A fény, akkor is, amikor már sötétségbe borul minden...
A tűz, amihez húzódom, amikor lúdbőrözöm a hidegtől...
A remény, s vele együtt a fiatalság varázsa...
Mert még érezhetem...
A gondolatok, mik elkapnak, s fogva tartanak...
A merülés, amikor megpihensz kicsit az érzésben....
A nevetés, és a zsongás...
S a gerincen futkosó csoda...
A szemek...
Amiket látsz magad előtt, s amikben látod önmagad...
A remegés...
Ami jó is, meg nem is...
A hangulatváltozás...
Félelem attól, hogy viszonzatlan, vagy, hogy nem is igaz...
Akarnád is, taszítanád is...
Hihetetlenül pezseg benned, egyre erősebben...
S hagyod, hogy letaglózzon...
Mert az érzés csodálatos...
Legalább annyira...
Mint amennyire fájdalmas, és kegyetlen is lehet...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése