
Mert akkor újra és újra el fogod követni őket.

Ne félj cselekedni, ne félj a hibáktól.

Gyerünk, lépd meg...
Tedd meg...
Haladj az úton...
Csak előre...

Mert csak is így érheted el...A célod!

                                               €$@ß@