2010. április 14., szerda

Látnom kellett a vágyat a szemedben...





Rám néztél...

Nevettél, nevettünk.
Hozzám hajolsz, súgsz valamit.

Hallom a hangod, de szavaid nem érnek el hozzám...

Ajkad épp hogy érint...
Nem hallok mást, csak a szívem dobbanását...
Mintha följebb költözött volna a mellkasomból...

Egyre hangosabb, egyre hevesebb...

Érzem az illatod...
Bőröd finomságát...
Ajkad melegét.

Sohasem voltál még ilyen közel...

Még nem érintettél...
Még nem érintettelek.
Lehelete simogatja a nyakam.
Végigcirógatja a tarkóm...
Majd, mint valami forró fuvallat
Végigszalad a gerincem mentén...
Lúdbőrös bizsergés...

Tudom, hogy tudod...

Érzed...
Ez már több...
Elhallgatsz, de nem mozdulsz...
Feléd fordítom fejem...
Érzem szíved ritmusát...

Ez a hang, egyre hangosabb, egyre hevesebb...

Olyan , mint valami gyors visszaszámlálás...
Ajkaink majdnem összeérnek...
De tekintetünk hamarabb találkozik.
Igen!
Ez még kell...
Ez még kellett!

Látnom kellett a vágyat a szemedben...

Azt a felperzselő tüzet, melyben elégek.
Látnod kell...

Látnod kellett a szenvedély remegő szikráját a szememben...

Akár a vad, mikor utoléri üldözője.
Elkapja...
Szemébe néz és tudja.

Tudja, hogy mindene a vadászé...

                     €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése