És szólt a Nő...
A hajam ében, s lágyabb, mint a lágy selyem...
Itt a szívem közepében, ujjong a boldog szerelem.
Tied a testem, Tied a lelkem, Te vagy az első, akit öleltem.
Boldog vagyok, mert a Tied vagyok...
S a Férfi szólt...
A másik elhagyott.
És szólt a Nő...
Piros az ajkam, harmatosabb, mint a rózsa kelyhe...
Végigfut az üdvök üdve rajtam...
Mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt, mikor a fergeteg zavarja...
Oh, mondd, a másik szintén szép volt?
Fehér a válla?
Gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén?
Tudott-e édes csókot adni?
Meghalni karjaidba, mint Én...?
S új gyönyörre föltámadni?
S lángolt, mint a nap?
Szelíd volt, mint a hold?
S a Férfi szólt...
A másik csúnya volt.
És szólt a Nő...
Mégis nappal, s éjjel sóhajtva gondolsz vissza Rá...
Amellyel az enyém nem ér fel.
Mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen?
S a férfi szólt...
A Másikat Szerettem!
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése