Csak mernéd...

Sorsom nem adott nékem aranykoronát...
Nem áldja rám fényét a rubintok véres verítéke...
Nem csillan testemen, Párizs szülötteinek munkája...

De szívemben gazdag vagyok...

Uralkodója e szennyes világnak...

Mert éjjel pilláidon látom megtérni álmod...
Megágyazza illatod a holdfényes párnád...

Buja érzet szüli bennem, érted izzó vágyát...

Csókod vágyom, ölelésed s öled, éledő tavaszi illatát.

Rabszolgám a mindennapok szürke suhogása...
A károgó madárszóló dallamtalansága.
Kezem s lábam kalodába fogatnám, bármely önkényúrral...
Önkéntes száműzéssel vezeklem, ha rossz voltam.

Csak mernéd életre kelteni magadban a szikrát...

Csak mernéd érezni, hogy lelkem lelkednek elrendelt sorsa...

Eltévedt árnyalak, bolyongón füstszerű senki...

Ki nélküled már nem tud szeretni és szerelemben hinni...

                                     €$@ß@